Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)
1954-03-09 / 57. szám
■,k MÁRCIUS 9, KEDD N*PLAP 3 A nemzetközi nőnap nyíregyházi ünnepsége Március 12 én és 13-án lesz a gépállomások élenfáró aolgozóinaft országos tanácskozása A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1954 március 12-re és 13-ra összehívja a gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozását. A tanácskozáson megvitatják a központi vezetőség és a minisztertanács mezőgazdasági termelés fejlesztésére vonatkozó határozata alapján a gépállomások előtt álló feladatokat. Kitüntetések a nemzetközi nőnap alkaHnábél Vasárnap délután ünnepi ülésre jöttek össze a József Attila kultúrotthonban Nyíregyháza asz- szonyai a nemzetközi nőnap alkalmával. Megnyitót Sallai Sán- dorné, a városi tanács oktatási osztályának vezetője mondott. Az ünnepi előadó Vass Istvánná, az MNDSz. országos titkára volt. Bevezetőjében elmondotta, hogy 44 esztendővel ezelőtt, Kopenhá- gában a Nemzetközi Szocialista Nőkonferencián Klara Zetkin javasolta, hogy ezentúl az év egy napját, március 8-át tekintsék a dolgozó nők* napjának. Beszéljenek ezen a napon mindenütt a nők társadalmi egyenjogúságának, felszabadításának fontosságáról, tárgyalják meg a nőkérdéssel kapcsolatos gyakorlati tennivalókat. — „Ha az asszonyok nagy sokasága mélységes meggyőződésből magáévá teszi a jelszót: Harcot a háború ellen! — akkor a népek békéjét meg lehet menteni, mert a nőknek nagy sokasága azon a napon, melyen ezzel a jelszóval felsorakozik, — legyőzhetetlen lesz!‘‘ A mi nemzedékünk abban a korban élhet, amikor a nők együttes, szervezett fellépése világraszóló eredményeket hoz. Elmondotta, hogy ma már 66 ország 140 millió asszonya szól a gonoszság ellen. Amióta költők vannak a világon, — folytatta —, számtalanszor hasonlították az édesanyákat a gyümölcstermő fákhoz. Valóban, nekünk, nőknek, édesanyáknak mindahhoz közünk van, ami az élet szépségét adja. Csak annyiban nem teljes a hasonlat, hogy a fa nem tudja megvédeni gyümölcsét, mi pedig meg akarjuk és meg tudjuk védeni szivünkből fogant gyümölcsünket, gyermekeinket. Az idei március 8 megünneplésének azért van rendkívüli jelentősége, mert az anyák, a nők harca most van kibontakozóban a legnagyobb mértékben. Most van a legnagyobb szükség arra, hogy erőteljesen hallassuk hangunkat, érvényesítsük akaratunkat. Most érlelődik hosszú, hosszú évek munkájának békét ígérő eredménye. Beszélt még Vass elvtársnő a mostani nemzetközi helyzetről s a berlini értekezlet eredményéről. Elmondotta, hogy a berlini értekezlet eredményeiben része van a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség erőfeszítéseinek és a nemzetközi nöszövetséghez tartozó nőszövetségeknek is. Elmondotta Vass elvtársnő, hogy a mai nőnapot a magyarbeszélt ezután Vass Istvánné. — Különösen nagy feladat vár ezen a tavaszon, de a következő években is a mezőgazdaságban dolgozó nőkre. Ugyanolyan fontos a mezei munkát végző asszonyok erőfeszítése, mint a termelőszövetkezeti elnöknőké, traktorosleányoké, az agronómusoké és mezőgazdasági osztályvezetőké. Az idei tavaszon különösen nagy szükség van arra, hogy gyors és jó munkával pótoljuk azt a kárt, amit a korai fagyok az őszi vetésekben tettek és azt az időkiesést, amit a hosszúranyúlt tél a mezőgazdasági munkák megkezdésében okozott. Az idén valóban harcolni kell azért, hogy jó termést csikarjunk ki a földből. Az ország nem csalódhat a mezőgazdaságban dolgozó nőkben. Népünk joggal igényli, — hogy a jövőben a pedagógusok még eredményesebben neveljék gyermekeinket, az orvosok még többet tegyenek a család egészség- védelmében, a mérnökök több és szovjet barátság hónapjában ünnepeljük. „Ügy vélem, — folytatta —, hogy a mai nőnapi előkészületeink és a barátsági hónap elválaszthatatlanul összefügg. A szovjet emberek nemcsak felszabadították hazánkat, hanem a nép kezébe adták a nagyszerű jövő építésének lehetőségét és önzetlenül segítik országunkat. Mi, nők különösen sokat köszönhetünk a Szovjetuniónak, mert a Szovjetunióban szabadultak fel elsőízben a nők a múlt minden gazdasági és politikai megkötöttségétől. A szovjet példa messzevilágító fénynyel mutatja számunkra is az utat a nők tökéletes társadalmi egyenjogúsága biztosításáért vívott küzdelmünkben. szebb otthont tervezzenek, a tudósok új felfedezésekkel köny- nyítsék meg a mindennapi élet problémáinak megoldását. Értelmiségi pályákon ma már a nők tíz- és tízezren dolgoznak Befejezésül arról beszélt Vass Istvánné, hogy nagyszerű és hatalmas erők segítik küzdelmüket: a nőknek, a világ becsületes asz- szonyainak szíve, értelme és ereje. Bizonyos, hogy miénk lesz a győzelem, — fejezte be beszédét. Ezután virágcsokrokkal kedveskedtek neki Nyíregyháza asszonyai, majd Hernádi Sándorné, a városi MNDSz. titkára kiosztotta a sokgyermekes anyák kitüntetéseit. Ezután Szigetvári Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. titkára szólott Szabolcs megye asszonyaihoz. Felhívta őket, hogy további jó munkájukkal járuljanak hozzá szocializmust építő társadalmunk építéséhez. Az ünnepség után kultúrműsor következett. A nemzetközi nőnap, a világ dolgozó asszonyainak és leányainak nagy békeünnepe alkalmából jó munkájuk elismeréséül ötven nőnek kitüntetést adományozott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A kitüntetéseket hétfőn délben az elnöki tanács fogadótermében Dobi István, az elnöki tanács elnöke nyújtotta át. Hangsúlyozta, hogy ezen a napon még nagyobb szeretettel, még nagyobb tisztelettel fordulunk a dolgozó nők, az édesanyák felé. A munkapadok mellett, a földeken, az iskolákban, a hivatalokban, a háztartásokban példásan dolgozó nőkre egyaránt büszke az egész ország, a magyar nép. — A legutóbbi 8 esztendő szívós harcaiban a dolgozó nők bebizonyították, hogy méltók a bizalomra, méltók a megbecsülésre, s cselekedeteik, munkaeredményeik fényes tanújelét mutatja a többi között a sztahanovista oklevelek és a kormánykitüntetések nagy száma. Az alkotmányban a nők számára biztosított egyenjogúság élő valóság. — Az édesanyák ma nyugodtan tervezhetnek gyermekeikkel együtt, ez nem marad álom. Kormányunk intézkedéseinek egész sorozatával segíti, hogy az építő munkában való részvételen túl a nők eleget tudjanak tenni legszentebb hivatásuknak, hogy gondos édesanyák és jó feleségek lehessenek. — A magyar nők is egyre vilá-j gosabban látják, hogy a dolgozók jóléte szorosan összefügg a béke megszilárdításának, a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyével., — A magyar nők eddigi mun-J kája egyik fontos biztosítéka á párt- és kormányhatározatok további sikeres végrehajtásának is.j A nőkre, a gazdasági, politikai és; kulturális élet aktív építőire a jövőben még nagyobb feladatok várnak. A kormányprogramm —j amely az emberről való gondoskodásnak, a jólétnek a prog- rammja, különösen fontos felada-! tokát jelöl meg a nők számára. A szocializmus építése nem valósítható meg a nők cselekvő részvé-' tele nélkül — mondotta Dobi István, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. A kitüntetettek nevében Izsó' Sándorné, bajai egyénileg dolgozó' parasztasszony és Lengyel István-; né csanyétei egyénileg dolgozó parasztasszony mondott köszöne-; tét * r A Szocialista Munkáért Érdem-; érem kitüntetést kapta: Barczij Olga, a szabolcs-szatmármegyei tanács agronómusa, Antal János- né kiskállói dolgozó parasztasz- szony. A Munkaérdemérem kitüntetést kapta: Nagy Károlyné kom- lódtótfalui tsz-tag. Az asszonyokra váró nagy feladatokról rDértf td> iLiwkái Ma már nem ekhós szekerekkel róják az országot, mint 150 évvel ezelőtt, hanem autóbusz röpíti őket. Nem veri fergeteg, nyári zápor, dér nem csípi, fagy karma nem marja arcukat. Nem céltáblái a megaláztatásnak, hanem népünk megbecsült fiai, a szép gondolat és érzés szószólói. A fiatalok csak elámul- nak, hogy olyan világ is lehetett, amiről az öregek mesélnek. * AZ ALKONYBA HAJLÓ tavasszagú délutánon autóbusz robog a tiszamenti füzesek között. Az utasai 'vidáman beszélgető emberek, a Faluszínház művészei. *— Arcukon ötöm, büszkeség, izgalom, hiszen nem akárkik előtt fognak játszani Tiszadadán. Jól tudjuk, hogy a tisza- löki erőmű munkásai nagyrészt Tiszadadán laknak. Forgatják is magukban a gondolatot, a szerepet si- mítgatva, igazgatva, nehogy hiba legyen benne. Szeretnének emlékezetes estét adni ezeknek az embereknek, akik itt a Tiszaparton új térképet rajzolnak, új mederrel, duzzasztóval, dübörgő dömperekkel, égbe mereszkedő darukkal, nagy, lomhamozgású földgyalúk- kal. A felszabadult és a géppel szövetséget kötött ember győzelmének levegője érzik itt. Mint szerte, merre a szem ellát, az új életet hirdető zöldelő búzavetések; mint arcot, szívet simogató lágy tavaszi szellő. Arasznyira az este, mire fékez a kocsi, lerakodnak, de már jönnek is az érdeklődők, főként iskolások, kisleányok, kisfiúk, két nagyobbacska szolgálatkészen jelentkezik a fiatal kultúrotthon igazgatónál, hogy ők majd a jegyet fogják árulni. Mások a kellékeket segítenek becipelni, lócákat hoznak, szóval rendezkednek. Mihamar ráhull a falura az esős, szürke köpenybe öltözött éjszaka sűrű függönye. * KEZDŐDIK A DARAB. A „Nem magánügy” derűs, kacagtató szovjet vígjáték. Szerzője: Iszajev és Galics. Gazdag, fordulatos, cselekményes darab. A bevezetésben azt látjuk, hogy a Moszkva-szálló egyik 13. emeleti szobájának lakói mint ébrednek. Megvirradt. Cseng a telefon, Sztarij Krímből keresi a felesége Kirpicsnyikovot, a hangversenyiroda igazgatóját. A takarítónő is jelentkezik. A szoba vendégei kénytelen-kelletlen fel- cihelődnek. Félénk kis lányka, Dunja kukkant be, félve, óvatoskodva az ajtón. Nagyapa, Baburin apó iránt érdeklődne. A rövidlátó geológus, Grisko, tévedésből előbb Djuzsikovot, azután Kirpicsnyikovot kelti fel. A BONYODALOM a taj- míri telefonhívással kezdődik. Djuzsikov már-már elindul, hogy megismerkedjék az eddig csak filmen látott Moszkvával, amikor a telefonhívás folytán kiderül, hogy a délutáni hívásra várnia kell, azaz nem mehet sehova, füstbe ment a terv. Djuzsikov kéri szobatársait, hogy maradjon valaki a telefonnál és várja be a tajmíri telefonhívást, azonban senki sem vállalja. Mindenki a rengeteg dolgára hivatkozik. Djuzsikov minden tehetségét latbaveti azért, hogy felkeltse az érdeklődést Tajmír iránt, hogy a tajmíri ügyet közüggyé tegye. Izgalmassá válik a cselekmény. Djuzsikov lelkes szavaitól, mellyel a tajmíri táj szépségét ecsetelte, Kir- picsnyikov lelkesedése tüzet fog és elhatározza, hogy beleavatkozik a dologba, mármint a tajmíri ügybe. A többiek is kezdik fontolóra venni a dolgot, hogyan is lehetne segíteni a helyzeten. Végül is kiosztják a szerepeket, ki mit intéz el Djuzsikov munkájából. •— Djuzsikov elámul a társaság szolgálatkész lelkesedésén. Kirpicsnyikov így magyarázza meg a változott magatartást: „Maga azt hiszi, hogy a Tajmír-félsziget magántulajdon? Magán kívül nem érdekel senkit ?‘‘ A TAJMÍRI ÜGY feladatait kiosztják egymásra, igen ám, csakhogy nekik is lenne elintéznivalójuk, s ezeket az elintéznivalókat ráruházzák Djuzsikovra és ezzel elkezdődik a félreértések sora, a cselekmény kibontakozása. Grisko arra kéri Djuzsikovot, mondja meg Ljuba Popovának, hogy szereti. Kirpicsnyikov azzal bízza meg Djuzsikovot, hogy a szerződésért jelentkező művészeket utasítsa el, hivatkozván a korlátozott felvételre. Djuzsikov ki is mondja félelmét: „csak össze ne cseréljem, hogy kinek mit is mondjak“. Félelme — amint később látjuk — nem alaptalan. összetéveszti Dunját Ljubával. Dunjának átadja Grisko üzenetét, Ljubával pedig mindenáron énekeltetni akar. Közben egy Fortunatov nevezetű ember 300 rubeles adósságát is követelik rajta. Hiába tiltakozik Djuzsikov, hogy őt Fortunovnak hiszik, a dühödt idegen csirkefogónak nevezi Djuzsikovot és elrohan, azzal fenyegetőzve, hogy „még találkozunk“. Az itt felvázolt bonyodalomsor tovább bogozódik, a második és a harmadik felvonásban a tetőpontig, illetve a kifejlődésig. Djuzsikov magára haragítja , Ba- burint, Griskot azáltal, hogy Dunját Ljubával összecserélte és mire tisztázódna a dolog, Djuzsikovot elcipeli a rendőrség. Közben jelentkezik Tajmír, s Kirpicsnyikov, Baburin apó és Grisko egymással versengenek abban, hogy ki számoljon be hamarabb az immár közössé, mindnyájuk ügyévé vált tajmíri intéznivalókról. Az alapeszmét jó írói fel- készültséggel hangsúlyozza a darab azzal a jelenettel is, amikor Djuzsikov kiszabadulva, keresi a barátait, azonban a szobában idegeneket talál, s jellemző a szovjet ember erkölcsére, hogy a tajmíri ügy náluk is közüggyé lesz. A tengerész azt mondja: „ők voltak itt: tehát ők segítettek, ha mi lettünk volna itt, mi segítettünk volna. Minek any- nyit beszélni: ez nem magánügy. Nagy kár, hogy megrövidítették a darabot és ez a szép jelenet kimaradt. AZ EGYÜTTEST megérdemelten ajándékozták dübörgő tapsokkal a tisza- dadaiak Átélt, színes, lendületes előadásban közvetítették a fordulatos vígjátékbohózatot. Kár, hogy a cselekmény fővonalát a rendezésnek nem sikerült kellőképpen következetesen érvényre juttatni. Itt-ott még találkozunk öncélúsággal, túljátszással, népszínműízű- séggel (a zongorista, a kockáskabátos, s néhol Dunja és több színész szerepében is). Győri Gyula Djuzsikovja átélt, lendületes, magával ragadó alakítás, bár az ő szárnyát is lefogta a hibás rendezői értelmezés. Kitűnt ez akkor, amikor a félreértések kellemetlen bonyodalmában türelmevesztett ideges fiatalembert kellett volna alakítania, azonban ez a lélektanilag indokolt jellembeli változás, magatartás nem nyert kellőképpen kifejezést a színészi alakításban. Az alakítás kissé egysíkú volt az első felvonás első részében. Később aztán igyekezve önmagát adni, s feledve a rendezői utasítást, egyre izzóbb lett a hangulat színpadon és nézőtéren egyaránt, Miklósi Lászlónak Kirpicsnyikov szerepében különösen az erőskezű feleség haragjától remegő férjet sikerült jól alakítania. Kár, hogy a fontosabb, illetve szerepe lényegesebb mondanivalóját már nem sikerült olyan hitelesen átélnie. Azt tudniillik, hogyan lesz az ő beavatkozása folytán a tajmíri ügy „nem magánüggyé“, s hogyan idézi elő egy végzetes tévedéssel a szövevényes bonyodalmat, a félreértések sorozatát. Igen ió. mondhatnánk az együttes legmagasabb színvonalú alakítását láthattuk Grisko szerepében Székely Tamástól. Székely Tamás meggyőzően, hitelesen alakította a szerelmi ügyekben egy kissé gyámoltalan, de becsületes, hivatásának élő geológust. HITELES ALAKÍTÁST láttunk az énekesnő szere-1 pében Székely Ildikótól, Ljuba szerepében Nagy Marianne tói, a szobaleány szerepében Kondor Ilitől, Jele- na Nyikolajevna szerepében Bornemissza Évától, Az együttes még magasabb szintű előadásra lesz képes, ha mégjobban elkerüli az öncélúság, a túl játszás itt-ott felbukkanó tüneteit és még élesebben domborítják ki az eszmei mondanivalót. Megérdemelt sikerek útjára indult el a Faluszínház új társulata pénteken Tiszadadán, hirdetve a tajmíri emberek, a szovjet emberek magasabbrendű erkölcsiségének szépségét, gazdagságét, hogy megyénk dolgozóiban is kibontakozzék még jobban az, minek friss, új hajtása a mi életünkben is megtalálható már. A tiszalöki erőmű építői a tajmíri emberekben, a szovjet emberekben sok tekintetben magukra ismérve a maguk „Nem magán- ügy‘‘-ét látták, hiszen ki merné azt állítani, hogy a tiszalöki erőmű problémája „magánügy*“ lehetne-e magyar ember számára. — Ezért is jutalmazták annyi tapssal az előadást, ezért szökött tetőpontra a derű, kacagás, jókedv, mert a tajmíri táj embere találkozott a Tisza-táj emberével. (ám.)
