Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-19 / 298. szám

1953 DECEMBER 19, SZOMBAT

5 b i' L A l'

a

Ho Si flinh tclhfrásu sa vietnami ellenállási háború megindulásánai«: 7. évfor(hiió](íi alhalmából

A „Vietnami Tájékoztató Iroda” közli, hogy Ho Si Mint), a Vietnami Demokratikus Köztársaság •■lnöke Vietnam ellenállási háborúja kezdete 7. évfordulójának küszöbén felhívást intézett a viet- uíyni néphez és csapatokhoz.

— Népünk hősi ellenállási háborúja ragyogó sikereket arat kato. nai, politikai, gazdasági és kultui ralis téren egyaránt — mondja többek között a felhívás. — Só- íyos csapásokat mértünk az ellenségre és súlyos 'veszteségeket okoztunk az ellenségnek. Az elmúlt két esztendő alatt több mint 820.000 ellenséges katonát semmisítettünk meg és elértük, hogy az ellenségnek katonahiánya van. Az elmúlt lu't esztendő alatt az ellenség háromezer milliárd frankot veszített. Gazdasági élete és pénzügyei e nagy kiadások miatt kimerültök, további amerikai segítséget kénytelen kérni, így tehát egyre inkább az Egyesült Állomok Igájába kényszerül.

— Ezek a tények az ellenség fokozódó gyengeségét és a ml növekvő erőnket bizonyítják.

— Minthogy háborúnk igazságos háború, támogatja azt a francia nép, támogatják a Franciaország uralma Alatt álló népek és az egész világ békeszere tó népei, amelyek egyre nagyobb erővel harcolnak a franciák agresszív vietnami háborúja ellen,

— Ellenállási háborúnkat népünk növekvő egységével, a francia

nép és a világ belesz retö népc> uek fokozódó támogatásával biztosan győzelemre visszük.

Ho Sí Minh hangsúlyozza : mint- | hogy francia gyarmatosítók folytatják agresszív háborújukat, a vietnami nép eltökélte, hogy még keményebb csapásokat mór rájuk, még több ellenséges katonát semmisít meg és kiharcolja a végső győzelmet.

— T3e bu ;i francia kormány tárgyalások útján fegyverszünetet kíván elérni Vietnamban és békés eszközökkel kívánja megöl duói a vietnami kérdést, akkor a Vietna- mi Demokratikus Köztársaság pépe és kormánya kész .tárgyalni a francia kormánnyal.

Churchill angol miniszterelnök csütörtökön délután az angol alsóházban beszámolt a bermudai értekezletről. Churchill elmondta, hogy „hosszú és titkos megbeszélést folytatott Eisenhower elnök- kel”. Hozzáfűzte: azért hangsúlyozza a „titkos’* szót, mert a bermudai nyilatkozat „nem tartalmazza feltétlenül mindazt, amiről szó volt”. (Ezzel kapcsolatban Churchill utalt arra, hogy a jövőben is igyekeznek majd távoitar- tani a sajtót a nemzetközi értekezletektől.)

Churchill beszédéből kitűnt, hogy az „európai védelmi közösség”-gel kapcsolatban az amerikaiakkal együtt a Bermudákon is erős nyomást gyakorolt a franciákra. Mint mondta, a Bermudákon „kötelességének tartotta Franciaországot figyelmeztetni arra a komoly helyzetre, amely felmerülhet, ha Franciaország nem ratifikálja a szerződést”. Dulles amerikai külügyminiszternek a ratifikálást sürgető ismeretes fenyegetőhangú nyilatkozatával kapcsolatban Churchill hangsúlyozta, hogy Duties azt mondta, amit ő (Churchill) gondolt. Churchill ezután kijelentette.

a második megoldás — „egy szé- lesebbkörü atlanti szervezet Nyugatnémetország bevonásával, ame. lyet arra az esetre javasolt, ha Franciaország nem ratifikálja -az európai védelmi közösségi szerződést — valószínűleg igen sok nehézséggel járna, esetleges végzetes nehézségekkel.’ *

Churchill Nyugatnómetország új- rafelfegyrerzésének híveként han- goztatta, hogy „Németországnak katonai téren hozzá kell járulnia

Európa védelmének biztosításához.”

Churchill a továbbiakban beszámolt a Trieszttel es Egyiptommal kapcsolatos megbeszélésekről. Egyiptomról szólva Churchill kijelentette, hogy nyíltan megmondta Bermudán: „Semmi kilátás az angol álláspont megváltoztatására a S zuez i -csat or na kérdésében.’’ Hozzáfűzte, hogy az angolokat ebben a kérdésiben „legjobb barátai nyomása sem fogja befolyásolni.”

Ismeretes, hogy a bermudai kü- lönértekezletről kiadott záróközlemény nem tett említést a távolkeleti kérdésekkel kapcsolatban felmerült ellentétekről. Churchill most beszámolójában beismerte, hogy a Bermudákon — mint mondotta — „eszmecsere folyt a távolkeleti kérdésekről, beleértve a nyugati hatalmak politikájának különbözőségét Megbeszélték a Kínával való kereskedelem, a Kínai Népköztársaság kormány áraik elismerése, valamint Kína ENSZ- tagsága kérdését is. Megbeszélték továbbá a koreai kérdést, sőt — tette hozzá Churchill ■— „az olyan kellemetlen egyéniségeket is, mint Li Szín Man és Csang Kaj-sek”.

Churchill igyekezett növelni annak a beszédnek jelentőségét, amelyet Eisenhower az ntomerö kérdésiről az Egyesült Nemzetek Szervezetében mondott. Szerinte az a beszéd ..lehetőséget biztosit arra, hogy érintkezésbe léidének az oroszokkal a legmagasabb síkon”.

Churchill beszéde után Attlee, a munkáspárti ellenzék vezetője nyitotta meg a vitát. Kijelentette, hogy a miniszterelnök olyan, mint „télapó ajándékok nélkül”. Attlee kijelen tette, hogy az „európai védelmi közösségre nincs feltétlen szükség”. A továbbiakban kifejezte reményét, hogy a berlini értekezleten. „előrehaladást’’ érnek majd el.

Nemzetközi események néhány sorban.

__

Nyugatnémetországi lapjelen tejek szerint egy stuttgarti könyv- j kiadóvállalat a közeljövőben meg- j jelenteti Ribbentrop volt náci | külügyminiszter, a Nürnbergben! halálraítélt és kivégzett háborús J főbűnös emlékiratait. A kiadásra | kerülő könyv kéziratát állítólag Ribbentrop börtöncellájában találták.

Ribbentrop emlékiratainak kiadása csupán egyik mozzanata annak a széleskörű propagandaakciónak, amelyet az Adenauer- klikk a náci háborús bűnösök „rehabilitálása” érdekében folytat Nyugat-Németországban.

I. G. Kabanov, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, aki a finn kormány meghívására Finnországban résztvett a Szovjetunió számára épített jégtörőhajó vízrebocsátásának ünnepségén, december 17-én hazautazott a Szovjetunióba. Vele együtt utaztak haza V. M. Ptlasnyikov, a Szovjetunió tengeri és folyami flottaügyi miniszterhelyettese, N.

I. Cseklik és M. K. Artyemjev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztériumának felelős munkatársai.

v

A malájföiai nemzeti felszabadító hadsereg a szeptember—novemberi időszakban fokozta hadműveleteit a brit gyarmatosítók ellen — közli egy szingapúri jelentés. A jelentés nem teljes adatai szerint 3 hónap alatt mintegy 280 támadás történt. Csupán novemberben 23 nagyobb támadásra került sor. E támadások Ma- lájföld 11 állama közül hétben zajlottak le.

A ..Die Tat” című svájci lap bírálja az amerikaiaknak az éterben űzött önkényeskedését. A cikk elmondja, hogy az amerikaiak Dél-Németországban igen erős rádióállomást építettek propagandacélokból, és ez az állomás nagyon zavarja a svájci rádióvételt.

„Az amerikaiaknak az európai éterben tanúsított magatartása—. írja a lap — az utóbbi években felháborodást keltett. Az amerikaiak megszegik a koppenhágai értekezlet határozatait és ott építenek rádióállomásokat, ahol jónak látják. Az erősebb mindig sarokba szoríthatja a gyengébbet.”

* ‘

Montpellierben (Herault megye) a diákok és professzoraik csütörtökön sztrájkba léptek, hogy tiltakozzanak a párizsi diákok ellen intézet brutális rendőrtámadás ellen.

December 16-án Moszkvában a

111. Szakszervezeti Világkongresz- szus eredményeivel foglalkozó aktívaértekezletet tartottak.

A vendégek között Louis Saillant, a Szakszervezeti Világ-1

szövetség főtitkára és Henri Jourdain, a Szakszervezeti Világszövetség titkára is megjelent.

A fii. Szakszervezeti Világkongresszus eredményeiről N. M, Svernyik, a kongresszuson részt- vevő szovjet küldöttség vezetője^ a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsának elnöke tartott beszámolót. Az egybegyűltek nagy lelkesedéssel fogadták beszámolóját.

A nyírségi föídosstó mozgalom, 1897—98-ban

ír.

A nyírségi földosztó szegénység azonban nemcsak panaszait sorolta fel, hanem, mint a kékcseieknek 1698 januárjában az alispánhoz benyújtott kérvénye bizonyítja, követeléseit is:

„Alulírottak, Szabolcs megye, Kékese lakosai.,, követeléseinket a következőkben foglaljuk össze:

Úgy mint, először is adjanak a földbirtokosok és árendások földet felébe uzsora nélkül, harmados föld pedig töröltessék el a uzsorával együtt;

2- szor: a más községbeli lakosoknak határunkra jönni szabad ne legyen, sem fuvarral, sem felesmunka végzésével.

3- szor: a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünet pontos betartása felett őrködjenek.

4- szer: a fokozatos adó behozatalára törekedjenek.

5- ször: mi zsellérek, a lelkészeknek csak mint napszámos emberek fizessünk és az eddig csak ránkragasztott nyárt munkálatokat az éretréveli?) együtt töröltessék el.

6- szor: az 1848—49-be a földesuraságnak úrdolgosai voltunk s földbirtoklási jogot csakis 19 ember kapott. Mi tehát, mi szegény zsellér és napszámos emberek kérjük ugyanazon arányban földbirtoklási jogunkat.

7.-szer: ugyan az 1848—49-iki időszakban volt a szegény népnek szabadon való hulladékfa és fűteni - valók behordása, mit ismételve kérünk, hogy engedtessék meg.

8- szor: 4 hold tapasztóföldünk volt, mit az uradalom a rengeteg építkezésre úgy felhasznált, hogy ma már maroknyi földdel sem bírunk, amire ma égető szükségünk volna és a homokhordó helyre.

9- szér: legelőt egy nyári használatra egy catesz hold (kataszteri, hold) eddigi 14 forint helyett, 1200 kvadrát öles holdjával adassék 3 forintjával. Gabonaföldek szintén adassanak, mint amelyek nemcsak az illetők háznépe szükségletére valók, de amely fizetések a társadalom különböző rétegeiben terménybelileg teljesítendők, azokat az illetők mindig gabona alakjában követelik meg, úgyszintén a napszámos emberek munkadíjainak felemelése, a mai viszonyok között átlagosan felemeléssel szabályoztas- -ék, hozzátéve a fuvarozás is, az eddigi csekély.díjai emeltessék feljebb.

... Mi pedig kékesei gazdasági dohányosok, alázatos kérelmünket és panaszunkat adjuk a következőkbe elő: először minden mázsa dohányból levon az uraság 2 forintot főadóba, egy pár embertől 6 forintot. Ha pedig jég és tűz ellen biztosít az uraság. tehát bekövetkező esetek adja, vagy nem adja magát elő, a biztosítás csak a dohányost érdekli és tőlük vonatik le, a convenciós földet, a feles földet saját magunkkal szántatja meg és a feles földre éppen v úgy veszi meg rajtunk az uzsorát, mint más idegen.

Mi szintén, mint szegény urasági béres és kocsis cselédség a következőkben adjuk panaszainkat elő. Először: évi fizetésünk 30 forint, 10 köböl gabona, minek nevében csak rostaalját, 2-szer: a lakóházért pedig szolgálnunk kell 20 napi úrdolgát, nem nézve, hogy 2 családot tesz egy nyomorult lakásba.

Gál János, elnök.”

Ezek az adatok rávilágítanak a nyírségi parasztság helyzetére és a mozgalom jellegére. A szabolcs- szatmármegyei parasztság követeléseit az alföldi mezőgazdasági munkásság és szegényparasztság célkitűzéseivel szemben az jellemzi, hogy azok csaknem kizárólag általános paraszti követelések. Bár itt is a zsellérek alkotják a mozgalom gerincét, de a mozgalom felöleli a falvak lakosságának többségét. A nyírségi parasztmozgalom nyíltan zászlajára tűzte a földosztás jelszavát, s ez a jelszó nyerte meg ezen a vidéken a paraszti tömegeket.

A szabolcsi, szatmári szegénység nagy lelkesedéssel csatlakozott a földesurak ellen vívott harchoz. „Szabolcs megyében az elvtársak — írja a rendőrségi jelentés — a független szocializmus zászlaja alá való sorakozás alkalmával rendesen megesküdtek, illetve mint ők kifejezik — isten segedelméből összeesküdtek.”

Zemplén megyében — ahová szintén kiterjedt <■ mozgalom — az agitátorok éjjeli gyűléseken hangos szóval eskették meg a népet, hogy „egymást sohasem hagyják el s arra fognak törekedni, hogy se úr, se -zolga ne legyen a földön.”

1897 november 30-án Uumocsuháza parasztjai elkergették a községből riiptai Jenő főjegyzőt, aki üaktalórántházára menekült. Amikor a baktaiak meghallották a ramocsaháziak bátor fellépésének hí- ret, gyűlést hívtak egybe és elhatározták, hogy ők is elkergetik főjegyzőjüket.

1898 január 31.-én Nyírkárász község, lakossága kivonult a község határába és a földesúri birtokokat :elosztotta a falu nincstelenjei között, a SzabolcsSzatmármegyei Néplap 1952 április 1-i száma a még elő szemtanuk elbeszélései nyomán leírja a karászi

xoldosztas eseményeit.

„Amikor még hó borította a nyírkarászi határt 1898 elejen egy hajnalon megjelentek a cselédek a földeken. Barócsik András, a termetes szálfaember, mgsö Miklós, Ragály Jani vezette őket. Okolicsányi, meg terenczy „méltóságosok” földjére vonultak, földosztásra! Hóból csináltak buckákat, jeleket.., ■Aztán, mikor elkészültek, szép rendben hazavonul- tak. Akkor már ott volt a csendőrség. A három vezetőt elfogták, összeszaladt a falu népe a főtérre. Volt aki kaszára-kapára kapott. Barócsik András nagy, öles termetével sehogysem akart engedelmeskedni a csendőröknek. Úgy rázta le magáról őket, mint a kutya a bolhákat a szőréből. Végül mégis" ieteperték, hurkot vetettek rá, s lekötözték a szekérbe. A nép morajlott, mint a vihar. Zúgott, mint a szél. Az asszonyok sikoltoztak és az öklüket rázták a zsandárok felé. Kardos Ferencné a szekér után vetette magát. S akkor az egyik csendőr beledöfte szuronyát.

Vér ömlött a fehér hóra.

Az embereket elvitték. Éjszaka aztán az itthonmaradt vezetők, köztük Dudás Mihály is, bejárták a ^ házakat s másnap reggel a fél falu felkerekedett Kisvárda felé Barócsik András, Végső Miklós és Ragály Jani kiszabadítására. Egész század katonaság várta őket. Újból vér, szegényember vére ömlött a hóra. Es ^nyolcvan embert börtönbe zártak.”

Énekelve ment börtönbe a nyolcvan nyírkárász,! szegényparaszt és zsellér: „Szocialista rabok, ne szo- morkodjat.ok — Erősen bízzatok, majd megszabadultok ...”

A karászi szocialisták vezetői közül Dudás Mihály megérte a felszabadulást. 1947 április 4-én, ki- lencvenesztendős korában, ő helyezte lo az első ko- - zorút a falu szovjet hősi emlékművének talpazatára és ezeket mondotta:

Drága elvtársak, kedves jó fiaim! En, Dudás Mihály, börtönt szenvedtem azért a szabadságért, amit ti elhoztatok nekünk. Es megadatott nekem, kilencvenéves öreg embernek, hogy lássam, falum népét békében, boldogságban. Köszönöm, nagyon köszönöm édes fiaim ...”

Es Dudás Mihály, a harcos, Öreg szocialista, könnyezni kezdett...

iSimon Péter: A századforduló földmunkás és

parajt nw7.£alD*íü <\

ChurchMI beszéde az angol alsóhóz külpolitikai vitájában