Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-05 / 3. szám

Vil&g. proletariat eggejuttelek f XI. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM ARA 50 FILLER 1954 JANUAR 5, KEDD MEGYÉNK MINDEN TÁJÁRÓL Ajándék Szamostatárlalvának Örömmel írom ezeket a sorokat. A szamosta- tárfalvai dolgozók neve* ben köszönöm meg azt, hogy Szilveszter estéjén községünkben is kígyóit a villany. A volt urasá­gi cselédek lakásában ma már boldogan olvas­nak, szórakoznak, műve­lődnek a kultúrára szom­jas parasztemberek. Va­lamikor petróleumlámpa pislákoló fénye melleit vártuk az új évet. Nem sok jót reméltünk tőle. Községünkben mindüsz- sze egy rádió volt, az is a fényes úri kastélyban. Az idei új évet a vil­lany mellett falunkban .12 rádió köszöntötte. Bol­dogan hallgatták a rá­diót tulajdonosaik. Még a szomszédos dolgozók is elmentek ezekbe a házakba, hogy együtt örüljenek esténkint ők is a többi rádióhallgatóval. Ezeken a szép ajándé­kokon kívül bebizonyo­sodott Szamcstatárfal- ván, hogy érdemes jól dolgozni. Nincs esetlen termelőszövetkezeti tag sem, aki ne lenne meg­elégedve a munkája után járó jövedelemmel. — Most se legyünk megelégedve, — mondja Fehér Gyula brigádveze- tó', — amikor 45 forintot kaptunk egv munkaegy­ségre zárszámadáskor? Hárman dolgoztunk a családból és 50 C09 forint készpénzt vittem haza. Ezenkívül számtalan ter- ménvféte‘,é"'et, cukrot lekvárt, diót, mákot és egyebet kaptunk. Hisst is serényen dolgoznak a tsz. tagok. Akácpumlás- sal, dohánycsomózással foglalkoznak. Azon van­nak. hogy ebben az év­ben még szebb ered­ménnyel zárjanak. Koséi 3000 hold konyhakerti növényre kötöttek termelési sxersődést megyénkben Megyénk termelőszövetkezetei és egyénileg dől- gosó parasztjai szívesen kötnek termelési szerző­dést konyhakerti növényekre. A tavalyi tapasztala, tok azt bizonyítják, hogy a szerződéses termelés szép jövedelemhez juttatja a szövetkezeteket és egyénileg dolgozó parasztokat. A leveleid Alkot. mdny tsz-nek 26 hold konyhakerti növény 81.000 forintot jövedelmezett, a nyirmihálydi Kossuth tsz. Vf holdas zöldségtelegéből 50.000 forinttal gazdagodott. Számtalan egyénileg dolgozó a vize. nyös területét jól használta ki káposzta, karalábé termelésre. Az idén nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a konyhakerti növények termelése iránt. Eddig a me­gyében 88 tsz. és 392g dolgozó paraszt közel 3.000 holdra szerződött. A megye talajjellegének megfe­lelően Demecser környékén például igen sokan kö. töttek az idén káposztafélékre termelési szerződést. A demecseri XJttörö termelőszövetkezet 16 hold ká­posztára szerződött. A kemecsei járásban, ahol jő káposzta termőtalaj van, az egyéniek közül j9 hold, összesen pedig 313 holy, káposztát termelnek az idén termelési szerződéssel. A megye szatmári részén igen jó uborka-termőtalaj van. Kagyszekerei sen például 5 hold uborkára kötöttek szerződést az egyéniek. Nyíregyházán is megalakult a Traktor Sportkör Megyénk 11 községében működik a Traktor Sportkör. A jelenlegi sportkörökben komoly sport­élet is folyik. Természetesen nem egyformák min­den sportkörnél az adottságok, illetve a lehető­ségek. A nyírmadai Traktor Sportkör az elmúlt évben például kiválóan magas eredményt ért el, s csak hajszálon múlott, hogy nem került be lab­darúgócsapatuk az KB Il-be. Ennek a sportkörnek nemcsak a labdarúgószakosztálya szerepelt ilyen sikeresen. Sikeresen teljesítették például MHK-ter- viiket is. Baktalórántházán is komoly munkát fejtenek ki a Traktor Sportkör tagjai. A télt idényben asztalitenisz, röplabda vagy kosár- és kézilabda versenyeken mérik össze tudásukat. A sportkörök célja az is, hogy minél több vezető sportembert neveljenek fejlődő sportéletünknek. Ezért a napokban Nyíregyházán is megalakították íi Traktor Sportkört. A terv az, hogy rövid Időn belül további 10 községben alakuljanak meg a Traktor sportkörök. Balogh Miha.fne dohány­gyári munkásnö munka­viszonya a múltban és ma Balogh Mihályné kö­zel két évtizedig dolgo­zott a régi dohánygyár­ban. A háború után az újjáépült dohányfermen­tálónak ismét dolgozója lett. E két dohánygyár­ról és a dolgozók mun­kakörülményeiről a kö­vetkezőket mondotta: — Gyakran beszélge­tünk a dolgozó társaink­kal a régi és a mostani dohánygyárról. A kettőt össze sem lehet hasonlí­tani. Ha eszembe jutnak fiatal éveim, önykcnytele- nül a régi, rosszul fel­szerelt, egészségtelen do­hánygyárra gondolok. — Tizenkét éves voltam, mikor dohánygyári mun­kás lettem. A munka nagyon nehéz volt és egészségtelen, mégis csak öt pengőt kerestünk he- tenkint. Rendszerint csak télen kaptunk munkát. Fütetlen, huzatos helyi­ségekben, télikabátban dolgoztunk. Nyeltük a sok port. mert akkori­ban egészségvédelmi fel­szerelésekről nem gon­doskodtak. Mi, gyönge kis gyermekek, kétmá­zsás dohánybálákat szál­lítottunk kézi erővel, és huzatink fel kötél segít­ségével az emeletre. Ké­sőbb, amikor férjhez mentem, még nehezebb lett a sorsom. Dolgoznom kellett tovább és nem volt. aki gondoskodjon a gyermekeimről. — Az újjáépült do­hánygyárba már szíve­sen mentem dolgozni. Itt már öröm a munka. Egészséges, központilag fűtött helyiségeink van­nak. A legnehezebb mun­kákat gépek végzik. Vé­dőruhát kap mindenki, munka után fürdő és öltöző vár bennünket. Visszatért a kemecsei Dózsa tsz. 5 régi tagja A kemecsei Dózsa ter­melőszövetkezet 1952-ben alakult. Az elmúlt év augusztusáig eltelt más­fél év alatt sok bajjal küzdött meg. Nem volt kellő felszerelése, épüle­te. A tavalyelőtti gyen­ge termés még fokozta a bajokat. A tagság nélkü­lözött Nem voltak egy akaraton még a vezető­ség tagjai sem. így az­tán nem csoda, ha a tag­ság cgyrészénél baj volt a munkafegyelemmel Többen későnjártak, má­sok a legfontosabb mun­kák idején máshová men­tek dolgozni. Az új kor­mányprogramul úgy ha­tott a Dózsa szövetkezet tagságára, mint a vá­lasztóvíz. Különváltak azok, akik elégedetlen­kedtek, mások hűen ki­tartottak továbbra is a közös út mellett. A ve­zetőségi tagok közül Sza­bó András, Szabó Ká­roly és P. Nagy András álltak a kilépni szándé­kozók élén. Ök voltak azok. akik mindig „min­den kákán görcsöt talál­tak“. Azt hangoztatták hogy fel kell oszlatni az ilyen csoportot, ahol csak koldustarisznya vár a tagokra. Azt sugdosták a tagok fülébe, hogy csak azok maradnak benn, akik nem szeretnek dol­gozni. Ezek a szavak több olyan tagot is meg­ingattak, akik vonzódtak a közös gazdálkodáshoz. Kulcsár János például népi demokráciánknak köszönheti kis családi házát. 1952-ben úgy érez­te, hogy neki is a közös úton van a helye. Az el­határozást tett követte és három és fél hold földjével belépett a Dó­zsa tsz. tagjai közé. Az első év nehéz volt, de a második már könnyebb lett. Mégis, ahogy vége. lett a cséplésnek, ö is P. Nagy Andrásék szavára hallgatott. Meg sem vár­ta a zárszámadást, kilé­pett. Az első napokban bázfedési munkát vál­lalt Majd elérkezett u szántás-vetés ideje. Mi­vel igája nem volt. ki­számította. hogy fuva­rossal, vagy igabérlettel minden keresete ..rá­megy'* a munkára. Az ólja üres, trágya nincs, a tüzelő fogytán. Ismét a régi gondok szakadtak a nyakára. A zárszámadási köz­gyűlésen tudta meg, hogy új vezetőséget vá­lasztottak, itt mondták el neki azt is. hogy a kormány milyen hatal­mas összeget fordít a mezőgazdaság és első­sorban a szövetkezeten fejlesztésére. Ámulva hallgatta Kulcsár János a százezer forintokra menő segítséget, amit a régi tartozás elengedése, a beadás csökkentése és más kedvezmények je­lentenek a szövetkezet­nek. Megismerte a tsz. ezévi terveit: júniusban 100 darabra emelik a tehénállományt, augusz­tus 1-től 1000 darab ser­tést hizlalnak. Ezek után határozta el, hogy meg­marad továbbra is a ter­melőszövetkezet tagjá­nak. Vele együtt hatá­rozta el Tóth Mihály. Baraksó Sándor, Császár András és Türdik György, hogy visszalép a boldogabb szövetkezeti útra. A tagság szeretet­tel vette vissza mind az öt régi tagját. A nyírbátori óvónőképző hallgatói növénytanórán. Feladataink a minőségi tehenészet kialakítása terén A mezőgazdasági termelés fej­lesztéséről szóló párt- és kor­mányhatározat áttanulmányozása után megvizsgáltam a nyírbátori termelőszövetkezetek tehenésze­teinek helyzetét. Meg kell álla­pítani, hogy a tej hozam erősen visszaesett és megközelítőleg sem érik el azt az átlagot, amit az adott viszonyok között elérhetné­nek. Azt kell elsősorban megál­lapítani, hogy milyen intézkedé­sekkel lehet most kedvező fordu­latot elérni? Első kérdés a tenyészanyag ki­választása. Itt azt az elvet kell követni, hogy az egyéb alkati tu­lajdonságok mellett csak a szilárd felépítésű, nagy súlyú teheneket állítsunk be a fejészetbe. Csak nagy téstsúlyú tehenek alkalma­sak nagy tejtermelésre, mert ezek képesek ártalom nélkül elviselni azokat a szervezeti megrázkódta­tásokat, amelyeket a fokozott egyirányú termelés jelent. A sze- dett-vedett állomány helyett, a fenti elv alapján minél kiegyen­lítettebb állományt állítsunk be, amelyek mentesek a tbc. és bru­cellózis fertőzéstől. Az utóbbi be­tegség állatorvosi vizsgálatai fo­lyamatban vannak és óriási je­lentőségűek a jövő szempontjá­ból. A következő lépés, amin lehet és kell is változtatni, az elhelye­zés. Többször volt alkalmam meg­figyelni, hogy egyes jól teljesítő egyedek minden látszólagos ok nélkül — azonos takarmányo­zási viszonyok mellett — csökke­nő hozamot mutattak és romlott a tej minősége is. Amikor szabá­lyoztuk az istálló hőmérsékletét, a tejtermelés normális lett. A kedvező istálló-hőmérsékletet a fejőstehenek számára 5—8 fok között állapítottuk meg. A tehe­nek különösen érzékenyek a hu­zatra. Az istállók túlzott páratar­talma is csökkenti a tejhozamot, ezért ügyelni kell a lefolyók kar­bantartására és a helyes szellőz­tetésre. Ha nagyon magas az is­tálló páratartalma, nedvszívó anyagot helyezzünk el az istálló­ban, pádéul tőzeget, vagy oltat­lan meszet. Nagy gondot kíván a megfelelő állatgondozók kiválasz­tása. Az állatgondozók értsék mesterségüket és szeressék is az állatokat. Biztosítani kell a gondozás, etetés, itatás, íejés szigorú idő­höz kötött rendjét. A megszokott rendtől való legkisebb eltérés is zavart okoz a termelésben. Az állattenyésztésben leglénye­gesebb kérdés a szakszerű takar­mányozás. Nagymennyiségű, jó­minőségű tejet csak nagymennyi­ségű, magas tápértékű takar­mánytól várhatunk. Nem szabad elhanyagolni a fokozott termelés­re kényszerített szervezet só- és vitaminszükségleteinek kielégíté­sét sem. Ezzel egyidejűleg gon­doskodni kell a bőséges, napi négy-hatszori itatásról is. A tehe­nek takarmányozásának másik alapvető tétele, hogy minden ál­lat egy-egy „egyéniség” és ennek megfelelően kell megállapítani az egyedi igényeit. Amennyire hiba a gyenge, tudománytalan takar­mányozás, annyira hiba az álla­tok túletetése, ami elhízásra, az alkat elpetyhüdésére vezet. Gya­kori hiba a frissen ellett tehenek túlbő takarmányozása, ami rossz takarmánykihasználást eredmé nyez és emésztési zavarokat, tő­gyulladást okoz. Ellés után csak 8—10 nap múlva szabad a rendes adag etetésére rátérni Minél szélesebb körben be kell vezetni a nevdús és a szálastakarmányok etetését. Természetesen ez nem jelenti az abráktakarmányok tel­jes mellőzését, ami a fehérje egyensúly felborulásával járna és a növendékek erőteljes fejlődését akadályozná. Általában az abrak­takarmány az egyéb takarmá­nyok egyharmada legyen. A A gyök- és gumós takarmányo­kat etetés előtt gondosan meg kell tisztítani és felaprózva etes­sük. Nagy befolyással van a tejho­zamra a fejés. Az olyan viszony­lag jól működő termelőszövetke­zetekben is, mint a nyírbátori Lenin és a Vörös Csillag, igen ki­fogásolható a fejés tisztasági és módszertani szempontból is. Nem megfelelő az állások, a tőgy és a fejőeszközök előkészítése, nem al­kalmazzák a fejlett módszereket, mint például a tőgymasszázst. Ál­lategészségügyi szempontból sú­lyos hiba, hogy az első tejsuga­rakat az alomra fejik, vagy egy­általán nem fejik külön, nincs megvalósítva az utócsepegtetés sem. Legtöbb helyen még mindig ellene vannak a háromszori fe­jősnek, holott ezek a tényezők csak együttesen hozzák meg a kívánt eredményeket. Nagy vonalakban ezek a leg­fontosabb szempontok, amire Nyírbátorban és környékén —de úgy hiszem máshol is — fel kell figyelni minden állattenyésztő­nek, szövetkezeti vezetőnek és irányító szakembernek, hogy te­henészeteinkben a hozamot a párt- és kormányhatározatban előírtak szerint fokozhassuk. Sz. Körmőczy György, állami állatorvos

Next

/
Thumbnails
Contents