Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)
1954-02-11 / 35. szám
1954 FEBRUAR 11, CSÜTÖRTÖK MCPLAP 5* A berlini értekezletről Békelevél Berlinbe Világszerte figyelemmel várják azt a javaslatot, amelyet a külügyminiszterek értekezletének legközelebbi ülésén terjeszt elő Molotov elvtárs az európai biztonság megőrzésének kérdésében. Feltehetjük a kérdést: hogyan várják e javaslatot a nyugati küldöttségek körében? Ami az amerikai álláspontot illeti, arra fényt vet Dullesnek egy keddi kijelentése. Dulles ugyanis már eleve azzal az „érvvel“ fordult Molo- tovhoz, hogyha javaslata a régi érveket tartalmazza, akkor helyesebb, ha nem vesztegetnek rá időt“. Ez a mondvacsinált ..türelmetlenség“ rányomja bélyegét az amerikai delegáció egesz magatartására. Az Egyesült Államok képviselőinek körében már most sűrűn hangoztatják, hogy rövidesen pánamerikai konferencia kezdődik Caracasban, azt pedig Dullesnek kell majd megnyitnia, tehát a berlini értekezletet előbb- utóbb be kell fejezni. A* angol küldöttség1 felemás magatartása Biztató tény, hogy a Dulles-féle „türelmetlenség“ nincs hatással Edenre és munkatársaira. A brit külügyminiszter megőrizte a hagyományos angol hidegvért, de persze nem csupán hidegvérről volt szó, amikor — az „AFP“ egyik munkatársa szerint — az angol küldöttség úgy vélekedett: idő van, s ha kell, akár öt héten keresztül is folytatni lehet a tárgyalásokat. Mi több, Churchill kedden felszólalt az angol alsóházban s külön kiemelte: ha szükséges, a berlini konferencia folyományaként még egy külön értekezletet is össze lehetne hívni a távolkeleti kérdések megvitatására. Az angol hivatalos körök a berlini értekezleten — mint láttuk — az „európaizálás“ mellett kardoskodnak, az üléseken kívüli kijelentésekben azonban jóval bé- külékenyebb húrokat pengetnek. Erre a felemás magatartásra vet fényt a kormányhoz közelálló „Yorkshire Post“ egyik keddi cikke. A láp ugyan kijelenti, hogy Anglia „nem adhatja fel védekezési szolidaritását Nyugat-Nemet- országgal“, de tüstént hozzáteszi: „Senki sem hiszi, hogy a Szovjetunió háborút akarna ellenünk indítani ... és eljöhet az az idő, amikor keservesen megbánják majd a németek felf egy vérzését.‘‘ A cikkíró maga is elismeri, hogy „ezeket a politikai elgondolásokat igen nehéz összeegyeztetni“ s mintegy önmaga tisztázására fűzi hozzá: .,Molotov hajlékony lett, barátságos és kedélyes. Kiderülhet, hogy az értekezlet bizonyos hasznos eredményeket is hoz.“ Itidault — önállíi vélemény nélkül Lássuk ezekután, milyen magatartást tanúsít a francia küldöttség, élén Bidault-val. Az „AFP“ munkatársa szerint „a francia küldöttség körében türelmetlenség tapasztalható“. Bidault-ra tehát, akinek nincs önálló véleménye, erősen hat Dulles idegessége. S itt mindjárt megállapíthatjuk, hogy Bidault általában Dulles nézetét képviseli, nem pedig a francia közvéleményt. Bidault kedden köszönetét kapott Aden- auertől, amiért olyan szívósan áll ki az értekezleten a bonni klikk érdekeiért, s elégedettségét fejezte ki a francia külügyminiszternek a „Diplomatische Korrespondenz“, a bonni kormány hivatalos lapja is. Annál kevésbbé örülnek Bidault ténykedésének Francia- országban. A „Journal de Génévé“ című svájci lap 9-i vezércikke leszögezi, hogy míg Dulles és Eden bizonyosak abban, hogy parlamentjük nem hazudtolja meg őket, „Párizsban a Laniel- kormány nem tudja, vájjon túléli-e a következő napot, mivel a nemzetgyűlés nem ért egyet az európai védelmi közösség kérdésében. A védelmi közösség ellenfelei figyelemmel kísérik Bidault berlini tevékenységét.“ Franciaországban enyhülésre számítanak, ellentétben a makacs külügyminiszter borúlátó nézeteivel. Félreérthetetlenül tükrözi ezt a „France-Soir“ kedd esti cikke. „A konferencia, még ha nem is jár konkrét eredménnyel, akkor is az enyhülés konferenciája lesz. A három nyugati küldöttségnek az utóbbi napokban kifejezésre juttatott pesszimizmusa és a hétfői zárt ülés után kifejezett csalódása ellenére is állítani lehet, hogy a nemzetközi helyzet nem fog súlyosbodni, ellenkezőleg, a négyhatalmi konferencia eredményeként megjavul majd.1“ Érthető, hogy a sajtókonferenciákat nagy izgalommal várják a német fővárosban egybesereglett sajtótudósítók. Es ha már a sajtókonferenciáról szólunk, említsük meg Nyugat-Berlinnek egy sötét „színfoltját”, amelyet eddig igyekeztek homályba burkolni. Kiderült ugyanis, hogy Adenauer Nyugat-Berlinbe küldte sajtófőnökét, Eckardt-ot, aki az „Am Zoo”-szállodában különleges sajtóirodát rendezett be, ahol naponta értekezletet tart az Egyesült Államok „lélektani hadviselési hivatalának” szakértőivel. Innern azután olyanértelmű utasításokat küldenek a nyugatnémet lapoknak, hogy még az amerikai sajtónál is keményebb kifejezésekkel támadják a szovjet javaslatokat. Ez a kísérlet a sajtóhangok irányítására azonban korántsem jár teljes ^ikerrel. íme néhány idézet: A német kérdés és a* európai hadsereg* A „Neue Presse” című coburgi lap nyíltan kijelenti: „A berlini értekezlet szfinksze Dulles amerikai külügyminiszter, aki mindenre nemet mond. Dulles eddig nem mondott Berlinben semmi olyat, amit konkrét javaslatnak lehetne tekinteni”. A „Fuldaer Volkszeitung” gúnyosan írja: „Úgy látszik, Bonnak nincs észszerű, a realitásokkal számoló elképzelése Németország újraegyesítéséről, hacsak Kelet-Németor- szág fegyveres meghódítására nem gondol.” A „Mittelbayrische Zeitung” lakónikus tömörséggel így vélekedik: „Száz szónak is egy a vége: a német egység érdekében fel kell számolni az európai védelmi közösséget.” A nyugatberlini „Der Tag” pedig amiatt kel ki, hogy egyes nyugati körök szerint a német kérdés már megoldhatatlannak látszik: „Egy problémát sem lehet kielégítő módon megoldani, ha a második pontot (már mint a német kérdés tárgyalását) egyszerűen ad acta teszik. Németország valamilyen formában továbbra is a szőnyegen marad. Addig pedig alaptalan a remény elvesztése.” Látható tehát, hogy még a nyugatnémet sajtó józanabb munkatársai is egészen másként vélekednek, mint az „Am Zoo” lakói. Sőt Berlinben sokan azon a nézeten vannak, hogy az említett szálloda nevéből az „Am” szócskát nyugodtan el is hagyhatnák. Es akkor egyszerűen „Zoo” marad, ami magyarul tudvalévőén állatkertet jelent... Politikai botrány OSaszorszégban Róma. (MTI) Az olasz sajtót — pártállásra való tekintet nélkül — a kormányválság eseményeivel párhuzamosan már na- ipok óta egy politikai botrány foglalkoztatja. Ez az ügy fényt vet a Vatikánnal összefonódott klerikális uralkodó körök kor- ruptságára és rothadtságára. Az elmúlt év áprilisában Ostia közelében, Rómától nem messze a tengerparton holtan találták Vilma Montesi fiatal leányt. A rendőrség szerint „a leány fürdés közben a tengerbe fulladt és ez okozta halálát.” Egyes újságírók nem találták kielégítőnek a rendőrfi nyomozás eredményét és kiderítették, hogy egyes csoportok érdekében áll, hogy ne derítsenek fényt Vilma Montesi halálának igazi okára. A rendőrség «helyett, hogy továbbfolytatta /olna a nyomozást, hajszát indított az igazság kiderítéséért küzdő újságírók ellen, akik közül az egyiket hamarosan perbefogták. A többi újságíró nem nyugodott bele kollégájuk alaptalan üldözésébe és továbbfolytatta a nyomozást. Ennek során kiderült, hogy egy rómakörnyéki birtokon. amely részben a Vatikán tulajdona, magasállású kábítószercsempészéssel foglalkozó arisztokraták és vezető politikusok rendszeresen erkölcstelen mulatozásokon vettek részt és az egyik ilyen mulatozáson halt meg Vilma Montesi, kábítószer túlzott élvezete következtében. A holttestet azután kivitték a tengerpartra. Az ügyben olyan magasállású politikai személyiségek is érintettek, mint Picconi volt kereszténydemokrata miniszterelnökjelölt és Tupini, volt miniszterelnökségi államtitkár. A „L’Unitá” rámutat arra, hogy a Montesi-ügy igen jellemző a jelenlegi uralkodó rendszer tarthatatlanságára. Ugyanakkor — írja az Olasz Kommunista Párt központi lapja —, amikor a jogos követelésekért harcban álló munkát és kenyeret követelő olasz dolgozókat letartóztatják „nincs rendőrség a kábítószerkereskedelem, a kéjelgés, a politikai korrupció leleplezésére. A montesi- ügy most már több mint egyszerű rendőri hír és egy régi. bűnös problémát vet fel. A közélet kor- ruptságának problémáját és a gazdagok és hatalmasok Olaszországéban a magasállású cinkostársak problémáját.” A patetiaoi néphadsereg sikerei Párizs (MTI): A francia expe- díciós hadtest főparancsnokságának jelentése szerint az expedí- ciós hadtest osztagai — a Luang Prabang, Patet Lao fővárosa felé gyors ütemben előrenyomuló ellenfél elől „kitérve“ — kedden befejezték „átcsoportosításukat“. A francia demokratikus sajtó az indokínai helyzetet értékelve, rámutat arra, hogy az expedíciós- erők kénytelenek voltak visszahúzódni a főváros megerősített külső övezeteibe. Hírügynökségi jelentések hangsúlyozzák, hogy a néphadsereg gyors előrenyomulása nagyban annak az eredménye, hogy a lakosság segíti őket élelmezésükben és a helyi viszonyokkal ismerős vezetők mutatják nekik az utat az átkaroló hadműveletekben. A visszavonuló franciák és zsoldosaik sorban felgyújtják a falvakat, elpusztítják a termést és magukkal hurcolják a hadra- fogható férfiakat. A fővárosban a franciák erőszakkal kényszerítik a polgári lakosságot a védelmi övezet kiépítésére. Berlvmwlc nem volt mindig a, legjobb híre. Németország nem egészen száz esztendő alatt öt pusztító háborút indított és a népeknek véres áldozatok árán kel. lett megtanulni azt, hogy mit jelent a német militarizmux. Egy évtizede a barna dögvész, a tűi. cizmus banditái próbálták elpmz. Utáni az életet Európában, Koncentrációs táborokat, eleven em- bcmáglyákat. égetO.kemencéket építettek és hoztak működésbe, tönkretették Európa sok szép kuh tiirális műemlékét, amelyeket az enVberiség legjobbjai évszázadok alatt alkottak. Máglyák főtt lángja lobbant és a hitleri fenevadak a máglyák tiizét az emberi szellem legjobb termékeivel láp- látták. Könyveket égettek, mint a legsötétebb középkor legsötétebb jezsuitái, özvegyek és árvák mii. Hói- átkozták meg Hitlert, a kefe. bajuszé, ürült gefreitert. Csodál- kozunk-e azon, ha Németország, ról, Berlinről beszélve eszünkbe jut édesapánk, gyermekünk, vagy testvérünk, akit a háború ragadott el tőlünk? Egy szabolcsi tanító, Nagy Mihály versben fa. kadt ki: „Emlékezz a borzalmakra, emlékezzél ö magyar, mikor rombolt német csizma, .« mikor vérzett az avar". Berlinnek ma más jelképe van és az egyszerű emberek, akik sokáig nem tudták különválasztani ennek a, városnak nevét Hitler nevétől, ma úgy nevezték el Bér Unt: a reménység városa. Emié. kezünk még arra az időre, amikor a békemozgalom első lépéseit tettük, A legnagyobb amerikai, la. pok, -reakciós nyugati újságok vagy hallgattak erről a. mozgalomról, vagy gúnyosan kinevették. Nem telt el sok esztendő és a ha. talmas folyammá dagadt béke. mozgalom elhallgattatta Korea. ban a fegyvereket és elhozta a négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezletét. Miért nevezzük a reménység városának Berlint? Azért, mert elszánt Johannok, Kürtők, Franzok, Elisabethek küzdenek azért, hogy Berlin egy Bér. Un legyen, Németország egy Németország legyen? Ezért is. Hiszen a mai berliniek és mai németek nagy többsége a béke becsületes híve. De nemcsak erről van szó. Hanem arról is, hogy az egyszerű emberek, akik még nehezebb körülmények között is reménykedtek a béke győ. zelmében, ma még szilárdabban hisznek a tartós bekében. A nyugati urak, akik asztalhoz kény. szerűitek Berlinben, a tanácskozás sikertelenségéről, kudarcáról beszélnek. Nos, a, székről egyszer, kétszer fel leket állni, de a népe. két ma már többé nem lehet be. csapni. A népek újra és újra tárgyalóasztalhoz kényszerítik n. háború megszállottáit. Berlintől nem lehet többé elorozni ezt a nevel: a reménység városa. Éppen úgy, mint ahogy nem lehet útját állni a békemozgalom to. mbbi sikereinek, A ,,Reynold’s News'’ című. angol újságot a legjobb jóakarattal sem lehet haladó lapnak nevezni, mégis így ír Dulles amerikai külügyminiszter makacs állás, pontja ellen Nyugotnémetorszáy újrafelfegyverzésvei kapcsolatban: Kilenc évvel a legpuszU. több német háború után, amikor a volt náci hadsereg bosszúért liheg, amikor ismét a. régi acél. bárók és ágyukirdlyok Németor. szág ural, s amikor a volt tartományok visszaszerzése politikai csatakiáltássá kezd erősödni: vaj. jón ez az időpont alkalmas.e a. német haderő újjászervezésére? Könnyű dolog erre igennel válaszolni háromezer mérföld távolságból, de ha az otthonodat elpusztították. a barátaidat, roko. naida-t meggyilkolták, egész élete, det tönkretették s ha ugyanez történt apáddal és nagyatyáddal, akkw még könnyebben megértheted a Szovjetunió álláspontját. Velünk együtt a népek milliós tömegei osztják ezt az érzést- igen tilsztelt Dulles úr.” Az uiság nem tévedett. A Szór. jetunió békés, egységes és dem-o- kratíkus Németországot akar; azt akarja, hogy Berlin a reménység rúrosdból a tartós béke városa legyen. Ez <i követelés sok-millió ember szivében visszhangzik ma, és bárhogy is történjék a négyhn. talmi értekezleten, bármikor ** fejezdödjön be az, egy biztos; a világ békeszerető emberisége nem engedi meg, hogy Berlin újra a barna- dögvész fővárosa legyen! ü enizfHíözi eseméRyeif __»éltéiig ísrbn. Kairó (TASzSz): Az ,.A1 Gum- hurija“ című lap jelentése szerint az egyiptomi kormány elutasította Anglia tiltakozását a portsaiéi egyiptomi bíróság döntése ellen. Az említett bírósági ítélet ugyanis arra kötelezi az angol katonai hatóságokat, hogy fizessék meg azokat a károkat, amelyeket a Szuez város közelében lévő Kafr-Abdu falu 1951-ben lörtént szétrombolásával okoztak. Berlin (MTI): Otto von Habsburg cikket írt Adenauer lapjába, a „Rheinischer Merkur“-ba. A cikk az úgynevezett európai védelmi közösség létrehozását és az egykori Habsburg-monarchia „kofsiem formájában való felújítását“ ajánlja. A történelem szemétdombjáról felmgamepdni próbáló Habsburg Ottó (politikai akamok okoskodását azonban még Nyugat-Német- országban sem veszi senki sem komolyán. Szófia (MTI): A bolgár mező- gazdaság vezetői hétfőn Szófiában értekezletre gyűltek össze. Az értekezleten megjelent Georgi Tra jkov miniszterelnökhelyettes, valamint Sztanko Todorov földművelésügyi miniszter is. Prvanov földművelésügyi miniszterhelyettes beszámolt a bolgár mezőgazdaság 1953. évi sikereiről. Számos adattal bizonyította a mezőgazdaság terméshozamainak emelkedését. Majd ismertette a mezőgazdaság 1954. évi feladatait. * Moszkva (TASzSz): A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége törvényerejű rendelettel megalakította a Szovjetunió szövetségi köztársasági vaskohászati minisztériumát és a Szovjetunió szövetségi köztársasági színesfémkohászati minisztériumát. Prága (TASzSz): A. „Csehszlovák Távirati Iroda“ jelentése szerint a csehszlovák kormány nyilatkozatot tett közzé a koreai és kínai hadifoglyoknak az amerikai fél által Koreában történt erőszakos visszatartásával kapcsolatban. A csehszlovák kormány épúgy, mint az ENSz. több tagállama, egyetértését fejezte ki azzal a javaslattal, hogy hívják össze az ENSz-közgyfllés ülésszakát, amely megtárgyalná a koreai helyzetet
