Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)
1954-03-06 / 55. szám
1954 MÁRCIUS 6, SZOMBAT N C P L A P V. M. HoIoIot nyilatkozata a berlini értekezlet eredményeiről Moszkva (TASzSz): Január 25. és február 18. között Berlinben értekezletet tartottak Franciaország, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterei. Az értekezleten számos fontos nemzetközi kérdés került megvitatásra. A négy hatalom külügyminisztereinek megelőző legutóbbi értekezlete 1949 tavaszán volt. A legutóbbi öt esztendőben nem voltán ilyen értekezletek. A berlini értekezleten egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy újabb értekezletet kell tartani Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió es a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek részvételével. Ennek megvan a maga meghatározott nemzetközi jelentősége, — mondotta bevezetőben V. M. Molotov, majd arról beszélt, hogy az utolsó évben igen szemléltetően körvona- lozódott a háború utáni fejlődés iránya a kapitalista országok táborában. Ma már mindenki világosan látja, hogy ebben a táborban az Egyesült Államok uralkodó körei vezető szerepre tartanak igényt. Sőt, ennél többre is igényt tartanak. Minden köntörfalazás nélkül arról beszélnek, hogy magukra vállalták „a világ vezetésének terhét“, s hogy az Egyesült Államok „a világ vezetője“. Ezeknek az igényeknek persze nincs talajuk. Ezek a törekvések gyakorlatilag 1949-ben az Egyesült Államok kezdeményezésére, Anglia vezetőköreinek aktív támogatásával létrehozott északatlanti tömbben jutottak kifejezésre. Az Egyesült Államok, valamint Anglia vezető körei nyílt világuralmi igényeikkel egyidejűleg mind gyakrabban hangoztatják, hogy külpolitikájukat az „erő helyzetéből“ szándékoznak folytatni. Ma már mindannyian jól tudjuk, mire vezetett ennek a politikának magasztalása — nemcsak jaz Egyesült Államokban és Ang- ■ liában, hanem az északatlanti tömb többi tagállamaiban is. Ennek a politikának közvetlen megnyilvánulása az utóbbi időkben megindult fegyverkezési hajsza. Különösen az atombombával való mindenféle atom rémítgetés- nek tulajdonítottak nagy jelentőséget, De ez sem tarthatott sokáig. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia is, a fegyverkezési hajszával egyidejűleg katonai támaszpontok hálózatát kezdte kiépíteni Európában és a szomszédos területeken. Az „erő'* politikájához való ragaszkodás arra vezetett, hogy két éve aláírták az úgynevezett „európai védelmi közösség“ létrehozásáról szóló párizsi szerződést, amely előirányozza a nyugatnémet fegyveres erő újjáélesztését. Az „erő“ politikája nyilvánul meg az Amerikai Egyesült Államok sok más akciójában is nemzetközi téren. Elsősorban Koreában nem állta ki a próbát ez a politika. Indokínában ugyancsak semmi jóra sem vezetett az „erő“ politikája, hiába nyújt az Egyesült Államok akármekkora segítséget Franciaországnak. Ezután arról beszélt V. M. Molotov, hogy éppen Kínával szemben alkalmazzák különösen szívósan és oktalan szertelenségekkel az „erő“ politikáját. De éppen itt mutatkozik meg különösen meggyőzően ennek a politikának a kudarca. A Szovjetunió külpolitikája az Egyesült Államok e politikájával ellentétben a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására irányul. Egészen a legutóbbi időkig az Amerikai Egyesült Államok és Anglia fenti külpolitikai irányvonala mértékadó volt a kapitalista országok többségében. Az „erő“ politikája elkerülhetetlenül a nemzetközi feszültség fokozásának irányában hatott. Ez érezhető volt mind Európában, mind Ázsiában. Érezhető volt és érezhető a világ minden részén. Fontos változást hozott a nemzetközi helyzetben a Kínai Nép- köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezése, amely a múlt évben a koreai háború befejezésére vezetett. A koreai fegyverszünet megkötése hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Ez lehetővé tette, hogy a Szovjetunió felvehesse a nemzetközi feszültség további enyhítésének kérdését. A berlini értekezlet összehívása már önmagában is arról tanúskodott, hogy a jelenlegi helyzetben vannak erre lehetőségek. V. M. Molotov ezután arról beszélt, hogy a berlini értekezlet — bár bizonyos kikötésekkel — elfogadta a Szovjetunió által javasolt napirendet. V. M. Molotov ezután ismertette, miben tért el a Szovjetunió és a három nyugati hatalom álláspontja az értekezleten. A berlini értekezlet a legnagyobb figyelmet a német problémának szentelte. A Szovjetuniónak az volt és most is az az álláspontja, hogy az európai béke és biztonság biztosításának feladatai elsősorban a német militarizmus újjászületésének megakadályozásával kapcsolatosak. Ebből következik, hogy nem szabad halogatni azokat az intézkedéseket, amelyek Németország egységének demokratikus és békeszerető alapokon történő helyre- állításához szükségesek. Ha Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányai, epugy, mint a Szovjetunió kormánya, egyetértene azzal, hogy a német militarizmus újjáteremtése megengedhetetlen, a többi vitás kérdés megoldása sok tekintetben könnyebbé válna. A berlini tanácskozás alátámasztotta, hogy a német problémán is megmutatkozik az angol- amerikai tömbnek az a külpolitikai irányzata, amely az „erő helyzetéből“ folytatott, vagy a „béke az erő alapján” megjelenésű politikájában kifejezésre jut. Ezt bizonyítják olyan tények is, mint az 1952 májusában aláirt párizsi és bonni szerződés. — Ezek a szerződések különösen időszerűvé tették a német miii- tarizmus újjászületésének veszélyét, V. M, Molotov ismertette a párizsi és bonni szerződés lényegét, amelyek feltárják az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország kormányköreinek messzemenő terveit, amelyeknek kedvéért a párizsi és bonni szerződést aláírták. Bár az Egyesült Államok és Anglia nem iktatják be csapataikat az „európai hadseregbe”, mégis tulajdonképpen ők akarnak a tényleges gazdák lenni ebben a dologban. Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyesült Államok kormánykörei azt akarják, hogy ezt az új háborút „az európaiak” vívják meg. Kétségtelen, hogy ebben az „európai hadseregoen” Nyugat- Németország fegyveres erőinek lesz az uralkodó helyzete. A berlini tanácskozáson nem fogadták el a szovjet kormánynak azt a javaslatát sem, hogy hallgassák meg a németeket és tudják meg, hogyan gondolkodik maga a német nép Németország egyesítésének halaszthatatlan feladatairól és arról, hogy a német nép lésztvegyen az európai béke és biztonság biztosítósában. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei nem akarták megvitatni a Németországgal kötendő békeszerződés szovjet tervezetét, Nem terjesztették elő saját békeszerződéstervezetüket sem. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei * a német kérdésben mindössze egyet javasoltak: tartsanak Kelet- és Nyugat-Németországban úgynevezett „szabad választásokat”. Az Egyesült Államok, Anglia és * Franciaország kormányának Németországgal kapcsolatos mostani politikájában minden alá van rendelve az „európai védelmi közösség”, azaz az „európai hadsereg” megteremtése terveinek. A német kérdés megoldása most egy alapvető problémába ütközik: újjáteremtsék vagy ne teremtsék újjá a német milita- rizmust. A Szovjetunió a berlini tanácskozáson az európai államok katonai csoportosulásainak terveivel szembeállította azt a konkrét tervet, amely a béke és a biztonság biztosítását valameny- nyi európai ország számára szilárd alapra helyezné. A terv az „európai kollektív biztonsági szerződés” elnivezésű szovjet tervezetben jutott kifejezésre. Mi következetesen a különböző társadalmi berendezkedésű államok egymásmelletti élésének lenini elve mellett vagyunk. Arra törekszünk, hogy a béke védelmének kérdésében ne legyen két tábor sem Európában, sem pedig világszerte. Felszólítunk minden európai államot, mondjon le az egymás ellen irányuló katonai csoportosulások létesítéséről, mert az ilyen csoportosulások létesítése feltétlenül háborúra vezet. Ehelyett azt javasoljuk, alakítsák meg a biztonság biztosítására és az európai béke megszilárdítására törekvő valamennyi európai állam egységes táborát. A Szovjetunió emellett azon a véleményen van, hogy a béke- szerződés megkötése előtt ne engedélyezzék német fegyveres erők alakítását. Ez Németország semlegesítését jelentené erre az időszakra. A berlini tanácskozáson megtárgyaltuk a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kérdését is. Ez a napirend első pontjában szerepelt. A tárgyalások eredményeképpen a miniszterek két döntésben egyeztek meg. Megállapodás jött létre arról, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia kormánya elő fogja segíteni a leszerelést, vagy legalábbis a fegyverzet jelentékeny csökkentése problémájának sikeres megoldását. Megegyezés jött létre arra nézve is, hogy 1954 április 26-án C-enfben tanácskozás ül össze. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és a Kínai Népköztársaság képviselőinek tanácskozása lesz ez a koreai kérdés békés rendezése érdekében, a Koreai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és azon más országok részvételével, amelyeknek fegyveres erői résztvettek a koreai hadműveletekben és amelyek e tanácskozáson is részt kívánnak venni. A tanácskozás az indokínai béke helyreállításának kérdésével is foglalkozni fog az ebben érdekelt államok részvételével. így tehát április 26-án Géniben megkezdődik a tanácskozás, amelyen részt vesz az öt nagyhatalom. Ezzel a Kínai Népköztársaság elfoglalja jogos helyét a többi nagyhatalmakkal folytatott tanácskozáson. A Szovjetunió által tett intézkedések a nemzetközi feszültség enyhítésére, következésképpen a béke megszilárdítására irányulnak. A tények azt bizonyítják, hogy ezek a lépések nem maradnak eredménytelenek. Minden azt mutatja, hogy a szovjet kormány politikája elősegíti a Szovjetunió és az egész demokratikus tábor nemzetközi helyzetének megszilárdítását. Nyíregyházára érkezik Inna Makarova és Borisz Andrejev Ünnepélyes keretek között nyitották mey Nyíregyházán a Szovjet Film Ünnepét Csütörtökön este ünnepélyes keretek között nyitották meg Nyíregyházán a Szovjet Film Ünnepét a Béke- és Dózsa-moziban, Mindkét helyen az „Örs a hegyekben” című filmet mutatták be, amelyet egész héten játszanak a nyíregyházi mozik. Az ünnepi díszmegnyító műsorát a Béke-moziban a Magyar-Szovjet Társaság nyíregyházi szervezete, a Dózsa-moziban pedig a Magyar Szabadságharcos Szövetség helyi szervezete rendezte. Jelentős esemény, hogy ezt a nagysikerű filmet Nyíregyházával egyidőben a megye két másik községében, Rakamazon és Gégényben is bemutatják, Megyeszerte lelkesen ünnepük a dolgozók a Szovjet Film Ünnepét s ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a bemutatásra kerülő szovjet filmeket soha nem látott érdeklődés kíséri. Kiemelkedő nagy eseménye lesz a Szovjet Film Ünnepének me- gyénkben, hogy 10-én ellátogatnak Nyíregyházára Inna Makarova és Borisz Andrejev filmművészek. Nemcsak Nyíregyházát keresik fel, hanem a megye más községeit is. Nagysikerű Móricz-esf Nyíregyházán Csütörtök, este 7 órai kezdettel nagysikerű Móricz-estet rendezett a Társadalom- és Természettudományi Társulat a Megyei Irócso- porttal karöltve, a szakszervezeti székház nagytermében. A termet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, s az est valóban meg is érdemelte ezt a nagy érdeklődést. Barota Mihály elvtárs megnyitó szavai után Szabó Pál Kossuth- díjas író, az Elnöki Tanács tagja beszélt Móricz Zsigmondról, az íróról és a barátról. (Szabó Pál beszédének részletes ismertetését vasárnapi számunkban közöljük.) Ezután az ököritófülpösi fiatalok mutatták be híres táncukat, a „Fergetegest“, Színes népviseletben járták a táncot, s minden, a hímzett ruha, sok színes szoknya, a szilaj tánc, a táncosok ifjúsága csak úgy árasztotta a jókedvet es az örömet. Amikor ezt a táncot néztük, talán sokan gondoltak Móricz Zsigmond ököritói riportjára, amelyik ezekkel a tragikus, súlyos szavakkal kezdődik: „325 halott, 99 sebesült.“ Ez a riport az ököritói tűzvészről szólt, amelyet a nyomorszülte sötétség okozott, s amely oly szívbemarkolóan mutatta meg, oly iszonyatosan az úri világ bűneit. A riport így végződik: „Ilyenformán Szatmár megyének most ideális főispánja van, s ez az úr két nevezetes dolgot jelentett ki: „addig nem megy le ököritóra, amíg el nem temetik a halottakat, mert ezt a látványt nem bírják az idegei“, — s hogy „ököritón nincsen szükség segélyre, csak egy díszes emlékoszlopra.“ Bizony, bizony, akár- hova nézünk, az ököritói tűz világa mellett csak szomorú látnivalók tűnnek szemünk elé.” Jó lett volna, ha Móricz Zsigmond láthatta volna a mai ököritói fiatalok szép, örömteli táncát. Örömük lángja, tüze messze világít, s a tűz mellett csupa szép, szívet derítő látnivalók tűnnek szemünk elé. Hiszen pontosan ezt bizonyította a nyíregyházi Móricz Zsigmond-est is, — egy irodalmi est, amely oly tömeget vonzott, hogy még a teremben sem fértek el az emberek. A kulturális igények növekedése mögött ott van, s ott kell lennie a gazdasági és anyagi jólét növekedésének. Az emberek csak akkor örülnek, akkor vidámak, s akkor foglalkoznak szívesen örömmel az irodalommal és művészettel, ha jól élnek, egyszóval ha erre megvan a lehetőségük. Mindez eszébe jutott az embernek, amikor az ököritófülpösi fiatalok nagyszerű táncában gyönyörködött. Ezután Áginé énekelt az irodalmi esthez méltó átéléssel, majd Móricz Virág, a nagy író leánya beszélt édesapjáról. Azzal kezdte, hogy sokkal jobban szeretné, ha az édesapja állna most ott a szín- paclqr)v[íjz előadói asztal mellett, hiszfm^ftbben az országban szőkébb,,hazáját, Szabolcsot és Szat- már^Jg^tregyházát szerette a leg- jobj^m,Itt töltötte ifjúkorát, itt szenvedett újságíró korában, s itt gyűjtötte élményeit, anyagát nagyszerű regényeihez. Életének legboldogabb része volt, amikor hazajöhetett. Innen írta a „Pillan-! gót“, itt ismerte meg a dzsentri-! világot és a szegényemberek nyomorúságát. Egyszer, a huszas években nagy regényt készült írni és a Tiszavidékre utazott. Itt ismerkedett meg először a szabolcsi földvárral és aztán járta a falvakat, mert úgy gondolta, hogy itt, ahol sem török, sem tatár nem pusztított, jólétben él a nép. Tévedett. Szörnyű nyomor, förtelmes szegénységet talált, s itt született meg az a novellája, amelyben leírja, hogy mi mindent esznek az urak és, hogy milyen szegénységben él a nép. Egyszerű ember volt az édesapám, hetekig is járhatott Nyír-/ egyházán anélkül, hogy bárki1 tudott volna róla, Én hosszú éve-í kig nem is tudtam arról, hogy az! apám író, csak az volt furcsa* hogy otthon dolgozik. Nem viselkedett sehol feltűnően, nem hangoskodott, szerényen meghúzódott, a megfigyelés és az írás volt egyetlen szenvedélye, Folyton utazott, járta az országot, Az íróasztala sarkán ott hevert aktatáskája, benne hálóing, borotva és jegyzetpapír, s aztán ha két hétig nem ment el valahova, már csodálkoztunk, Sok előadást tartott az országban es mindig arra tanította az embereket, hogy olvassanak, 1919-ben is azt hirdette, olvasni, olvasni keli, — Tanuljuk meg az újat, nem a sötét Detüt, hanem a vörös tudományt, Szerette volna, ha könyvét sokan olvassák. Nem azért, mert az ő könyve volt, hanem azért, hogy az emberek olvassanak, Legnagyobb vágya volt mindig, hogy egyszerű, olcsó rotációs papíron nyomják ki a könyveit, hogy sokan hozzájuthassanak. Végezetül ezeket a szavakat mondotta Móricz Virág: A fiataloknak kötelességük folytatni azt, amit Móricz Zsigmond elkezdett, Ü csak egy magános zászló volt, a mai fiatalok azonban erősek. Móricz Zsigmond elkezdett munkáját a ma folytatja, És ezért szeretik Móricz Zsigmón- dot, mert ahogyan most élünk és) ahogyan ma álmodunk, azt egyj kicsit, vagy nagyon neki is kö-1 szönhetjük. Az irodalmi est további részében a tunyogmatolcsi tánccso-1 port tagjai mutatták be szép tán-) caikat, majd Palotai Erzsi, a Nemzeti Színház tagja adta elő nagy művészi tudással, megjelenítő készséggel Móricz Zsigmond egyik novelláját a „Február —1 hol a nyár” című írását. Ez az irodalmi est volt az elsői nagyobbszabású bemutatkozása a' Megyei Irócsoportnak, valamint» Társadalom és Természettudo-1 mányi Társulat megyei szervezete irodalmi szakosztályának. AÍ nagy érdeklődés, a dolgozók tapasztalható, szemmellátható kulturális igénye arra figyelmeztet,! hogy sok hasonló irodalmi esteti rendezzenek ezek a szervebi Nyíregyházán és a megye több1 más helyén is.
