Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-19 / 15. szám

Világ QPotetcLpfaí eggejiitfetek f K mű SHB wß mB I ^ m aJH j §1 m&m «B ^ 1 I ■ ■ SE I B k ■ HB ÜPragr ÍJ ifi i A M H ■ a. ■ BU.iÄ g gfa JSggSgBg IM ffi 1, ,J5 ^^^^^^^SZABD^^^7A^ÁRMECYEIBjZ^^s7cANAt^^PJA| XI. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM a'r4 5{í FILLÉR 1954 JANUÁR 19’ KEDD A közvélemény parancsnokai írják Én is sztahano­vista leszek A minisztertanács és a SzOT határozatát nagy érdeklődéssel ol­vastuk. Ez a határozat hűen fejezi ki államunk "megbecsülését élenjáró dolgozóink iránt és az életszínvonal emelésére irányuló gondoskodását. Üzemünkben ezidáig csak egy szerelő volt, oki elérte a sztahano­vista szintet. Ha eddig valaki el akarta érni a sztahanovista követel­ményeket, három hóna­pig kellett 170 százalé­kot teljesítenie. Azt sem vették figyelembe, hogy milyen nehéz körülmé­nyek között dolgozunk. Mostmár viszont a sze­relők is elérhetik a sztahanovista szintet, ha jól dolgoznak. Az én havi átlagteljesítményem eddig 130—140 száza­lék volt. Remélem, hogy ha ezt a teljesítményt tartom és minőségileg jó munkát végzek, ak­kor én is sztahanovista lehetek. Most megígérem, hogy a téli gépjavításokat február 25 helyett feb­ruár 20-ra befejezzük. Sütő Mihály szerelő, Gépjavító Vállalat. Adósság nélkül az újesztendüben A 61/3 számú Építőipari Vállalat a múlt év decemberében komoly figyelmeztetést kapott a Néplaptól. Veszélyben volt az 1953. évi terv tel­jesítése. A vállalat dolgozói nem hagyták any- nyiban a dolgot és jó munkával, számos jó javas­lattal segítették elő a terv teljesítését. Az ered­mény nem is maradt el. A negyedik negyedévi tervet 107.2 százalékra, az 1953. évi tervet pe­dig 101.4 százalékra teljesítettük. A dolgozók javaslatai és újításai 173.000 fo­rintot takarítottak meg a vállalatnak. Gondos­kodunk a dolgozók testi épségéről is. Balesetel­hárítás területén elnyertük a tröszt munkavé­delmi vándorzászlaját, valamint az újítási ván­dorzászlót. 1953-ban 34 százalékkal többet ter­meltünk, mint az előző évben. Még szebb lett volna eredményünk, ha pártszervezetünk és az üzemi bizottság idejében és komolyabban foglal­kozott volna a munkafegyelem ügyével. Vállalatunk dolgozói már ismerik az 1954. évi tervet. A vezetőség hozzálátott a tervteljesítés feltételeinek megszervezéséhez, illetve biztosítá­sához. Évi tervünk teljesítéséhez sok új szak­munkásra lesz szükség. Szükségesnek látom fel­hívni felsőbb szerveink figyelmét arra, hogy be­hatóbban kellene foglalkozni az építőipari szak­munkások képzésével és nem utolsó sorban az építőipari dolgozók vidéki munkájából eredő költségekkel. Mindez nagy hasznára válna ezévi tervünk teljesítésének. (Elmondta a multheti „Néplap-csütör­tökön: Borbás Endre, a 61/3. sz. Építő­ipari Vállalat levelezője.) (Ü l II <5> * \ I» I' VR IDO Téli munkák Nyíregyházán Fontos feladatunk volt a hideg idő beállta előtt jól megszervezni a téli munkát. A nyíregyházi irodaház és a két olda­lán lévő bérházak épí­tésénél nem volt sok gondunk. Komolyabb munkát igé­nyel a Jókai-utcai épít­kezés. Itt hőlégfúvót ál­lítottunk be a nyílás­záró szerkezetekkel el­látott helyiségek fűtésé­re, hogy 32 lakásban el­végezhessük a válaszfa­lazás, a vakolás és a burkolás munkáját. Az Árpád-utcai köz­ponti munkásszállást* is korszerűsítjük. A háló­szobákat mozaiklapok­kal burkoltuk be. Cse­répkályhákat építettünk és elvégezzük a köz ponti vízvezeték és az angol W. C.-k beszere­lését. Dolgozóink egészsé­gére is nagy gondot kell fordítani, különösen a téli építkezésnél. 289 da­rab vattásnadrágot, 291 darab vattás kabátot 16 darab szőr-, 34 darab bőrmeliényt és 30 pár bakancsot osztottunk ki eddig. Nciner János, a 61/2 Építőip. Váll. igazgatója, Nyíregyháza. A Nyíregyházi Ruhaüzem dol­gozója vagyok. Hosszú hónapok óta betegeskedtem és fizikai erőm állandóan romlott. Ezt a hyiregy- házi kezelőorvosok nem akarták észrevenni és szakorvosi keze­lésre sem küldtek. Üzemünk szakszervezeti vezetősége azon­ban figyelemmel kísérte egész betegségemet és segélyben része­sített. November elején a szak- szervezet elnöknője kérte a keze­lőorvost, hogy utaljanak be sza­natóriumba. December 17-én meg is kaptam beutalásomat Pá­rádra. Az üzem szakszervezete még segélyt is utalt ki számom­ra, hogy elutazhassak. Az egy hó­napi üdülés alatt több, mint 4 kilót híztam. A kezelés, az ellá­tás és az a szerető gondoskodás, amellyel bántak velem, már fél gyógyulást jelentett. Most tapasz­taltam igazán, hogy államunk milyen fontosnak tartja az egy­szerű dolgozó egészségét. Az a palotaszerű épület, amelyben a múltban csak a bárók és grófok dőzsölhettek, amelynek a küszö­bét egy dolgozó ember, csak mint szolga léphette át, most mint gyönyörű szanatórium, a dolgo­zók egészségét és kényelmét szol­gálja. Ezúton is megköszönöm a rólam való gondoskodást. — Szeretném, ha más dolgozó is megértené: jól kell dolgozni tervünk és kormány program- műnk megvalósításáért, hogy ál­lamunk még többet tudjon tenni a dolgozókért, Léhmann Antal Egy új kullúrközpont Több mint egy eszten­deje vártak erre a nap­ra Kisvárdán. Több mint egy éve nem volt a községben jelentősebb kultúresemény. Nem csoda, hogy a vasárnapi k'tltúrházavatásra leg­alább kétszerannyian akartak bejutni, ahány ülőhellyel ellátták a nagytermet. Jó egyéves munka után elkészült tehát a kultúrház és vasárnap este átadták rendelteté­sének. A kisvárdaiak mindjárt ízelítőt is kap­tak abból, hogy milyen kultúréleíre van kilátás a jövőben. A megnyitás estéjén az országos Fil­harmónia énekegyüttese és népi zenekara nép­dalokkal, verbunkosok­kal, palotásokkal szóra­koztatta a közönséget. Kisvárda dolgozói, akik eljöttek a megnyi­tásra, megelégedéssel vették tudomásul, hogy milyen szép otthont ka­pott községükben a kul­túra. Valamennyien em­lékeznek még a másfél évvel ezelőtti nagyven­déglő „dísztermére", amely cseppet sem volt díszes és bizony nagysá­gát is nyugodtan két­ségbe lehetett vonni. Mi is épült tulajdon­képpen Kisvárdán? Ho­gyan varázsolták át a zord termeket a kultúra otthonává? Talán ott kell kezde­ni, hogy az állam 300 ezer forintot adott az építkezésre, százezret pedig berendezés vásár­lására. Ebből az összeg­ből megnagyobbították az előadás-termet, fel­emelték a színpadot, a színpad előtt helyet csi­náltak a zenekarnak, férfi és női öltözőt ké­szítettek. A 19 helyiség­ben termet kapnak majd a szakosztályok és ott­hont lel az Állami Falu­színház egy társulata, amely állandóan Sza- bolcs-Szaímár községeit járja majd. Pár szót a berende­zésről is. Uj függönyök, székek, irodai berende­zések, a színpadon ri­valdafény, a nézőtéren korszerű világítás hir­deti, hogy jó helyet lel­tek a sok pénznek. A járás dolgozói ma­gukénak vallják a kul- túrházat. Nemcsak meg­jelenésükkel bizonyítot­ták ezt be. Nemcsak tapsukat adták, amikor Marczi Albert járási ta­nácselnök kijelentette: „A kultúrházat átve­szem.” A járás dolgo­zói bizalmukat előlegez­ték, amikor társadalmi munkában homokot, ka­vicsot hordtak az épülő kultúrházhoz. Kívánsá­guk csak annyi: felelje- meg a kultúrház hiva­tásának. Leljenek ben­ne a dolgozók minél gyakrabban kellemes és hasznos szórakozást. Ta­nuljanak, vigadjanak itt minél többet. Az első jelek azt mu­tatják: ebben sem lesz hiány. A kultúrház ve­zetői szakkörök alakítá­sát tervezik. Már ezen a héten pénteken színielő- adás is lesz: a debreceni Csokonai-színliáz ígérte meg, hogy bemutatja a „Nem magánügy” című vígjátékot. A nagyhalászi Kendergyárban Szegedi Erzsébet és Szegedi Rozália a legjobb tilóslányok. A két testvér élenjár a tervteljesí­tésben, minőségben és munkamódszerátadásban. Szegedi Erzsébet átlag 120 százalékot, Rozália pedig 110 százalékot teljesít A ké­pen elől Szegedi Erzsébet, hátul Rozália látható. Középen Seres Anna tilol, akinek a két Szegedi lány adta át a kismarkos tilolás módszerét, és azóta ő is 100 százalékon felül teljesít. (Hammel József felvétele.) Versenyre hívjuk Rakamaz dolgozó parasztjait.. A múlt héten megtartott me­zőgazdasági nagy-aktíva ülésen Katona Mihály vencsellői dolgozó paraszt elmondotta, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a burgo­nya zöldtrágyázása terén. Egy hold földnek az egyik felébe csil­lagfürtöt vetett, amit hüvelykö­téskor leszántott, a terület má­sik felét télen istállótrágyával te­rítette meg. A zöldtrágyázott te­rületről 25 mázsával ásott ki több burgonyát, mint az istállótrágyá- zottról. Katona Mihály elmondta azt is, hogy ilyen nagy különbség nincs, ha szakszerűen kezelik az * istállótrágyát, de ő megkésett a leszántással — 10—15 mázsa el­térés azonban mindig van a zöld­trágya javára. Felhívta a jelen­jó jövedelmet biztc Bársony Lajos ,a nyírmeggyesi Petőfi termelőszövetkezet tagja el­mondotta, hogy a múlt év ápri­lisában 30 darab nyulat vásá­rolt a szövetkezetük továbbte- nyésztésre. A nyúltenyésztés ed­dig 14.000 forint jövedelmet ho­zott a szövetkezetnek. A nyulak elhelyezése alig került néhány- száz forintba, a feletetett takar­mány pedig hulladék, ami külön­ben kárbaveszett volna. Bársony Lajos felhívta a szövetkezetek küldötteinek figyelmét, hogy a nyírmeggyesi Petőfi termelőszö­vetkezettől beszerezhetik az in­duló tenyészethez szükséges anyá­kat. lévők figyelmét, hogy zöldtrágyát lehetőleg burgonya alá adjanak, mert így hozza a legnagyobb hasz­not. Vencsellő élenjáró termelői Sza­bad Föld Téli Estén szokták meg­vitatni termelési módszereiket. Ez év tavaszán 300 holdon termel­nek korai burgonyát .A jövő hó­napban megkezdik a csíráztatást, így június első felében már ki is szedik a termést. A korai burgo­nya után lehet kukoricát vetni, késői káposztát palántálni és sok egyéb takarmányfélével vethetik be ezt a területet, ami őszre jó zöldtakarmányt, vagy silót bizto­sít az állatoknak. Katona Mihály a vencsellői dolgozó parasztok megbízásából a III. pártkongresszus tiszteletére burgonyatermelési versenyre hív­ta régi vetélytársukat, a raka- maziakat. sít a nyúltenyésztés A termelőszövetkezeten belül igen érdekes kezdeményezés in­dult. A szövetkezet vezetősége versenyt indított a tagság kö­zött, hogy ki gyűjt több baromfi- és fekáltrágyát a háztáji gazda­ságban. A legjobb eredményt el­érő szövetkezeti tagot 400 forint összeggel jutalmazzák. Az így összegyűlt trágyát keverik és fejtrágyázásra, valamint fészek­trágyázásra használják fel. Olyan kezdeményezés ez a nyírmegy- gyesi termelőszövetkezetben, amit minden községben, termelőszövet­kezetben megvalósíthatnának. Érdemes szárazkertészettel Is foglalkozni A demecseri Dimitrov termelő- szövetkezet küldötte, Bencze Ká- rolyné elmondta, hogy szövetke­zetükben nincs mód az öntözésre, de ez nem riasztotta vissza őket attól, hogy kertészetük legyen. Hét hold szárazkertészetet létesí­tettek, amiből 50.000 forintos be­vételük volt. Egy hold kertészet több, mint hétezer forint összeg­hez juttatta a szövetkezet tagsá­gát. Bencze Károlyné maga is a kertészetben dolgozott, két apró gyermeke mellett 238 munkaegy­Tavasszal adjanak Dankó Mihály, őri egyénileg dolgozó paraszt elmondotta, hogy a múlt őszön épített volna silót, de nem volt mit tenni a silóba. Arra kérte a megye vezetőit, hogy továbbítsák kérését a miniszté­riumba, váltr*z'-'’"‘*'''k meg a siló­építési akciók idejét. Ha tavasszal tud a dolgozó paraszt arról, hogy egy tíz köbméteres silója lesz még a nyár folyamán, akkor már úgy intézi a vetéstervét, hogy a korán lekerülő kalászosok Után olyan séget szerzett. A keresete megkö­zelítette a 12.000 forintot, egy-egy munkaegység pénzértéke felül volt az 50 forinton. Bencze Károlyné beszámolt ar­ról is, hogy már befejezték a do­hánycsomózást, négy hold szőlőt, telepítenek. A munkacsapatokat már beosztották. Ha kitavaszodik, azonnal kimérik a brigádok és munkacsapatok földterületét és a vetés befejezése után egyének­re is kiosztják a területet. silóépítési hitelt. . növényt termel, ami silóba alkal­mas. Dankó Mihály arra is fel­hívta a megye vezetőinek figyel­mét, hogy a kisebbfajta vetőgé­pekhez egyáltalán nem lehet al­katrészt kapni. Nagy hiány van ekekapából is, pedig az megköny- nyítené a növényápolást. Gyártsa­nak a gyárak több kisgépet, ame­lyet a dolgozó parasztok tehénnel, vagy más gyengébb igával is tudnak vontatni..

Next

/
Thumbnails
Contents