Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

6 If t P b A P 1A54 FEBRUAR 14, TASARKAP Tanácsaink életéből A tanácsok népművelési feladatáról A járási tanácselnökökkel és a megyei tanács osztályvezetőivel megbeszélte Bodogán János elv­társ, a megyei tanács VB. elnöke a tanácsok népművelési felada­tait. .,öt járási kultúrházunk van, — mondotta — és 202 községi kul- túrotthonunk. Ezenkívül több üzemi kultúrotthon segíti elő megyénk kultúrforradalmának ki­bontakozását. Szabolcs-Szatmár- ban 238 könyvtár 103.500 kötetét több, mint 239.000-n olvassák. Eb­ben benne van a termelőszövetke­zetek és gépállomások szépszámú könyvtár-állománya is. Móricz Zsigmond szülőfalujában, Tisza- csécsén, régen alig volt kulturá­lis életre lehetőség. A múlt évben kulturális találkozót rendeztek itt. Ez azt mutatta: a falu dolgozói­ban mélyen élnek a népi hagyo­mányok, s a. kis falu népe Mó­ricz Zsigmond népének vallja magát. — Hiba, — mondotta Bodogán elvtárs —, hogy tanácsaink sok­szor lelkiismeretlenül kezelik a kultúra ügyét. Csengerújfaluban éppúgy, mint Kállósemjénben és Bökönyben más célra használták fel a kulturális költséget. Ura községben a tanács termény rak­tárt létesített a kultúrbtthonban. Az említett községek tanácsai nem végeztek jó munkát a falu kulturális életének felemelése ér­dekében. A meglévő kultúrotthonok mű­ködése is sok kívánnivalót hagy maga után. Tegyék tanácsaink olyanokká kultúrotthonainkat, hogy azokban jól érezzék magu­kat a dolgozó parasztok. Növelni kell a kultúrcsoportok számát, fejleszteni művészeti tudásukat. Szükséges, hogy a jól működő üzemi kultúrcsoportok patronál­ják, segítsék a falusi kultúrcso- portokat. Ehhez az kell, hogy ne csak a népművelési előadó, a nép­művelési osztály, hanem az egész tanács feladatává váljék a kultú­ra ügye.1' Befejezésül elmondotta Bodo­gán elvtórs: a megyei tanács le­gyen gazdája a kultúrmunka irá­nyításának. Meg kell oldani a jelenlegi káderhiányt is és szak­képzett kultúrmunkásokat kell állítani a népművelési munka ve­zetőhelyeire. A községi tanácsok végrehajtóbizottságai foglalkozza­nak e feladatokkal, hozzanak ha­tározatokat a kultúrmunka meg­javítására. A rakamaai oktatási állandábixottság munkájáról A rakamazi oktatási állandó bi­zottság jó munkát végez. Rend­szeresen megtartják az állandó­bizottsági értekezleteket és az ott hozott határozatokat valóra is váltják. A kemény tél ellenére sem volt komolyabb mulasztás a rakamazi iskolákban. Ez annak köszönhető, hogy már a nyáron gondoskodtak kellő mennyiségű tüzelőszerről és így állandóan jól fűtött, meleg tanterem várta az iskolás gyermekeket. Az állandó bizottság tagjai fon­tos kötelességüknek tartják a szülők látogatását. Elérték azt, hogy Rakamazon alig fél száza­lék általában a hiányzók száma és ez is betegségből adódik. A tanítók az iskolán kívüli nevelés­ben is segítséget nyújtanak a szülőknek. Meglátogatják a gyen­gébben tanuló gyermekeket ott­hon, s szüleikkel közösen beszé­lik meg, mi módon javíthatnak ezek a gyermekek tanulmányi eredményeiken. • A rakamazi községi tanács jó munkáját dicséri, hogy minden tanácsülés az oktatás munkájával is foglalkozik. Tanulnak a íanácsmetűk Jól tudják tanácsaink dolgozói, csak akkor ludják helyesen megol­dani a dolgozó nép által rájuk bízott feladatokat, ha állandóan fokozzák szakmai és politikai tu­dásukat. Ezért mind töb­ben vesznek részt külön­böző tanfolyamokon és iskolai oktatásban. A községi tanácselnökök és *1 it kár ok, de a tanácsel­nökhelyettesek nagy ré­sze is az 5 hónapos ál­lamigazgatási anyagot tanulja. A tanácselnökök az ilyen szakmai konfe­renciák után áz állandó bizottságok elnökeivel és tagjaival ismertetik az anyagot. Sokan egyéves tanácsakadémián tanul­nak. Borivó László, a tiszalöki járási tanács titkára a tanácsakadé­mia levelezési szakán tanul. Szabó József, a záhonyi tanács titkára, ugyancsak tanácsakadé­miát végez. Tanács-dol­gozóink közül ez évben 90 fő kezdte meg az ál­talános gimnáziumi ta­nulást. Sokan tanulnak különböző egyetemeken, a mezőgazdásági egye­temen, a Marx Károly közgazdasági tudomány­egyetemen, Vörös Aka­démián, számviteli fő­iskolán és mezőgazdasá­gi akadémián. Községi tanácselnökeink közül is többen mennek tanács- akadémiára a jövő év­ben, mint Kelemen Sán­dor fehérgyarmati, Bérez-, kei Imre ömbölyi és Szikszái Péter mándoki tanácselnökök. Nagyobb tervszerűséget a sertéstenyésztésben ! A mezőgazdaság egyik döntő ága az állattenyésztés, ezen be­lül pedig a sertéstenyésztés. A sertéstenyésztést mindig a gazda bankjának, élőpénztárnak tekin­tették, amelyben a befektetett tő­ke gyorsan és jól kamatozik. Biztos és nagy jövedelmet vi­szont a sertéstenyésztés is csak akkor hoz, ha megfelelő szakér­telemmel, gondossággal végezzük a tenyésztést. Különösen áll ez a nagyüzemi sertéstenyésztésre. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban fontos követel­mény a tervszerűség. Egy-egy fal­ka kocánál úgy kell irányítani a fialást, hogy az a legrövidebb idő alatt, l-r-2 héten belül meg­történjen. így könnyebb a takar­mányozás és a gondozó munkája is, nem is beszélve arról, hogy egyszerre tudunk nagyobbmeny- nviségű haszon- és tenyészsüldőt értékesíteni. A másik lényeges kérdés A FIAZTATÄSI időpont megválasztása. Úgy kell irányíta­ni a fialást, hogy a téli hideget és a nyári farróságot elkerüljük. A búgatást május elejére és novem­ber elejére kell tervezni. így a fialás február végére—március elejére és augusztus végére—szep­tember elejére esik. A kocák ivar­zása 18—20 naponkint ismétlődik, tehát a fialtatás ideje csak a te­nyésztő gondosságától függ. A koca 3 hónapig, 3 hétig és 3 na­pig, összesen 116 napig vemhes. A malacokat 60 napos koráig kell szoptatni. Az elválasztás után a koca 5—6 napon belül búg. Ez az idő összesen 182 nap, pontosan egy fél esztendő, tehát az éven­kénti kétszeri fialtatásnak semmi akadálya nincs. Kétszeri fialta­tással könnyen elérhető a minisz­tertanács által előírt 7.6 darabos évi fialási átlag. Mire a márciusi fialású mala­cok leválasztásra kerülnek, bősé­gesen rendelkezésre áll a zöld­takarmány, ugyanígy a szeptem­ber elejei malacok is részesednek még zöldtakarmányból és mire a tél beáll, megerősödnek. Nem elég azonban csupán a fialás idejét meghatározni. A szakszerű sertéstenyésztéshez hoz­zátartozik az is, hogy AFIALÄSOK tenyész­tési IRÄNYÄT tudatosan szabályozzuk. Gyakor­lati példák bizonyítják: fontos, hogy a tavaszi fialás fajtiszta le­gyen. A tavaszi fialásból neveljük a tenyészkocákat és kanokat. A nyár bőséges takarmánya, a nap­fény, a sok mozgás igen kedve­zőek ahhoz, hogy jól fejlett, egészséges tenyészállatokat ne­veljünk. A szeptemberi fialás le­gyen a keresztezett. A kereszte­zésből származó sertések gyorsab­ban fejlődnek, jobban értékesítik a takarmányt, így télen is jól fej­lődő állományt kanunk. A keresz­tezett fialásból származó serté­seket általában hizlalásra ne­veljük. Az őszi fialású keresz­tezett süldők, ha nyár elején ér­tékesítésre kerülnek, igen jó be­vételt jelentenek a szövetkezetek­nek, abban az időben, amikor másból nincs pénzbeli lehetőség. A minisztertanács határozata azt is előírja, hogy iparkodni kell A KERESZTEZETT SERTÉSEK első nemzedékét tenyésztésbe fog­ni. Ez helyes is, de nem azt je­lenti, hogy most már minden tervszerűség nélkül, össze-vissza lehet keresztezni. A keresztezett sertéseket csak az alapfajtához tartozó fajtiszta kanokkal szabad búgatni. Ellenkező esetben na­gyon bizonytalan a születendő malacok fejlődése. A legtöbb rossz takarmányértákesítő (ku­tyás), betegségre hajlamos serté­sek a tervszerűtlen keresztezés­ből származnak. A falusi nyájak­nak nagyrésze ilyen tervszerűtlen keresztezésből származó sertés. — Megyénkben is van jónéhány termelőszövetkezet, ahol TERVSZERŰEN, NAGY SZAKÉRTELEMMEL végzik a sertéstenyésztést. Az új- fehértói Vörös Csillag termelő- szövetkezetben 1953-ban 48 darab anyakoca kétszer fialt le, 25 da­rab előhasú koca pedig egyszer, összesen felneveltek 742 darab malacot. Ebből» a tagoknak kiad­tak 270 darabot, 370-et értékesí­tettek, a többit pedig hízóba, vagy tenyésztésbe fogták. Hasonló jó , eredményeket hozott a tiszabez- dédi Május 1 termelőszövetkezet­ben is a sertéstenyésztés. Az. el­múlt évben 143.000 forint volt a sertéstenyésztésből származó be­vételük. A tiszabezdédi Május 1 termelőszövetkezettel azonos adottságokkal rendelkező mándo­ki „71 éves évforduló11 tsz. 1951. év óta 20 darab anyakocától mindössze 65 darab malacot ne­velt fel. Sertéstenyésztésünk megjavítása érdekében az Állami tulajdon­ban LÉVŐ KANOK GONDOZÁSÁN is változtatni kell. Legtöbb helyen nem megfelelő az elhelyezés. A gondozó nem hozzáértő ember, durván bánik az állatokkal és nem kapják meg az apaállatok a megfelelő erőnléthez szükséges takarmányt sem. Nyírtéten pél­dául a községi tanács csak 80 der ka abrakot biztosít naponta a ka­noknak. Emellett hideg, alomnélkü­li szálláson tartják a apaállatokat. Nem sokkal jobb a helyzet Bak- talórántházán, Aporligeten, Vásá- rosnaményban és Tímáron sem. A tervszerű sertéstenyésztés, az apaállatok megfelelő gondozása igen rövid idő alatt fellendítheti az állattenyésztésnek ezt a leg­jövedelmezőbb ágát. szkíta József, főállatíenyésztő. Képek a tiszavasvári Új Barázda tsz. életéből Csupa vidám embereket láthatunk ezeken a képeken. Ez nem csoda. A felvételek Tiszavasváriban készültek, az Uj Barázda tsz. házatáján. Hogy miért oly vidámak ezek az arcok, azt nem kell bőven magyarázni. Tóth György elvtárs, a tsz. párttitkára, Bakos Sándorral együtt gondozza a 250 Mcrinó-juhot. Tavaly olyan „sen- kié-se“ volt a juhnyáj, nem sokat törődtek vele. Megmutatkozott ez az alacsony nyirási átlagban. Leromlottak a jószágok. Most szakértő kezekbe kerültek a juhok. Bakos Sándor érti a juhászat módját. Hiszen régen Is juhász volt, s most megmutathatja, mi­lyen szép eredményeket érhet el gondos munkával, örömmel álla­pítják meg Tóth György elvtárssal együtt, — ahogy a juhokat vizs- gálgatják —, sikerrel kecsegtet az a tervük, amelyet a III. párt- kongresszus tiszteletére beszéltek meg. Arról van szó, hogy kivá­lasztott juhokat helyes takarmányozással feljavítják, hogy sikerül­jön elérni legalább 5—5 kiló nyírási átlagot. Az elmúlt évben nem sok oka volt a jókedvre Kertész István elvtársnak. (Arca a képen jobboldalt látható.) „Még rágondolni se jó, — mondogatja Nánási Balázsnak —, mintegy 80 hold dohány- földünk alig hozott 2 mázsás átlagtermést“ — Most kezükbe vették a dohánytermesztést. Nemsokára elkészül 10 darab melegágy, —■ egyenként 10 méter hosszú —, ezekben fogják nevelni a dohány­palántákat*. Kertész 'elvtárs idős kora ellenére is becsülettel irá­nyítja az előkészítés munkáját. Ismeretes a tagok előtt, milyen előnyös anyagilag is a dohány termelése. 7 mázsás holdankénti ter­mésátlagot véve alapul, — a prémiummal együtt mintegy negy­venezer forintot kapnak 10 holdjuk terméséért és mintegy 8—9 ezer darab cigarettát. Azonban nemcsak ezek miatt akarnak a do­hányosok között dolgozni Pere Miklósné, Hudák Lajosné és mások. Édesapját nem követi olyan szívesen a gyermek, mint Kertész Ist­vánt követik a szövetkezetiek. Miért?. Mert minden tette a szövet­kezet jólétét, felemelkedését szolgálja. Érzi Kertész István a ta­gok szeretetét, ez okozza derűs jókedvét. Tudja: ha merészek is terveik, közös erővel megvalósítják azokat. Boka Sándor a tsz. sertésgondozója. Sok szeretetet igényel a sok pici, gyámoltalan malac felnevelése. — Meg kell jegyezni, olyan anyakocáik vannak, melyek alig­ha vannak alatta a 2 mázsának darabon- kint. Mangalica-serté­seket nevel Róka elv­társ. A múlt év a sertésállomány szá­mára is, a többi álla­tokhoz hasonlóan — sok éhes napot jelen­tett. Ez az idő so]i tanulságot adott a sertésgondozó számá­ra is. Ezért már jó- előre gondoskodott arról, hogy kellő táp értékű, bőséges ta­karmányt kapjanak jószágok. Hammel Józse'

Next

/
Thumbnails
Contents