Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)

1954-02-06 / 31. szám

1954 FEBRUAR 6. SZOMBAT

NÉPLAP

A Szovjetunió javaslata a négyhatalmi értekezleten

Molotov szovjet külügyminiszter a berlini értekezlet csütörtöki ülésen javasolta:

„A Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Bntamúa és az Egyesült Amerikai Anamok kormányai felismerve annaa szükségességét, hogy Németország szctszakitott- íágának véget kell vetni és a négy nagyhatalom megaiiapodá- sának megfelelően meg kell valósítani Németország demokratikus és békés alapon történő újraegyesítését, a következőkben egyeztek meg:

L Az ideiglenes össznémet Kormány alakítása a Német Demokratikus Köztársaság és a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság parlamentjei útján, a demokratikus szervezetek széleskörű bevonásával — sürgős feladatnak tekintendő.

Az ideiglenes össznémet kormány Kelet- és Nyugat-Német- ország jelenlegi kormányainak helyére léphet, vagy ha ez nehézségekkel járna, átmenetileg a jelenlegi két német kormányt fenntartva kell az ideiglenes össznémet kormányt megalakítani.

2. Az ideiglenes össznémet kormány főfeladata össznémet szabad választások előkészítése és végrehajtása, mégpedig:

a) össznémet választótörvény- tervezet kidolgozása, olyan törvénnyé, amely biztosítja az össznémet választások valóban demokratikus jellegét, valamennyi demokratikus párt és szervezet részvételét a választáson és a választási aktus valóban szabad végrehajtását, amely lehetetlenné teszi, hogy a nagy monopóliumok nyomást gyakoroljanak a

választókra;

b) ha szükségesnek bizonyul, meg kell vizsgálnia, vájjon egész Németország terüléten megvannak-e a demokratikus választások megvalósításának előfeltételei, illetve intézkedéseket kell-e tennie az előfeltételek megteremtésére;

c) végrehajtja az össznémet szabad választásokat, amelyekkel a német nép külföldi államok beavatkozása nélkül maga dönti el a demokratikus Németország társadalmi és államrendjének kérdését, s amely választások alapján össznémet kormány alakul meg.

3. Az ideiglenes össznémet kormány hatáskörébe tartoznak a következő feladatok is:

a) az ideiglenes össznémet kormány képviseli Németországot a béketárgyalásokon és a nemzetközi szervezetekben;

b) gondoskodik róla, hogy Németországot ne vonják be olyan államtömbökbe és katonai szövetségekbe, amelyek valamely olyan állam ellen irányulnak, amely haderejével résztvett a hitleri Németországgal vívott háborúban;

c) a német állampolgárság kérdéseinek rendezése;

d) biztosítja a demokratikus pártok és tömegszervezetek szabad tevékenységét és gondoskodik arról, hogy demokráciaclle- nes és békellenes szervezetek ne működhessenek Németországban;

e) kifejleszti a gazdasági, kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat Kelet- és Nyugat-Német- ország között, intézi a közlekedéssel és postai szállítással, a; szabad személy- és áruforgalommal összefüggő kérdéseket és mindazokat az ügyeket, amelyek egész Németország lakosságát érintik.

4. Biztosítani akarván a német népnek azt a jogát, hogy nemzeti kérdéseit maga rendezhesse, ajanlani kell a Német Demokratikus Köztársaság és a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság kormányainak, hogy hívják össze haladéktalanul Kelet- és Nyugat-Németország meghatalmazott képviselőinek tanácskozását, hogy ezek a meghatalmazott képviselők megállapodjanak össznémet kormány alakításának módjában, a kormány összetételében, funkcióiban, fel- adataiban és jogaiban.

5. A Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok kormányai a maguk részéről olyan rendszabályokat foganatosítanak, amelyek megteremtik az ideiglenes össznémet kormány eredményes működésének előfeltételeit, támogatni fogják az ideiglenes kormányt feladatainak megoldásában és abban, hogy idegen államok ne gyakorolhassanak nyomást az ideiglenes kormányra az össznémet választások végrehajtásával kapcsolatban. A négy hatalom kormányai e célból megállapodtak, hogy még a választások végrehajtása előtt kivonják csapataikat mind Kelet-, mind Nyugat-Németország területéről. kivéve néhány korlátozott létszámú csapatot, amely a négy hatalom ellenőrző feladataiból folyó tevékenység ellátásához szükséges.”

Feléledt a Tersenykedv Baktalérántházán

az

napokban a községi tanács vezetői gazdagyűlést tartottak. — Ezen a gyűlésen ismertették a minisztertanács és a kormány rendeletéit a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban.

A gazdagyűlésen megjelent dolgozók örömmel fogadták a beszámolót és igen sokan szóltak hozzá. A gyűlés eredményességét bizonyítja, hogy termelési bizottságot alakítottak a dolgozók, amelynek 57 tagja van. Ugyanakkor különböző növénytermelési, növényvédelmi, tisztasági, terv-, állategészségügyi- és kertészeti-szakcsoportokat alakítottak, átlagosan 9—10 taggal egy szakcsoportban.

A gazdagyűlés résztvevői vállalást tettek az új rendeletek maradéktalan teljesítésére. Orosz József a tavaszi vetőmagvak jó előkészítésében versenyre hívta Lecza János dolgozót. Szűcs János a szántás időbeni megkezdésére és befejezésére, Szűcs Györgyöt, Bakti Mihály a tragyaki- hordásra Nagy Lajost, Popovics Miklós a dohánytermelés hozamának növelésére Varga Miklóst, Tóth Péter pedig az időbeni szántás-vetésre hívta ki versenyre S. Bakti Józ:efet. A beadási kötelezettség teljesítése érdekében is születtek vállalások. Orosz József a mezőgazdasági munkák jó elvégzése mellett versenyre hívta ki Kiss Józsefet

sertésbeadási kötelezettségének mielőbbi teljesítésére, hogy a rendeletben biztosított 260 kg. kukoricabeadási kedvezményt megkaphassák.

A gazdagyűlés hangulata megmutatta, hogy a lakosság az új begyűjtési, valamint a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos rendeletekkel meg van elégedve. A dolgozók értékes vállalásai és versenyfelhívásai megmutatták, hogy az egyéni gazdák is milyen nagy lelkesedéssel készülnek a tavaszi munkák sikeres elvégzésére.

Fintor Mihály

vb. elnök, Baktalórántháza.

Ml az Eden-terv?

A négyhatalmi tanácskozás második napirendi pontja így hangzik: „A német kérdés és az európai biztonság megőrzésének feladatai”

Mi a Szovjetunió javaslata a német kérdés rendezésére? Molotov álláspontja nem egyéb, mint az a következetes békepolitika, amelyet a szovjet állam a második világháború befejezése óta képvisel: „Mind a szovjet népnek, mind Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok népeinek azon nemzetközi egyezmények értelmében kelt határozatot hozniok a német kérdésről, amelyeket Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió elfogadott és amelyekhez Franciaország kormánya is csatlakozott."

Ezeket a nemzetközi egyezményeket 1943. februárjában Jaltában cs 1945. augusztusában Pots- damban hozták. E két egyezmény hangsúlyozza: meg kell semmisíteni a német militarizmust és nácizmust, lehetőséget kell nyújtani a német népnek, hogy életét demokratikus és békés alapon szervezhesse újjá.

Immár kilenc éve, hogy ezek a határozatok megszülettek, de időszerűségüket nem vesztették eL A német kérdés békés rendezése, a német egység megteremtése csak e két határozat szellemében oldható meg. Ezért javasolja a Szovjetunió, hogy a német nép semí- lyen külföldi hatalom által sem befolyásolt össznémet választásokon döntsön jövője felől. Ezért javasolja Molotov, hogy a berlini értekezlet hallgassa meg a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország küldötteinek véleményét.

Ez a Szovjetunió álláspontja. Mi ezzel szemben az Eden-terv, amelyet az angol külügyminiszter a január 29-i ülésen terjesztett elő? E terv szerint Németország újraegyesítését bizonyos szakaszokban kell végrehajtani:

1. A ..szabad választások" megtartása egész Németországban, a négy megszálló hatalom ellenőrzése alatt, a négy hatalom által kidolgozott választási törvény alapján.

Z. Az ilymódon megválasztott nemzetgyűlés összehívása az alkotmány kidolgozására.

3. össznémet kormány megalakítása a nemzetgyűlés által Jóváhagyott alkotmánynak megfelelően és a szövetségi köztársaság kormánya, valamint a Német Demokratikus Köztársaság kormánya felhatalmazásinak átruházása erre a kormányra.

4. Tárgyalások Németországgal a békeszerződés megkötéséről. — Ereken a tárgyalásokon Németország nevében a fent említett össznémet kormány szerepelne.

Az Eden-terv két komoly problémát vet fel:

1

A német választásokat tulajdonképpen a megszálló hatóságok kezébe adja. ami erősen korlátozza a német nép véleményének szabad érvény* rejuttatását.

2 ’A „felhatalmazások átru- m házasa" annyit jelent, hogy fenn kellene tartani azokat a kötelezettségeket, amelyek a bonni és párizsi szerződés értelmében hárulnak Nyugat-Németi országra, sőt ezek a, kötelezettségek Kelet-Némeiországra is kW terjednének.

A bonni szerződés értelmében

évtizedekre fennmarad Nyugat* Németországban a fél-megszállási rendszer, a párizsi szerződés Nyit-' gat-Németországot ötven évre egy katonai hatalmi csoportosulás szekeréhez köti.

Világos, hogy az Eden-terv nem alkalmas a német kérdés tényleges rendezésére.

„Datum Magyarország

1790-ben nyerserejű, háborgó indulatú kurrens indult útjára Szabolcs megyéből, a szabolcsi Parasztok Dekrétuma. Ki írta, nem kell keresnünk. A határozat maga nevezte meg szerzőit: „ .. többen írták, mint nyolcvan parasztok.”

A 18. században a Rákóczi-sza- badságharc bukása után a parasztság országszerte elszigetelten vívta harcát földesuraival, de éppen elszigeteltsége miatt a vármegyék a parasztmozgalmakat könnyen elfojthatták. A század végére azonban bekövetkezett a parasztmegmozdulások erősödése, 1784-ben Horia, Glosca és Krisán parasztjai remegtetik meg Erdély urait, s ime 17J0- ben Szabolcs parasztjainak dekrétuma biztatja az ország ki- zsákmánjoltjait: „Rajta hát

egész parasztság, könyörülj magadon, emeld fel botodat, vasvilládat, baltádat a kegyetlen ingyenélő, húzóvonó, országpasz- tító, királytlopó urak ellen ...” A Szabolcsból sistergő, lázas és dübörgő felszólítás tanácsot is ad: „Vidd haza, add a parasztbírónak, olvassa el a parasztok előtt, küldje faluról-falura líc- rsig.” De e jó tanács mellett a dekrétum tanácsot adott a további, fontosabb teendőkre is. Ezeket a tanácsokat olvasva kétségbeesetten küldték meg a határozatot a szabolcsi nemesek az egri érseknek, azonban az érsek sem tud segítséget nyújtani abban, hogy hol keressék a veszedelmes bujtogatókat. Mert a határozat szerzője több mint nyolcvan paraszt, a szabolcsi jobbágyok, az egész elnyomott magyar nép, mely nép ismét erejét gyűjti, sorait rendezi, hogy lecsapjon elnyomóira.

Az idő, az európai és hazai események kedveznek az eredményes harc megindítására. Még csak egy éve, hogy a francia nép forradalommal rázta le magáról a feudális igát s majd a harcmezőn is diadalmasan száll szembe az európai reakcióval. A nagy francia forradalom fénye bevilágít a magyar pusztaságba is, a felvilágosodás eszméinek magyar hordozói „vigyázó szemüket Párizsra vetik”. Megmozdult a megmerevedett magyar társadalom. Mi lehetett volna, ha egy országos méretekre kiterjedő parasztfelkelés acélos ereje szövetkezetett Volna a „polgárság összeesküvőivel”. Martinovics és társaival.

De nemcsak a parasztság és az értelmiség erői voltak forradalmi mozgásban, hanem a köznemesség is harcba indult ekkor. Ez a harc azonban nem a forradalom,

1790«

hanem a társadalmi haladás ellen irányuló ellenforradalom volt. XI. József, a „kalapos király” csak az imént hányta le szemét, ki jobb sorsot akart a parasztnak, valamivel kevesebb kiváltságot a nemesnek. Természetesen ez a jóakarat nem volt önzetlen, Bécsnek s nem a íöl- desuraknak akarta biztosítani a jobbágymunka eredményét. József halála után a leendő királynak, II. Lipótnak a jobbágykizsákmányolás korlátainak ledöntéséért harcba induló nemesekkel kellett megküzdenie. „Veszélyben forog itt minden —- írja az országbíró — a sereg, a raktár, az uralkodó hívei. Minden nap várható a zendülés kitörése”. A nemesség különösen értelmezte a „nép jogait”. Jogot követeltek, de csak a maguk számára; a II. József által megsértett nemesi kiváltságok maradéktalan visszaállítását. S miközben az urak az új hitlevél pontjairól vitáztak a budai Diétán, a népfelség elve alapján kiváltságaik újabb várfalait építgették, megmozdult a mély.

A szabolcsi Parasztok Dekrétumából a valódi forradalom zúgása rémitette meg a saját hangjukba szédülő rendeket. Kezükbe jutott H jobbágyok lázadó szándékának bizonysága:

„Oh clejitől fogva sok kint látott szegény parasztok, halljátok meg, mit mondok, könyörüljetek magunkon, midőn látjuk, hogy az urak igavonó barmokká akarnak tenni, hogy minden héten hat nap alatt toljuk az urak jármát.

Hát telvegyük-e nyakunkba c baromi igát?”

Nem új tünet e hang az országban, hisz Dózsa óta sokszor ijesztette meg már a nemességet. Ezek a sorok, a paraszti szervezkedések figyelmeztetnek, hogy jogot követel a nép is, és a tiszántúli részeken útnak induló jobbágyszavak a nemesség megmaradt kiváltságait is parasztforradalom tüzében kíván- ják megsemmisíteni.

„Minden helységbeli parasztnak kürtje, zászlaja legyen fekete bagariából, veres pántlikával szegve — harsogta a dekrétum felhívása — és mihelyt legkisebb esaíály esik vagy haliik valahol, az egész országban minden paraszt, aki csak talpára állhat, egyszerre kiáll jón fegyverben, fújjon kürtöt, emeljen zászlót, menjen ki a mezőre, vágjon marhát, húzzon hordót, egyék és igyék, roncsolja az urakat az egész országban.”

A parasztok elsötétült tekintettel keresik egymást, rejtélyes csoportok keletkeztek, falvak álltak össze, felteszik a kérdést:

„Mit félünk a katonaságtól? semmit se, mert a mi fiainkból! áll... Hát a nemesektől ugyan félnénk-e? Még mondani is rút.’'

A parasztság készült a végső leszámolásra, s ha ez a paraszt* ság segítséget kap a vezetésben« igazi forradalom szántotta volna végig a magyar feudális világot« A „szittyavérű”, gőgös földes* urak azonban a francia forradalom fenyegető hírei és a hazai parasztmegmozdulás réme elől ismét — mint történelmünkben számtalanszor — a nemzeti érdekek elárulásához folyamodtak« kiváltságaik biztosítása után Bécs szolgálatába szegődtek. Pillanatnyi kedvezményekért odadobták a népet, az országot a Habsburgoknak.

Szabolcs vármegye „repeső indulatának kifejezéséül népünnepéllyel összekötött örömünnepe! rendezett, melyen a vármegye vezetői boldogan üdvözölték az új rendet”, a nemzetáruláson alapuló szövetséget. A parasztság ismét megtanulta, hogy sem nemeseitől, sem „jó királyaitól” nem remélhet semmit. A Parasztok Dekrétuma harcba hívó szavát a reakció elfojtotta, pro- grammját két és fél évszázad után — 1848, 1918 nagyszerű

próbája után — a dolgozó pa* rasztság szövetségese, hivatott vezetője, a munkásosztály éltette és valósította meg.

Horváth Sándor, igazgató, a TTIT törtei szakosztályának vezető;-?.

Éjalasioit időszerű livipelifílai sf kérdésekre.