Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

.N (5 t* I, a r iUo4 i-LBIyuaR 28, VASARN4Í* PÁRT K I» ÍTÉS Orvoslást várunk! Határozat, melyet nem valósítottak meg Használjuk lel jól pártunk erős harci legyverél - a sajtót Partunk politikáját a lakosság életszínvonalának gyorsított eme­lését és ezzel kapcsolatban — a legfontosabbat — a mezőgazdasá­gi határozat megvalósítását csak a dolgozó tömegek megsokszoro­zott termelő, alkotó kedvére tá­maszkodva tudjuk végrehajtani. Ahhoz, hogy az ember meg­növekedett kedvvel dolgozzon, mindenekelőtt alaposan, jól kell ismernie a célt, amiért dolgozik. Ismernie kell például a dolgozó parasztnak, hogy mit kap a le­szerződött cukorrépáért, vagy do­hányért a multévivel szemben. Tudnia kell, hogy terméséből, vagy jószágának hozamából mennyi maradt a kamrájában és mennyit kell adnia az államnak. Ismernie kell emellett az állam által nyújtott sokirányú segítsé­get, azokat az eljárásokat, mód­szereket, amelyek segítségével több búzát, kukoricát, burgonyát, cukorrépát tud kihozni a földből, több tejet, zsírt, húst, gyapjút az állatokból. A dolgozó ember lel­kesedését, szilárdságát emeli az a tudat is, ha tudja, hogy jó mun­kájával népünk jólétét emeli, hazánkat erősíti és ezzel közvet­lenül a béke táborának erejét növeli. Minderre senki sem jön rá ma­gától, éppen ezért áll pártszerve­zeteink előtt legsürgetőbb feladat­ként a tömegek közötti politikai munka megjavítása. A vezetőség­választó taggyűlések eddigi ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy számos pártszervezetünk még nem mérte fel ennek jelentőségét, ke­vés taggyűlésen foglalkoztak ér­demlegesen az agitációs munká­val, a népnevelők feladataival. A NÉPNEVELÖMUNKA lebe­csülését cs visszaesését más ta­pasztalatok is bizonyítják. A na­pokban megbeszélésre hívta ösz- sze a baktalörántházi járási párt- bizottság ágit. prop. osztálya a járás néhány sajtófelelősét. Ta­nulságos volt ez az értekezlet sok tekintetben. Kitűnt például, hogy számos népnevelő eléggé általános, — nem alapnélküli pa­nasza, hogy azért nem végzi, vagy nem tudja jól ellátni felvilágosí­tó munkáját, mert nem kapja meg a kellő irányítást. A népne- velőértekezletet felesleges időtöl­tésnek tartja, hiszen ott sem kap semmi újat. Magának a pártbizottságnak -is néhány „meglepetést“1 hozott ez az értekezlet. Vájjon hogyan irá­nyítja a népnevelők munkáját a rohodi párttitkár elvtárs, —" aki nemrégiben mondott le a párt­sajtó előfizetéséről — és még jó- néhány pártvezetőségi tag. E tények feltárása is feladata a sajtófelelősnek, de az értekezlet főcélja természetesen nem ez volt. Azt vitatták meg, hogy a sajtófelelősök a legjobb népneve­lők közül kiválasztott sajtóakti­visták segítségével hogyan nép­szerűsítik a sajtót és hogyan ne­velik annak olvasására, a párttag és a pártonkívüli olvasókat. FÖLDI ELVTÄRSNÖ, nyírma- dai sajtófelelős elmondotta, hogy milyen gondosan készül egy-egy család meglátogatására. Mielőtt felkeresték Kovács József párton­kívüli dolgozó parasztot, átnézte a Néplap és a Szabad Föld jóné- hány számát és külön megjegyez­te az egyénileg gazdálkodókat kü­lönösen érdeklő cikkeket, íráso­kat. A látogatás során, amikor belemelegedtek a beszélgetésbe és már nagyban folyt a vita, Földi elvtársnő elővette a Néplap oda­vonatkozó cikkét, amely világos feleletet adott a szóbanforgó kér­désre. Kovácsék meg is rendelték a lapot és azóta is állandó olva­sói. Igén kedveltek a jól megszer­vezett olvasókörök. Sztrátyi elv­társ arról számolt be, hogy Vaján különösen a mezőgazdasági szak­cikkek keltenek nagy érdeklődést. A legutóbbi olvasókör vitáján, amikor a termőtalaj betegségeiről volt szó, résztvett a község három agronómusa is és utána hosszan vitatták az olvasókör tagjaival a cikk tanulságait. Nagy az érdeklődés az olvasó­körök iránt, nem egy községben kérik a dolgozó parasztok ennek szervezését. Mégsem fordítanak elég gondot erre a népszerű agi­tációs módszerre a pártszerveze­tek, maga a járási pártbizottság sem. Elsősorban a sajtófelelősök kiválasztását kell körültekintően végezni, azután pedig nevelésükre kell nagyobb gondot fordítani. — Hiába bízzuk meg e fontos fel­adattal a legfejlettebb népnevelőt, ha emellett hat másféle funkciót kell ellátnia, vagy ha nincs tisz­tában feladatával, nem tud meg­felelő sajtóaktívahálózatot kiépí­teni maga mellé a pártsajtó nép­szerűsítésére, olvasókörök szerve­zésére. Az értekezleten kitűnt, hogy eddig nem fordított erre kellő gondot a pártbizottság, de a kiadóhivatal mellettük dolgozó politikai munkatársa sem, akinek ez fontos feladata. Pedig a sajtó­felelősökben van lelkesedés mun­kájuk iránt, ezt bizonyították a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások is. A BAKTALÖRANTHÁZI járá­si pártbizottság felismerte, hogy az agitációs munka fellendítésé­nek fontos láncszeme a pártsajtó terjesztése, az olvasómozgalom megjavítása. Helyes úton indult el az értekezlet megszervezésével és ezt további intézkedések köve­tik. Elhatározta a pártbizottság, hogy javasolják a pártszerveze­teknek: a következő havi taggyű­léseken tűzzék napirendre saját területükön a pártsajtó helyzeté­nek megvitatását. Értékeljék az olvasókörök tapasztalatait, a saj­tófelelősök munkáját. Elhatároz­ták azt is, hogy most, amikor az új vezetőségi tagok elosztják egy­más között a funkciókat, külön felhívják a pártszervezet ágit. prop. felelősének figyelmét a párt­sajtóra: kísérje állandó figyelem­mel és segítse a sajtófelelős mun­káját, tegye szorosabbá a kapcso­latot a lap és olvasói között, se­gítse elő, hogy minél többen ve­gyenek részt annak szerkesztésé­ben — a levelezőmozgalomban. A baktalörántházi pártbizottság kezdeményezése — ez az értekez­let — szervezési hibái ellenére is komoly tanulságokat hozott és nagy segítséget ad ahhoz, hogy mind többen használják eredmé­nyesen pártunk erős harci fegy­verét, a sajtót. A dolgozók 4 óra után tömege­sen keresik fel az élelmiszerüzle­teket, hogy az esti és másnapi élelmiszert biztosítsák. Bucit azon­ban ebben az időben seholsem le­het kapni, mert a kenyérgyár ké­sőn szállítja le. Sok esetben 7 óráig is kell várni rá. Megkérdeztem a kenyérgyár egyik dolgozóját, nem léhetne-e segíteni ezen a helyzeten? Azt felelte, hogy már a vállalat veze­tősége is rájött a késői szállítás Augusztus második felében a kemecsei állami gazdaság sóstó­hegyi üzemegységében dolgozott Czár István, Czár Gábor, Strausz Alajos és Kalotai László úttörő. Három munkanapért azonban a bért nem fizették ki számukra. — Amikor érdeklődtem azt válaszol­ták, hogy a bérkövetelés jogta­lan. Az úttörők nevében később Községünkben még - nincs vil­lany, nincs kultúrház, így egyet­len szórakozási lehetősége a dol­gozóknak a 8 naponként megje­lenő vándormozi előadása. Azaz csak lenne. I6-án megjelentek a mozigépészek a gépekkel együtt, de az a helyiség, ahol az előadást meg kellett volna tar­tani, zárva volt. így nem tartot­ták meg a filmvetítést. A hibát a hátrányára, mert a leszállított bu­cik nagyrésze másnapra marad. Üzemi gyűlésen határozatot is hoztak a gyorsabb szállítás érde­kében. Ez azonban csak hat irt- zat maradt, mert nem valós tal- ták meg. . Sürgősen javítsanak munkájukon, ezzel nagyban elő­segíthetik, hogy a dolgozók a munkaidő után hamarabb jussa­nak pihenéshez és ne kelljen órák hosszat várni a bucira. Periinger Imréné, Nyíregyháza. újra követeltem bérüket. Kiss Sándor igazgató kérte, hogy újra küldjem el a névsort és a szük­séges adatokat. Ez január 19-én meg is történt, de választ máig sem kaptam. Az elvégzett mun­káért szeretném,\ ha az úttörők megkapnák jogos bérüket. Kalotai László, úttörővezető, Nyíregyháza. népművelési előadó követte el, akinek nem gátolni, hanem segí­tenie kellett volna az előadás megtartását. Községünk fiataljai és dolgozói szeretnék, ha minél előbb egy megfelelő kultúrházat kapnának, hogy szórakozni, film­vetítést nézni ne az iskolában kelljen. Dudlák István, DISZ-titkár, Nyírszöllős, A Néplap elintéste A Ságvári-telepről érkezett panaszt, melyet a Néplap közölt, megvizsgáltuk. A cikk írójának igaza volt. A cikk megjelenése után azonnal intézkedtünk, megvásároltuk a vetítéshez szükséges1 vásznat, így a jövőben nem kell lepedők és abroszok után sza­ladgálni a filmvetítés előtt. TARISKA JENŐ, a Moziüzemi Vállalat műszaki ellenőre, A Néplap február 21-i számában „Hol vannak a kéménysep­rők?” cím alatt bírálat jelent meg, melyben kifogásolták a kisna- ményi dolgozók, hogy kéményseprők nincsenek a községben. Vál­lalatunk a kisnaményi dolgozók panaszát kivizsgálta. A dolgozók­nak igazuk volt, vállalatunk dolgozói valóban késéssel végeztek munkájukat, melyet a hideg idő is befolyásolt. Vállalatunk dolgo­zói megfogadták, hogy pár napon belül kimennek Klsnaményha, Kérjük a dolgozókat, hogy bírálatukkal továbbra is segítsék vál­lalatunk munkáját. GICZEI ANDRÁS, a Kéményseprő Vállalat igazgatója. Az elvégzett munka után fizetés is jár Zárt ajtók előtt Nagy Péter könyve Móricz Zsigmondról Ebben az évben ünnepeljük Mó­ricz Zsigmond születésének het- venötödik évfordulóját, Most, újév körül hagyta el a nyomdát a Művelt Nép kiadásában Nagy Péter több, mint négyszáz oldalas monográfiája a nagy íróról. Amikor 1952-ben az egész or­szág széles körben ünnepelte me­gyénk nagy szülöttjét, az ünnepi megnyitóban Révai József a párt- és a kormány nevében célul tűz­te ki — többek között —, hogy Móricz Zsigmondnak az életraj­zát el kell készíttetni és meg kell jelentetni. Az elmúlt másfél év alatt ez is valóra vált. Megjelent az utóbbi évek egyik legizgalma­sabb és legérdekesebb könyve: Móricz Virágnak „Apám regénye” című jelentős visszaemlékezése. Ebben nyomon kísérhetjük az író életét és közvetlen kapcsolatát megírt regényalakjaival, tudósí­tást kaptunk a művek születésé­ről és azokról az áldatlan körül­ményekről, melyek között a kor­szak legnagyobb regényírójának sínylődnie kellett. Ennek a meg­annyi értékes és érdekes doku­mentummal teli könyvnek kiegé­szítője a nemrég megjelent ha­talmas tanulmány: Nagy Péter idézett műve. Nagy Péter nemcsak a szemé­lyes ismerettség alapján, haúem tudós, kutatói becsvágytól is hajtva, már évek óta foglalkozik nagy írónk életrajzának megírá­sával, költészetének megfelelő ér­tékelésével. Eredményeit, munká­jának részleteit már eddig is is­mertette velünk. így például a Magyar Klasszikusok egyik első kötetében, a Válogatott elbeszé­lések előszavában először kísérelt meg áttekintést adni Móricz no­velláiról művészetéről. Később, az Erdély-trilógiának beható elemzé­sével igyekezett megoldani azokat a kétségtelenül nehéz problémá­kat, melyek egyik legértékesebb s a maga nemében legmonumentá- iisabb történelmi regényünkkel kapcsolatban felmerülnek. Ezeken kívül nem egy alkalommal adott kisebb-nagyobb összefoglalást, ál­talános értékelést Móricz írói munkásságáról. A Tudományos Minősítő Bizottság előtt az el­múlt év őszén mutatta be és véd­te meg eddigi kutatásainak ösz- szesítését, a megjelent könyvet s nyert vele kandidátusi fokozatot. Hatalmas, hosszú és kitartó ku­tatómunka eredménye ez a könyv. Sok-sok kiadott és megje­lent cikk, tanulmány ismeretét, egy kisebb könyvtárt kitevő ere­deti műveknek és sok, kötetben meg nem jelent írásnak beható tanulmányozását tartalmazza ez az elmélyült irodalomtörténeti ku­tatás igényeit kielégítő monográ­fia. Nagyon fontos könyv ez, mert eddig csak töredékek voltak is­meretesek Móricz Zsigmond éle­téről. A kritikusok többnyire csak egyes művek elemzésével fog­lalkoztak — leginkább alkalom­szerűen; Révai elvtárs rövid, kor­szakokra osztó megnyitó meg­jegyzései, Darvas József emléke­zetes ünnepi méltatása természet­szerűen nem kapcsolhatta egybe kellő mélységben és részletesség­gel az író. életét és művészetét. — Erre kellett tehát vállalkoznia Nagy Péternek, ezt kellett elvé­geznie mintegy huszonöt íven. A dolog természeténél fogva nem oldhatta meg feladatát vég­legesen, nem végezhette el az egész munkát teljes sikerrel. En­nek oka egyszerű és világos. A 12 évvel ezelőtt elhúnyt írónak még most is van kéziratban ma­radt ismert vagy lappangó műve, kötetben kiadatlan írásai ezer ol­dalakra terjednek, levelezése fel­mérhetetlen s csak kisebb rész­leteiben került nyilvánosságra. Az egyes művekkel kapcsolatos ér­tékelés, részletes elemzés még sokszor hiányzik: így a részlet­kutatásokat is magának a szinté­zisre törekvő írónak kellett elvé­geznie. Fontosnak mondtuk ezt a könyvet: igen, az is, a szó leg­szorosabb értelmében. Éppen ez a szintézis mutatja meg, hogy me­lyik területeken van szükség to­vábbi részletkutatásokra, kiegé­szítésekre, hogy később majd egy teljesebb összegezés felhasznál­hassa az újonnan megszületett eredményeket. Melyek ezek a főbb területek? Ilyen például Móricz Zsigmond alkotóművészetének elemzése. — Ahogy a jegyzetes könyvből, az oda feljegyzett témákból, adatok­ból riport, vagy elbeszélés lesz, ahogy egy-egy adoma, megjegy­zés, szólás beágyazódik egy-egy mű cselekményébe, történetébe. Kidolgozatlan még Móricz iskolai témájú regényeinek összefoglaló elemzése és ezekből az írásaiból kicsendülő társadalomkritikájá­nak megfelelő értékelése is. Itt különösen szem előtt kell tartani az író tipizáló, eszményítő eljárá­sát: ahogy a közvetlen benyomás, iskolai emlék évtizedek múlva po­zitív politikai állásfoglalássá vá­lik — például a Légy jó mindha- lálig-ban. Megoldatlan kérdés még Móricz nyelvi realizmusa: kon­krét elemzések alapján — a tar­talom és forma szoros kapcsola­tában. Nagy Péter csak elvétve utal erre. Pedig különösen a har­mincas évek művésze, a Rokonok, vagy a Barbárok, a Komor Ló című elbeszélés-kötetek egyes darabjai (s elsősorban maga a Komor Ló című novella) nagyon világosan mutatják Móricz realis­tán ábrázoló nyelvművészetét. — Ugyancsak a részletkutatások alapján lehet majd élesebben fel­vetni Móricz naturalizmusénak kérdését. — különös tekintettel azokra a vádakra, amelyeket aj nemhaladó irodalomtörténészek1 ezen a címen vonultattak fel az; író ellen. Ilyen kérdés még aj munkásmozgalommal való kap-j csolata, általában véleménye a proletáriátus helyzetéről, a munJ kásosztály vezető szerepéről is, -J bár ezen a területen sok, *ddigj ismeretlen adatot hozott Nagy Péter s ezzel sokat segít a tisz-il tábban látásban. Az eredményes részletkutatá­sok hiánya miatt kell még Nagy Péternek annyi idézettel doku­mentálni, bizonyítani következte­téseit. Ez szükséges ugyan, de1 ugyanakkor nagyon fárasztja is’ az olvasót. Ugyanígy egy-egy mű elemzésekor is sokszor inkább tartalmi ismertetést kapunk 5 többször hosszabb, összekötő szö-< vegekkel, idézetekkel. Ezeket az itt még szinte elengedhetetlen' kellékeket a későbbi tanúimat nyok nélkülözhetik. Végül még egyet: a könyv utat1 mutat a szabolcsi kutatóknak isj Nagy Péter többször közöl adato­kat arra, hogy mikor járt Móricz; Zsigmond Nyíregyházán, általa-1 ban a megyében előadói, szervező körútja során. Több szabolcs-szat- mari vonatkozásra is utal, mc- lyek regényeiben előfordulnak. —í Ezeket az egyszerű adatokat, uta-i lásokat megyénk szorgalmas ku­tatóinak kell majd megfelelő szé­les körben dokumentálni! Margócsy József. n

Next

/
Thumbnails
Contents