Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)

1954-02-24 / 46. szám

NIPCAP

1954 FEBRUAR 24, SZERDA

A VEZETÖSÉGVÁLASZTÁS HÍREI

A nyírbélteki községi alapszervezet vezetősége jól állította ösz- sze a beszámolót. A beszámoló foglalkozott a júniusi határozat utáni időkkel. Bírálta azokat a párttagokat, akik hallgattak az ellenség szavára, de ugyanakkor a vezetőség beismerte, hogy nem foglalkozott kellően a párttagok politikai nevelésével és elhanyagolták a pártoktatást is. A beszámoló megbírálta Erdélyi Lajos pártvezetőségi tagot, mert a vezetőségi ülésekre nem járt el rendszeresen.

A Központi Vezetőség júniusi határozata óta sokat javult a párt- szervezet kapcsolata a tömegekkel. Ez abban is megmutatkozik, hogy az utóbbi időben egyre több dolgozó paraszt jelenik meg a pártnapokon, s különböző tanácskozásokon. Hibája volt a beszámolónak, hogy nem foglalkozott a tömegszervezetekkel. A párttagság meg is bírálta ezért a vezetőséget. Medve elvtárs hozzászólásában például elmondotta, hogy a pártvezetőség nem törődött a OlSz-szervezet munkájával. Vállalta, hogyha a taggyűlés ezzel megbízza, segítséget nyújt a DISz- szervezet munkájának megjavításához.

*

Nagyon helytelen véleménye volt a tiszavasvári gépállomás taggyűlést levezető elnökének a

vitáról. Az elnök elvtárs feleslegesnek tartotta a vitát a jelöléseknél, mondván azt, hogy úgyis a szavazás fog dönteni. A taggyűlés ilyen helytelen vezetésével az elvtárs súlyosan megsértette a pártdemokráciát. Csak a jelenlévő felsőbb pártbizottság kiküldöttjének köszönhető, hogy a gépállomás dolgozói a Központi Vezetőség határozata szerint választották meg a vezetőséget.

■S;

A jánkmajtisi gépállomás vezetőségválasztó taggyűlésén komoly hibát követett el a járási párt- bizottság. A jelölés ideje alatt a párttagság a DISz-titkár elvtársat is jelölni akarta. Ekkor Józsa elvtárs, a régi pártvezetőség titkára azt mondotta, hogy a jelölés nem helyes, a DISz-titkárt nem fontos jelölni, mert úgyis részt vesz minden alkalommal a vezetőségi üléseken. Helytelen volt a pártbizottság kiküldöttétől, hogy nem utasította vissza ezt a nézetet. A tagság nem is vette fel a jelölő listára a DISz-titkár elvtársat.

A bashalomi alapszervezet taggyűlésére a pártvezetőség nem készített beszámolót. A párttitkár elvtárs csak azokról a szempontokról beszélt, melyet a járási pártbizottságtól kapott. Hiba volt a járási pártbizottságól, hogy nem készítette elő kellően a taggyűlést. A taggyűlés előtt két héttel voltak kint a járási pártbizottság- | tói, azonban további segítséget nem adtai. A járási pártbizottság kiküldötte közvetlenül a taggyűlés előtt jelent meg, ekkor azonban segítséget már nem tudott adni.

*

Megyénkben a vezetőségválasztó taggyűléseket sok helyen még azzal is ünnepélyesebbé teszik hogy a pártszervezet sorait tagokkal és tagjelöltekkel erősítik meg. A haktalórántházi községi alapszervezet kommunistái a vezetőségválasztó tagrvűlésen két tagjelöltet vettek fel. Az egyik tagjelölt egyénileg dolgozó paraszt volt. A császárszállási Ui Alkotmány termelőszövetkezet pártszervezete egy tagjelölttel erősítette meg sorait a vezetőségvá- ’ asz tó taggyűlésen.

A megyénkben lefolyt vezetőségválasztó taggyűlések nagyrészére jellemző a hosszú beszámoló. Olyan másfelórás beszámolót készített például a csengeri rendőrkapitányság pártszervezete, amely csupán általánosságban foglalkozott a rendórkf■'!- adataival. A nemzetközi helyzetről pedig félórás előadás hangzott el. Ugyanakkor egyik legfontosabb Waéatnkrél. az éborsé" kedéséről nem beszélt a beszámoló.

Akik „a légynek sem ártanak66

AZ ÜJFEHÉRTÖI TANYAVI- LAGBAN. a községtől mintegy 8 —9 kilométerre van a Kubonyi- és a Csajkos-tanya. Mind a két helyen a megszokott téli kép fogadja a látogatót. Az emberek fát vágnak, az állatokat látják el, vagy átmennek a szomszédba 2— 3 órára beszélgetni. Vannak olyanok is, akik jártatásként befogják a lovat és behajtanak Űjfe- hértóra a piacra, csak azért, hogy tájékozódjanak. Tehetik, van lovuk és idejük is.

Talán most hosszabbak a napok, mint 10—15 évvel ezelőtt, hogy ilyesmire is jut idejük. Nem. Most is 24 óra egy nap, mint akkor.

De akkor a Kubonyi-tag közepén, a dombtetőn egy nagy porta pöffeszkedett. Veres Mihály ku- lák volt az úr a Kubonyi- és a Csajkos-tanyán is. Mint a vércse-szemek a kisebb madarak fészkébe, úgy nézett a kúria ablaka a cselédkonyhákra a magasból. A „nemzetes“ asszonynak írét, konyhája volt, egy nyári, meg egy téli, A nyári konyhán tgy voltak az ablakok elhelyezve, hogy a mezőre és a majorba is ki lehetett látni. A téli konyha ablaka mór csak a majorra figyelt, •— télen általában itt dolgoztak a cselédek. A Veres-tanya csendőrpihenő is volt. Alig múlt el nap, hogy a házigazda kitekintő húsos leje mellett, az ablaküveg mögött ott ne cikázott volna a kakastoll is.

A domboldalon tisztes távolságra a kúriától, cselédlakásnak nevezett odúk sorakoztak. Amikor Veres Mihály társnak vette maga melle Gergely öccsét, akkor bővítették a bérletet is. A nagyobb darab földre több cseléd kellett. A juhhodály már nem felelt meg a szaporodó juhállománynak, meg aztán korszerűbb Kodályra volt szükség, ahhoz, hogy hasznot hajtson a juhászat. így lett néhány közfal felhúzásával a régi juhho- dúlyból cselédlakás Pohola Józsefnek, Károlyi Bálintnak és a többi cselédnek. Ebben az időben épült az öccsének és neki is 3 községben egy-egy hóromszobás lakás. A Mihály lakásának a tornácfalán van.. egy festmény — négy ökrös szekér hozza a jövedelmet a portára — ez a festmény többe került, mint a juhhodály átalakítása cselédlakásnak.

— TIZENHÁROM ÉVES VOLTAM 1940-ben, amikor apámat has- barúgta a ló és nekem kellett felváltani, — emlékszik vissza Dudás József, Csajkos-tanyai dolgozó paraszt.

Dudás József, amikor az apja helyébe kenyérkeresőnek állt, munkát annyit végzett, mint bármelyik kocsis, de kommenciót csak felet kapott. Kilenc mázsa búza, 12 kiló szalonna, negyed hold föld és 00 pengő volt a bér, amiért egész évre oda kellett adni a munkaerejét. Dudás Józsefnek az unokaöccse. András is, 13 éves korában fogta meg a hajtószárat és sokan mások, ahol nem is dűlt ki a családfő. Rá voltak kényszerítve, hogy megtoldják valamivel szüleik sovány keresetét. A nagygazdék általában az olyan kommenciósokat keresték, ahol sok volt a serdülő gyermek. Ez alól Veresék sem voltak kivételek.

Az első esztendőben, amikor megkezdte Dudás József a szolgálatot, hordáskor, a déli lóetetés idején lepihent az istálló végén az árnyékba. Alig tette le a fejét, mint a bunda, úgy aludt. El volt törődve, a 13 éves gyermekszervezet nem bírta a napi 20 órás munkát. Hajnali két órakor, aki nem áill a lova mellett, annak jaj volt. de este 10 előtt sem hagyhatták abba a munkát. Édes volt az álma, de annál kegyetlenebb az ébredés. Kíméletlen ütések érték fején, hátán, minden porcikóján: „A naplopó istenit az anyádnak, j alvásért akarsz kommenciót kap-} ni?!;‘ Álmosan az első ütések ká- bultságától ennyit hallott Jóska, aztán vagy két óra hosszáig nem tudott magáról. Amikor összeszedte valamennyire magát, haza- támolygott és három napig nem ment dolgozni, de aztán visszakényszeredett. mert a fél-kom- meneióra is nagy szükség volt.

NYÁRI IDŐBEN az udvartakarítás, t akannánykészítés mindig vasárnapi munka volt. Vasárnap is csak annyi időt hagyott a cselédeknek. hogy megborotválkoz- zanak, tisztát váltsanak és kezdődött a napi 20 órás robot. Télen is megtalálta a kulák a módját, hogy a jószággondozás mellé munkát adjon a cselédeinek. A saját- termésű kukoricája is sok vagonra rúgott, de emellé még ősszel összeszedte a megszorult parasztoktól a kukoricát — és egész télen ezt morzsoltatta cselédeivel, még este is. Az olcsón felvásárolt

kukoricát tavaszon drága pénzen vették meg, akik ősszel eladták. Ügy csináltak a nagy gazdák, hogy ősszel olcsón felvásárolták a gabonát, kukoricát és tavasszal kiadták „hitelbe“ újig, másfélszeres, néha kétszeres mennyiségért. Tgy már a következő ősszel venni sem kellett, csak az uzsorás hiteleket kellett behajtani. Ha nehezebben ment, hát segített a végrehajtó és a csendőr.

Nem volt hiábavaló az „igyekezetük“. Felszabadulás előtt a két Veres testvérnek már 80 darab tehene, 16 pár ökre, sok lova és több száz sertése, birkája volt. — „Ha nem jön a felszabadulás, még az isten is a Vereseké lett volna Üjfehértón“ — így emlékeznek vissza a volt cselédek. De vannak azért olyanok is, akik azt mondják, hogy ,,a légynek sem ártanak már azok“. Mert a felszabadulás után visszahúzódott mind a két Veres a saját 27—30 hold földjére. Veres Mihályné, amikor az urát a közelmúltban különféle szabotálásokért lecsukták, felkereste volt cselédeit és „megen- gedte‘‘, hogy őt most már ne „nemzetes“ asszonynak hívják, hanem Piroska néninek. Pedig „Piroska néni“ nem igen felejtette el azokat a napokat, amikor fél kötény hullott almáért dolgoztak a „nemzetes asszonynak“ Károlyi Bálintné, meg a többi cselédasszony. Hej, ha még egyszer a körme közé kaphatná őket!

1954 FEBRUÁR 17. szerda, üjfehértón piacnap. A sertés vásáron nagy volt a kereslet. A tavaszi fűre mindenki malacot, süldőt akar állítani, akinek van, az, hacsak teheti, még egyet, vagy kettőt is vesz mellé. Sokan csak vettek volna, mint Szabó Mihály vadas! dolgozó paraszt is. Akik később mentek, azok már csak azt láthatták, hogy Veres Mihály fia, a János, több, mint 20 darab süldőt terelte t haza. Felvásárolta a dolgozó parasztok elől a sertést, hogy a lakásán majd jó haszonnal adja tovább. Az őszön így fett a kukoricával, meg a burgonyával is. Olcsón venni, drágán eladni — ez a kupec élete. S ezekről a kupecekről, ku- lákokróí — nagygazdákrói még azt mondják: „nem ártanak a légynek sem”. — Ismerünk benneteket, nagygazdák, — mondják az újfehértói dolgozó parasztok, — minket már nem lehet félrevezetni.

Az agitációs munkában szerzet! tapasztalataimról

Irta: J. KASZK,

a „Kohtla-Jarve“ palafeldolgozó kombinát 4. számú műhelyének generátorkezelője.

A MŰHELY pártalapszerve múlt év őszén megbízott azzal, hogy népnevelő munkát végezzek műszakomban, a generátorkezelők, rákodók, lakatosok és villanyszerelők között.

Népnevelő munkám kezdete egybeesett a szovjet nép életének nagy eseményével, a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusával. Országunkban minden ember figyelemmel kísérte pártunk XIX. kongresszusának történelmi jelentőségű munkáját.

Műhelyünkben is ez volt a helyzet Elvtársaim különböző kérdésekkel fordultak hozzám. — Tanácskoztam a műhely párttitkárával és a műhelyvezetővel, s elhatároztuk, hogy rendszeresen kollektív beszélgetéseken tárgyaljuk meg a pártkongresszus anyagát.

Arra törekedtem, hogy segítsem a pártszervezet munkáját és lelkesítsem munkatársaimat az ötödik ötéves terv feladatainak sikeres megvalósítására. Elsőrendű feladatomnak tekintettem, hogy a dolgozókat a kommunista párt és a kommunizmus ügye iránti odaadás, a Szovjetunió népeinek barátsága szellemében neveljem. Minden beszélgetéskor igyekeztem az állami feladatokat szorosan összekapcsolni üzemünk feladataival. A népnevelő munkámban konkrét tényekre támaszkodom.

LÁSSUNK egy példát. Erik Vermec generátorkezelő a műhelyben elsőnek tért át kettőről négy generátor kezelésére. Ez a tény azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy brigádomban beszélgetést szervezek az ötéves terv feladatainak határidőelőtti teljesítéséről. Gondosan felkészültem erre, mégegyszer átolvastam a XIX. pártkongresszus határozatainak ipari vonatkozású részét. Az ötödik ötéves terv ránkvonatkozó feladatait kijegyeztem: „a

pala- és vegyiipar fejlesztése alapján az ötéves terv alatt 80 százalékkal fokozni kell az Észt SzSzK-ban a folyékony üzemanyag gyártását“. Lescsenko elvtárstól, a műhely párttitkárától adatokat szereztem műhelyünk és

az egész kombinát tervteljesítésének menetéről.

A beszélgetést az ebédidőben

folytattam le. Először a XIX. pártkongresszus feladatairól beszéltem a munkásoknak és arról a harcról, sünit a feladatok megvalósítása érdekében nekünk, dolgozóknak folytatnunk kell. Elmondottam Vermec generátorkezelő nagyszerű kezdeményezését. Számítottam arra isj högy1 egyes elvtársak kételkedni fognak ennek a kezdeményezésnek sikerében és megkértem Vermec elv- társat, beszéljen munkájáról és mutassa be módszerét a gyakorlatban. Vermec elvtárs szívesen megmutatta, milyen változtatásokat eszközölt a generátor feltöltésének rendjében. Régebben a váltómunkás az átvétel pillanatában nem töltötte fel a generátort. Ezért forault elő, hogy any- nyiszor megsértették a technológiai rendszabályokat. Vermec bevezette azt a rendet, hogy a feltöltést a műszak időtartama alatt végezzék el, s ez megjavította a generátorkezelő munkájának minőségét.

A dolgozók tevékenyen részt- vettek a beszélgetésben, kérdéseket tettek fel és közölték észrevételeiket.

Röviddel a beszélgetés után a többi generátorkezelők is áttértek Vermec módszerére.

AMIKOR egy-egy újabb beszélgetésre készülök, mindig tervet készítek magamnak, megjelölöm a főbb kérdéseket, idejében összegyűjtők néhány példát üzemünk, városunk életéből. A Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának 50. évfordulója alkalmából tartott beszélgetéskor elmondottam, hogyan nőtt és szilárdult meg pártunk. Beszéltem az észt kommunista párt megalapításáról is.

Rendszeres újságolvasást szerveztem, lefordítom észt nyelvre a Pravda vezércikkeit.

Jelenleg naponta beszélgetek a dolgozókkal és feltárom előttük azokat a feladatokat, amelyeket a párt és a kormány elénk tűzött az ipar, a mezőgazdaság területén, a szovjet emberek életének további megjavítása érdekében.

í vetömagesere hírei

1.apunk szerkesztősége segítséget akar nyújtani a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak a tavaszi vetéstervek teljesítéséhez. Lapuimban vetómagcsere-rovatot nyitunk. Ebben a rovatban minden termelőszövetkezet és egyomleg uolgozó paraszt díjtalanul hirdetnek Kérjük olvasóinkat, írják meg szerkesztőségünk címére, hogy szövetkezetükben, gazdaságukban milyen felesleges vetőmaggal rendelkeznek, azt milyen terményre szeretnék elcserélni, vagy készpénzért is eladják-e. Saját érdekükben, de nemzetgazdasági szempontból is fontos, hogy minél előbb teljesíthessék tavaszi vetéstervüket, ezért kérjük, a tavaszi vető- magcserévcl kapcsolatos közölnivalóikat szerkesztőségünkkel tudassák.

Eddig is több termelőszövetk zet és község jelentette már be igényét:

A nyírbátori Vörös Csillag termelőszövetkezet 300 mázsa, burgonyát elcserélne kukoricáért. A nyírvasvári Vasvári Pál ’termelő- szövetkezet muharmagot, csumizt adna étkezési velő-babért. A bal- kányi Kossuth tsz. 30 mázsa tavas árpát és 10 mázsa szegletes led- neket kukoricáért vagy egyéb takarmányért elcserélne. Az újfehér- tői Vörös Csillag termelőszövetkezet 30 mázsa tavaszbúzát őszibú- záért elcserélne. A tiszaszalkai Búzakalász tsz. keres 250—300 kiló lóheremíígiit, melyért cserébe burgonyát, zabot, árpát és kukoricát is adna. A gyürci dolgozó parasztok nagyobbmennyiségfi burgonyafelesleggel rendelkeznek, amit pénzért, terményért eladnak. A nagykáUói Vörös Zászló termelőszövetkezet 20 mázsa tavaszbük- köny vetőmagfelesleggel rendelkezi t, amit pénzért, kukoricáért, árpáért elad. A tiszavasvári Uj Elet. tsz-nek 50 mázsa tavaszbükköny - magja vsn. amit kukoricáért, zabért, vagy árpáért elcserélneA béresdaróci községi tanácsnál lebet érdeklődni: 30 mázsa ősziárpát elcserélnének tavaszi árpára. A nyírcsászári Haladás tsz- ben 20 mázsa tavaszbükköny és 2 mázsa fémzárolt lucernamag vau. „mit pénzért, kukoricáért, áfáért adnak.

A nyírbogáti Hunyadi tsz-nek 90 mázsa I. osztályú rétiszéiu r an eladó.