Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)
1954-03-13 / 61. szám
1954 MÁRCIUS 13, SZOMBAT N * t’ L A L' Bf 5 V A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE... Irányelvek a tavaszi mezőgazdasági munkák agrotechnikájához (A földművelésügyi miniszter közleménye) A TAVASZIBÜZA VETÉSE, AZ ÖSZIBÜZAVETÉSEK PÓTLÁSA, FELÜLVETÉSE A tavaszibúzát elsősorban az ősszel mélyen szántott talajba vessük. Amint a talajra rá lehet menni, azonnal készítsük elő a talajt és késedelem nélkül vessünk. A tavaszibúza vetésének sikere igen sokban függ a felhasznált vetőmag mennyiségétől. Korai vetéskor holdanként 110 kiló, későbbi vetéskor pedig 110—120 kiló magot ajánlatos vetni. Ahol az őszi kenyérgabona vetése kipusztult, vagy négyzetméterenként száznál kevesebb az ép, egészséges növény — vessünk tavaszibúzát. Ha az őszibúza vetése ritka, foltos és általában négyzetméterenként 100—150 az ép, egészséges növény — felülvetéssel, illetve a kipusztult foltok újravetésé- vel növelhetjük a termést. Felülvetésre elsősorban tavasziárpát használjunk. Ott, ahol tisztavetésű lucerna és egyéb pillangósvirágú takarmány- növény vetése esedékes — a ritka őszi vetéseket évelő pillangós- virágú növényekkel is felülvethetjük, ha ez nem jár a vetés helyes sorrendjének különösebb megváltoztatásával. Az így felszabaduló területre pedig — amelyet eredetileg pillangósnövénnyel akartunk bevetni — tavaszibúzát vessünk. A felülvetés, valamint az újra- vetés szükségességét a talaj kul- túrállapota, a növény sűrűsége és az elővetemény figyelembevételével minden esetben helyszíni vizsgálat alapján kell eldöntenünk. A tavaszi mezőgazdasági munkára kevés időnk van. Ezért az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozói, a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok használjanak ki minden alkalmas órát. Államéi lenes és népellenes bűntevők elítélése A hodászi állami gazdaságban is — mint az országban soktízezer gyűlésen, munkaértekezleten — minden dolgozó ajkáról elhangzott ez a pár szó: „A kongresszus tiszteletére vállalom, hogy ...“ — Pincsák Mihály, a Boglya-tanyai üzemegység sztahanovista traktorosa elsőnek tett vállalást a gépcsoport dolgozóinak röpgyűlésén. Kongresszusi emléklapján többek között ez áll: „... A május elsejéig elvégzendő 150 normálhold helyett 200 normálholdat teljesítek és minden normálhold megmunkálásánál egy kiló üzemanyagot takarítok meg.“ Nehéz Mihály sztahanovista traktoros ezt mondotta: „Én 20 holddal többet teljesítek, mint Pincsák Mihály.“ — így került Nehéz Mihály emléklapjára 220 normálholdas vállalás. A két sztahanovista traktoros párosversenyre is lépett egymással. A javításban mind a ketten résztvettek. Február 3-ára az erőgépek és a talajművelő munkagépek kijavítva, készen álltak. A tél azonban még egy hónapig tartott. * Március 5-éu, ki tudja hányadszor azóta, hogy a hó eltűnt a Boglya-tanyai üzemegység dombjairól, Pincsák Mihály újra körbejárta a felszántandó területet. — Szombaton ki kell huzatni a géppel, — mondotta a gazdaság vezetőségének Pincsák Mihály. A vezetőség örömmel vette a javaslatot, megengedte Pincsák Mihálynak, hogy kimenjen. Az állami gazdaság központjától 16 kilométer az út a Boglya-tanyai üzemegységig. A jól kijavított ..G 35-ös‘‘ szinte vágtatott a községeken, Hodászon, Jánosin és Őrön keresztül. Az út nem volt hosszabb, de a traktoros meglátta, hogy versenytársa, Nehéz Mihály is vasnyeregbe ült, s a dohányföldre indul gépét kipróbálni. Ez a kép egész úton a szeme előtt lebegett, — vájjon melyikük akasztja először a földbe az ekét? Jól húzott pedig alatta a gépe. Már harmadéve ül ezen a masinán. Az első évben 1140 normálholdat teljesített váltótársával. A múlt,évben már 1570 hold volt a teljesítményük, a 800 holdas normával szemben. Pedig még nem is versenyzett senkivel, most meg itt ez a verseny ... Igen, a verseny, a vállalás. Mindig csak ide kanyarodott vissza a gondolata. Már a vajai határban volt, elérte az ismerős dombokat, de'gondolatban még mindig a vét'seny- nél tartott. Egyéni parcellák, termelőszövetkezeti táblák, májd az állami gazdaság földjei következtek. Minden talpalatnyi föld ismerős neki, itt élte le életének több, mint 30 évét a Mándi-ura- dalomban. Ott is traktoros volt. Igen, ott is volt „verseny“. Csak ott a vállalást nem ők, hanem az intéző tette a földesúrnak. Ök már korbácssuhogtatás közben szereztek tudomást arról: „Ha a beletek kiszakad, akkor is meg kell lenni estére ennek a munkának!“ És megvolt. Megvolt, mert inkább dolgoztak látástól vakulá- sig a sovány kommencióért, mint a csendőrökkel „sétáljanak“. A kommenció azonban változatlan maradt, ha háromszorannyi munkát végeztek is. Most az ember nem dolgozik többet, csak egy kicsit észszerűsít, javít a munkáján és sokszor kétszeresére emelkedik a teljesítménye és vele együtt a bére is. — Pincsák Mihály úgy állítja be a porlasztót gépén, hogy az már a kézimeghajtásnái is ködszerűen adja az üzemanyagot. így takarított meg a múlt év utolsó felében 420 kiló gázolajat és 30 kiló kenőolajat. Ezért 540 forint jutalomban részesült. — Most is dombon szántok, futóhomokon, de az én traktorom után nem lát senki egy marék füstöt sem — mondja Pincsák Mihály. Annyi üzemanyagot kap csak a motor, amit az utolsó cseppig felhasznál. A meredek dombbal soha nem megy szembe, nem erőlteti a gépét. A múlt évben is 900 forint prémiumot kapott a gép megőrzéséért, jó karbantartásáért. A múlt évben 1500 forinton alul egy hónapban sem vitt haza. Hat aprós gyermeke van, akikre havonként 450 forint családipótlékot kap. Olyan hónap is volt, amikor családipótlékkal együtt 2.980 forintot adott haza. Szavakban Pincsák Mihály nem mondja ki, ha beszélgetünk vele, hogy a cselédsorsot felváltó, szabad, gazdag életét a pártnak köszönheti, de a tetteiben, mint pártonkívülinek is, benne van minden mondanivalója, a párthoz való ragaszkodása. * Szombaton nem tudott szántani Pincsák Mihály, pedig egész úton az volt a számítása, hogy kipróbálja a gépet. Nem volt trágya terítve azon a területen, ahol szántani kellett. Nehezen jött el a hétfő, amikor megkezdték a traktor előtt a trágyát teregetni. Váltótársával hamarabb a táblán voltak, mint a gyalogos munkások. Egész nap szépen haladtak. Este úgy 10 óra tájt lehetett az idő, amikor egy kisebb táblával végeztek. Uj fogást kellett kezdeni. Az új tábla tavaly széjjel volt szántva, most összeszántás következett. A gépről a szétteregetett trágya alatt nem lehetett látni a barázdát. Simon Ferenc, a váltótársa ült a gépen. Pincsák Mihály a gép előtt haladt, úgy mutatta az irányt. Már alig hiányzott néhány méter, hogy az irányt- mutató barázda ki legyen hasítva, mikor felbúgott mögötte a traktor. Hirtelen visszanézett, de már csak azt látta, hogy a traktor hasig elült, a kerekei minden kapaszkodás nélkül forognak a levegőben. Le kellett állni. A hold is lenyugodott a dombok mögött. — Pincsák Mihályra már csak reggel került volna sor, de nem ment haza aludni. Mire megvirradt, a traktor már újra hasította a barázdákat. Az esetet akkor nem tudta senki, csak a minap mondta el az irodán, amikor megtudta, hogy a versenytárs előtt 4 holddal vezetnek. Cs. B. A Magyar Népköztársaság állambiztonsági szervei államellenes és népellenes bűncselekmények elkövetése miatt őrizetbevették Péter Gábort, az Állam- védelmi Hatóságok volt vezetőjét, Décsi Gyula volt igazságügyminisztert, Timár István volt minisztériumi főosztályvezetőt és több társukat. A vizsgálat megállapította, hogy Péter Gábor és társai, akik közül többen múltbeli bűncselekményeik eltitkolásával kerültek magas beosztásba, hivatali beosztásukkal visszaélve, súlyos államellenes és népellenes bűn- cselekményeket követtek el. A széles körben lefolytatott bizonyító eljárás, nagyszámú tanú és tárgyi bizonyíték, valamint a vádlottak beismerő vallomása alapján a katonai felsőbíróság, mely előtt a vádat a legfőbb ügyész képviselte, megállapította a vádlottak bűnösségét a terhűkre rótt bűncselekményekben, A katonai felsőbíróság Péter Gábort életfogytiglani börtönre, a közügyektől 10 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, Décsi Gyulát 9 évi börtönre, a köz-1 ügyektől 10 évi eltiltásra s vagyona felerészének elkobzására, Timár Istvánt 11 évi börtönre, a közügyektől 10 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, a többi vádlottat többévi börtönre ítélte. A katonai felsőbíróság illetékessége az 1950. évi 5, tvr. rendelkezésein alapszik. Az ítélet jogerős. Berlinben, a tanácskozás Az alábbiakban részleteket közlünk Köves Tibor élvtárs beszámolójából, amelyet a mátészalkai és nyíregyházi békenagygyűlésen tartott. I. Amikor két nappal a négyhatalom értekezletének megnyitása előtt Berlin „Keleti pályaudvarára“, az Ostbanhoíra érkeztünk, akkor még csak annyit tudtunk, hogy a kettéosztott Berlin nem csupán egyszerűen a német nép fővárosa, hanem egyben politikai jelkép is, ami arra figyelmezteti a konferencia résztvevőit, hogy a népek, s — mindenekelőtt a német nép — egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtését követeli. A pályaudvart elhagyva, kocsiba ültünk és elindultunk a Friedrichstrasse irányába, szállodánk, a Hotel Johannis Hof felé. Lehetetlen, hogy lelke mélyéig meg ne rendüljön az, aki először jár Berlinben. Utcasarkokat hagyott maga mögött kocsink anélkül, hogy izgatottan kutató tekintetünk akár egyetlen épségben maradt házon is megpihenhetett volna. Nyomasztó, lehangoló látvány volt... Azután kezdtünk jobban megismerkedni Berlinnel. Rájöttünk, hogy azok a romok, amelyekkel már első útunk alkalmával találkoztunk, csak kis töredékét alkotják annak a hihetetlen meny- nyiségű romhalmaznak, amely még ma is sokfelé ékteleníti Berlint, nem is beszélve azokról a hatalmas kiterjedésű puszta területekről, ahonnan már eltakarították a romokat. Berlinre azonban mégsem a romok jellemzőek. A romok egyformák és egyaránt sok van belőlük. Főleg Nyugat-Berlinben, de a demokratikus övezetben is. Berlin arcképét a külföldi látogatók előtt nem a romok, hanem mindenekelőtt az új épületek rajzolják meg. Ezek azután már korántsem egyformák. Amikor először léptem át Berlin demokratikus övezetének határát, a hires Brandenburgi-kapun keresztül, nem kis izgalommal néztem az előttem kibontakozó nyugati városrész tarka képét. Amint Berlin amerikai övezetének utcáit róttam, egymással szemben két hatalmas, modern betonkockaépítmény tűnt szemembe. Ezek voltak az első új épületek, amelyeket Nyugat-Berlinben láttam. Az egyiken a „Commercial Bank”, a másikon pedig a „Berliner Bank” felirat hivalkodott. Természetesen építettek lakóházakat is, de az itt lévő és minden kényelemmel berendezett luxuslakások megfizethetetlenek a dolgozó ember számára. Éppen így a legkülönbözőbb áruknak az a halmaza, amellyel zsúfolásig tömöttek a nyugatberlini üzletek, áruházak. Valahányszor betértünk egy-egy hívogató kirakató üzletbe, vagy áruházba, az itthonitól és a kelet-berlinitől annyira eltérő s éppen ezért eleinte furcsa, de később rpeg- szokottá vált kép tárult elérik. Ragyogóan berendezett üzlethelyiségek, árutól roskadozó polcok, a kiszolgálók egész hadá ... és vevők úgyszólván sehol. Nem ritkán fordul élő, hogy egy-egy üzletben negyed, félórát is eltöl- töttünk anélkül, hogy akár egyetlen vásárló is benyitott volna. napjaiban Érthető ez, ha tekintetbe vesz- szük, hogy Nyugat-Berlin mintegy kétmillió lakosából hivatalos bevallás szerint is 136.000 a munkanélküli. Ezek családtagokkal együtt minimálisan háromnegyedmillió, de inkább egymillió ellátatlant is jelentenek. Tömérdek a hadiözvegy, hadiárva, nyugdíjas, akiknek harminc márkától ötven márkáig terjedő havi járadékból kellene, ha tudnának, megélni. Jellemző vonása Nyugat-Ber- lihnek az is, hogy utcáját ellepik az amerikait utánzó szennyirodalom termékei. Gyilkosságra ösztökélő rémtörténetek, detektív regények, az ifjúságot megmételyező erotikus olvasmányok tömege árasztja el a pavilonokat, és a könyvüzletek kirakatait. Nyugat-Berlin több, mint 200 mozijában amerikai gengszterfilmeket, a milliomosok életét bemutató szirupos, szerelmi történeteket, vagy politikai irányzatú háborús uszító filmeket játszanak. Ottlétünk alatt mutatták be a Hitler életéről készült dokumentumfilmet: ennek nem is burkolt tendenciája a hitleri idők visszakívánása s a revans- eszme. Ugyanakkor került bemutatásra a faji gyűlöletre izgató Jud Süss film rendezőjének „új” alkotása. Hogy ezt a sok szemetet nem lehet zavartalanul megetetni minden nyugatberlinivel, arra jellemző, hogy mind a két említett film bemutatását a felháborodott nyugatberliniek megzavarták. Az egyik filmszínházban a Hitler-film bemutatásakor tintásüvegeket vagdostak a vászonhoz, a Jud Süss rendezőjének filmje bemutatásakor pedig az egyik moziban 250 fehéregeret engedtek szabadon. Mindkét előadást meg kellett szakítani. Nyugat-Berlinnek ez a képe nem maradhatott rejtve egyetlen látogató előtt sem. Aminthogy az sem, hogy este költséget nem kímélve világítják ki neon-nal egyes utcák sorát, elleplezni azt a tényt, hogy az első emelettől felfelé kiégett házak ablakszeme mered a sötétbe. Mennyivel más, szolidabb, egészségesebb, megnyugtatóbb és biztatóbb mindaz, amit a látogató Berlin demokratikus övezetében lát. Igaz, még itt sem tűntek el mindenütt a romok. Az 1945 február 3-i nagy amerikaiangol légitámadás alapos pusztítást végzett Kelet-Berlinben. De hatalmas erővel folyik az építkezés, a Sztálin-Allé ... aki csak egyszer is látta Berlin első szocialista utcáját, az sohasem felejti el azt a csodálatos képet. Ha megállunk a monumentális Sztálin-szobor előtt, nyílegyenes, széles és szinte végtelenbe nyú- lónak tetsző sugárút tárul fel előttünk. A Sztálin-Allé két oldalát hatalmas, 8—10 emeletes, nemesen egyszerű stílusban emelt új épületek keretezik. Az esténként csillogó fényárban úszó Sztálin-Allé, Berlin egykori legnyomorúságosabb munkásnegyedét szeli keresztül, ahol a háború napjaiban az amerikai és angol bombavetők szönyegbombázása kőt kövön nem hagyott. Amint végigsétáltunk a Sztálin-Allé nagyszerű munkáspalotái előtt, hihetetlennek tűnt előttem, hogy itt alig két-három évvel i ezelőtt még a rombadőlt házak tömege idézte fel a háború borzalmas emlékeit. Ma már Berlin első szocialista utcája közel két kilométer hosz- szúságban felépült és egy-két év múlva már majdnem négy kilométer hosszú kettős épületsor h vdeti majd a Német Demokratikus Köztársaság népének hatalmas alkotó erejét, Berlin demokratikus övezetében nemcsak a Sztálin-AUén emelkednek új épületek. Nagyszerű és minden kényelemmel berendezett lakóházak épültek másfelé is. De mégis a Sztálin-Allé vált a német nép jövőjét mutató messze világító jelképpé. Nagyot téved az, aki azt hiszi, hogy holmi övezethatárokkal el lehet függönyözni a német nép előtt a Sztálin-Allét, és mindazt, amit ez az utca a német nép számára jelképez. Beszélgettem egy nyugatberlini munkással, aki elmondotta, hogy a nyugatnémet sajtó tehetetlen dühében azt hajtogatja, hogy — úgymond — a „Sztálin-Allé nem más, mint kommunista propaganda.” „Nos, ha ilyen a kommunista propaganda — fűzte hozzá ez a német munkás — mint ezek a nagyszerű Sztálin-Alléi munkáslakások, akkor azt kívánom, hogy legyen belőle minél több nálunk is.” i ,. Berlin demokratikus övezetében az üzletek ugyancsak zsúfolásig vannak áruval — de vevőkkel is. A legfontosabb élelmiszereket igen olcsón szerezhetik meg a kelctberliniek, minimálisan állapították meg a lakbéreket és nincs egyetlen keletberlini család sem, amely odúban, fedetlen romlakásban vagy lemezből készült kalyibában volna kénytelen meghúzódni, mint ahogy az Nyugat-Berlinben tíz- s tízezer család sorsa. Az üzemi étkeztetés, az üzemi csecsemő- és napköziotthon, a csaknem ingyenes nyaralás, a reálbér, az életszínvonal emelésének fontos tényezője. Virágzik a tudomány, a művészet, irodalom. (Folytatása következik.)
