Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-17 / 14. szám
4 N E’ P Ij A P KÖLCSEY ÉS A CSEREI UGAR Védekezzünk azfn/ía«iwi Szatmárcseke —régebben egyszerűen Cseke — nagyközség megyénk északi peremén, Már a XII. században virágzó község volt. A Kölcsey- család 1344-ben Nagy Lajos királytól kapott rá adománylevelet. A község a Tisza partján fekszik. Török, tatár, német portyázó csapatok többször feldúlták, tűzvész is pusztította, pestis-kolera jónéhány- szor megtizedelte, de tálán legtöbbet szenvedett a víztől. Hej, de sokszor aratott földjein a Tisza. A XIX. század második évtizede is ilyen vizes idő volt. A csekeiek vetéseit állandóan elborította a víz. A falu lakossága csak vetettvetett, de nem aratott, A csekeiek megunván a dolgot, valószínűbb, hogy a szükség is kényszerítette őket, új tervet dolgoztak ki, hogy ne szenvedjenek annyi kórt. Kincs Pál kezeírá- sával az alábbi levelet fogalmazták meg: Az alábbírtak ezen tekintetes nemes Szatmár Vármegyében hellyhez- tetett Cseke Helységének. földesurai, közbirtokosai, nemes és nemtelen közönsége nyilvánvalóvá tesszük e jelenvaló közegyességbeli levelünknek rendéiben, hogy ml fontolóra vé- vén e jelenlévő árvizes időknek mostohaságát, minekutána több esztendőbeli tapasztalásaink után megbizonyosodtunk abban, hogy a most tilalmasban eső felső mezőn lévő fordulónkat többnyire az árvíz rontani szokta, és most már el is rontotta volna, úgy egyeztünk meg közönségesen, hogy a most nyomósban eső alsó mezőnknek a ba- dalai Tiszákerületben lévő részét tavaszvetés aló felfogjuk, avagy csak azon okból is, mivel itten többnyire ugar földek lévén, általa a legelőnk, mely különben is a köz tudomány szerint a csekei lábas marháknak elegendő, meg nem szőrittatik; ellenben pedig ezen fogás á- tal mind az földesura- ság, mindpedig kivált- képen az adózó nép a fütrás (katonaság részére szolgáltatott széna, melyet a huszárók a nyeregkópájára felkötve vittek magukkal) és más katonai tartozásokban és egyéb adózásokban szerfelett való könnyebbséget s hasznot nyer. Mely köztünk e szerint történt egyes- ségről adjuk e jelenvaló tanubizonyságtévő és kötelező levelünkét. — Költ Csőkében április 14-én 1822. Kincs Pál.” — Úgy gondolták, hogy ezt a kötelező levelet aláíratják az ösz- szes földesurakkal és azután úgy is cselekszenek, ahogy eltervezték: új földet fognak művelés alá. Dehát jószándékú emberek terveznek és a magukat kiskirályoknak képzelő földesurak végeznek. így messziről ma már nem könnyű megállapítani, mi volt a dolgok háta megett, miért vonakodnak az egyességet elfogadni, milyen érdekeiket sértette az, de azt látjuk a levélen, hogy bizony akadt 3—4 földesúr, aki nem egyezett bele az életrevaló elgondolásba és ezt rá is vezette a levélre. Volt olyan is, aki törvénytelennek minősítette a dolgot s ezen a címen utasította vissza. Kölcsey Ferenchez is elkerül a levél. Nem akarunk hosszan kitérni feljegyzésére, melyben a mezőgazdasági kutatásokra hivatkozva is, és a község érdekeit is szemelőtt tartva, hozzájárulását adja a tervhez, csupán azon részét közöljük feljegyzésének, melyben a földes- urak ellenvetéseire válaszol. „Nem látom azért által” — írja — „hogy egy illyen fogást, ha abban az egész helység és a íöldesuraság nagyobb része megegyezik, miért lehetne helytelennek és törvénytelennek nevezni? Hol az a törvény a Világon, hogy egy egész communitásnak (közösségnek) ne legyen szabad a maga hasznát saját előrelátása szerént a más kára nélkül eszközleni? Fájdalom, hogy mindenütt vannak a közhaszonnak ellenségei. Ha egyetlen egy, vagy legfelebb négy-öt ember vétója (tiltakozása) százaknak közmegegyezését elronthatja, úgy egyenesen rohanunk a pusztulásra.” Ezek után azt javasolja, hogy kérdezzék meg a helység lakóit fejenként, s ha a megegyezést mindenki jónak tartja, forduljanak az alispánhoz, „hogy a maga hasznáért híjában fáradozó közönséget egy-két rontani szándékozó ellen” oltalmazza meg. A dolog közvetlen fejleményeit egy későbbi írásból tudjuk meg: sikerült keresztülvinni az alsó mező feltörését, de azt is megtudjuk, hogy egyes földesurak milyen furfanggal és rafinériával igyekeztek a rájuk kényszerített egyezséget kijátszani. Hogy végre is teljesült a nép akarata, mely akkor még nagyon kicsit jelentett az uralkodó osztállyal szemben, abban valószínűleg nagy része volt a nagytudású és a vármegyén is nagytekintélyű és a jobbágyot is embertársának tartó Kölcsey Ferencnek. Kiss Ernő. A gyermeknevelés amerikai módszerei Felháborodott szülők Manville város (New Jersey) rendőrfőnökének azonnali felfüggesztését követelték. mivel megengedhetetlen kínvallatásoknak veti alá a gyermekeket. Jasinki rendőrfőnök több gyermeket apró kihágások miatt letartóztatott, majd, hogy „töredelmes” vallomásra bírja őket, az őrszobán a sarokba térdcpeltetett, ahol kezüket a fejükön tartva, több, mint egy óra hosszat kellett térdcpelniök. Közben „figyelmeztette" őket, hogy amennyiben nem vallanának, további eszközökhöz folyamodik és sósavval leönti őket. vagy sebeket éget testükbe. Jasinki egy gyermeket arra kényszerített, hogy két héten keresztül iskola után naponta jelentkezzék a rendőrőrszobán és félórát álljan egy helyben, kezét fejére téve. Az influenza, amely járvány formában szokott fellépni, a téli időszak megbetegedése. Hazánkban a járvány inkább január, február, ritkán március hónapban zajlik le. Néhány nap óta egyes megyékben tömegesen jelentkezik, de nálunk, Szabolcsban is kezdetét vette. Fontos, hogy felkészüljünk az influenza elleni védekezésre, annál is inkább, mert az influenza és a vele együtt elkönyvelt hurutos, náthás megbetegedések szám szerint nagyobb mértékben szoktak előfordulni, mint a többi fertőző megbetegedések együttesen. Egyma- gukban több kiesést okoznak a termelésből, ha járvány formájában jelentkeznek, mint a többi fertőző megbetegedések együttvéve. Még kisebb, járványok esetén is tömeges a megbetegedés. Az influenza elleni védekezés csak úgy lesz hatásos, ha az egészség- ügyi dolgozók mellé a társadalmi aktívák és az egész lakosság bekapcsolódik. A betegség kórokozója az in- fluehza-virus. Az, influenza-fertőzés természetes forrása a fertőzött egyén. A rövid lappangási idő lehetővé teszi, hogy a járvány rendkívüli sebességgel terjedjen. Járvány idején a beteg személyeket kórházban, vagy otthon el kell különíteni. A házi elkülönítésnél a beteget spanyolfal, vagy vászonfüggöny (lepedő) mögött felállított ágyban helyezzük el. — Kerüljünk a beteggel minden felesleges, közvetlen érintkezést, a betegápoló személy ápolás közben gaze-kendővel védje meg száját és orrát a csepp-fertozéstől. —- Ugyanígy járjon el a szoptatóanya is, ha megbetegszik, hogy megvédje csecsemőjét. Betegeket, vagy influenzagyanús embereket ne látogassunk. Különösen veszélyes a kisgyermekek látogatása. Influenzás ember ne menjen olyan helyre, ahol sokan megfordulnak. Kerüljük a kórházban fekvő betegek, hozzátartozók, ismerősök látogatását is, ‘mert csak súlyosbítjuk bajukat. Különben is csökkent éllenállóképességűek, tehát egykönnyen megfertőzhetjük őket influenzával, ami mint társbetegség, komoly Veszélyt jelenthet kórházi betegeinknek. Az influenzás-betegek ambuláns-kezelését a lehetőség szerint korlátozni kuli, annál is inkább, mert fennáll annak veszélye, hogy a fertőzést ter.jesfct)i az ambulancián váró többi beteg között. Tüsszentéskor, köhögéskor használjunk zsebkendőt, kerüljük a kézfogást a közelebbi érintkezést, gyermekek csdkolgatésát. Külön törülközőt, külön evőeszközt használjunk. Minthogy a betegség a felsőlégUtak váladékával szennyezett tárgyak, anyágok útján js terjedhet, külön gondot keH fordítani a beteg szobájának, konyhájának és étkezőhelyiségének, tisztasági Viszonyaira. Fontos,I hogy a betegszobát rendszeresen! takarítsák, fertőtlenítsék, az evő-; és ivóeszközöket forró Vízzel; mossák le. A betegszobákat gyakran szellőztessük, mert így csök-i ken a kórokozók hatékonysága és: el is pusztulhatnak. Az ellénáUó- képesség megőrzése miatt védekezzünk az időjárás károsító behatásai ellen. Ruházatunk száraz, meleg legyen, táplálkozásunk helyes és mértékletes. Fontos a vitamintartalmú ételek fogyasztása, A kicsapongó életmód ilyenkort különösen veszélyes. A szervezet elveszti ellenéllóképességét, aj fertőzés lehetősége inkább fennáll s a szervezet megbetegszik. Az emberek általában fogékonyak az influenzával szemben. Aligha létezik olyan ember, aki természettől fogva mentes lenne a megbetegedés lehetőségétől.j Az influenza elleni védékej zéssel kapcsolatban követendő eljárásokat még fokozottabban kell végrehajtani, különö-j sebb figyelemmel kell eljárni tö-j meglakóhelyeken, tömegszélláso-j kon, üzemi konyhákon és közét-1 keztetési helyeken. Felhívjuk orvosainkat, egész-; ségügyi dolgozóinkat, vöröskeresz-í tes aktíváinkat, egészségügyi ál-: landóbizottsági tagjainkat, hogy: odaadó munkával végezzék az in-j fluenza elleni védekezéssel kap-' csolatban reájuk háruló feladatokat. A dolgozókat és az egész lakosságot pedig arra. hogy magatartásukkal, életmódjukkal segítsék elő azt, hogy megakadályozzuk az influenza járványos elterjedését. Dr. JÄNVÄRI LÄS5SLÖ, a megyei tanács egészségügyi] osztályának dolgozója. Soltész István TürökVerő Gábor úgy érezte, hogy most bátor szívvel, nyugodt lélekkel előállhat nagy vágyával: feleségül kéri világszép Báthory Annát. Olyan hadi- tett gyarapította vitézi hírnevét, amilyennel kevés magyar bajnok dicsekedhet. Fchértónál sarokbaszorí- totta Ali béget. Ali bég nevétől rettegett a vidék. Nemcsak sarcot és adót szedett, hanem kegyetlen kapzsisággal hurcolt el férfiakat, asszonyokat, lányokat, gyermekeket messzi keleti rabszolgaságra. Egyedül Fehértó menekült még meg a törökcsapástól a várhelyeken kívül. A rhartalócok nem tudtak hozzáférni, mert gyűrű alakjában büktatós láp, temérdek mocsár vette körül a falut s a süppedős zsofn- békon, embertnyelő mocsáron csak azok mehettek keresztül, akik jól ismerték a titkos, rejtett mocsári utakat:. Néhány jobbágy volt a titok birtokában; maga : Z uraság. a német gróf sem ismerte. Ali bég azonban elhatározta, hogy ha i ütik, ha szakad, bejut Fehértóra. Fenyegető levelet küldött a német grófnak « felszólította: jobban jár, ha önként beengedi a faluba. SZENTVÉR-UTCA H. Sem neki, sem családjának, kastélyának nem lesz bán- tódása, csak éppen a szokásos sarcot Viszi el. Persze, ez csak ígérgetés volt, egészen más gondolatokat forgatott a fejében a bég. Azt tervezte, hogy Fehértőn üti fel tanyáját, mint egy bevehetetlen várban n onnan fog kicsapni a környékre. A gróf megijedt és levelet küldött a töröknek. A levélben azt is megírta, hogy a kézbesítő jobbágy bevezeti a faluba a mocsáron keresztül. A levélvivő, már majdnem elérte Ali bég székhelyét, amikor az úton egy furcsa öreg, toprongyos emberke állítatta meg. Ott hü- sült az egyik fa alatt, észre sem Vehette az Utas. Rákiáltott az igyekvő jobbágyra. — Hová tartasz, hé?! Meglepetten torpant meg az ember, aztán amikor meglátta, hogy ki szólította meg, dühösen Mordult. — Mi közöd hozzá? — Nooo ... — csendesítette az öreg, aztán mintha erak Véletlenül tenné, felcsapta a tarisznya fedelét. Kenyér és szalonna kínál- gatta magát omlósán, fehéren a tarisznyából. Aztán kulacsot kotyogtntott meg. — Pihenj egy keveset. A jobbágy megenyhült s kétszer sem kellett mondani neki: letelepedett az öreg mellé. Az megkínálta ennivalóval, itallal s nézte, hogy az — jóízűen megpakolja a gyomrát. Mikor aztán befejezte az evést, rászólt: — Add ide a levelet, amit Ali bégnek viszel! A másik kiejtette a kezéből á bicskát, eltátotta a száját. Az öreg nevetelt. — Ne bámulj úgy, öcsém, mert még megmered a szád. Inkább megmondom, ki vagyok: Jakab koldus, Törökverő Gábor koldusa. A jobbágy íalpraugrott és lekapta a süvegét. — Engedetmet, öreg- apétn,. . Öregapámnak nevezték a vidék jobbágyai, népei Jakab köldűst, Törökverő Gábor hírvivőjét, aki szüntelenül járt-kelt, szimatolt, szaglászott torok nyom UtSh s ahol jó vadászat ígérkezett, odavezette gazdáját. — Szóval bevezeted a faluba Ali béget7 —- kérdezte Jakab, amint átböngészte a cifra, clköfnyás levelet. írástudó volt, kitanulta a Ucákmesterséget. A jobbágy csak bámult. — Egyszóval rászabadítod őket a gyerekekre, meg az asszonyokra?! Az ember arca megrándult. Hiszen az egész úton azon törte a fejét, hogy miként bújhatna ki a gróf parahesa alól. Tudta Ő. hogy mit jelent a törököt rávinni a falura. — Hallgass ide, — húzta le maga mellé Jakab az embert és toviről-hegyire elmagyarázta, mit hogyan csináljon. Minden úgy történt, ahogy megbeszélték. A jobbágy bevezette a törököt a mocsárba. Már órák hosszat haladtak a teker- vényes úton, amikor aztán eltűnt a törökök szeme elől. Előre ment az utat kémlelni, de nem jött vissza. A bég csobbanást hallott, aztán mintha csónak surrant volna valahol távol a rin- gószérú, bunkósfejű nádak között. Ali bég nagyot ordított, szétkergette katonáit, hogy elök’erítsék a gyaur kutyát, a szökevényt. Kisvártatva tíz—húsz török ordítása visszhangozta Ali bég kiáltását. Letévedtek az ösvényről, belcsüppedtelt a mocsárba s ez kímélet nélkül húzta le őket a mélybe. Egy teljes nap telt bele, amíg a törökök a nyomókon nagynehezen vlssza- evickéltek a mocsárból oda, ahonnan elindultak. Jó erősen megfogyatkozva. A parton pedig Törökveró Gábor vitézei várták őket éles karddal, nehéz buzogánnyal. Ali bég IS ottmaradt, égnekfordított arccal a küzdőtéren, véres turbánja lecsúszott a kontyéról, kardja kettétörve hevert Mellette. Ezzel a haditettel gyarapodva, vágtatott Törökverő Gábor Bátor felé, hogy megkérje Világszép Anna kezét. A vágtató csapat észre sem vette, hogy az úton egy nagy tölgyfa alatt, a vihartól menekeáve, ott lapult Jakab, a koldús. Pedig az kiáltott, dé pontosan akkor dörrent egy égi mozsár s a lovasok vágtatva tűntek el a dombok mögött, ahonnan már látszottak Bátor tornyai, bástyái. Enyhült az idő, megcsendesedett az eső és a szél, alkonyodni kezdett, Jakab nyakába kerítette köpenyét és elindult a latyakos, sáros útoh Bátor felé. Igyekeznie kellett, mert a nyári vihar olyan, hogy gyorsan megjön, végigrohan a tájon, aztán megcsendesedik, hogy újult erővel tépje, verje megi a fákat, házak tetejét. Mire beérkezett a faluba, újra feltámadt a vész, de olyan erővel, hogy lehetetlen volt előrehaladni. Jakab néni jutott tovább a lemplonn nál. Behúzódott az oszlopos! kapu alá a legfelső lépcső-í fokra, hogy valami enyhetj találjon. Próbálta volna nyitni a kaput, de nem en-j gedett a nehéz, rézvereteá kilincs. A templom keresztet hors dott a tornyán S a mellet-j te levő kőből épült rend-i ház is, amelyben katolíkud barátok éltek. Sziget volt ez az „eretnekek", reformáltak tengerében, Bátho-j ry-uraság birodalmában. A király küldte ide a baráto-l kát nagy misszióval: nyer-l jék meg a nagyúr kegyétJ Báthory azonban éppenJ hogy megtűrte, de nem szí-i Veite őket. A barátok is! rég letettek arról, hogyva-j lami eredményt elérjenek! Ettek, ittak, miséztek, s ha szerét tehették, borsot tör-í íek az „eretnekek” orra alá, Olyan Volt ez a rendház, mint a darázsfészek s Báthorynak nem volt na-i gyobb vágya, minthogy kifüstölje őket. Már-már álombamerülí Jakab, amikor egy irtózás tós széh'oham nekiszaladt az ajtónak s az nyögve, csikorogva rázkódott megj majd döngve kicsapódott, Mifttha mennydörgés zú-í gott volna. Jakab feltápászkodott és belépeti a templomba. 'Folytatás» következik^ mm üybtoär
