Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

1*54 MÁRCIUS 14, VASÁRNAP 71 éve halt meg Marx Károly 71 évvel ezelőtt, 1883 március 14-én hányta le örökre szemét a nemet nép legnagyobb fia, a tu­dományos kommunizmus meg­alapítója, a nemzetközi proletariá­tus nagy tanítója és vezére, az I. Internacionálé kezdeményezője és szervezője, Marx Károly. Marx Károly az emberi társa­dalom fejlődési •törvényének fel­fedezésével legyőzhetetlen fegy­vert adott nemcsak Németország, hanem az egész világ proletariá­tusának kezébe. Marx és harcos­társa, Engels, felismerte a mun­kásosztályban azt a társadalmi erőt, amely képes a kapitalizmust megdönteni és a szocializmust fel­építeni. Marx és Engels mutatott rá először arra. hogy a proletariá­tusnak történelmi feladata meg­valósításához olyan vezető erőre van szüksége, amely tisztában van a társadalom fejlődéstörvc- nyeivel és hogy ez a vezető csakis a munkásosztály pártja lehet. Marx és Engels munkássága nyomán új korszak kezdődött az emberiség történelmében: az el­nyomott, elcsigázott tömegek meg­értve a marxizmus tanításait, tu­datosan szervezkedni kezdtek. — Először csak jogaik megvédésé­ért. helyzetük megjavításáért szálltak síkra, de nem tévesztet­ték szem elől a távolabbi nagy célt sem: az osztály társadalom megdöntését. Marx történelmi jelentőségű műveit ma már az egész világon ismerik. Arról azonban kevesen tudnak, milyen nagy áldozatokat hozott, mennyit nélkülözött, mi­alatt halhatatlan műveit alkotta. Marx, korának legnagyobb elmé­je, nyomorgott. Marx és Engels 1843-tól kezdve teljesen ingyen bo­csátotta rendelkezésre cikkeit, egész sor angol, francia, német, belga és más lapnak. Ezzel szem­ben Marx és felesége mindenüket a munkásmozgalom céljaira köl­tötték. Marx és Engels halála után Né­metországban olyan opportunis­ták. mint Bernstein és Kautsky megkísérelték, hogy meghamisít­sák Marx és Engels tanításait, hogy megfosszák azokat forradal­mi tartalmuktól. Polgári ideológiá­juk terjedése jelentősen meg­akasztotta a német nép forradal­mi lendületét. De ugyanakkor megkezdte for­radalmi munkásságát Marx és En­gels legnagyobb követője: Vlagyi­mir Iljics Lenin. Lenin az oppor­tunisták minden válfaja ellen harcolva, nemcsak megvédte a marxista tanok egységét és tisz­taságát, hanem tovább is fejlesz­tette a marxizmust. Lenin és leg­jobb tanítványa: J. V. Sztálin forradalmi munkássága nyomán megnyílt a történelem legragyo­góbb korszaka: a Szovjetunióban megvalósult az emberiség évszá­zados álma, az a cél, amelyért a tudományos szocializmus megte­remtése, Marx és Engels Kommu­nista Kiáltványának megjelenése óta a munkásosztály legjobb fiai harcoltak, szenvedtek és életüket áldozták: a régi, osztályokra és osztályellentétekre tagolt polgári társadalom helyébe szocialista társadalom lépett. A tudományos szocializmus győ­zelme alapjaiban ingatta meg a kapitalista világot. Ma, 37 évvel a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme után már a Föld egynegyedén szűnt meg az em­bernek ember által való kizsák­mányolása. A munkásmozgalom­ban „Kínától és Koreától Cseh­szlovákiáig és Magyarországig új „rohambrigádok“ jelentek meg a népi demokratikus országok ké­pében1', — ahogyan azt J. V. Sztálin a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XIX. Kongresz- szusán meghatározta. — Ez a tény a legmeggyőzőbb bizonyítéka Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanai diadalának. DCiUp&liflkai hírek Nagy hazafias lelkesedés légkö­rében folyt le a moszkvai Lenin- grád-választókerületi választók gyűlése, amelyben felszólalt a ke­rület küldött-jelöltje, Malenkov elvtárs is. A minszki városi vá­lasztókerületben Szaburov elvtárs találkozott választóival. * A magyar-szovjet barátság hó­napja alkalmából március 10-én Moszkvában ünnepi estet tartot­tak. Az estet a politikai és tudo­mányos ismereteket terjesztő összszövetségi társaság, a VOKSz, valamint a Szovjet írók Szövet­sége rendezte. * A Csehszlovák Köztársaság kül­ügyminisztériuma tiltakozó jegy­zéket intézett az USA kormányá­hoz, mert két amerikai katonai repülőgép megsértette Csehszlo­vákia határait. * Jugoszlávia ipari termelése 1954 januárjában az 1953. évi ha­vi átlagos termeléshez viszonyít­va, 13 százalékkal csökkent. * Guatemala külügyminisztere a pánamerikai értekezlet jogügyi és politikai kérdésekkel foglalkozó bizottságának ülésén kijelentette, az Egyesült Államok határozati javaslata ellen tiltakozva, hogy Guatemala nem tűr semmiféle beavatkozást semmiféle ország részéről. * Az Egyesült Államok külügy­minisztériuma közölte, hogy száz új nyomozót vesz fel, hogy „meg­gyorsítsa a külügyminisztériumi alkalmazottak 'államhűségének felülvizsgálását". Eisenhower el­nök ugyanakkor a kongresszustól kérte, hogy „az államhűségi vizs­gálatokra“ szavazzanak meg 900 ezer dollárt a külügyminiszté­riumnak. KEDVES VENDÉGEK NYÍREGYHÁZÁN A nyíregyházi dolgozókat meglátogató szovjet filmművészek felkeresték a sóstóhegyi Vörös Csillag termelőszövetkezetet. A szö­vetkezet tagjai ajándékot nyújtottak át a két kedves vendégnek. A művészek este a Béke-moziban rendezett ünnepségen vettek részt. Berlinben, a tanácskozás napjaiban Az alábbiakban részleteket 1 számolójából, amelyet a mátész gyűlésen tartott. II. A nyugati sajtótudósitások sa­játos munkamódszeréről többször volt alkalmunk meggyőződni. Egy- ízben például közös kirándulást tettünk Potsdamba, hogy megte­kintsük a nevezetes Cecilien Ho- fot, ahol a fasizmus ellen győztes nagyhatalmak 1945 nyarán meg­tartották a történelmi jelentőségű potsdami értekezletet. Autóbuszunk — mellékesért szólva Ikarus-gyártmányú — a legrövidebb utat választva, ke­resztülvágott Berlin angol és amerikai övezetén és a Grüne- waldot átszelő Hável-folyónál ér­tük el a Német Demokratikus Köztársaság határát. Amikor a Berlint Potsdammal összekötő kis hidacska közepén a határso­rompó előtt megállt az autóbusz, •— nyugati „kollégáinkon'“ valami megmagyarázhatatlan izgalom vett erőt. Mint nyüzsgő népraj tódultak ki a kocsik ajtaján és pillanatok alatt a fényképezőgé­pek és filmfelvevők lencséinek pergőtüze alá vettek minden talpalatnyi helyet. A határsorompó — ez nyilván mint „vasfüggöny“ szerepelt tu­dósításaikban — és az őrtálló ka­tonák voltak az össztűz célpont­jai. Később, amikor Sztálin, Tru­man, Churchill, illetve Attlee potsdami tanácskozásainak szín­helyére, a Cecilien Hof nagyter­mébe léptünk, — a burzsoá új­ságírók, fotóriporterek és filmesek ismét megvadultak. Villantak a lámpák, kattogtak a fényképező­gépek, peregtek a filmfelvevők. iöziünk Köves Tibor elvtárs be- ilkai és nyíregyházi bekenagy­Megismétlődött az NDK határá­nál tapasztalt jelenet: közelről, távolról, guggolva, térdelve fény­képezték a termet, felmásztak a galériára s onnan vették pergőtűz alá a „szenzációs“ látványt. Az érdeklődés középpontja az a ka­rosszék volt, amelyben egykoi Sztálin elvtárs ült. Itt már a vil- lanó-lámpák összpontosított tüze sem elégítette ki nyugati „kollé­gáink“ szenzációéhségét. Egyre- másra próbálgatták, milyen ülés esik Sztálin elvtárs karosszéké­ben. Ez a burzsoá újságírás fogal­mai szerint hallatlanul érdekes riporttémának számított... Mindenesetre figyelemreméltó volt, hogy Churchill és Truman karosszékére ügyet sem vetettek... ... Lassanként én is eljutottam a karosszékhez és bevallom, nem kis megilletődöttséggel simítottam végig a szék karfáit, amelyben nem egészen kilenc esztendővel ezelőtt Sztálin elvtárs ült. A népek lelkiismeretét nem le­het elaltatni, — a német népét sem. Erről beszélt nekünk, magyar újságíróknak, az a felejthetetlen kitüntetés, amelynek a négyhatal­mi tanácskozások utolsó napján voltunk tanúi és részesei az Un­ter den Linden-en. A nyugatberliniek tízezrei vo­nultak ki keletberlini testvéreik­kel. Lehet, sőt bizonyos, hogy nem mindenben értenek egyet, de egy kérdésben: a békés és egységes Németország megteremtésének szükségességében minden hazáját szerető becsületes német egyet­ért. Erről beszéltek a szónokok is. Szavaiknak hatalmas visszhangja támadt. Százezrek tüntettek: „Le a bonni és párizsi háborús szer­ződésekkel!“, „Le az európai véé delmi közösséggel!“, „Éljen az igazi békeszerződés!“, „Éljen, örökké éljen a német-szovjet ba­rátság !“. És azután, mint a meg­áradt tenger, a hatalmas tömeg az Internacionálét zengve, meg­indult az Unter den Lindenen lé­vő szovjet nagykövetség épülete felé. „Freundschaft! Freundschaft! Hoch! Hoch!“ — zúgta százezer torok. Zászlók, karok, kalapok lengő erdeje integetett a nagykö­vetség épületeinek hatalmas erké­lyén álló szovjet emberek, a kö­vetség tisztviselői és alkalmazot­tai felé. De mégsem a hullámzó, véget nem érő emberfolyam, a sokszínű zászlóerdő volt a leg- megkapóbb . .. Az emberek arca, a derűs, bizakodó és egyben har­cos tekintetek mindennél többet mondottak. Mindez arról beszélt nekünk: a német nép tudja, hogy ki az iga­zi barátja és meg van győződve arról, hogy a szovjet nép és a demokratikus országok népeinek segítségével kivívja hazájának új­raegyesítését. ... Ezekután joggal kérdezhe­tik: ez mind érdekes és szép le­het, de mit hozott, mindez mit je­lent az a végeredmény, amellyel bezárult a berlini konferencia? Szükséges, hogy ebben a kér­désben csakugyan világosan lás­sunk. A konferencia jelentős eredmé­nyeket hozott. Melyek ezek az eredmények? Mindenekelőtt az, hogy megegyeztek az április 26-i genfi konferenciában. Ezzel több kérdésben is előre­haladást értek el a béke erői. — Minden óvatoskodó kikötés elle­nére a genfi tárgyalások asztalá­nál, mint egyenjogú fél, sőt, mint döntő tényező, ott ül majd a Kí­nai Népköztársaság, bár erről az amerikaiak eddig hallani sem akartak. A genfi értekezlettel ki­kerül a kátyúból a koreai politi­kai tanácskozás ügye is, amelyet az Egyesült Államok juttattak oda. Résztvesz Korea ügyeinek megtárgyalásában, mint nem had­viselő fél, a Szovjetunió, amibe Berlinig Dullesék nem egyeztek bele. Megkezdődik a tárgyalás az indokínai kérdésről, oly sok esz­tendő után. Igen komoly eredménye a ber­lini konferenciának az is, hogy bebizonyította: érdemes a nagy­hatalmaknak tárgyalások útján keresni a vitás problémák megol­dását. Ne feledjük el, hogy az ér­tekezlet előtt annak ellenzői ar­ról beszéltek, hogy a konferencia még tovább mélyíti az ellentéte­ket. Ennek éppen az ellenkezője bizonyosodott be. Nagy eredménye a konferenciá­nak az is, hogy ott olyan szovjet javaslatok hangzottak el, amelyek a jövőben mély benyomást fog­nak gyakorolni az európai közvé­leményre és komolyan éreztetik majd hatásukat. Mindenekelőtt ilyen az európai országok kollek­tív biztonsági szerződésének ter­ve. Nem szabad azonban megfeled­kezni arról, hogy a konferencia nemcsak eredményeket hozott. — Nem sikerült megegyezni a né­met és az osztrák kérdésben. Van­nak, akik most azt kérdezik: „Nem vezethet-e háborúhoz az, hogy nem történt megegyezés a német kérdésben?" Erre azt lehet felelni: „Ha a nyugatiak terve alapján történt volna a megegye­zés, az sokkal bizonyosabban há­borúhoz vezetett volna.“ A német kérdés és az osztrák kérdés. Európa e két legsúlyosabb prob­lémája tehát még nyitva álL A berlini konferencia e tekintetben nem hozott konkrét megegyezést.- Intő jel ez arra, hogy a neheze még hátra van. A német kérdés nagyon nehéz kérdés, — de nem megoldhatatlan. És ha más kér-< désben sikerült megegyezni, —• ebben is sikerülhet. Befejezésül egy dologra szeret­nék utalni. És ez az, hogy milyen veszélyek állnak fenn a berlini konferencia értékelésével kap­csolatban. Azt hiszem, a fő ve­szély a konferencia jelentőségé­nek lebecsülése. Gyakran ebben a formában találkozunk vele: „A konferencia szült egy másik kon- ferenciát.'“ „Hát ez is eredmény?“ Nagyon nagy, felbecsülhetetlen eredmény. Nem sikerült meghiú­sítani a berlini konferenciát, nem sikerült meggyorsítani a háborús szerződések létrehozását. Berlin óta a háború erőinek megnehezült a dolguk. Túlbecsülni sem szabad a ber­lini konferencia eredményét. Is­métlem igen súlyos megoldatlan problémák maradtak nyitva. — Ezeknek rendezése állhatatos' harcot igényel a békét akaró milliók részéről és sok csatát hoz még a diplomáciai fronton. De ha a háború erőinek Berlin óta meg­nehezült a dolga, a mi helyze­tünk, a békéért harcoló tömegek helyzete megerősödött. Most már mögöttünk van a berlini konferencia, amelynek létrehozásában a Szovjetunió tör­hetetlen békeakaratán kívül döntő szerepe volt a népmilliók óhajá­nak, amelyet a béke ellenfeleinek minden erőlködése ellenére sem sikerült zátonyra juttatni. Be­csüljük meg ezt az eredményt, kívánjuk a nagyhatalmak továb­bi tárgyalását és erőnkhöz képest — harcoljunk érté.

Next

/
Thumbnails
Contents