Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-12 / 9. szám

KÉPLAP 1954 JANUÁR 12, KEDD PARTÉPÍTÉS A baktaiórántliázi járás pártszervezetei a kollektív vezetés megszilárdításáért Agronómus az egyéni gazdaságok terméshozamának növeléséért A Központi Vezetőség októberi és decemberi határozatának meg­valósításában nagy és szép fel­adat vár egész dolgozó népünkre, de elsősorban párttagjainkra. A határozat sikeres megvalósítása nagymértékben függ attól, hogy párttagjaink milyen aktívak, pél­damutatók, mennyire tudják ma­gukkal ragadni a pártonkívüli dolgozókat. De nem kismértékben múlik azon is: mennyire sikerül tovább javítani pártszervezeteink munkáját, emelni a pártvezetés színvonalát, megvalósítani min­den alapszervezetünkben a veze­tés egyedüli helyes útját: a kol­lektív vezetést. A jó kollektív ve­zetés azt jelenti: a pártban min­den fontosabb kérdést közösen vi­tatnak meg, közösen döntenek a határozat meghozatalában és vég­rehajtásában — nem pedig egyes személyek. Fokozottabban tá­maszkodnak a tagságra, meghall­gatják véleményüket és javasla­taikat. A pártvezetőség tagjaiban egyre jobban elmélyül a felelős­ségérzet a párt- és kormányhatá­rozatok végrehajtásáért. Azonban nem így volt ez a baktalóránthá­zi járás pártszervezeteinél, de a járási pártbizottságon sem. Hosz- szú időn át nem érvényesült a kollektív vezetés, a pártszerű bí­rálat és önbírálat. Több alapszer- vezetünknél, de a jb.-n is a kol­lektív vezetést a személyi vezetés váltotta fel. Nem egy olyan párttitkárunk volt. aki nemcsak a tagság, de a pártvezetőség töb­bi tagjainak megkérdezése nélkül döntött igen fontos kérdésekben. Ilyen volt pl. a nyírjákói alap­szervezet titkára, Csatlós elvtárs, aki nem vette figyelembe sem a vezetőség, sem a tagság javasla­tát, bírálatát. Ennek eredménye az lett, hogy a pártvezetőség tag­jai a vezetőségi ülésekre sem jár­tak el, a párttagok pedig a tag­gyűlésekről maradtak el. Nem folyt a községben állandó népne­velőmunka. Nem tudta mozgósí­tani a párttagságot az agitációs munka végzésére. Különösen a dolgozó parasztok, párttagok és pártonkívüliek hiányoztak a nép­nevelőcsoportból. Ezért nem is volt csodálatos, ha Nyírjákó köz­séget legtöbbször az elmaradók közt emlegették. E példából is látható: ahol nincs kollektív vezetés, a pártve­zetőség nem támaszkodik a párt­tagságra, a pártonkívüli dolgozók­ra, nem tudja mozgósítani a tö­megeket a feladatok végrehajtá­sára. Az előttünk álló feladatok viszont olyan vezetőket kíván­nak, akik teljes sikerrel tudják mozgósítani a dolgozókat, élvezik a párttagság, a pártonkívüli dol­gozók bizalmát. A párttagság bi­zalmát pedig ott élvezi a vezető­ség, ahol nincs parancsolgatás, egyenlő joguk van a vezetőknek, párttagoknak. Meghallgatják és figyelembeveszik egymás javasla­tát és bírálatát, A Központi Vezetőség júniusi lialározalu komoly fordulatot jelentett úgy az alapszervezetek, mint a járási pártbizottság munkájában meglé­vő hibák kijavításában, különö­sen a kollektív vezetés megszi­lárdításában. Pártszervezeteink egyre jobban kezdik megérteni, hogy az életszínvonal emelésének programmját egy-két vezető nem tudja megvalósítani. Ehhez minden kommunista aktív munkájára, az egész dolgozó nép mozgósítására van szükség, s arra, hogy a párt- szervezetek irányítását nem ma­ga a titkár, hanem a választott -kollektíva végezze. Pártszerveze­teink a határozat megjelenése után a vezetőségi üléseket rend­szeresen megtartják. Ehhez a já­rási bizottság is több segítséget ad. Javult a vezetőség és a párt­tagság aktivitása. A titkári be­számolót mind több alapszerveze­tünknél már közösen készítik el. A beszámolókhoz a tagság egyre íobban hozzászól, alkalmazzák a bírálatot a vezetők felé. Egyre több az olyan párttitkár, aki megosztja a munkát a vezetőség többi tagjaival. A baktalóránthá­zi községi pártbizottságon az ülé­sek beszámolóit az egyes reszor­toknak megfelelően más-más ve­zetőségi tag tartja. Pl. a december 20-án tartott vezetőségi ülésen a t ag- és tagjelöltfelvételről szóló be­számolóra a szervező-titkár. Hagy- mási elvtárs készült fel. Hasonló rr.ódszei van kialakulóban a nyír- madai állami gazdaság nártsze ■- vezetőnél is. Itt rendszeresen megtartják a vezetőségi üléseket. A vezetőség tagjai rendszeresen elmondják tapasztalataikat és ja­vaslataikat. A határozatot közösen hozzák meg s felelőst jelölnek ki annak végrehajtására. Nemcsak a párttitkér, hanem a pártvezető­ség többi tagja is nagy gondot fordít arra, hogy a tagság jó kez­deményezései és javaslatai meg­valósuljanak. Az ilyen pártszer­vezetben, ahol a kollektív vezetés elve érvényesül, gyorsan növek­szik a párttagság aktivitása, te­vékenyen támogatják a vezető­ség munkáját. Tények bizonyít­ják ezt: a K. V. júniusi határo­zata előtt a tagság még a taggyű­lésekre is alig járt el. Amióta kezd érvényesülni a kollektív ve­zetés, a vezetőség nagyobb gon­dot fordít a tagság bírálatára, kez­deményezésük érvényre juttatá­sára, a párttagság 95—100 száza­léka jelenik meg a taggyűlésen. Megjavult a tagjelöltfelvételi munka, a párt és a tömegek közöt­ti kapcsolat is. Ebben a gazdaság­ban minden munkát a Mirtiézter- tanács határozatában megszabott határidő előtt végeztek el. Ter­melési tervüket túlteljesítették. A gazdaság 1953 december, 3-án elnyerte az élüzem címet,, Az őri alapszervezetben szintén kezd ja­vulni a kollektív vezetés. Pl. leg­utóbb a vezetőség közösen be­szélte meg a község dolgozóinak problémáját: az áruellátást. A járási bizottság segítségével sike­rült megoldaníolt s megfelelő áru- mennyiséget biztosítani a dolgo­zóknak. A pái tvezetőség intézke­dése nagyban növelte a párttag­ság és a pártonkívüli dolgozók aktivitását, a párthoz való bizal­mukat. A községben egyre job­ban javul a begyűjtés, különösen az állat és állati termékek be­adása terén. Vannak eredmények járásunk pártszervezeteiben a kol­lektív vezetés terén, de még sok a tennivaló. Elsősorban a mi mun­kánkat kell megjavítani. Elvileg már alapszervi titkári értekezle­ten is tisztáztuk a kollektív veze­tést, azonban gyakorlatilag még kevés segítséget adtunk az alkal­mazásához. A fokozottabb segít­ségadással el kell érnünk, hogy a kollektív vezetés ne csak a veze­tőségre, hanem az egész párttag­ságra kiterjedjen. Vagyis minden fontos kérdésben a taggyűlés hoz­zon határozatot s ennek végrehajtására mozgósítsa az egész párttagságot. — A tag­gyűlések előkészítéséhez viszont a járási bizottságnak több segítsé­get kell adni, mert nem egy tag­gyűlésen tapasztaljuk, hogy nem a helyi adottságoknak megfelelő legfontosabb kérdések kerülnek megtárgyalásra. Sok javítanivaló van még a „titkári“ beszámolók elkészítésénél is. Előfordul még, hogy a vezetőség többi tagjainak megkérdezése nélkül állítja azt össze a titkár. Király elvtárs, a baktalórántházi alapszervezet titkára pedig — ami még sokkal rosszabb — a tanácstitkárral ké­szítteti el a beszámolót. Az ilyen beszámolók nem elég sokoldalú­ak, nem önkritikusak, csupán egy ember véleményét tükrözik. Az ilyen beszámolók után nem hangzik el bírálat, önbírálat, s ez nagyban akadályozza az alulról jövő kezdeményezést. De nem is mozgósítja a párttagságot a határozatok végrehajtására. — Éppen ebből ered a mi legfonto­sabb feladatunk: több konkrét segítséget kell adni az alapszer­vezetek vezetőségének a vezetés kommunista módszerének elsajá­tításához. Nem az önállóságukat elvenni. hanem gyakorlatban megmutatni egy-egy napirendi pont elkészítését, egyes vezető­ségi tagok feladatait, felelősségét, azok végrehajtásáért. Megmutat­ni, hogy kell a tagság, a párton­kívüli dolgozók jó és helyes ja­vaslatait felhasználni s bevonni őket azok végrehajtásába. Meg kell magyaráznunk a pártvezetőség tagjainak, hogy a bírálat és Ön­bírálat fegyverének alkalmazása mennyire segíti a kollektív veze­tés megszilárdítását. Mindenek­előtt nekünk, a járási bizottság tagjainak kell példát mutatni a kollektív vezetés megszilárdítása terén, meghallgatni és figyelem­bevenni egymás javaslatait, véle­ményét. Ha így fogunk dolgozni, nem fér semmi kétség ahhoz, hogy meg fog javulni a járási bizottság és az alapszervezetek munkája, amely nagy lépéssel, vi­szi előre a Központi Vezetőség határozatának sikeres megvalósí­tását járásunk területén. ALEXA LÁSZLÓ. az MDP. baktalórántházi járási titkára. \ fűszer- és CdességheresHetieimi Vállalót verseouválioióso o hí. Párüfoisgresszus tiszteletére A kereskedelmi munka megja­vítása érdekében indítottuk el vállalatunknál a III. Pártkon­gresszus tiszteletére munkaver- seny-mozgalmunkat. A Borsod- megyei Fűszer- és Edességkeres- kedelmi Vállalat felhívására csat­lakoztunk ehhez a versenyhez. A verseny pontjai meghatározzák az áruforgalmi terv teljesítését. Meg kell javítani a minőségi ellenőr­zést, a földművesszövetkezeti bol­tok áruellátását, a szállítási és áruteritési munkát. Dolgozóink egyéni verseny vállalásaik teljesí­tésevei biztos i jak a rendszeres és tervszerű munkát. Nemes Sándor és Szoboszlai András, a nyíregy­házi fiók vezetője és helyettese vállalták, hogy a havi tervet 5 százalékkal túlteljesítik, az egy főre eső forgalmat 1000 forinttal emelik, az 1 mázsára eső szállí­tási költséget pedig 5 százalékkal csökkentik. Minden földműves­szövetkezeti árudában az egyes árufajtákból megfelelő készletet biztosítanak. Lubovszki Kálmán, a kísvárdai fiók dolgozója vállalja, hogy csak minőségi árut vesz át a gyáraktól és .minőségi árut ad át a kiskereskedelemnek. Ha­sonló vállalásokat tettek a máté­szalkai, fehérgyarmati, nyírbátori és vásárosnaményi lerakat dolgo­zói is. A fentiek megvalósításá­val biztosítjuk megyénk területén a dolgozók áruval való fokozot­tabb ellátását és a szocialista, kulturált kereskedelem megvaló­sítását Fried Miklós Igazé,p.tó. Nyíregyháza. HŰVÖS ÁPRILISI REGGEL VOLT. A derűs, kék égen ván­dorfelhőket kergetett a szél. A Dragánfaluba vezető út mentén Miron Stegar és Catita Gavra, a két szomszéd kapálta az alig ki­bújt kukoricát. Az út felől fiatal férfi közeledett feléjük, de csak akkor vették észre, amikor meg­állt a közelükben. — Jó reggelt, elvtársak! — kö­szönt rájuk Petre Olaru, Nagyvá­rad-tartomány egyik tehetséges ifjú agronómusa. — Aztán mikor fejezitek be a kapálást? — Két nap alatt befejeznénk, agronómus elvtárs... ha egész nap kapálhatnánk..', De fát is kell hordanunk. — Két nap is hosszú idő. — Az agronómus megcsóválta fejét. — Még alig sorol a kukorica. A ta­lajréteg azonban máris kérgese­dig. Miért nem mentek végig a vetésen könnyű boronával? Más­fél—két óra alatt kényelmesen befejezhetnétek... — A két egyéni gazda hitetlen- kedve nézett az ifjú agronómusra. ■— Hogy aztán ráfizessünk, úgy-e? — Már miért fizetnétek rá? In­kább nyernétek vele, mert jut idő a fahordásra is. — Aztán többe kerül majd a leves, mint a hús, agronómus elv­társ ... A borona gyökerestül ki­szedi a zsenge kukoricát. Nagyobb lesz a kár, mint a haszon. —• Próbáljuk csak meg két-há- rom soron, majd meglátjuk az eredményt... Van igásjószágo- tok? — Nekem két tehenem van, Stegarnak meg két lova — vála­szolta Catita Gavra. — Jól van. megpróbálhatjuk. — egyezett bele elgondolkozva Ste­gar. — De ha a borona kihúzgál- ja nekem a kukoricát, az agronó­mus elvtárs fogja megtéríteni a káromat. — Rendben van. — mosolygott ez agronómus. — Fizetem a káro­dat! Miron Stegar előhozta lovait, a könnyű boronát és aztán végigbo- ronálták az első kukoricasort. Stegar szinte minden szál kuko- rocát külön-külön megvizsgált és nem akart hinni a szemének. A könnyű borona semmi kárt nem okozott. Áttértek a második, majd a harmadik sor boronálására és ugyanazt az eredményt érték el. Stegar arca felderült: — Ez csakugyan remek munka! Magam sem hittem volna! — Neked más a földed. Stegar — hangzott Catita Gavra ellenve­tése. — Az én földemen már nam lehetne így boronálni. Catita földjén is kipróbálták a könnyű boronát s a kukorica ott sem szenvedett semmi kárt. A két egyéni gazda boldogan szoron­gatta a fiatal agronómus kezét. Másfél óra alatt valóban végeztek munkájukkal és megkezdhették a fahordást. Másnap Dravánfaivá- ban már mindenütt könnyű boro­nával lehetett látni a dolgozó pa­rasztokat, akiknek Mircn Stegar és Catita Gavra elmondta a bo- ronálás előnyeit. NÉHÁNY NAPPAL KÉSŐBB Petre Olaru agronómus Livada faluba látogatott. A határba a népi tanács mezőgazdasági bizott­ságának egyik tagja is elkísérte. Helyenkint kifagyott az őszi­búza, agronómus elvtárs, — pa­naszkodott a tanács dolgozója. Az agronómus alaposan meg­nézte a gyenge búzát. A levelek sárgák és a széleken már szára- zak voltak. — Nem trágyázták meg itt a földet... Nem tartották be a ve­tési határidőt, — válaszolta az agronómus. — Keressük fel, elv­társ, mindazokat az egyéni gaz­dákat, akiknek a földjén csak foltokban maradt meg az őszi­búza. Sorra járták a házakat, majd az egyéni gazdák kíséretében visz- szaértek a földekre. — Látjátok, elvtársak! — mu­tatott az agronómus a satnya bú­zára és az üres foltokra. — így jártok, ha nem törődtök az agro­technikai előírásokkal. — A mi hibánk, agronómus elvtárs ... Látjuk, — mondatták , gondterhelten a parasztok. —De-1’ hát már eljárt az idő, semmit sem tehetünk...-— A hibát még mindig ki le-, hét javítani! —• Hiába bátorít bennünket, agronómus elvtárs. Itt már nincs segítség. Vagy újra szántjuk a földet, vagy pedig hagyjuk, hogy begazosodjék... A búzatermésre már keresztet vethetünk .., — A búzatermés még nem ment veszendőbe. A lehetőségek a ti kezetekben vannak, csak az a kérdés, hogy akarjátok-e. Aztán Petre Olaru aprólékosan megmagyarázta a dolgozó parasz­toknak, hogyan menjenek végig könnyű boronával a búzatáblákon, hogyan hintsék szét az érett is- tállótrágyát, hogyan végezzék a gyomirtást. Az egyéni gazdák pontosan követték útmutatásait... PETRE OLARU AGRONÓMUS az aratás idején ismét Livada fa­luban járt. Az egyik dolgozó pa­raszttal éppen a szérű közelében találkozott. Megállította, mert kí­váncsi volt, hogy tanácsai milyen termést eredményeztek. — Hogy fizetett a búza? Ter­mett vagy 20 mázsa egy hektá­ron? — kérdezte mosolyogva. — Hogy termett-e 20 mázsa egv hektáron? ... Átlag 26.6 mázsát arattam! És a begyűjtési központ­ban az én búzámat félretették vetőmagnak, — válaszolta büsz­kén a kérdezett. — Köszönöm is az agronómus elvtárs jó taná­csait. A jövőben, mindig hallga­tok az agrotechnikára... Petre Olarut az öröm jóleső melege járta át. A dolgozó paraszt kiváló terméseredménye, öröme volt számára a legnagyobb elis­merés türelmes felvilágosítómun­kájáért, (A „Scantcia*- nyomán) Oros község 1200 Ft-os beruhá­zással mintaniozit kapott, azon­ban a Moziüzemi Vállalat soha­sem a hirdetett filmeket játsz- sza. A december elejére hirde­tett Állami Áruház c. filmet csak január végén fogják ját­szani. Az „Évs-:Aza l mérkőzése“ és a „Nincs béke az olajfák alatt*1 c. filmeket hirdetés elle­nére sem játszották. Jó lenne, ha a mozi nem a MÁV-tól ven­ne példát a pontosságról, ha­nem idejében szállítaná a hir­detett filmeket. (Kálmánchey Elek.) Úttörő köhzöneto A nyírbátori dohányfermentáló- üzem vezetősége a dolgozók gyer­mekeinek értékes csomagot aján­dékozott. Én, is kaptam csomagot, két kistestvéremmel együtt. Kö- szönetemet az ingyenes oktatásért és a nyári üdülésért is azzal feje­zem ki, hogy az eddiginél is szor­galmasabban tanulok, kitűnő eredményemet megtartom és gyengébb pajtásomat segítem a tanulásban, hogy ő is elősegítse országunk építését. TÓTH JÓZSEF, áll. isk. Vili. o. tan., Encsencs 2 \x íjfírcl szop szó ...

Next

/
Thumbnails
Contents