Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-28 / 23. szám

1954- JANUAR 28, CSÜTÖRTÖK NEPLif1 3 „A nemzetközi feszültség enyhítésének útját meg lehet és meg kell találni!“ I beriini értekezlet szerdai ülésén Ouiies amerikai külügyminiszter az iMafími ériekeziei üsszeiiivésa e’len foglalt állást Berlin. (MTI) A berlini érte­kezlet szerdai ülésén, amely dél­után 3 órakor kezdődött, Eden angol külügyminiszter elnökölt. Az ülésen elsőnek Dulles ame­rikai külügyminiszter szólalt fel. Dulles V. M. Molotov szovjet kül­ügyminiszter javaslatával szem­ben — a Kínai Népköztársaság bevonásával tartandó öthatalmi értekezlet összehívása ellen foglalt állást és azt indítványoz­ta, hogy a berlini értekezlet ne hozzon határozatot ebben a kér­désben, hanem térjen át a napi­rend második és harmadik pont­jának tárgyalására, a német és osztrák kérdés megvitatására. Ezután Bidault francia, Eden angol és Molotov szovjet külügy­miniszter szólalt fel. A szerdai ülés néhány perccel hat óra után ért véget. A nyugati sajtó a négy hatalom külügy­minisztereinek berlini értekezletéről A „Pravda" különtudósítóinak Sikké: Moszkva. (TASzSz) A „Pravda” január 27-i számában berlini kü­löntudósítóinak, J. Zsukovnak és D. Kraminovnak tudósítását köz­li „A nemzetközi feszültség eny­hítésének útját meg lehet és meg kell találni” címmel. A tudósítók a négy hatalom külügyminisztereinek berlini ta­nácskozását kommentálva a kö­vetkezőket írják: V. M. Molotovnak az első ülé­sen tett nyilatkozata óriási ér­deklődést keltett az európai köz­vélemény, de különösen a né­metországi közvélemény széles köreiben. Ez a nyilatkozat meg­erősítette azt a hitet, hogy a berlini tanácskozás — összes résztvevőinek jóindulata mellett — elősegítheti és elő is kell, hogy segítse a nemzetközi együtt­működés megjavülását A Szovjetunió .külügyminiszte­reinek nyilatkozatát kommentál­va, — folytatódik a tudósítás — több politikai megfigyelő elisme­ri, hogy a V. M. Molotov által előterjesztett javaslatok megfe­lelnek a népek érdekeinek Euró­pában és világszerte. Kétségte­Berlin. (TASzSz). Január 26-án V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere estebédet adott Bidault francia külügyminiszter tiszteletére. Az ebéden megjelentek még Soxe, Franciaország Szovjetunió- beli nagykövete. Parodi, a francia külügyminisztérium főtitkára, ’-’rancois-Poncet, Franciaország len, hogy a Szovjetunió javasla­tainak éppen ez a jellege kény­szerítette a nemzetközi feszült ég enyhítése ellen sikraszálló bizo­nyos nemzetközi köröket olyan sürgős intézkedések megtételére, amelyek annak megakadályozását célozzák, hogy az európai, ame­rikai és ázsiai lakosság, de külö­nösen a németországi lakosság széles rétegei megismerjék a szovjet javaslatok lényegét, és hogy azokról véleményt alkot­hassanak. Ezeket az intézkedése­ket, mint itt ismeretessé vált, jó- előre kidolgozták az amerikai szakértők. Ez ma már megnyilvánult a nyugatberlini sajtó magatartásá­ban. A nyugati övezetek egyet­len lapja sem közölte V. M. Mo­lotov nyilatkozatának teljes szö­vegét. A lapok elferdítik nem­csak V. M. Molotov nyilatkoza­tát, hanem világos javaslatait is. A iapok sok hamisítást és közis­mert torzítást tartalmaznak és ugyanakkor sok mindent elhall­gatnak. A tudósítás így folytatódik: Feltétlenül ki keli emelni, hogy Dulles január 26-án a tanácsko­zás második ülésén mondott be­szédében telje"en megkerülte a németországi főbiztosa, Seydoux és Laloy, a francia külügymi­nisztérium felelős munkatársai. Szovjet részről az estebéden jelen volt A. A. Gromiko, Sz. A. Vinogradov, V. Sz. Szemjonov, G. M. Puskin, D. A. Zsukov, V. J. Jerofejev. Az estebéd meleg baráti lég- > körben folyt le. nemzetközi feszültség enyhí­tése szükségességének kérdését. Ugyanakkor megpróbálta elferdí­teni az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megte­remtésére irányuló szovjet javas­latok lényegét. Jellemző azonban, hogy Dulles a most kialakult nemzetközi hely­zetben nem tartotta lehetséges­nek a tanácskozás szovjet napi­rend-tervezetének elutasítását. E javaslatok elutasításával az égé z világ előtt megmutatná, hogy nem kívánja keresni a megérett nemzetközi problémák megoldá­sát. [ Berlin demokratikus köreiben — hangzik befejezésül a tudósí­tás — azt a tényt, hogy elfogad­ták a külügyminiszteri tanácsko­zás szovjet napirend-tervezetét, a nemzetközi feszültség enyhíté­séért küzdő békeszerető erők si­keres harcának eredményeként értékelik. Ugyanakkor itt figye­lembe veszik azt, hogy a nem­zetközi együttműködés ellensége: tovább folytatják a tanácskozás sikeres munkájának megakadá­lyozására irányuló kísérleteiket. Szovjet építőipari küldöttség érkezett hazánkba Szerdán délelőtt Mihail F. Nad- tocsij, a Szovjetunió építésügyi miniszterhelyettesének vezetésé­vel 15 tagú építőipari küldöttség érkezett hazánkba. Fogadásukra a Keleti-pályaudvaron megjelent Szíjártó Lajos építésügyi minisz­ter, Kilián József építésügyi mi­niszterhelyettes, valamint a kül­ügyminisztérium és a közlekedés- és postaügyi minisztérium képvi­selői. Jelen volt a küldöttség fo­gadásán J. V. Andropov szovjet nagykövetségi tanácsos és a nagy- követség több tagja. A küldöttség előreláthatóan két hétig tartózkodik hazánkban. WASHINGTON Az amerikai sajtó a berlini külügyminiszteri értekezlettel kapcsolatban azt igyekszik elhi­tetni olvasóival, hogy kevés a ki­látás a vitás kérdések megoldá­sára. A lapok többsége elhallgat­ja V. M. Molotov január 25-i nyi­latkozatának legfontosabb részeit és a nyilatkozatot azzal igyekszik elintézni, hogy abban „nincsen semmi új sem‘‘. A „Christian Science Monitor“ azzal a „vigasszal'1 lép olvasói elé, hogy „néha eredménytelen tárgyalásnak is lehetnek gyümöl­csei“. A lap cikkéből kitűnik, hogy a Marshall-tervet, az „európai vé­delmi közösséget“, az atlanti szö­vetséget tekinti ilyen „gyümöl­csöknek”. A „The Washington Post“* ha­sonló hangnemben ír, noha be­ismeri, hogy „a hárem nyugati hatalmat a közvélemény kénysze­rítette arra, hogy részt vegyen ezen az értekezleten“*. A lapok úgy állítják be V. M. Molotov napirendi javaslatának elfogadását a három nyugati ha­talom külügyminiszterei részéről, mint valami „nagy engedményt“, ami után most „a Szovjetuniónak kell megtenni a következő lé­pést“. LONDON A Kínai Népköztársaság részvé­telével megtartandó öthatalmi ta­nácskozás kérdésével kapcsolat­ban a „Birmingham Post“ annak a véleményének ad kifejezést, hogy „e tekintetben a nyugati ha­talmak egymás között ellentétes nézeteket vallanak“. PÁRIZS A francia lapokat a Berlinben megtárgyalandó kérdések közül legfőképpen Németország sorsa foglalkoztatja. Ez a fő témája a „Le Monde“ kedd esti vezércik­kének is, amely főbb pontjaiban támogatja Bidaultnak az ér'ekez- let első napján elhangzott beszé­dét Ugyanakkor a vezércikkből kicsendül az agresszív német mi- litarizmus feltámasztásával kap­csolatos aggodalom. A „France Solr“ kiemeli, hogy Molotov „ismételten több h lyütt igen szívélyesen nyilatkozott meg Franciaország irányában“. Ezzel kapcsolatban a francia sa'tó és közte a félhivatalos „AFP” hírügynökség is nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy V. M. Molotov meghívta Bi­dault francia külügyminisztert és a francia küldöttség vezető tag­jait. A „Combat“ attól tart, hogy Bidaultnak a berlini értekezlet január 25-i ülésén elmondott be­vezető beszéde Franciaországban belpolitikai bonyodalmakra ve­zet. Ebben az évben Pécsett, Nyíregyházán és Szolnokon új 7 kilowattos adókat építenek Ebben az évben már lehetővé Málik, hogy egész megyék terü­letén hallgathassák a rádióelőfi­zetők a helyi műsorokat. Nyíregy­házán, Pécsett és Szolnokon a meglévő kisteljesítményű adók mellé új, jóval erősebb 7 kilo­wattos adókat építenek. Ezek felhasználásával nagy körzetek­ben is jól lehet majd hallani a helyi műsorokat Esfehéd V. M. Malo'ovnál, a Szovjetunió küiiigym nfsz’erénél B dauH francia kiiiiigymin sz'er tiszteletére Ethe! és Julius Rosenberg levelei a siralomházból A Szikra kiadásában megjelent könyvalakban azoknak a levelek­nek gyűjteménye, amelyeket Ethel és Julius Rosenberg írtak a siralomházból. Hároméves küz­delmük az igazságért és a maguk életéért felrázta az egész világ közvéleményét. A tiltakozások milliói ostromolták az Egyesült Államok kormányát, hogy ember­séges elbánásra bírják az ártatla­nul megvádolt házaspárral szem­ben. Ji-.tßS . Minden erőfeszítés hiábavaló volt. A yenki milliomosok kormá­nyának bűnbakok kellettek. Áldo­zatok. akikre rákéftyszer'thessék a hidegháború kudarcainak fe­lelősségét. Rosenbergéket megfi­zetett denunciánsok és hivatásos hamistanúk mozgósításával pör- hefogták azzal a váddal, hogy ál­lítólag ellopták és n Szovjetunió kezére játszották az atombomba titkát. Rosenbergék nem voltak a Kommunista Párt tagjai, csak rokonszenvező útitársai voltak. — Arra akarták kényszeríteni őket, hogy a politikai rendőrségen meg­fogalmazott vallomásaikkal be­keverjék az állítólagos kémkedés ügyébe a kommunista pártot és mert erre nem voltak hajlandók, halálraítélték és a per különböző fokozatainak háromévi tortúrája után kivégezték őket. Ennek a borzalmas három esztendőnek lé­lekbemarkoló izgalmait, két egy­mást és gyermekeit izzón szerető fiatal emberpár tragikus harcát mondják el Julius és Ethel Ro­senberg börtönlevelei. Ezek a levelek páratlanul áll­nak a maguk nemében a világ­irodalom dokumentumai között, mert valóban irodalmi becsű do­kumentumok vannak közöttük, megrázóan mély emberi érzéssel átfűtött írások, melyek egyben politikailag is rendkívül tanulsá­got adnak a yenki imperializmus sötét terroruralmáról. A több, mint kétszázoldalas kötetben szereplő leveleket a Ro- senberg-házaspár többszáz írása közül válogatták ki. A levelek nem sokat beszélnek a per anya­gáról, inkább egyéni történetüket mondják el, a hús és vér mélysé­ges tragédiáját, melyen áttetszik az egész emberi élet. A gyü:temény Ethel Rosenberg- nek „Ha meghalunk” című, gyer­mekeihez írt megrázó verse vezeti be, majd pedig 1950 június 25-től a kivégzés napjáig kronologikus sorrendben következnek a leve­lek. „Mi vagyunk az amerikai fasizmus első áldozatai" Junius 19-én haragos vörösen kelt fel a nap. Délután 1 órakor a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte Douglasnak a kivégzés elhalasz­tásáról szóló határozatát. Délután 2 óra 40 perckor Eisenhower el­utasította a kegyelmi kérvényt. Délután 4 óráig mindenki meg­tudta, hogy Rosenbergék 8 óra­kor — mielőtt a nap lenyugszik, — meg fognak halni. Julius és Ethal elkülönített cel­lájukban délután 7 óra 20 percig együtt voltak, beszélgettek, — k> tudja, mit mondtak? — és együtt írták utolsó leveleiket gyerme­keikhez és barátaikhoz. Kedves Manny, megírtam végakaratomat és végrendeletet készítettem. Ebben minden kétséget kizáró módon leszögeztem, hogy azt akarom, mint mostanáig, úgy ezután is Te intézd a család minden ügyét és a gyerekek a Te felügyeleted alatt álljanak. Ethel teljesen egyetért ezzel a kérésemmel, és sajátkezüleg is megerősítette. Gyermekeink szemünk fényénél is drágábbak nekünk, ők a mi büszkeségeink és legdrágább kin­cseink. Szeresd őket szívből és vigyázz rájuk mindig, hogy egész­séges, rendes emberekké váljanak. Bizonyos vagyok benne, hogy úgyis ezt teszed, de mint gyer­mekeire büszke apa, élek azzal az előjogommal, hogy ezt kérjem is Tőled, a legdrágább baráttól, a ragaszkodó testvértől. Mélysége­sen szeretem fiaimat. Nem nagyon szeretek búesúz- kodni, mert hiszem, hogy a jócse- iekedetek örökre fennmaradhät- nák, de mégis azt mondhatom: még sohasem szerettem volna ennyire élni, mint most, mert lé­tem, hogy milyen gyönyörű lehet a jövő. Amióta érzem, hogy bi­zonyos kis mértékben mi is hoz­zájárulunk ahhoz, hogy ilyen legyen a iövő. azt gondolom, fiaimnak és általában az embe­rek millióinak javát szolgáljuk vele. Nem találok szavakat, amikor megpróbálok élettársamnak, drá­ga, odaadó feleségemnek nemes- lelkűségéről, fennkölt gondolko­dásáról beszélni. Mélységes sze­retet, csodálatos összhang kap­csol össze bennünket — ez tette életemet teljessé és gazdaggá. Idős, beteg édesanyám mindig azon fáradozott, hogy megköny- nyítse helyzetemet, s a kölcsönös szeretet és odaadás szálai fűznek bennünket egymáshoz. Valóban önzetlenül fáradozott mindig ér­dekünkben. Nővérem és fivérem kezdettől fogva támogattak ben­nünket, teljes mértékben mellet­tünk álltak és mindent elkövet­tek, hogy segítsenek rajtunk. Iga­zán elmondhatjuk, hogy nagy megpróbáltatásaink idején csalá­dom kitartott mellettünk. Téged pedig, Manny, nemcsak családtagnak tekintünk, hanem hozzánk mindenki másnál köze- iebbálló jóbarátnak is. A testvé­riségnek és szeretetnek kötelékeit, amelyek bennünket egymáshoz kapcsolnak, az élet harcai s mind­az, ami ezekkel együttjár, fűzték szorosra és barátságunk hatal­mas erőforrást jelent a számunk­ra. Tarts ki mellettünk, szeretett Barátom, hosszú életet kívánunk Neked, hogy egészségben és bol­dogságban folytathasd áldásos munkádat, mert Te kétségtelenül kiváló ember vagy, jó barát, és őszintén képviseled az emberek ügyét. Üdvözletemet küldöm Ne­ked, és szívből jövő szeretettel ölellek. Sohase engedd, hogy hazugsá­gaikkal visszájára fordítsák iga­zunkat, ártatlanságunkat. ************* **< — ♦*»»«■»♦♦»■»»<♦♦«4, A békét, kenyeret és rózsákat ígérő jövőért egyszerűen, de em­beri méltóságunk tudatában vár­juk a hóhért, bátran, bizalommal, a pillanaton felülemelkedve és egy percre sem csüggedünk. őszinte barátsággal Julius. P. S. Minden személyi tárgya­mat három dobozba csomagolva, megkaphatod a börtönfelügyelő­től. Szeretettel ölel Julius. Ethel azt akarja, tudják meg az emberek, hogy mi vagyunk az amerikai fasizmus első áldozatai. Ethel és Julius. Az óra valahol — mindenütt — nyolcat ütött. Nyolc óra negyven perckor az éter hullámain szálló dzsessz Slangjait félbeszakította egy hír közlese: „Julius és Ethel Rosenberget kivégezték”. És a bemondó egyhangúan to­vább olvasta a hírt: „Először Júliust végezték ki. Merev tekintettel lépett be a ha- lálkamrába ... Csak a harmadik elektromos ütés után állapították meg a halál beálltát... Utána került sor Ethel Ro- senbergre... Mielőtt beleült a székbe, kinyújtotta karját és megcsókolta a női fegyőrt... Az első elektromos ütés után egy kevés füst szállt fel az arcát és fejét borító bőrmaszkból... Még két elektromos ütést kapott.., és azután még kettőt...” Háromszáz mérföldnyire onnan, Washingtonban ügyvédjük, Ema­nuel H. Bloch tágranyitotta szál­lodaszobájának ajtaját a vára­kozó újságírók előtt és ennyit mondott nekik: „Hallgassák meg ezt és ne fe­lejtsék el soha!”

Next

/
Thumbnails
Contents