Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

N « P E A F I 1954 FEBRUAR 28, VASÁRNAK Békeltáx-avaíái Apáiéiban ““-------------------------------------------------­Román vendégeinkről Opalyiban, Volóczki Józsefek házánál egész nap nagy izgalom- baj] teli cL De mennyivel más volt ez az Izgalom, mint abban a kutya, embertelen világban, ami­kor Volóczki megbetegedett egy­szer és: „Jaj, istenem, mi lesz ve­lünk, bogy lesz meg a hattagú család kenyere?!” De annak meg kellett lenni és maga Volóczkiné állt oda, az uradalmi földön az eke után és ült fel beteg embere helyett a béres-szekérre... Az egyik, soha nem feledhető késő őszi hajnalon, negvennégyben, egyszeresül» megzörgették az abla­kot és úgy, az ágyból felkelve siettek ki a tornácra. „Mama, itt »agyunk! Elhoztuk nektek a sza­badságot!” Így hangzott a szó, szinte hihetetlenül, de erősen, biztat tón. S a kisajtóban egy fiatal, kékszeraú, mosolygós arcú szovjet katona állt. Mint egy régvárt. nagyon szeretett, kedves legény­testvér. De igen hatalmas, erős és bátor! — Dehogy is tudtak visz- szafeküdni. Volóczkiné úgy, egy szál ingben, mezítláb futott át a szomszédokhoz a nagy örömhír­rel, És azóta? Hogy lehessen azt elmondani? Csakis, a Volóeakiék szavaival: „Most tiz gyermekünk zett megint, hanem többen, so­kan egyszerre. De nicsak, nem nyitották be mindjárt a belsőaj­tót. Nem bizony. Énekléshez áll­tak össze, a pitvarban. És hallga csak: felcsendült az ének: Egy a jelszónk: a béke!,.» Tör előre ifjú seregünk ... így nyitották be az ajtót és léptek be dalolva a békéről. Ti­zenöten, húszán, harmincán. Meg se lehetett hirteien számlálni, há­nyán. Fiatalok, meglett idősebb asszonyok, emberek. Csáki Mik- lósné sem fiatalasszony már, mini ahogy Ferenci Sándorné is el­hagyta a hatvanak meg idős Nagy Istvánnak is dért szórt haja közé az idő, mégis, mindannyiuk- nak, mint a fiatal, diszista Fejes Margitnak, beleszínesedett az ar­cuk az éneklésbe: ...Küzdő korunknak új nemzedéke, Űzd cl a támadót!... Az éneklés befejeztével Geletai Mihályné, az MNDSZ titkára, aki járási békebizottsági tag is, a so­kaságban valami nagy nehezen helyet csinált magának az asztal mellett és a háziasszony elé lé- pet, kezében egy jókora, takaro­sán összehajtott kartonlappal. — kát, szeretitek a hazát és az éle­tet, aminek az öröme most már a miénk. Tízgyermekes családanya vagy te, Volóczki asszonytárs, de minden család, — legyen bármi­ről is szó — példát vehet titőle- tek Itt, a községünkben. Úgy, mint Varga Pál, tizennégyholdas kö­zépparaszt családjától, akit szin­tén mindannyian jól ismerünk. O gazdálkodik legjobban a köz­ségben. Mert amíg mások a mull évben is hétmázsás átlagol ter­meltek kenyérnekvalóból egy hold földön, addig Varga Pál kilencet! És most pedig, mint a mezőgaz­dasági bizottság elnökét, öt nézi és akarja követni mindenki a községben, a többtermelés érde­kében. A Varga Pálék házánál ma este megtettük tiszteletünket és most hozzátok jöttünk el, kedves Volóczki asszonytárs, hogy ezennel a ti házatokat is béke- házzá avassuk. Fogadjátok hát ezt a jelképet illő megbecsüléssel! így hangzott el az ünnepi be­széd. És Volóczkiné talán még soha életében ilyen boldog pilla­natot nem érzett. Ahogy átvette Geletainétól a kartonlapot, aminek két szélére egy-egy fehér galam­bot festettek ügyes kezek, kö­zépre meg csinos, szintén fehér­betűkkel ezt írták: „BÉKEHÁZ” — úgy érezte, nincs arra szó, hogy érzését el tudná mondani. Ho­gyan is lehetne ilyen hirtelené- ben megtalálni az illő szavakat. Mert azok kellenek ilyenkor, nem előre betanult, hosszú, unalma;; szónoklat, A kézfogásból ölelés lett hát és amíg a jelenlévők sok éljent kiáltottak és a békét éltet­ték, Volóezkiné csak ennyit tu­dott kimondani: — ... Nagyon boldog vagyok, asszonytársak ..elvtársak ... na­gyon ... Volóezkiné szíves-kedvesen kí­nálta hellyel a vendégeket. Per-: sze, nem tudott leülni mindenki, Kevés volt erre a négy lóca, a dí­vány, az ágyak széle, a székek. A1 fogas pillanatok alatt megtelt ka­bátokkal, kendőkkel. A férfiak] pedig a kezükben, a hónuk alatti szorongatták kucsmáikat. Geletai-; nét ott, az aszal mellett ültették! le. hogy mint mindég ilyenkor, békeestéken, felolvassa a Szabad Népből a legfrissebb politikai hí­reket. Öt tartják a legjobb olva­sónak, meg a hangja is olyan tisz­tán érthető. Juhász Irén, Szolnok Piroska magukkal hozták hímeznlvalóju- kat. Kocsis Ferenené, Puskás I.a- josné, meg Szolnok Ferenené gu- zsalyaik mellé ültek ......A szov­jet küldöttség további erőfeszíté­seket tett az európai béke meg­szilárdítására, s javaslatot nyúj­tott be Európa biztonságának biz­tosításáról ..olvasta Geletainé s a többiek nagy figyelemmel hallgatták az igazságot. Késő éjszakára járt az idő, Volóczki Józsefné tízgyermekes ópályi anya házát békeházzá avatták. Az avató-ünnepélyen Geletai Mihályné felolvassa a nem­zetközi eseményeket, közben dolgos kezek hímezik, varrják a híres ópályi népi motívumokat. A guzsalyosok is elhozták a „szerszá­mot” és fürge ujjakkal készítik a finom fonalat. van. Mind erős, egészséges. Négy és fél hold földünk, két tehenünk, terményünk, ruhánk, kenye­rünk..., meg olyan egy hízót vág­tunk, mint soha azelőtt: három mázsa húsz kilósat!” A legidősebb fiú, József, a néphadsereg tiszti egyenruhájában áll őrséget, hogy a legkisebbik, István öccse, négy­éves kicsi fiúk szokásával foghas­sa anyja kötényének szélét és a többiek is nagy, titkos örömökkel játszadozva figyelhessék anyjuk sietős rendezgetését. Mert ünnep lesz este az ő házukban. Volóczkiné még délután lócákat | hordott át a szomszédoktól. S amikor az egyre sötétedő feb­ruári estén felkattintotta a vil­lanyt, még egy utolsó vizsgáló te­kintettel nézett körül a szobában. Aztán szép plrosrasült pitével j megrakott tányért tett a fehér ab­rosszal terített asztalra. Ezután bekapcsolta a rádiót is és... csak az anyák érzik azt, de sza­vakkal kimondani még talán ők sem tudják: milyen magasztos érzést tud szülni a szív ilyen nagy pillanatok előtt, végignézni gyer­mekein, s az ünnepre váró szó-; bán. Hét óra felé volt az idő, amikor megjöttek az első vendégek: Ju­hász Irén, Szabad Emma. Szabad Eszti. És nyomban ezek után Sze­der Ferenc, a párttitkár egész családjával, aztán Tóth Sándor feleségestül és Balogh Gábor ta­nácselnök. A háziasszony hellyel és természetesen, pitével kínálta őket. És alig, hogy megindult a beszélgetés, kinn újra nyilt az ajtó. Mindjárt tudni lehetett, hogy nem egy vagy két vendég érke­Tckintetével csendet kért és mon­dani kezdte az ünnepi beszédet: — Szeretettel köszöntjük a há­ziakat, legjobb békeharcos asz- szonytársunkat és kedves család­ját. Nem kis ügyben jöttünk hoz­zátok, Volóczki asszonytárs! Hi­szen mindannyian nagyon jól tud­juk, hogy ki kell azt érdemelni, Még édesanyjától tanulta a himezés mesterségét Volóczkiné. Nem rejti véka alá a tudását. Van is öröme Szolnok Piroskának, amikor a nehezebb mintákat is sikerül gyönyörűen elkészítenie. hogy békeházzá avassunk egy-egy ] amikor a vendégek hazuindultak család hajlékát, s ti ezt kiérde- a felavatott „Békeházból”, melletek! Jól végzitek munkáló-1 Asztalos Bálint. Az elmúlt napok­ban kedves vendégek tartózkodtak me­gyénkben: országunk román nemzetiségi népi együttese látoga­tott el és vendégsze­repeit nagy sikerrel Nyíregyházán, Kis­várdón, Vásárosna- ményban, Porosai­mén, Mátészalkán. A testvéri román nép életéből való néptán­cokat, dalokat, balla­dákat mutattak be. Minden előadásukon zsúfolva volt a néző­tér és a közönség vi­dám érzéssel gyönyör­ködhetett a szebbnél- szebb műsorszámok­ban. Mindenütt aján­dékokkal halmozták el az együttes lelkes tagjait. Hol van már az az idő, amikor a hatalmat bitorló „urak“ itt is, a Duna- medencében egymás ellen uszíthatták a ma­gyar és a román né­pet, elhintve a gyű­lölet magvát, hogy ab­ból saját maguknak arathassanak támasz­tékot népnyúzó ural­muk fenntartására!? A hatalmas Szovjet­unió segítségével mindkét népnek sike­rült elűzni vérszopó urait és egymásra ta­lálva, építeni egy jobb világot... Az együttes tagjai békésmegyei román nemzetiségűek, akik saját anyanyelvű is­kolákban tanulhat­nak, saját szokásaik, viseletűk szerint él­hetnek. Nagyon jól visszaemlékeznek még arra az időre, amikor tilos volt nekik anya­nyelvükön beszélni, sajátviseletű ruhák­ban járniok, de még a szokásukat, dalukat, táncukat is elvették tőlük. Egy esztendővel ez­előtt még két kultúr­együttes volt Gyulán: egy magyar és egy román. De most, hat hónappal ezelőtt el­határozták a fiatalok, hogy egyesülnek. így született meg ez a lel­kes, egy fél esztendő alatt is oly híressé vált, megyéket bejárt népi együttes. Egyfor­mán tanulják a ma­gyar és a román népi kultúra gyöngysze­meit és a magyarlak­ta községekben, váro­sokban román mű­sort, a román közsé­gekben pedig magyar műsort mutatnak be. Az együttes tagjai a népi kultúra művelé­se mellett az életben, a munkában is meg­állják helyüket. Haj­dú Erzsébet a gyulai harisnyagyárban dol­gozik. És még hozzá nem is akármilyen munkás, hanem szta­hanovista! Buszuk Júlia a román, Dobai Zsuzsa pedig a ma­gyar gimnázium ki­váló tanulói. Tulkán Mihály és Boros Já­nos egyénileg dolgozó paraszt szüleik mel­lett állják meg a he­lyüket. Zsíros Ilona szülei a felszabadulás előtt a nagyváradi káptalan cselédei vol­tak és most Bedő köz­ségben az Úttörő tsz. tagjai, ő maga pedig a román anyanyelvű tanítóképzőbe jár. — Mind a huszonnyol­cán szorgalmas dol­gozói, építői szocia­lista hazánknak. Előadásuk anyagát nagyrészben ők ma­guk gyűjtötték. ElcW adásuk minden egyed száma mond valamit^ mint ahogy régen, ad elnyomott nép csoki így, dalaiban, táncai-i ban tudott csak igái zán élni. Ilyen a] „Zsok“, páros román' tánc, ilyen a „Galao-i nul“ legénytánc és mind, a műsorukban egymásután követkel ző 20 szám. És, hogy mit mondanak, miről „beszélnek” például ezek a táncok, a szil nes csokorból csald egyet: a „Szürba“ rél gi román tánc azlí mutatja be, hogy egy még eléggé fiatal öz-i vegyanya egyetleni fiát nem szívesen enl gedi a többi, vígkedi vű, táncoló fiatal kö-i zé. Hazazavarja. Á fiú azonban nem tudl ja betartani anyja parancsát és visszai szökik a táncolok kö­zé. Az anyja, amikor megint érte megy nagy haragosan, a vh dám fiatalok láttán megenyhül, elmoson lyodik, majd pedig Ő maga is beáll a víl dám kedvű fiatalold közé és együtt táncol velük. De nemcsak romért eredetű népi játékod kát tanultak ám meij az együttes tagjai] hanem magyar népi táncokat is, mint aí „Békési párost”, meg a „Nyírségi párost‘‘j Szabad hazában éli beinek csak így kül lönböző anyanyelvű népek fiai, munkával,' kultúrával, testvéri barátságban építve a még szebb és boldog holnapot. A. B. flóricz-esl Nyíregyházán „Mig nem sikerül kialakítani az igazi nemzeti közösséget, adl dig nem beszélhetünk jobb jövőről” — mondotta Veres Péter Jeétl szeres Kossuth-díjas írónk a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat február 4-én tartott országos elnöki érte-i kezletén. A nemzeti közösség kialakításának egyik legfőbb eszköze az irodalom. A múlt és jelen nagy irodalmi alkotásainak ismerete elmélyíti bennünk az igazi hazaszeretetei, az együvétartozás érzé­sét, nagy íróink és költőink harcos életének példája pedig meg­sokszorozza a mi erőnket is. Ezt a célt akarja szolgálni a Társadalom- és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Társulat szabolcs-szatmármegyei szervezete, amikor március 4-én este 7 órai kezdettel Móricz-irodalmi estet rendez a szakszervezetek székházában. Az irodalmi est keretében Szabó Pál Kossuth-díjas író, az El­nöki Tanács tagja, az író-barát és harcostárs beszél Móricz Zsig- mondról, megyénk nagy szülöttéről s a nagy író leánya, Móricz Virág írónő tart megemlékezést édesapjáról. Palotai Erzsi előadó- művésznő, a Nemzeti Színház tagja, Móricz-novellákat ad elő és Ági Gézáné, az Állami Zeneiskola tanára szatmári népdalokat éne­kel. Gyönyörködhetünk majd az ököritófülpösi népi tánccsoport híres táncában: a Fergeteges-ben, valamint a tunyogmatolcsi népi együttes népi táncában. Az előadás ingyenes. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk. NYULASI IMRÉNÉ, a TTIT. irodalmi és művészeti szakosztályának elnöke. 1 megyei DlSZ-hlzottság farsangi karneválja A megyei DISZ-bizottság feb­ruár 28-án, vasárnap este 6 órai kezdettel a Szakszervezeti Ta­nács megyei székházában a me­gye élenjáró fiataljainak részvé­telével farsangi karnevált rendez. A karnevál a nagykállói népi együttes Kallói kettősével kezdő­dik. Az éjszaka folyamán lesz tombola, zsákbamacska cs jel­mezverseny. A jelmezverseny eredményeinek kihirdetése éjfél­kor lesz és a legszebb jelmezek tulajdonosai értékes díjakat kap­nak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents