Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-24 / 302. szám
Jilág. fiPoietcL^i-ai eg.y.as Msetek! NÉPLAP TERJESZD A NÉPLAPOT! X. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM t t ARI ."O FILLER 1953 DECEMBER, 24, CSÜTÖRTÖK JL Slagjai* üoSgozók Beirtja Mözpouti Vezetőségének és a líigyar ftépköztársa&itg? ISiiis/lerluiiácsánaSi liahtrozaía a iiiezőgaxtflasagl termelés fejlesztéséről ii. A burgonya- és a zöldségtermelés növeléséről, valamint a dolgozók burgonya és zöldségellátásának megjavításáról Hazánkban a burgonya és a zöldségnövények termelési lehetőségei igen kedvezőek, azonban jelenleg még mindkét termelési ágazatra jellemző, hogy a felszabadulás előtti elmaradott állapotuk lényegesen nem változott. — Csak egyes gazdaságok emelték lényegesen termelésüket, amely egyben megmutatja lehetőségeinket is. A balkányi állami gazdaság 1953-ban 200 kát. holdon 170 mázsás burgonyatermést ért el kát. holdanként; az edelényi Alkotmány termelőszövetkezet kertészeti brigádja korai fejeskáposztából 152, paprikából 107 mázsás átlagtermést takarított be. Az országos termésátlagok azonban még nagyon alacsonyak, s emiatt a mezőgazdaság a növekvő szükségleteket ezekből a terményekből kellő mértékben fedezni nem tudja. Ezért a burgonya és a zöldségfélék ára magas. Ennek oka az is, hogy a burgonya vetésterülete a felszabadulás előtti évekhez képest 77.000 kát. holddal csökkent. A zöldségfélék vetésterülete az 1938. évinek kétszeresére növekedett ugyan, de a mezőgazdasági irányító szervek helytelen intézkedései következtében a zöldség- termelés jelentős részben kiszorult a történelmileg kialakult zöldségtermelési tájakról. A burgonya- és zöldségtermelés továbbfejlesztése érdekében a következő intézkedéseket kell tenni; 1. A burgonya vetésterületét 435.000 kát. holdra, országos termésátlagát a következő két-há- dom év alatt kát. holdanként —- az előző hat év átlagához képest — 10—15 mázsával kell növelni. Különösen nagy gondot kell fordítani a burgonyatermelés fejlesztésére elsősorban Szabolcs, Somogy, Veszprém, Vas, Pest megyékben. Javasolni kell a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, hogy a burgonya termelésére alkalmas talajokon a burgonya vetésterületét más növények — elsősorban ipari növények — rovására jelentősen növeljék meg. 2. Segítséget kell adni ahhoz, hogy minden termelő saját burgonyaterületének beültetésére egészséges, jóminőségü vetőgu- mót termeljen. Ezért ajánlatos, hogy a termelőszövetkezetek legjobb burgonyatermő földjeiket vetőgumóparcellának jelöljék ki és ott a legjobb termelési eljárással, lehetőség szerint — elsősorban a Duna—Tisza közén és az ország déli vidékein — nyári vetés segítségével állítsák elő a vetőgumót. Javasolni kell ezt az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. Ezért a kísérleti és az állami gazdaságok 1934Ttől kezdve évente 8000 kát. holdon szervezzék meg a nemesített minőségi vetőgumó elszaporítását és a termést a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára ugyanolyan súlyú burgonyáért cseréljék ki. Fgy-egy termelőnek annyi nemesített vetőgumót kell 1956. években 20.000 négyzetméterrel kell emelni. A helyi tanácsok segítsék elő, hogy hazánkban a található hőforrásokat és az ipartelepek fölös melegvizét a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok zöldséghajtására, melegház és melegágy fűtésére felhasználják. 5. A zöldségtermelés hozamának növelése érdekében fokozni kell a zöldségtermő területek trágyázását és elő kell segíteni az élenjáró termésfokozó módszerek alkalmazását. A vöröshagymatermelés fejlesztése céljából a makói vidéken el kell terjeszteni a dughagyma nagyüzemű hőkezelési eljárását. A fűszerpaprika, paradicsom, petrezselyem terméseredményeinek fokozása érdekében el kell terjeszteni a vetőmag jarovizálását. A területek gazdaságosabb kihasználása és művelése céljából az alacsonynövésü paradicsomot, a paprikát, a káposztaféléket stb. sűrűbben kell ültetni. 6. Az öntözéses zöldségterületeket 1954-ben a jelenlegi 22.000 kát. holdról 23.000 kát. holdra kell növelni. Fokozottabban alkalmazni kell a barázdás és permetező öntözéses módszereket. A helyi vizek öntözési lehetőségeinek kihasználására a gépállomások útján 1954-ben és 1955-ben 500—500 szivattyút és meghajtómotort kell a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok rendelkezésére bocsátani. Az öntözéses területeken is be kell vezetni a vetés- íorgórendszert. 7. A terméseredmények növelésének fontos eszköze a minőségi vetőmag. A minőségi vetőmagellátás érdekében a földművelésügyi miniszter 1954 február 1-ig dolgoztassa ki a minőségi zöldségmag termelési rendszerét. VII. A zöldségtermeltetést egyéb gazdasági magvak termeltetésétől és termelésétől külön kell választani. A magtermelési körzetekben önálló zöldségmagtermeltető, tisztító, raktározó vállalatokat kell szervezni. Dél-Tlszántúl vidékét ebből a szempontból kiemelt területnek kell tekinteni. A folyamatos vetőmagellátás és a kedvezőtlen évjáratokban előforduló terméskiesés miatt három éven belül vetőmagtartalékot kell létesíteni. 8. A legközelebbi években meg kell szüntetni a burgonya- és zöldségtermelés speciális gép- és eszközellátottságának hiányait. A meglévő egyszerű, fogatos gépek jobb kihasználása mellett speciális vető- és ültetőgépek, több sort művelő kultivátorok alkalmazásával el kell érni, hogy a nagyüzemű termelésben a burgonyaültetést és a sorközi művelést már 1955-ben 50 százalékban géppel végezzék. A gyümöics- és a szőlőtermelés fejlesztéséről és a lakosság gyümölccsel és borral való jobb ellátásáról Hazánk természeti és éghajlati viszonyai kiválóan alkalmasak gyümölcs-, szőlő-, valamint bortermelésre, s lehetővé teszik népünk szükségleteinek teljes kielégítését. Egyes élenjáró üzemek jelentős eredményeket is értek el: a nyírmadai állami gazdaság almából holdanként 140 mázsát, a kölesei Petőfi termelőszövetkezet 120 mázsát, a géberjéni Kossuth termelőszövetkezet 120— 130 mázsát termelt; a soproni Haladás termelőszövetkezet kát. holdanként 50 hektoliter bortermést ért el. A szőlő- és a gyümölcstermelés eredményei azonban országosan nem kielégítőek. A gyümölcsfaállomány termőképességét veszélyezteti a nagyarányú pajzstetű- fertőzés, a rézgálicellátás hiányosságai miatt pedig csökkent a szőlőhozam. A borászat hiányos felszerelése s a helytelen feldolgozás folytán a lakosság kevés, nagy részében gyenge minőségű borhoz jut. A túlméretezett állami kereskedelem szervezetlensége miatt a megtermelt árugyümölcs minősége tovább romlott, s a helytelen árintézkedések, valamint a szőlőéi gyümölcsösterületek felszorzása a termelőszövetkezeteket és egyéni termelőket elkedvetlenítették a termeléstől. A szőlő- és a gyümölcstermelés fejlesztése és a hozamok gyors emelése érdekében a következő intézkedéseket kell tenni: 1. A gyümölcsfaállományt 1959-ig — a rendszeres utánpótlás mellett — mintegy 15 millió darabbal, a vegyes gyümölcsök termelését mintegy 10.000 kát. holddal kell növelni. Ennek megfelelően a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok üzemi gyümölcsöseinek területét hat év alatt mintegy 100.000 kát. holddal. A telepítéseket részben a mái történelmileg kialakult termelés: tájakon kell elhelyezni, részben pedig új termelési tájakat kell kialakítani ott, ahol a talaj- és éghajlati viszonyok gvümölcsteradni, hogy vetőgumóparcelláján elszaporítva egész vetésterületét 3—4 évenként a felújított vető- gumóval ültethesse be. A nyári ültetésű termés jaro- rizálásának elősegítésére a földművelésügyi miniszter bocsásson a következő három év során az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek rendelkezésére 3000 köbméter faanyagot és 60.000 négyzetméter sodronyfonatot. 3. A terméseredmények növelése érdekében java: ölni kell, hogy a termelők a használatos ritka állományú ültetés helyett a sűrűbb, kát. holdanként körülbelül 24.000 töves ültetést alkalmazzák. A termelőszövetkezetek, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és az állami gazdaságok fokozzák a hozamot fészektrágyázással, négyzetes-fészkes ültetéssel. Fokozottabb mértékben át kell térni a zöldtrágyázásra; 1955-től kezdve a burgonyaterületek zöldtrágyázásához — mindenekelőtt a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok számára — kedvezményes áron kell biztosítani a szükséges ke- serűcsillagfürt- és somkóró-vető- magot. A termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni kell, hogy a további évek vetőmagszükségletét maguk termeljék meg. A növényápolási munkák meggyorsítása céljából a fő burgonyatermelő vidékeken az állami gazdaságok és gépállomások kultivátorait töltögető eketestekkel kell ellátni, az egyéni termelőknek pedig kellő számú fogatos művelőeszközt kell rendelkezésükre bocsátani. 4. A zöldségtermelésben vissza kell térni a történelmileg kialakult termelőtájakra; a hagymatermeléssel Makó környékére, a káposztafélékkel Szabolcs-Szatmár és Győr-Sopron megyébe, a gyökérzöldséggel Makó környékére és a Szigetközbe, a fűszerpaprikával Kalocsa és Szeged környékére, a csemegepaprikával a Sárköz vidékére, a paradicsommal Kecskemét és Hatvan környékére, a dinnyével Heves és Szolnok megyébe. Különös gondot kell fordítani a városellátó övezetek fejlesztésére. Ezekben az övezetekben a zöldségtermelő üzemek részére anyagellátás, hitel, gépellátás stb. szempontjából kedvezőbb termelési feltételeket kell teremteni. A földművelésügyi miniszter, a bel- és külkereskedelmi miniszter a vetőmagellátás javítása érdekében gondoskodjék arról, hogy tasakolt zöldségmag kellő meny- nyiségben és minőségben álljon a termelők rendelkezésére. A földművelésügyi miniszter a korai szántóföldi és az üvegalatti termelés fejlesztése céljából gondoskodjék 1954—1956. években legalább 420.000 darab melegágyablak, valamint a hozzá szükséges melegágyi keretek, üveg és takaróanyag (nád és zsúp) bizto:ításá"ól. Az üvegházi termelés továbbfejlesztésére az üvegházi hajlatófelületet 1014— melésre kiválóan alkalmasak. A Duna—Tisza közén a kaj zi-ba- rack, cseresznye, meggy és szilva; a Nyírségben a téli alma, szilva és dió; a Cserhát, Mátra, Bükk-vidékén a cseresznye, meggy, őszibarack és mandula; Budapest környékén az őszibarack, cseresznye, mandula és bogyós gyümölcsűek; Zala, Somogy és Vas megyékben téli alma, körte, szilva, dió és gesztenye; Felső-Dunántúlon a körte, téli alma, kajszibarack és bogyós gyümölcsűek; Dunántúlon az őszibarack, mandula, meggy és dió; a balatoni dombvidéken az őszibarack és mandula termelését kell nagy mértékben fejleszteni. Minden községi és városi tanács dolgozzon ki hároméves gyümölcsfásítási tervet az utcák, utak, terek, parkok és egyéb közterületek dió-, cseresznye- és epsrfával való beültetésére. 2. A telepítések é> pótlások előfeltételeinek megteremtése érdekében a gyümölcsfaiskolai anyag termelését jelentősen fokozni kell olymódon, hogy a termelés évi mennyisége 1958-ra már évi négymillió darabra emelkedjék. Az állami gazdaságok a faiskolák területét 1956-ig évenként 400 kát. holddal növeljék. Ezenkívül engedélyt kell adni minden jelentkező termelőszövetkezetnek, városi és községi tanácsnak és egyénileg gazdálkodó kertésznek — állami növényegészségügyi ellenőrzés mellett — faiskola létesítésére és a csemeték forgalombahozására. 3. A gyümölcstermelés fejlesztése érdekében a termelőszövetkezetek. egyéni termelők és állami gazdaságok javítsák meg elsősorban a növényvédelmi munkát. a gyümölcsfák egyedi kezelését, ápolását. Elegendő számú mészkénléfőző üstöt kell biztosítani ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők védekezni tudjanak a pajzstetű ellen. Az olajos permetezést háromévenként legfeljebb egysrer szabad alkalmazni. A nyári permetezésekhez gondoskodni kell elegendő meny- nyiségü félkolloid-készítmények- ről. 4. Nagy gondot kell fordítani szőlőterületeink gyorsabb ütemű, fokozatos felújítására és 1956-ig a meglévő szőlőterületeken a hiányt pótolni kell, emellett meg kell kezdeni újabb szülök telepítését. 1959-ig 70.000—75.000 kát. hold szőlőt kell telepíteni. A termelő- szövetkezetek számára ingyenes szaporítóanyag biztosításával kell lehetővé tenni, hogy 1959-ig 20.000— 24.000 kát. hold telepítést végezzenek. Az állami gazdaságok ebben az időszakban 9000 kát. hold szőlőt telepítsenek. Elő kell segíteni, hogy az előirányzott telepítések zömét, mintegy 40.000— 42.000 kát. hold telepítését az egyéni termelők, illetve a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságukban végezzék cl. Külön gondot kell fordítani a történelmi borvidékek, elsősorban a Tokaj-Hegyalja szőlőtermelésének és borgazdaságának fejlesztésére. Pest, Báes-Kiskun és Csongrád megyékben a mennyiségi bortermő fajták, a tokaj- hegyaljai, badacsony-balatonfü- redi és somlói borvidékeken a minőségi fehérborfajták, Villány, Szekszárd, Eger és Sopron vidékén a minőségi vörösborfajták telepítését kell nagymértékben fokozni. A csemegeszőlő telepítését országszerte növelni kell, de különösen Pest.Bács-Kiskun és Heves megyékben. A telepítések érdekében 1957-ig az állami gazdaságok szőlővesz- sző-anyatelepeinek területét 1500 kát. holdra kell kiegészíteni. Ingyenes szaporítóanyag juttatásával, beruházási támogatással, a terület beadási kötelezettség alóli mentesítésével elő kell segíteni, hogy a termelőszövetkezetek mintegy 500 kát. hold anyatelepet létesítsenek. A szőlőoltvány- termelést 1954-től 1959-ig az állami gazdaságokban és termelő- szövetkezetekben fokozatosan évi . -> „V-7
