Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)
1954-02-17 / 40. szám
NífLAf 1954 FÉBttüAR 17, A VEZETÖSÉGVÁLASZTÁS HÍREI ELMELETI TAMCSADO A kollektivitás: a pártvezetés legfőbb elve Megyénk valamennyi járáséban napról-napra, újabb és újabb alapszervezetekben tartják meg a vezetőségválasztó taggyűléseket. Ezek a taggyűlések bebizonyították, hogy párttagjaink élnek jogaikkal. A legtöbb alapszervezetben igen élénk vita előzi meg a választást. Szamosúj- lakon. Nagyszekeresen, Nagy- aron és a fehérgyarmati járás több más alapszervezetében a tagság a jelölőbizottság által javasolt jelölteken kívül, más elvtársakat is javasolt a jelölő listára való felvételre. Igen lelkes hangulatban folyt le a fehérgyarmati állami gazdaság vezetőségválasztó taggyűlése. A pártvezetőség jó munkát végzett a taggyűlés megszervezése terén. A tagság csaknem teljes egészében megjelent a taggyűlésen. De jó munkát végzett a vezetőség a beszámoló összeállításában is. Erről tesz tanúságot az, hogy a beszámolót igen élénk vita követte. 15-en szóltak hozzá. A hozzászólások utat mutattak az új vezetőknek, hogy munkájukat hogyan végezzék, hol a legsürgősebb a tennivaló. Több elvtárs foglalkozott azzal, hogy a vezetőség nem sok Múlt hó végén 130 meghívót küldött szét a Megyei Tanács Népművelési Osztálya a megye területére. Pedagógusok és népművelési munkatársak kapták meg ezeket a meghívókat, melyekből megtudták, hogy egy néprajzi és népművészeti értekezletre várja őket a Népművelési Osztály, Érdeklődést kelthetett a tárgy, mert 110-en jelentek meg a SzOT. kultúrtermében. Miről beszélt Muharai Elemér, a Népművészeti Intézet osztály- vezetője? íme az előadás fő gondolatai : A nemzeti és egyetemes kultúra gazdagítása érdekében új művészeti életet alakítunk magunknak. Űj művészeti életünk kialakításéban 3 hagyomány-ágra támaszkodunk: a nemzeti-klasszikus, a paraszti és a munkás hagyományra. Ezek a hagyományágak nem egymástól függetlenül élnek, hanem egymásra hatnak és mindig is hatottak évszázadokon. keresztül, sőt sokszor egymásba fonódnak. A paraszt-hagyomány összefonódik a klasszikussal: Petőfi a magyar népdal ritmusában és kifejezési formájában írt verseket, viszont néhány verse népdallá vált. A céhlegények, a világot járó munkások majd az osztályharcot megind'tó és harcoló munkások dalai, művészeti alkotásai szintén gazdag hagyományokra támaszkodnak. — Régi május elsejéken. — amikor a munkások csendőrszuronyok között ünnepeltek — paraszti népi játékok kerültek elő különböző változatokban. A mnnkáshagyományok kutatása a kezdet kezdetén jár. Az eddigi eredményeket a Népművészeti Intézet tartja számon és az új feltárást az intézet irányítja. Pártunk II. kongresszusa határozottan megmondja, hogy dolgozó népünk alkotó módon akarja kivenni részét a kultúra megteremtéséből. Ehhez az alkotó munkához művészi energiára van szükség; a művészi energiát a nép hagyományaiból meríti. Az alkotó részvételhez nem lehet üres kézzel hozzákezdeni, „kell valami a tarisznyába“*. Néphagyományaink vizsgálatát igényli még az a körülmény is hogy népünk az évszázados nemzetből való kirekesztettséget fel akarja számolni, nemzetté akar gondot fordított a politikai oktatásra. Horváth Dezső elvtárs személy szerint megbírálta a pártvezetőség oktatási felelősét, amiért elhanyagolta a hallgatókkal való foglalkozást. Felhívta a taggyűlés a pártvezetőség figyelmét, hogy nem foglalkozik megfelelően a párt rohamcsapatával, a DISZ-szel. Zámbó elvtárs elmondta: „Volt nekünk jó DISZ- szervezetünk, amely élenjárt a kultúrmunkában, több esetben a környező községeket is meglátogatták műsorukkal. Nem a fiatalok hibája, hogy most nem beszélhetünk ilyen munkáról. Inkább az a baj, hogy senki sem törődik a fiatalokkal.” A hozzászólások rámutattak arra is, hogy a vezetőségnek jó kapcsolatot kell teremteni a dolgozókkal. — .,En már három hónaoia dolgozom itt a kovácsmfihelyben — mondotta Bessenyei Béla elvtárs, — de a vezetőség még egyetlen egyszer sem beszélgetett velem.” Élénk vita alakult ki a gazdasági kérdések körül is. Kónya András elvtárs felszólalásában bírálta a gazdaság vezetőségét, hogy lassanként elmúlik az első negyedév két hónapja, de a tervüket még ma sem tudják. válni. Ehhez kell a nemzeti kultúra, melyet saját néphagyományainkból teremtünk meg. Ez az új magyar kultúra a nemzetiklasszikus, paraszti és a munkás- hagyományokból fog táplálkozni. A szociáldemokrácia harcolt a népi erők kibontakozása ellen, nem értették meg a népi értékeket. Sokan ma is azt mondják, hogy — mivel megszűnt a régi értelemben vett paraszti életforma, — megszűnik a paraszti népi kultúra is. Ezeknek tudni kell, hogy a paraszti földművelő életforma megjelenése előtti időkben ^s voltak népművészeti értékek. Tehát mivel nem a paraszti életfonna hozta létre a néphagyományt, nem is szűnhet meg a paraszti életforma gyökeres változásakor. Az átalakult életben a népi művészet is új tartalmat kap. A cseléd-sorsú parasztfiúnak így énekeltek régen: Béres legény, jól megrakd a szekered, Sarjútüske böködi a tenyered Mennél jobban böködi a tenyered, Annál jobban rakd meg a szekeredet. Ma a lány az állami gazdaságban dolgozó legény utárf kérez- kedik: Elment az én babám állami gazdaságba, Azt üzeni, menjek én is utána. Édesanyám, eresszen el engem utána, Találkozunk majd a kastély kis udvarába“. (Sztalinváros, 1952. B. P.) Kultúréletünk fontos tényezői: a népi együttesek is a néphagyományból táplálkoznak. A szovjet népi együtteseknek egyik feladata az, hogy eredeti alakban tartsák meg a néphagyományokat dalban és táncban, rigmusban és játékban. Az idei kultúrversenyre benevezett 172 tánccsoport is mind eredeti alakban adja a faluk valóban táncolt táncait. — Kultúréletünk legfontosabb feladata a népi művészeti értékek feltárása. Nem könnyű munka ez, avatatlan kézzel nem lehet hozzányúlni. Ehhez a munkához mindenkit segítségül hív és mindenkinek segítséget ad a Népművészeti Intézet. A segítségadás megnyilvánul levelező vagy személye kapcsolatban. Áprilisban énekkari szólamvezetőknek és rigmusbrigád- vezetőknek tart tanfolyamot az Rádu Miklós elvtárs a tehenész-brigád vezetője a III. párt- kongresszus tiszteletére tettmun- kaíelajánlást. A brigád tagjai úgy gondozzák és etetik a teheneket, hogy a jelenlegi 360 literes fejést 450 literre emelik. Az állattenyésztésben eddig egyetlen egy elhullás sem volt, s úgy dolgoznak, hogy ezután se legyen. A kömürói Rákóczi termelő- szövetkezet vezetőségválasztó taggyűlésén számos hozzászólás hangzott el, amely bírálta a vezetőség eddigi munkáját, de ugyanakkor bírálta a párttagokat is nemtörődömségükért. Szabó József elvtárs a többi között a következőket mondotta: „Pártszervezetünkben alig beszélhettünk pártéletről. Ezért hibás a vezetőség, de hibásak vagyunk mi párttagok is. Többször előfordult, hogy a vezetőség meghívott minket taggyűlésre, vagy valamilyen értekezletre, mi azonban nem jöttünk el. S a párt- szervezetnek ez a gyenge munkája kihatott szövetkezetünk egész munkájára. Nem beszélgettünk eleget a pártonkívüli dolgozókkal. Az új vezetőségnek az legyen a feladata, hogy ezeket a hibákat kijavítsa, mert biztos vagyok abban, jó pártszervezettel, jó gazdasági eredményeket fogunk elérni.” intézet, a nyáron 4 hetes tanfolyamot rendez a népzene és éneklejegyzés megtanulására. Ezekre a tanfolyamokra a Népművelési Osztályon lehet jelentkezni. A nem régen megjelent „Jeles napok” című kiadványban, — mely egyes vidékek ünnepi alkalmakkor játszott népi játékait teszi közkinccsé — alig szerepel szabolcs-szatmármegyei anyag. Hát a mi megyénkDen nincsenek farsangosok? Talán a falukhan elfelejtették a húsvéti locsolódójátékokat? Van farsangolás, van sok népi játék, csak nem gyűjtötte össze őket senki. Nem adtuk át megyénk kincseit az ország népének. A néphagyományok gyűjtése tekintetében a megye hátúi jár, pedig igen gazdag vidékeink vannak: Erdőhát, Számos-mente, Eesedi-láp vidéke, stb. Hagyjuk heverni a sok értéket. Hogyan kezdjük el a gyűjtést? Aki falun él, tudja, hogy a falusi ember idegenekkel szemben elég bizalmatlan. Azért legjobb, ha minden faluban az ott élők közül fog hozzá valaki. Persze nem lehet úgy csinálni, hogy: „Na, Zsiga bácsi, hogy is van az a régi nóta?” vagy: „Amáli néni, járja már el nekem azt a lánykori táncot!” így nem lehet! Alkalmat kell teremteni. Háznál vagy a kultúrotthonban összejött közösség mesélgetése, szórakozása közben észre fogjuk venni, hogy kik a jó mesélők, a bálokon egy-egy öreg is táncra perdül, a fonókban citera-, tambura-kíséret mellett énekelnek. Ezeket kell megfigyelni! Főleg az öregeket! (Különös dolog, hogy a mindenkori öregektől lehet a legértékesebb anyagot gyűjteni. Bartók egy félévszázaddal ezelőtt is az öregektől gyűjtött, s az akkori fiatalok ma szintén a népművészet gazdag forrásai.) Természetesen nem koriát'v’ hat a gyűjtés egy emberre. A faluban induljon meg a társadalmi gyűjtés. Gyűjtsön a pedagógus, a tanuló, a DISZ-fiatal. Az énekés tánc-alkalmakon felfedezett dalosok. mesélők, táncosok büszkék lesznek arra, ha a népi együttesben szerepelnek, vagy tanítják a fiatalokat. Sok példa mutatja, hogy szomorkás, maguknakvaló öregek megfiatalodtak és értelmet kapott az életük egy-egy népi együttesben való részvételtől. Nevelhetünk „népművészet mestereit” is, akik kitüntetésbon és pénzjutalomban is részesülnék. Pártunk nem intézmények rendszere, pártunkban nincsenek főnökök és alárendeltek, alacsony és magasrangú hivatalnokok. Pártunk önkéntes szövetség, élő, öntevékeny, forradalmi szervezet. Pártunkban a centralizmus nem olyan, mint pl. a katonaságnál, hanem demokratikus, a párttagság tömegeinek aktivitására támaszkodó demokratikus centralizmus, amely feltételezi a párttagság tömegeinek részvételét a vezetésben. A pártszervezetek élén nem egyes személyek, hanem kollégiumok: pártvezetőségek és pártbizottságok állanak. Ezek irányítják a pártszervezet munkáját, illetve a kerület, a város, a terület politikai-gazdasági életét. A vezető pártszerveknek nagy a tekintélye. Határozataik és útmutatásaik szabnak irányt és adnak konkrét tartalmat a pártszervezet munkájának, minden egyes kommunista tevékenységének, s nagymértékben meghatározzák az adott kerület, város, terület, határvidék vagy köztársaság gazdasági és kulturális építőmunkájának sikerét. Mindez nagy felelősséget hárít a pártszervekre és arra kötelezi őket, hogy helyes határozatokat hozzanak. Márpedig ez csak abban az esetben lehetséges, ha a pártszervek szigorúan betartják a kollektív vezetés elvét. A kollektív vezetés elvétől való eltérés a centralizmus bürokratikus elferdítéséhez vezet, eltúlozza egyes személyek szerepét és jelentőségét. A kollektivitás a pártvezetés legfőbb elve. A pártszervek vezetésébe a gazdasági és kulturális élet legkülönbözőbb területein dolgozó kommunistákat választják, olyan elvtársakat, akik nagy és sokrétű tapasztalattal rendelkeznek, akik szoros kapcsolatot tartanak a tömegekkel, jól ismerik a helyi viszonyokat. Ez lehetővé teszi, hogy a pártszervek helyes határozatokat hozzanak és a határozatokat eredményesen hajtsák végre. A kollektivitás lehetővé teszi, hogy a pártszervek a kommunisták nagy csoportjának tudására támaszkodjanak, a vezető káderek, a pártaktíva és az összes kommunisták tapasztalatára. Ez biztosíték arra, hogy a vezetés ne egyoldalú, hanem magas színvonalú és körültekintő legyen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kollektivitás elvének megsértése gyengíti a pártszervezetet, komoly hibákhoz vezet, helytelen viszonyt teremt a vezetők és a párttagság tömegei között. A kollektivitás elvének megszegése parancsolgatáshoz vezethet, odavezethet, hogy a meggyőződés elve helyett kénvszert. üres adminisztratív eszközöket alkalmaznak. A vezetés ilyen módszerei természetesen akadályozzák a párt irányvonaláért folyó harcot, a párthatározatok végrehajtását. A TELJES ÜLÉS A párt nagy jelentőséget tulajdonit a kollektivitás fejlesztésének és annak, hogy növelje a pártbizottságoknak, mint a kollektív vezetés szerveinek jelentőségét. Az SzKP. szervezeti szabályzata a pártnak ezt az irányelvét úgy tükrözi, hogy kimondja: a régebbi időszakkal szemben gyakrabban kell tartani teljes üléseket. A SzKP. XIX. kongresszusa óta eltelt időszak megmutatta, hogy a gyakoribb teljes ülések emelték a párt szervezési és politikai munkájának színvonalát. A teljes üléseket ma jobban készítik elő. mint régebben. Az előkészítésbe széles körben bevonják a pártbizottságok tagjait. Ezáltal az ülése ken felvetett kérdéseket sokoldalúbban vitatják meg és konkré- tébbek a határozatok. A teljes ülések rendszeres ösz- szeh/vása fokozza a pártbizottság tagjainak aktivitását és ezáltal javul a gazdasági és politikai munka irányítása, a vezetőszervek közelebb kerülnek az alsószervek munkájához. A kollektivitás nincs ellentétben az operativitással és a meghatározott időpontokban megtartott teljes ülések egyáltalán nem akadályozzál: a tervező munkát. Ezt bizonyítja az eddigi tapasztalat. AZ AKTÍVA A párt bizottsági ülések és a teljes ülések rendszeres megtartása a kollektív vezetés első és legfontosabb feltétele. A kollektív vezetés azonban nem szorítkozik csupán erre. A kollektív vezetés elve megköveteli azt is, hogy a pártbizottságok munkájukban a pártaktívára támaszkodjanak, állandóan tanácskozzanak az aktívával, figyeljenek fel a kritikai felszólalásokra. A pártaktíva óriási tapasztalattal rendelkezik. Az aktíva energiájától és harcosságától függ, hogyan értik meg a párthatározatokat az összes kommunisták, hogyan sikerül mozgósítani az összes kommunistákat a párthatározatok végrehajtására. Megengedhetetlen, ha egyes pártszervezetekben nagyon ritkán tartanak aktíva-értekezleteket. A helyesen megszervezett kollektív munka szorosan összefügg az egyéni önálló határozó-képességgel. Lenin a kollektív vezetésről beszélve, sokszor hangsú- lyozta, hogy ez nem lehet a gyakorlati munka akadályozója! Az egyéni határozóképességnek többek között abban is meg kell nyilvánulnia, hogy ne hívjanak össze értekezleteket és tanácskozásokat olyan kérdésekben, ami-! lyeket operatív úton kell megoldani. Akadnak pártmunkások, akik a kollektív vezetést tévesen olyan módszernek tartják, amely feltételezi azt, hogy okvet-j lenül minden kérdést meg kell vitatni, hogy a vezetőnek min-: den cselekedetéhez ki kell kér-, nie a bizottság külön jóváhagyó-' sát. Ha erre az álláspontra helyezkednénk, az azt jelentené,' hogy a kollektív munkát ülé- sezdivel helyettesítenénk, hogy! az éló munkát határozatok és útmutatások gyártásával váltanánk fel. A HATÁROZAT VÉGREHAJTÁSA A határozat elfogadása után; minden figyelmet a végrehajtási megszervezésére kell fordítani.| Ehhez a kerületi, városi, területi' pártbizottságok titkárainak, a' pártapparátus funkcionáriusainak1 operatív útmutatásaira és mun! kajára van szükség. Az olyan irányítást, amely a tömegekre támaszkodik, amely figyelembe veszi a tömegek tapasztalatát, az egyszerű emberek véleményét, az élet követelj ményeit, mélyen áthatja az önJ bírálat szelleme. S valóban a kollektív vezetés lényege az, hogy együtt, kölcsönös bírálat útján, egymás tapasztalatait kiegészítve találjuk meg és dolgozzuk ki a helyes határozatokat és az így hozott határozatokat váltsuk valóra, önbírálat nélkül nincs kollektív vezetés. Igazi kollektív vezetés csak a bírálat és önbírálat széleskörű kibontakoztatásának légkörében lehetséges. Az igazi kollektív vezetés olyan vezetés, amely a vezetők tapasztalatait összekapcsolja a tömegek tapasztalataival, fejleszti az önbírálatot és különösen az alulról jövő bírálatot, magas követelményeket állít a káderekkel szemben, keményen harcol a fegyelmezetlenség ellen és biztosítja a párt irányelveinek pontos betartását. Hozzászólás egy néprajzi és népművészeti értekezlethez