Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)
1954-02-07 / 32. szám
Óit ág. proletariat eggeiutfcUkf NÉPLAP AZ MDP SZABOLCS -SZATMÁRMECYEI BJZOTTSACANAK LAPJA A m»i .«dámbHin : A propagandista tanácskozások tapasztalatai (2. oldat) A kongresszusi felajánlások teljesítéséért (3. oldal) Házasodik a sóstóhegyi rízling (5 oldal) Nyíri Pajkos <7, oldal) XI. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM ÁRA 50 FILLER 1954 FEBRUAR 7, VASARÍÍAP A Szakszervezetek Országos Tanácsa szombaton tartotta harmadik teljes ülését. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének székházában megtartott ülésen megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke. Résztvettek az ülésen a Szakszervezeti Világ- szövetség hazánkban tartózkodó képviselői: Louis Saillant főtitkár és P. F. Kazakov titkár. A teljes ülést Mekis József elvtárs, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke nyitotta meg, majd megkezdődött az első napirendi pont tárgyalása: Kristóf István elvtárs, a SzOT elnöke tartott beszámolót „A szak- szervezetek soronlévő feladatai az 1954. évi népgazdasági terv végrehajtásában, a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének további javításában“ címmel. — A csaknem kétmillió tagot számláló magyar szakszervezeteknek az a feladatuk, hogy minden erejükkel, tehetségükkel és tudásukkal segítsék megvalósítani pártunk politikáját, kormányunk programmját, — mondotta bevezetőben, majd hangsúlyozta: e feladat teljesítése azt követeli a szakszervezetektől, hogy a dolgozókkal megértessék a kormány célkitűzéseit és mozgósítsák őket a Programm végrehajtására, — Elengedhetetlenül szükséges megmagyarázni és tudatosítani, hogy a népjólét emelése — a fogyasztási és közszükségleti cikkek bősége, az árak csökkentése, a reálkereset növelése — az egész dolgozó nép munkájától, terveink teljesükétől, az önköltség csökkentésétől, a termelékenység növelésétől, a szigorú takarékosság végrehajtásától függ. A feladatokról szólva, Kristóf István elvtárs a következőket mondotta: — összefoglalva feladatainkat az 1954. évi népgazdasági tervek Végrehajtásában, megállapíthatjuk, hogy a szakszervezeti szer- yek erejét a következő legfőbb célok megvalósítására kell összpontosítani: 1. A szakszervezeteknek nagy figyelmet kell fordítaniok széntermelésünk mennyiségének és minőségének fokozására, villamos- ínergiaellátásunk megjavítására, a. mezőgazdaság terméshozamának növelésére, valamint dolgozóink több és jobb közszükségleti cikkel történő ellátására. 2. Meg kell javítani a szocialista verseny szervezését és . irányítását. A szocialista munkaver- *eny célkitűzésének középpontjá- oa kell állítani a termékek jobb minőségéért, az anyag- és ener- ;iatakarékosságért folytatott har- :ot 3. Teljes erővel segíteni és támogatni kell a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa tiszteletére az iparban és a mezőgazdaságban kibontakozó munkaver- •enyt. A minisztertanács és a szakszervezetek Országos Taná- :sa elnöksége szocialista munka- jersenyre vonatkozó határozatá- aak végrehajtásával kell segíteni > Sztahanov-mozgalom előtt álló aürokratikus akadályok leküzdését. Megteremtve ezzel a Sztaha- iov-mozgalom tömegessé tételétek feltételeit. A SZOT harniaiiik teljes ülése Kristóf István elvtárs később rátért a szakszervezetnek a dolgozók anyagi, szociális és kultU' rális helyzete további javításában meglévő feladataira. A szakszervezetek mai szociális és kulturális feladatait a következőkben foglalhatjuk röviden össze: 1. A párt politikájának és a kormány programmjának szellemében szakszervezeteinknek töre- kedniök kell arra, hogy a törvényekben, nevezetesen a Munka Törvénykönyvében foglalt jogai kát meg ne sértsék és az azok ban foglaltakat maradéktalanul végrehajtsák. 2. Napról-napra ellenőriznünk kell a munkavédelmi és az egészségügyi beruházásokat, berendezéseket és intézkedéseket, a munkavédelemre és a munka biztonságára vonatkozó rendeletek és szabályok megtartását. 3. A dolgozók egészségének és alkotóerejének védelmét központi céllá kell tennünk a társadalom- biztosításban és az üdülésben is Aktívan és határozottan fel kell lépnünk a szervezési és bürokratikus hibák ellen, amelyek még a dolgozók ellátása terén vannak. 4. Jellemezze kulturális nevelőmunkánkat a szocialista igényesség, a törekvés a dolgozók szórakoztatására és nevelésére. — A szakszervezetek előtt álló felatiatolc megkövetelik a vezetés színvonalának megjavítását. Kristóf István hangsúlyozta, hogy a szakszervezetekben fokozottan érvényre kell juttatni a kollektív vezetés elvét. Kristóf István befejezésül utalt a szakszervezetek közelmúltban lezajlott III. Világkongresszusára, ahol a kapitalista és gyarmati országok dolgozói nagy érdeklődést mutattak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok munkás- osztályának élete iránt, egyöntetűen kifejezték békevágyukat. A nemzetközi béketábor feszült figyelemmel kíséri a most folyó berlini tanácskozásokat, amelyeken a négy nagyhatalom külügyminiszterei a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdéseit vitatok. A magyar dolgozók szíwel- 'élekkel támogatják a Szovjetunió békekezdeményezéseit, amelyek a berlini külügyminiszteri értekezlet eddigi munkája folyamán olyan nagyszerű javaslatokban futottak kifejezésre, mint az öt- hatalmi konferencia egybehívásá- ra irányuló szovjet javaslat, a leszerelési világkonferencia egy- behívására irányuló javaslat, a német kérdés békés rendezésére irányuló javaslat. — A magyar dolgozó nép, a népi demokratikus Magyarország számtalan jelét adta annak, hogy szilárdan védelmezi a béke ügyét, mondotta Kristóf István. — Ebben a harcban, a békeharcban éppúgy, mint az egész ország- építő munkában, a munkásosztálynak, a szervezett dolgozóknak kell élen’árniok. Kristóf István elvtárs beszámolójához elsőnek Veres Rudolfné, a Magyar Pamutipar üb. elnöke szólt hozzá, majd Vázsonyj Miklós, az RM csőgyár üb. elnöke munkavédelmi kérdésekkel foglalkozott. Ezután Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára emelkedett szólásra. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde 1 Rákosi Mátyás elvtárs többek között a következőket mondotta: Elvtársak! Pártunk Politikai Bizottsága ismételten foglalkozott az elmúlt félévben a szakszervezetek munkájával. Legutóbb másfél hónappal ezelőtt Politikai Bizottságunk tagjai e kérdésekről megbeszélést folytattak a SzOT. elnökségével. Ezen a megbeszélésen a szakszervezeti elvtársak rámutattak arra: eredményes munkájukat sok helyen gátolja, hogy pártszerveze- zeteink és pártfunkcionáriusaink nincsenek tisztában a szakszervezetek jelentőségével. Nem becsülik meg a szakszervezeti munkát, nem vonják be a szakszervezetek helyi vezetőit és funkcionáriusait a munkába. A szakszervezetek gyakran nem kapnak elég segítséget a pártszervezetektől, vagy nem vonják be őket olyan kérdések kidolgozásában, melyeknél közreműködésük komoly segítséget jelentene. A pártszervezetek helyenként kisajátítják a szakszervezetek munkáját, vagy annyira gyámkodnak a • szakszervezetek felett, hogy azzal gátolják fejlődésüket. Mindezek a jelenségek eléggé elterjedtek és nemcsak az üzemekben, vagy a megyékben fordulnak elő, de néha még pártunk központjában is. Az ilyen jelenségek azt eredményezik, hogy a szakszervezeti munkát nem becsülik meg eléggé és az elvtársak nem szívesen mennek szakszervezeti munkára, különösen pártmunkáról nem, mert eléggé elterjedt köztük az a nézet, hogy a szakszervezeti munka amolyan másodrendű jelentőségű, Mi helyeseltük, hogy a szak- szervezetek vezetői szóvá tették ezt a helyzetet s közöltük, hogy pártunk a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy ezeket a hibákat gyorsan kiküszöbölje. Azoknak az elvtársaknak, akik elfelejtették volna a szakszervezetek óriási jelentőségét a szocializmus építésében, emlékezetükbe kell idéznünk Leninnek és Sztálinnak tanításait a szakszervezetekről. Lenin a szakszervezeteket a kommunizmus iskoláinak nevezte, legfontosabb transzmissziós szíjnak a párt és a dolgozó tömegek között. „Nem lehet — mondotta Lenin — megvalósítani a diktatúrát néhány „áttétel“ nélkül, mely az élcsapattól az élenjáró osztály tömegéhez, ettől a dolgozók tömegéhez vezet.“ A szakszervezetekről, mint a kommunista párt munkatársairól, Sztálin azt mondotta: „A munkásosztály öntudatos élcsapatának, a kommunista párt által vezetett államhatalomnak egész gazdasági és politikai munkájában a szakszervezetek kell, hogy a leggyorsabb és legközvetlenebb munkatársai legyenek.“ Ezek a megállapítások a mi viszonyainkra is teljes érvényűek. A magyar szakszervezetek taglétszáma kétmillió felé közeledik. A szakszervezetek felölelik az ipari és mezőgazdasági munkásság, valamint az értelmiségi dolgoz.ók űlnvomő többségét. Nem szorul magyarázatra, hogy szocialista építésünket, különösen az új szakasz feladatait, amelyek a dolgozó tömegek közvetlen, állandó közreműködését követelik meg, csak akkor valósíthatjuk meg, ha erre a szakszervezetekben lévő milliókat mozgósítjuk. Az új szakasz céljai a népi demokrácia minden tömegszervezetének, de elsősorban a szakszervezeteknek odaadó, jó munkáját követelik meg. A hibákat e téren tehát gyorsan ki kell javítani. Pártszervezeteink az eddiginél fokozottabb mértékben támogassák mindenütt a szakszervezeteket, vonják be jobban a munkába, kérjék ki tanácsaikat és adják meg nekik mindazt a segítséget, amely munkájukat elősegíti. Pártsajtónk, elsősorban a „Szabad Nép‘‘ foglalkozzon többet a szakszervezetek kérdésével, jelentőségével és munkájával és lépjen fel minden olyan jelenség ellen, amely za varja a szakszervezetek munkáját, s ahelyett, hogy erősítené, gyengíti a párt és a szakszervezet közti egészséges viszonyt. Pártiskoláinkon többet kell tanítani a szakszervezetek munkájáról, az eddiginél jobban kell ismertetni azt a fontos szerepet, amely a szocializmus építésében a szak- szervezetekre hárul és fel kell lépni az ellen, hogy a szakszervezeti munkát lebecsüljék, másodrangúnak tartsák, Pártbizottságaink vessék fel a szakszervezetekhez való viszonyuk kérdését, vizsgálják meg hogy nincs-e ezen a téren javítanivalójuk és ha hibákra akadnak, ' gyorsan küszöböljék ki azokat. Azokat a nehézségeket, amelyek iparunk és termelésünk mostani átállításának átmeneti velejárói, sokkal gyorsabban fogjuk leküzdeni, ha erre a célra mozgósítani tudjuk a szakszervezetek milliós tömegeit. Különösen fontos ez jelenleg. — A szokatlan időjárás, mely európa- szerte nagy károkat okozott, nálunk is komoly akadályokat gördített a vasút munkája elé, hátráltatta a bányászat munkáját, zavarta a villamosenergia termelését s ezzel kihatott egész termelésünkre. Most, hogy kifelé megyünk a télből, az egyik legfontosabb feladatunk, amelynek végrehajtásában a szakszervezetekre is nagy szerep hárul, hogy pótoljuk a kiesést, amely az esztendő első öt hetében ipari termelésünkben keletkezett.. Derék bányászaink, hős vasutasaink ezekben a hetekben számtalan tanújelét adták helytállásuknak és áldozatos munkájukkal mutatták meg, hogy legyőznek minden akadályt, amikor a szocializmus építéséről van szó. Elsősorban hozzájuk fordulunk s arra kérjük őket, hogy az eddigi jó munkájukat úgy folytassák és fokozzák, hogy az elmaradást behozzák és ezzel ne csak példát adjanak az egész munkásságnak, de lehetővé tegyék, hogy egyebütt is behozzák az elmaradást, amelyet a szénhiány, áramhiány okozott. Mindnyájunk háláját és elismerését érdemelték ki azok a dolgozók, akik ezekben a napokban odaadóan, példamutatóan, türelmesen teljesítették kötelességeiket a munka frontján. Azt a munkalendületet, amely az 1954-és esztendő kezdetét jellemzi. nem törték meg az időjá- vá»okozta nehézségek. Ellenkezőleg: az MDP. III. kongresszusának tiszteletére megindult mun kaversenyen kívül új kezdem« nyezések, új építő mozgalmak lcc letkeztek. Miközben a párt és t kormány azokon a rendszabály« kon dolgozik, melyeknek célja hogy jövőre ne ismétiődjenel meg azok a nehézségek, amelyel ezen a télen a szén- és energia ellátás terén mutatkoztak, a dől gozók a maguk részéről szintét munkához láttak. Csorba Istváj Kossuth-díjas fűtő felhívása I kazánfűtőkhöz, hogy takarékéi tüzeléssel támogassák a tervei teljesítését, azonnal országos vissz, hangot keltett. Üzemeink rövid néhány na) alatt megszervezték az ország öszj s7.es gépállomásainak patronáló sát, s így járulnak hozzá, hogy s tavaszi munkák megindulásakq a mezőgazdaság számára a gépe) üzemképes állapotban legyenek Ez a kezdeményezés nemcsak ; város és falu összefogásának, köl< csönös segítségének új formája nemcsak erősíti a munkás-paraszó szövetséget, hanem egyben muts* tója, milyen elterjedt és méh már az a felismerés, amely egés> népünk — benne az ipari mun kásság jólétének emelését elsősorban a mezőgazdaság fejlesztő sében látja. A szakszervezetek fontos é( hálás feladata, hogy bekapcsolódjanak ezekbe és a számos ha. sonló új kezdeményezésbe. Tál mogassák minden erővel a kon, gresszusl munkaversenyt és ad, janak új lendületet azoknak a mozgalmaknak, amelyek a muru kások közt a kiesés pótlására, á takarékosságra, a tartalékok moz, gósítására, a termelékenység meg) javítására, az önköltség csökken, lésére, a munkafegyelem megjavítására, a tervek feltétlen telje-' sítésére és túlteljesítésére megindultak. A szakszervezetek soronlévő feladata az új szakaszban főleg a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének további javítása. De e feladatok jó megoldása közben ne feledkezzenek meg arról, hogy a dolgozók élet- színvonala emelésének elengedhetetlen alapfeltétele a termelés fokozása, a terv teljesítése és túlteljesítése. A felsorolt új kezdeményezések, melyek átmeneti nehézségeink legyőzésére irányulnak, mutatják, hogy ipari dolgozóink tudatáDan vannak e ténynek. A falu is teljes erővel készül a tavaszi mező- gazdasági munkákra. Most, amikor erős szocialista iparunkra támaszkodva irányt vettünk dolgozó népünk jólétének, életszínvonalának gyorsabb emelésére, még inkább le fogjuk gyűrni az átmeneti nehézségeket. Ennek a fáradságos, de hálás feladatnak jó megoldásában nagy szerep vár a szakszervezetekre. Biztosítjuk az elvtársakat, hogy pártunk az eddiginél fokozottabban ad mej* minden támogatást, minden segítséget ahhoz, hogy a szakszervezetek a munka rájuk eső részét minél sikeresebben elvégezhessék. A felszólalások után Kristóf István elvtárs, a SzOT. eh nőké összefoglalta a vitában el hangzottakat, majd a teljes ülés Gáspár Sándor, a SzOT titkár zárószavaival ért vágat,
