Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)

1954-03-12 / 60. szám

I N £ t* L A t* 1954 MÁRCIUS 12, PÉNTEK „Este van már, késő este...46 Megalakult us ajaki népi együttes Kóródi László igazgató-tanító sietve ment végig az ajaki főut­cán. A tanácsházáról jött. Most lett vége a VB. ülésnek és haza­felé igyekezett. A szövetkezeti kocsma előtt nagy nang ütötte meg a fülét. Jónéhány serdülő korban lévő legény énekelt kórus­ban. De valami nagyon elnyúj­tott, keserves hangon. Páran a szomszéd kerítésnél duhajkodtak, cifra szavakat kiabáltak. Mivel nem volt különösebb elfoglaltsá­guk, unalmukban a kerítés desz­káját rugdosták, ami úgy recse­gett a rúgások alatt, mintha fej­szével vagdalták volna. A kutyák hangos csaholásban törtek ki. — Először csak a közeli házakban zendítettek rá az eszeveszett uga­tásra, majd láncszerűen adták to­vább és már a falu túlsó végén is ugattak. Percek alatt fellármáz­ták az egész falut. Ez az ajaki ifjúság?! — gondol­kozott magában az igazgató. Eszé­be jutott, hogy az iskola termébe már nyolcszor törtek be, felfor­gatták a padokat, ósszedűtöttek mindent. A kerekes-kutat lesze­relték, az utcákon betörték a házak ablakait. És nincs egy ember ÍAjakon, aki megmagyarázná ne­kik, hogy milyen helytelen mind­ez. Kultúrházuk. nincs, egyetlen összejöveteli helyük a fonóház. Csakhogy az meg kicsi, sokan uda sem mehetnek. De legalább megnézi azokat, akik oda járnak. Vájjon mivel töltik az estét? Este nyolc óra körül járt az idő, amikor Kóródi László benyi­tott ,a fonóház ajtaján. Mintha egy nagy családi körbe került volna. A leányok gyönyörű népvi­seletben ültek a hosszú lócákon. Nagy ráncos, bő szoknyában, fehér selyemkötényben, színes, tarka­barka kendőkben úgy néztek ki, mint valami tündérek. Ügyesen pergették az orsót. Olyan üteme­sen, hogy majdnem egyszerre mozdult a kezük. A legények a szoba közepén táncoltak és együtt énekeltek a leányokkal. „Este van már, késő este. Kilencet ütött az óra. Csárdás kisangyalojn. mégsem jött cl a fonóba...“ Kóródi beszédbe elegyedett a fiatalokkal. Kérte őket: látogas­sák meg néha esténként az isko­lát. Lehet pingpon nkkozni. Másnap este felmentek a fiata­lok. Az igazgató tanítgatta őket pingpongozni, és együtt sakkozott velük. A hideg tanteremben éjfé­lig eljátszogattak. Egy este gaz­dagyűlés volt a tanácsnál és Kc- ródi is elment oda. A szórakozás­ra, kultúrára vágyó fiatalok ké­pesek voltak este 10-ig várni őt kint az utcán 25 fokos hidegben. Az esti szórakozásoknak rövide­sen híre futott a faluban. Nemso­kára már leányok is jöttek tizen, tizenketten. Magukkal hozták az orsót és fonták, — épúgy, mint a fonóházban. Kóródi László igaz­gató azután lejegyezte a régi népdalokat, népi játékokat és ösz- szeállította a népi együttes mű­sorát. Csakhogy kevés leány jött el. Egy népi együttes megalakításá­hoz legalább 40—45 fő kell. Nem is az volt a baj, hogy nincs elég fiatal, vannak Ajakon annyian, hogy 10 népi együttes is kitelne belőlük. De a többiek, — a falu nagyrésze idegenkedett a kultúr- munkától. Pedig azt nem lehet mondani, hogy nem érdekelte őket. Dehogyis nem, hiszen az ud­varon sokszor 100—150-en is ösz- szejöttek, a tanterem ablakán sóvárogva nézték a bentlévőket. De hiába hívta őket az igazgató, nem mentek be a világ minden kincséért sem. Ugyanis a község fiatalsága már ősidők óta két tá­borra oszlott. A falu egyik részén laknak a „magyarvégesiek“, a másik részén pedig a „tótvége- siek‘‘. A két vég a fiatalok között két falut képezett. Általában a „magyarvégesi“ legény nem ud­varolt a „tótvégesr* leánynak. — Nagyon ritkán fordult elő és na­gyon nagy szerelemnek kellett lenni, ha a két végbeli fiatal ösz- szeházasodott. Nem nemzetiségi ellentétekről van szó, hiszen egy- nemzetiségüek, magyarok vala­mennyien. Évszázadokkal ezelőtt lehet, hogy a „tótvégre‘‘ tótok te­lepültek le. Azóta nevezik így ezt a falurészt. Volt ezzel baj a népi együttes alakulásánál is. Egy „magyarvégesi‘‘ nem ment tán­colni a „tótvégesi“-vel. Végül megtört a jég. Néhány nap múlva már együtt táncoltak, úgy, mintha mindig a legjobb ba­rátságban lettek volna. A népi együttes próbája volt az első szál, amely összekötötte őket. — Több, mint negyven fiatal lépett be a népi együttesbe. Már csal: az öregek hiányoztak. Egy alkalommal Kóródi László két fiatal kíséretében bekopogta«- tott L. Hasujó Mihály házába Azért mentek, hogy megkérdez­zék: nem lenne-e kedve beállni a népi együttesbe. Mihály bácsi már 57 esztendős, de jó táncosként is­merik Ajakon. Mikor rászánja magát egy-egy régi táncra, a fia­talok csak tátják a szájukat cso­dálkozásukban. Éppen őrá volt szükség, hogy tanítsa a fiatalo­kat. Mihály bácsi beleegyezett. Csak ám az asszonynak is volt bele­szólása. Mert ' ahogy végighall­gatta a beszélgetést és látta, hogy őt nem hívják, hát meg is sértő­dött. Ha ő nem kell. akkor hites férje. Mihály se kelljen. Mert ö is van olyan jó táncos! — Még mit nem! — zendített rá Hasujóné. — Ilyen vén embert elvinni bohóckodni, maskarának. Hogy bírnak ilyet kitalálni, édes jó istenkém?! Hogy ő menjen oda, ugrálni a fiatalok közé!? Hallot­tak már ilyet?! Nagy vita kerekedett s a végén Hasujó néni kibökte: — Jó táncos az apjok. szó se róla, de azért én is felveszem vele a versenyt. Megalakult az ajaki népi együt­tes, s most már megkezdhették a rendszeres próbákat. Minden este összegyűlnek az iskola nagyter­mében, és nagy szorgalommal ta­nulnak. Ném vólt nehéz nekik a szerep, hiszen azt kell tanulni, amit az életben csinálnak. Egy fonóestét mutatnak be egy meny- asszonyos háznál. Jönnek a leá­nyok fonni, a légények pedig szó­rakozni. Énekelnek, táncolnak, ví­gadnak. A második jelenetben búcsúztatják a menyasszonyt. — Bemutatják a régi népi játékokat és táncokat, úgy, ahogy ősi ha­gyományként Ajakon a való élet­ben megtörténik. összeforrt az ajaki ifjúság. Űj életet kezdett, amivel róhamcsa- pata lett a falu kultúrforradal- mának. Legközelebbi tervük, hogy társadalmi munkával felépítik a kultúrhúzat. Fejlődik a testnevelés és a sport a Magyar Autonom Tartomány ialvaibau A Román Népköztársaságban rohamosan fejlődik a tömegsport nemcsak a város, hanem a falu dolgozó tömegei közt is. A „Rceolta'’ („Termés”) testnevelési es sportegyesület országszerte eredményesen mozgósította és mozgósítja a falvak dolgozóit, akik egyre nagyobb számban ’.esznek részt a G. M. A. (MHK) próbázásokon és a különböző .-portegyesületek munkájában, Különösen szép eredményeket lúd felmutatni a „Recolta” Ma­gyar Autonom Tartomány-beli sportbizottsága, amely a tarto­mány falvaiban több mint 180 sportkört szervezett. A sport egy­re népszerűbbé válik a tarto­mány falvaiban, nemcsak a fa­lusi ifjúság soraiban, hanem a korosabb nemzedékek közt is. Tavaly november 7 tiszteletére országszerte megrendezték a fal­vak mezei, futóversenyét. A Ma­gyar Autonom Tartományban és Nagyvárad tartományban ezen a S2ÄBOLCS-SZÄTWAR1 NÉPLAP Felelős szerkesztőt Siklósi Norbert Felelős kiadó! Varsa Sándor Szerkesztőiéül Nyíregyháza Hózea Gv.-u. 8. Tel.i lt-70.lt.ei u 76 Kiadóhivatal: Nyíregyháza ZidáDov-utcs 1 —- Telefon- 5C-00 tzabo;cs.SzatmárnnRvei Nyomdai na r Vátlatat Nvíreevháza V'-Iclöe vc-e'ő- Szilágyi József mezei futóversenyen több mint 8.500 falusi dolgozó vett részt, köztük 1.200 purasztlány, akik elsőízben vettek részt sportverse­nyen. A Magyar Autonom Tarto­mány falusi sportkollektívái szép eredményeket értek el a G. M. A. mozgalomban is. így például a margittai gépállomás és állami gazdaság, valamint a telegdi gépállomás dolgozói közül 300-an szerezték mag a G. M. A. jel­vény I. foko?;atát. A Magyar Autonom Tarto­mányban gyakran rendeznek ba­rátságos mérkőzéseket és sport- találkozókat a különböző falvak és községek sportkollektivái kö­zött. Különösen nagy népszerű­ségnek örvendenek a falvak at­létikai. ökölvívó, birkózó, labda­rúgó és kézilabda találkozói. A sportkollektívák tagjai közül egyre több kiváló sportoló kerül ki. így például Mihail Oiteanu sabedi paraszt ifjú a falvak szpártákládjának döntőjében az ezer méteres síkfutásban a má­sodik helyre került. A Magyar Autonom Tarto­mány falusi sport kollektíváinak eddigi eredményei ragyogó jövőt jósolnak a falusi tömegsportnak és még igen sok kiváló sportolót a Román Népköztársaság sport- leiének. Apróhirdetések K öszönatn y i I ván i tás min fin zokn ak. akik iele.ithetetlen férjem temetésén resztvettek és fájdalmamat enyhíteni i.ayekeztek, özv. Lippai Lászlóné. Egy jókarban lévő tangóhaimonikát megveszek. Karsai Mihály, Balkány, Debreceni-út 529. Kifogástalan állapotú zongorát ven­nék. Cím: Nyíregyháza, Homok-sör 6. szám alatt megtiltható. 10 métermázsa csibehúr-mag van eladó. Érdeklődni lehet: Mák Péter, Nyírbátor, Kózé»a l'erenc-út 135. szám. A Sertéstenyésztő é* Hizlaló Válla­lat a kormányprogramm megvalósí­tása érdekében tenyéezkoca- és vá­lasztott malac-ál lop. anyából sertéseket cd cl. A tenyészkoeák eladása ára krr-ként 24 forint, a választott níalac ára kg-kéufc 26 forint, Bzen akciónak ,a célja dolgozó parasztságunk te- hyészálVatállományának feljavítása, tekintettel orra. hogv Vállalatunk mi- ",cfr r‘°’i sebesten vesztéssel foglalkozik Ás tenvészkocáink szaporulata átlago. •an 9.5—10 átlagdarabot ér el és eze­ket a szaporulatokat átlagosan 12—16 kilogramm átlagmílyal választjuk le így sertéefajtán^r tovább,tenyésztése vasr^ szaporítása a dolgozó parasztság körében népgazdasági érdek is. egyben dolgozó parasztságunk életszínvona­lának emelését is elősegíti. Magvételre keresünk egy darab rol- tót. 150 cm, szélesben és* 320 cm. hosszúságban é- egv darab ugyanilyen méretű va.sajtót. A tiszaiadat földm&vesszövetkeze* keres mén-vételre erv da’-ab egylófo- -raf-o? stráfkocsit. Cím: Földmöve??zö- vetkezet. Tisza cl a fia. A NYÍREGYHÁZI ADÓ mai műsora: Jótanács című riport. — Hírek. — Zenei diszalbum. — Till Teri számadása c. riport. ‘— Gyermek­műsor. Orvoslást várunk ! Xe hagyják tönkremenni a Virányos-tanyai kastélyt Villas István párttitkár és Szendreczki János tanyamegbi- /.ott rtfér többször fordultak a ti- szanagyfalui községi tanácshoz a virányóstanyai kastély megjaví­tása végett. Kérték, a járási ta­nácsod is, de segítséget egyik he­lyen sem kaptak. A kastéJyt kul- t,úrotthonnak használjak, de a vihar már úgy megrongálta az épület tetejét, hogy az eső a táncosok, vagy a gyűlésezők nyakába csorog. — A tanya dol­gozói megcsináltatnák az épüle­tet, de azt sem engedélyezik. Ha engedélyeznék, akkor az épület felesleges anyaga fedezné a hely­reállítási költségeket. így azon­ban napról-napra rongálja az idő a Virányos-tanyai kastélyt. Kérem a Néplapot, tolmácsol­ják a virányos! dolgozók kérését az illetékes helyen, hogy az épü­let el ne pusztuljon és a tanya dolgozóinak a kastélyban kultúr- házuk, tanácsházuk, napközi ott­honuk legyen. Erdei Mihály, Rakamaz. Több megbecsülést a dolgozóknak Simon Irén traktorvezető még októberben kérte a tyúkod i gép­állomás vezetőségétől, hogy mun­kája jobb elvégzése érdekében esőkabátot adjanak neki. Az igaz­gató elvtárs csak egv rossz, ko­pott esőkabátot adott, mert az újat Horányi Irénnek, a megye; igazgatóság dolgozójának adta. — Többízben előfordult, hogy a gép­állomás dolgozóinak já’-ó védőöl­tözetet ismerőseinek' adta oda. Amikor a pártszervezet felhívta a figyelmét, hogy a kormánypro­gramul nem így írja elő a dolgo­zókról vajó gondoskodást, azzal válaszolt, hogy ő az egyszemélyi felelős, ő iskolákat végzett szak­ember és jobban tudja, mi kell a dolgozóknak, A köpenyt a gépál- J lomás dolgozói azóta :s hiába vár­ják vissza. Az igazgató elvtárs ezzel a ma­gatartásával nem becsüli meg azokat a dolgozókat, akik hideg­ben, esőben, sárban végzik mun­kájukat. Pedig ezek nagyobb megbecsülést érdemelnének. Mi. gépállomási dolgozók, szeretnénk visszakapni a gépállomás tulajdo­nát képező ruhákat és köpenye­ket. Reméljük, hogy most már az igazgató elvtárs is így gondol­kozik. Szénás Ferenc párttitkár, Tvukod. Szeretnénk megkapni fuvardíjunkat Mi, tiszakerecsenyi dolgozó pa­rasztok 15-en, a helybeli földmű­vesszövetkezet vezetőségével és a Terményforgalmi Vállalat egyik kiküldöttjével megállapodtunk, hogy a vásarosnaményi termény- raktárba és a vásárosnaményi állomásra elszállítunk 1550 má­zsa vegyeslerményt. Úgy álla­podtunk meg, hogy mázsánként 14 forint lesz a szállítási díj. — Január 12-én a szállítást meg­kezdtük és azt két hét alatt be is fejeztük.- Február 7-én előleg­ként kaptunk 200 forintot. A többi járandóságot máig sem kaptuk meg. A terményfelvásárló azt mond­ta, hogy menjünk az ügyvezető­höz. Az ügyvezető azt válaszolta, hogy ő már kiutaltatta a fuvar­díjat a Termányforgalmi Vállala­ton keresztül az OSZH-hoz. Sze­retnénk, ha az illetékesek sürgő­sen intézkednének, , hogy jogos bérünket megkapjuk. Joó Bernát. Tiszadada községben van elég fúrottkút. Ha mind jó volna, nem is volna semmi bai, az öt fúrottkút .ellátná bőven ivóvíz­zel a tiszadadaiakat. Csak az a baj, hogy az öt kútból már egy sem jó. Hol vannak a kutak or­vosai? Hol van a kútkarban­tartó vállalat, miért nem fordít gondot a kutak rendbehozására? Márton István, Tiszadada. A Néplap elintézte Várad! Sándor útőr, garuolci lakos azzal a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy nincs munkaruhájuk, csizmájuk. Vá- radi Sándor panaszát továbbítottuk a felsőbb szervekhez. Már­cius 10-én többek között a következő választ kaptuk: „A vállalattól nyert értesülésem szerint az útfenntartó mun­kások védőruhaként esóküpenyt, gumicsizmát és téli vattázott ru­hát kapnak. Az esökupenyt és a gumicsizmát beszerezte a válla­lat és azt a munkások közölt kiosztotta. Váradi elvtárs is meg­kapta. A vattázott téliruha beszerzése nehézségbe ütközik s így csak a következő télen kapják meg a munkások. A felsoroltakon kívül valamennyi munkás munkaruhát és bakancsot fog kapni. Ezeknek beszerzése már folyamatban van. a vállalattól kapott értesítés szerint márciusban kiosztásra is kerülnek. MERZA GÁBOR, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetője.” * * „Köszönetét keli mondanom a Néplap szerkesztősegének, hogy segítségemre sietett. A MEZÖKER-től a családi pótlékomat teljes egészében megkaptam. Az elv társak azt is megírták, hogy nem a MEZOKER volt a hibás, hanem a perecesi szénbánya, mert a szükséges iratokat a MEZÜKER-nek a sürgetés el!« .lére sem küldték el. Csak a Néplap szerkesztőségének sürgetésére sike­rült elintézni ügyemet. ígérem, hogy állandó segítője leszek én is a Néplapnak. Elmondom dolgozótársaimnak, hogy a Néplap valóban a dolgozóké, igyekszik a dolgozók segítségére lenni ügyes- bajos dolgaik elintézésében. MARKAI KÁLMÁN, Kisvárda. ’ * * ! ; i I 1 i i Tóth István elvtúrs, a nyirniadai állami gazdaság volt gép­kocsivezetője azzal a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy egészségi állapota miatt nem alkalmazzák tovább. — Ezekután olyan munkát bíztak rá, amit fájós lába miatt nem tud elvégezni. Szerkesztőségünk egyik munkatársa Tóth elvtárs ügyét az állami gazdaság vezetőjével és párttitkárával megbeszélte. Március 0-én az üzemi pártlilkár elvtárstól a következő leve­let kaptuk: „Értesítjük az elvtársakat, hogy Tóth István clvtárssal meg­állapodás történt: kiköltözik a Zöld-tanyára és permetező mo- torkezelö lesz. Ezt Tóth elvtárs vállalta. Rövidesen megérkeznek a gépek és ő fogja a kerti gépeket kezelni. CZIGLER ELEK. a nyíin.zcai gyümölcstermelő ..................................i Vr.\" Hol vannak a kulak orvosai ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents