Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-08 / 6. szám
1954 JANUAR 8, PENTEK K P L & I CS AK A ZERTIS... Felszegett, dacos fej, akaratos tekintet, konok arcvonások. Ilyesmire gondol az ember, ha azt a szót hallja, hogy „csakazértis“. — Biztosan ilyet látott száz esztendeje Arany János is, mielőtt megírta „Fülemile“ című költeményét a két pereskedő szomszédról. Én is láttam ilyesmit. Én is hallottam a határozott szót. Nem is olyan messze, a szőke Tisza mentén, Rakamaz községben. Rakamazit eddig csak krumplit ismertem. Csendes községnek tudtam. Nem is gondoltam volna, hogy ott is él a dacos akarat, ott is virul a „csakazértis*1. Hogy az elején kezdjem, el kell mondanom, milyen nagy esemény volt a nyáron a faluszínház rakamazi látogatása. Ott volt a község apraja-nagyja — persze, csak akik befértek. De lám, milyen az élet! Nyár óta fél év is eltelt, s újabb előadásnak se híre, se hamva. A faluszínház más vidékeket látogat, más együttesek sem vetődnek el oda. Hát a rakamazi ifjúság? Az vájjon mért nem mozdul meg? Vagy nincsenek Rakamazon ügyes fiatalok? — Áh, — legyintett erre a kérdezett ..» Ez a vélemény uralkodott Rakamazon 1953 december 18-ig. Pontos a dátum, jól emlékeznek rá a község fiataljai. Ezen az estén hangzott el az a nevezetes „csakazértis1*, amely .., Node, menjünk csak sorba. Elérkezett december tizennyolcadi- ka és a rakamazi kultúrház megtelt fiatalokkal. DlSz-vezetőség- választást hirdettek erre a napra. És meg kell hagyni, a község ifjúsága valóban válogatott a vezető-jelöltek között. Előbb persze jól megmosta a lelépő vezetőség fejét. Főleg azért, mert semmivel nem törődött oly keveset, mint a fiatalok szórakozásával, a kultúrmunkával. Azt már senki sem tudja, hogyan oszlott fel a DISz. egykori kultúrcsoportja. de azt talán mindenki érezte, hogy nagyon-nagyon hiányzik. Azért is választották meg mast kultúr- felelösnek a talpraesett Darvas Máriát, hogy végre csináljon már valamit... Jó volt a választás? Nem volt jó? Kiderül nemsokára. De az máris biztos, hogy az új seprő jól seper. Mária már a vezetőségválasztó gyűlésen javasolta a kul- túrcsoport megalakítását. A többiek helyeseltek is, nem is. Hir- csu István pedig kerek-perec kijelentette, hogy Rakamazon lehetetlenség ilyet csinálni. Márpedig ő csak ért hozzá, — gondolták a többiek. — Hiszen kultúri3kolán is volt, meg a faluban ő a legügyesebb táncos. No, egyéb se kellett Darvas Máriának! Úgy kikelt magából, hogy a csendesebbek ijedten húzták összébb a nyakukat. Szóharcba kezdett Hircsuékkal. Szeme villogott, kezével hadonászott, úgy vágta az aggályoskodókhoz: — Azértis lesz kultúresoport, csak- azértis... Hát ez volt az a nevezetes december tizennyolcadika. Ez volt az a nevezetes csakazértis,,. Aztán eltelt két hét. Két értékes, gazdag hét. Eljött az év utolsó napja. Ismét a kultúrházban láttuk viszont a jelenet szereplőit. Nagyobbrészüket a nézőtéren, kisebbrészüket meg a öltözőben és a színpadon. Igen, igen, a színpadon. „Sejhaj, ne feküdj a szénaboglya tövébe“ — szólt a dal és négy pár táncos olyan szép táncot kerekített a színpadon, hogy bárki megcsodálhatta. Ott táncolt egymás mellett a nagy- akaratú Darvas Mária és a kishitű Hircsu István. Mostmárnem vitatkoztak azon, hogy lesz-e kul- túrcsoport Rakamazon. Azzal búcsúzott a DISz-ifjúság az óesztendőtől, hogy bemutatkozott a tánccsoportja. Másnap reggel pedig? Másnap pedig itt is, ott Is dal csendült fel, ahol szorgalmas dolgozók, jó hazafiak laknak. A fiatalok énekeltek. Köszöntő rigmusokat. Boldog új évet kívántak, gazdag esztendőt, sok búzát a magtárba, hárommázsás disznót az ólba. így indult az új esztendő. A jövőt persze nem lehet megjósolni, de az biztos, hogy nagy a bizakodás. Ha sikerült a rigmus, sikerült a tánc, mért ne sikerülne egy vidám jelenet? Aztán, ha az is sikerül, jöhet egy komoly háromfelvonásos. S ha a próbákról hazafelé tartanak, itt is, ott is elhangzik a halk óhaj: milyen jó is lenne résztvenni a járási kultúrverse- nyen... Remélhető, hogy az óhajtásból szilárd akarat lesz. Csakazértis! Ármány és szerelem — Tiszalökön Amint D. Nagy Lajos igazgató megírta lapunknak, nagy fába vágta fejszéjét a tiszalöki kultúrház színjátszó csoportja. Elhatározta, hogy előadja Schiller: „Ármány és szerelem“ című ötfelvo- násos drámáját. Az elhatározást hosszú, fáradságos próbák követték. A szorgalmas készülődés jegyében teltek a napok, a hetek, s december közepén már nem sok hiba akadt a lelkes gárda játékán. Ki is tűzték az előadás időpontját: december 26-án, este bemutatkoznak a helyi közönségnek. Nem lett vége a siirgés-forgas- nak. Csakhogy most már inkább a közönség adta egymás kezébe a kilincset, s az előadás előtt egy héttel már minden jegy elkelt. Megérdemelt sikert arattak a vállalkozószellemú színjátszók. Megérdemlik, hogy Schiller drámájával bejárják a környéket. Az első meghívást már meg is kapták. Vasárnap Tiszadobon vendégszerepelnek. Előbb azonban szombaton este otthon ismétlik meg az előadást. Az „Ármány és szerelem * szereplői ezután a ..Fáklyaláng“ próbáihoz kezdenek. A kultúrház má9ik színjátszó csoportja közben a „Csikós“ című népszínművet próbálja. Előreláthatóan még ebben a hónapban bemutatják a „Csikós‘‘-t is. Még csak annyit a kultúrház munkájáról, hogy a járási versenyre 14 számmal neveztek. Képek a szovjet pionírok életéből J képen: A moszkvai pionirhdz „Űgyeg kezek köreten" Valja SzkoroWgatova iskoláslány Lenin razlivi kunyhóidról készít makettet, A kópén: A moszkvai piontrhds asztaiosmühclyébem. Sherlok Holmes a mester- detektív biztos kézzel húzta elő a, reggeli lapokat. Előre tudta, mi lesz bennük. Szeme végigsiklot-t a sorokon, majd hirtelen elhatározással fölhúzta a gumicipőjét, nesz. télen léptekkel kilopódzott a spdjzba és mikor látta, hogy senki sem követi, megnyomta az egyetlen üres befőtt es üveget. A titkos ajtó kitárult és Holmes néhány pere múlva bekopogott John Bull dolgozószobájába. — Mister Holmes — mondta; John Bull, az öreg tengeri kalóz — azért hivattam, mert szükségem van az ön támogatására. — Beszéljen Hr. Bull — sziszegte Holmes a fogai kö. zött, miközben észrevétlenül borotválni kezdte álszakállát. John Buli közelebb hajolt és alig hallhatóan suttogta: Mister Holmes! Ma éjt. szaka háromkor ellopták az államkasszát. Sherlok Holmest a mcster- áetektív felkiáltott és közben esettintett a nyelvével. — Well! Jól sejtettem — sziszegte. — Nekem az oz államkassza már régóta gya, nús! — De siránkozott John Bull — utolsó értékeim voltuk benne. Holmes bólintott. Mindent ér tett — M’eíí, mister Buli — sziszegte Holmes — meg keli keresnünk a, bürmyomo- kat. Pár perc múlva előkerült egy nadrággomb, több rágó. gumi és egy spárga, amivel a tettesek megkötözték a házőrző oroszlánt, hogy szét ne menjen, — Jelent ez valamit? — kérdezte az öreg kalózvezér a mesterdetektivet, Holmes bólintott. — Well — sziszegte —pár pennyt ez is jelent. HOLMES MUNKÁBAN A mester detektív a hő- vetkező pillanat ban már bent volt a kincstárban. Itt pár pillmatig szaglászott, majd egy collstokkaj, lemérte a. szoba átmérőjét. Kilépett és elégedetten bólintott. — A gaztettet — sziszegte — az alsóházon keresztül Icé- szltették elő, részt vettek benne a konzervatívok, de a nyomokat ítélve, a. kasszát még előbb kiürítették. Ami. kor kiszállították, márköny- nyüszerrel hordozható volt. A tettesek kesztyűkkel dolgoztak és frakkban. Többnek diplomata, egyenruhája volt, hogy akik észreveszik őket a, háztetőn, azokat félrevezes. sék. Ravasz, körültekintő rablókkal állunk szemben! X padláson is körültek int ettek és elvitték az ön kitere■ AZ ÁLLAMKASSZA TITKA — Valódi angliai defekfíTtörténet — geteit szennyesét. A tettesele között voltak a kereskede. lemügyi miniszter, a, végrehajtója pedig — és itt Holmes lehalkította hangját — a végrehajtó: (és egy nevet súgott John Bull fülébe). As öreg kalósvezér elsá. padt. — Lehetséges-e ezt — jaj. dúlt föl — lehetséges, hogy ö? Hát mégis megtette?! Holmes bólintott. — Honnan tudja? — kér. dezte kétségbeesetten a szerencsétlen kapitány. — Biztosak a nyomok, nem vezet, te önt félre a vizsgálat? A nvesterdetektiv füttyen- tett. — Well sziszegte — nem is a vizsgálatból tudom... — Hanem? — lihegte a csőd szélén álló kalózkapitány — hanem? — Onnan — mondta Hol. mcs. — hogy már évek óta ezt írja a világsajtó! Uncle Sam volt! John Bull eszméletlenül rágódott cl a földön. HOLMES ÜLDÖZI UNCLE SAMOT Holmes, a mester detektív spanyol tábornoki egyenruhában evezett Washington felé. Mikor partra ért, hirtelen arra lett figyelmes, hogy a nyakába borult egy török külügyminiszter. — Mehetünk — sziszegte Holmes — észrevétlenül kövessen és vigyen el Uncle Somhoz. A török külügyminiszter bólintott. Megindultak, Egy matrózkocsmába értek, ahol már várt rájuk egy nyugatnémet ügyvivő, aki nemrég szabadult ki a fegyházból, mert még mindig láthatók voltak rajta a hízás nyomai. Holmes leült a söntésbe. rumot, rendéit és a Newyork Herald lapjain ke. resztül próbálta figyelni az eseményeket. Ez azonban nem sikerült, mert a, következő pillanatban békeapostolnak álcázva belépett Uncle Sam. Holmes érezte, hogy mind. ez csak kelepce. Hasoncsúsz. 'vu megközelítette Uncle somot, kétszer megszagolta és ,i fülébe v: t :egeit: — Uncle Sam! — a kezeim közt vagy, nem -vezet félre az álruha. Elő azzal ac államkasszával t — John Bull küldött, mit — krákogta a vén kasszafúró — de vigyázzon, mert ráfi. set! Felárat fog fizetni minden kereskedelmi szerződésre! Sherlok Holmes hirtelen bukott francia miniszterelnöknek színlelve magát, ki. somfordáit ac ajtón. A másik pillanatban azonban német kancellárnak maszkírozva újra Uncle Sam mellé telepedett, Uncle Sam bekerült a kelepcébe és intett Holmesnek, hogy kö. vesse. A kővetkező pillanatban érezte, hogy valaki lehúzza kábáját és pénzt keres a zsebeiben. Ismét le volt leplezve. Holmes egy gyors mozdulattal megragadta Uncle Somot és reásziszegett: — Mi van azzal az államkasszával? Előadod, vagy elviszlek a francia parlamentbe. Erre a nem várt fordulatra Unde Sam vallani kés. dett: — Fönt van a szobámban! Az érték egy része még benne van... De — könyörgött Uncle Sam, — ne vegye ki a ''ómból u: utolsó falatét... A'ó ÁLLAMKASSZA. TITKA Höhnen egyenesen Unctet Sam házába rohant, mert érezte, hogy meg £eíí a kincset mentenie. Kloroformmal elkábitotta a sajtó képvise, lőit, majd Uncle Sam szobájába fórt. Jól sejtette, ott volt al kassza az egyik sarokban Fölemelte e* nem kis meglepetésére tapasztalta, hogy egészen könnyű és hűtőszekrény alakja van. Kereskedelmi ügyvivő álarcban szillé hajóra és megérkezése utánI azonnal jelentkezett BulinálJ John Bull sírt örömében^ — Megvont — kiáltottál Benne vant Nem olvadt el?, Holmes érthetetlenül bámult. A vén kalóz a kasszái hoz rolumt' föltépte az aij tót és egy csomagot rántott ki belőle. — Ez az! — kiáltotta — « fele még megvan! Megke\ rült! De meghálálom! ön! nek is adok belőle 10 dekát, Holmes halkan füttyentett, hangtalanul odalopakodott és a csomagot kétszer meg szagolta. — Well — sziszegte —* két kilő vaj!... Ez volt at utóbbi esztendők legnagyobb fogása — mondta Holmes ú| fogai között. Pipára gyújtott és elégedetten■ dörzsölte a ke. zét.
