Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-25 / 303. szám
NÉPLAP 1953 DECEMBER 25, PÉNTEK /jön a oíz Iu ESTÉZÉS ÓPÁLYIBAN December 23-dra mintha as idő is ,,megállón" volna, hogy megbámulja az emberi akaraterő nagyságát. a reggeli hóesés is elállt. Szellő sem rebben A kitűzött idő. pont egyre közeledik. Az az idő. pont, amit a hatalmas mű hős dől. gosói rövidért' egyszerű, tömör szariteni a Tiszát. Marozsné tehát most semmiért otthon nem maradt volna. Eljött és most ő is itt áll a férje mellett, aki azt mondja neki: „Na, most megláthatod, hogy ide fog jönni a Tisza és itt, az új mederben a zsilipen fog tovább folyni’’. Marozsné ellenvetés nélkül parasztbácsi áll. Hosszú tsipkdbó. szívja a cigarettát és látszólag oJ; nyugodt, türelmes mozdulattal 1c- kintget körül, mintha a saját ud. varán állna. Karászi Bertalannak hívják, Csobajra való és ötvenkilenc éves. Kérésünkre így mondja meg ittlétének nem is kis okát Karászi bácsi: „Huszonegyholdas középparaszt vagyok én. A Bert: fiam is itt dolgozik már jó pár hónapja, hogy segítsen <5 is abban, hogy mindlunk is minél hamarabb kigyulladjon a villany fénye. Innen fogunk mi is áramot kapni...” Aztán mosolyogva még hozzáteszi: „Vegyük már valami nagy hasznát is ennek az „öreg" Tiszának!" Egy óra után néhány perccel Zalkócsi József, az építkezés egyik villanyszerelője bekapcsolja az áramat. A középső zsilipet felvonó hatalmas láncszemek megmozdul, nak De akkorák ezek a láncszemek, hogy távolról észre sem lehet venni mozgásukat. S ekkor öröm. telim ujjongó kiáltás kársán: „Jön a viz!” S valóban, & zsilip vasszerkezete alól jönni kezd át a Tisza vise a A szívókotróhajó (háttérben) megnyitotta a víz útját a Tisza új medrében. vakkal így fogalmaztak meg alig másfél héttel e nagy nap előtt: „V j harci műszakot indítottak építkezésünk dolgozói. December 23-ig az új Tisza-mederbe átereszt- jük a vizet!” Nagy ünnepi pillanat láza sűrűsödik a levegőben. Úgy tíz óra tájban a Molnár László brigádjában Tamás András nem kis izga. lommal mondja a többieknek': „Gyerünk a munkáéul fiúk! Ti- zenegy órára vegyük le a torony- daru felső részét! Korán menjünk ebédelni..! Mert elértük, hogy átjön a viz!" Meg egy óra sípos, amikor a ló- fogatok serege kíváncsi arccal, csillogó tekintettel, a pillanat nagy. súgónak ünnepi szímlobbanásával gyülekezik a nagyszerű alkotás körül. Nem egy közülük látta is már ez épülő büszkeségünket, s most mégis újra erőt vesz rajta, a meg- illetödöttség. Aki tegnap látta, ma ■ismét új, nagyszerű mindez szó. mára. Szinte gyengéd tapintással simogatja meg az acélos betonóriá. sok szürke falát, újra, meg újra megcsodálja a tartópillérek m-agas- baszökő ívelését, a zsilipeket elzáró óriási vas szerkezeteket% a gépcsarnok állvány.labirintusát, az építkezés hatalmas erőgépeit... és magukat a, séfén yen dolgozó embe. relief, akik a föbbmilUö köbméter föld elmozdításával, a soktízezer köbméter beton feldolgozásával testbe öntik e, hatalmas müvet ... J.át;a az ember diadalát a táj, a termeszét fölött Marozs István, az Erőmű egyik dolgozója Tiszalökre való. Kevés megszakítással itt dolgozik kezdet, töl fogva. Otthon, a családban jó- megannyiszor beszélt már az építkezésről. Felesége azonban sehogy se tuóta elhinni, hoag a férjéék más mederbe tudják majd lcénysze. hallgatja férje beszédet, akire most olyan nagyon, büszke,,. A látogatók nem tudják megta. látni a „legmegfelelőbb” helyet, hogy hol is álljanak meg, honnan legyenek szemtanúi a, történelmi pillanatnak. Sokan az innenső oldalon állnak, amerre majd, „átjön a víz”, míg mások felmennek a pilléreket összkötö vascsatorm-állvány. sutra, megint mások pedig a pillérek magas, kilátó helyeiről néznek le. a mélybe . .. Az innenső oldal magas dombján báránybőr sapkában, prémes, fekete télikabátban egy idősebb túlsó oldali új mederből az errülső mederbe — a zsilipen át. Előbb csak átspriccel, szélesen fröccsen, magas félkört írva le az átszabadult víz■ majd zúdulni, örvényleni kezd az egyre hatalmasodó viz- özöii' ahogy szabaddá válik előtte az új út. Nagy pillanat! Szép, feledhetetlen pillanat. Kimondhatatlan öröm szorít ja össze az amber torkát, hogy aztán annál jobban szétfeszíthesse az akaraterő diadalát harso. názó „Éljen!! /” kiáltás... 1953 december 23-án a tiszalöki erőmű zsilipjein át új útjára in- dúlt, az ember akaratára^ szolgálatúba állt az öreg Tisza . .. ASZTALOS BÁLINT Amikor (clemelkedik a duzzasztó zsil ifije, örömmé! köszöntik 9 tiszalöki dolgozói* az új mederbe ömlő Tiszát. (Székely János felvételei) Ópályi dolgozói szeretik a békét, beszélnek is róla esténkint egy- egy háznál összegyűlve. Minden héten más-más háznál tartanak békeestet. Az elmúlt csütörtökön Nagy Bélánknál volt békeest. Igaz, -— azt mondják, hogy most kevesebben jöttek össze, mert a faluban vagy ötven helyen vágtak aznap disznót és sokan disznótorban voltak, de ennek ellenére, mintegy 25-en voltunk. A békeesten egy kis gimnazista leány „Ke- nyalta” című füzetből olvasott fel, 'melyből a hallgatók megismerkedtek a kenyai nép szenvedéseiről. Sokan elgondolkoztak a háború borzalmain. Az egyik kislány elmesélte, hogy osztálytársa családjával hogyan halt meg a bombázások idején ebédelés közben. Egy másik asszony Auswicz- ban töltött hat hónapjáról beszélt. Miközben így folyt a beszélgetés, a tűzely sütőjéből frissen sült bécsitök szaga ütötte meg orrunkat. Nekiláttunk, s beszélgetés közben jóízűen elfogyasztottuk. Beszélgetős síinket a DISZ-fiatalok egy csoportja „zavarta meg”, akik a vezetőségválasztó taggyűlé. ről tévedtek be! A kis összejövetelt a békeinduló eléneklésével akarták szokás szerint befejezni. A fiatalok jókedve azonban egy víg nótába csapolt át. Eles Péterné népművelési ügyvezető és a háziasszony rögtön táncraperdült, s utánuk a többiek is, öregje, fiatalja víg nótára ropta a láncot az egykori főjegyzői kúria efcádlőszo- bájában. így töltik az ópályiak kézimunkával, olvasással, beszélgetéssel, víg nótával, tánccal a ho jszú . 'li estéket. Szentesi Miklósáé, Mátészalka. Hogyan szervezték meg a téli munkákat a gacsáiyi Dózsa termelőszövetkezetben? Termelőszövetkezeteink tavaszól őszig általában jól szervezték neg a főbb munkákat. A téli nunkák megszervezése azonban nég nem vált általánossá. Pedig mindegyik termelőszövetkezetben akadna télen is elég munka, csak örődni kellene velük. A gacsáiyi Dózsa tsz. vezetősé- >e még a tél beállta előtt számba- .ette, hogy mely feladatokat, kell -Jvégezni tavaszig. A munkaegy- - égkönyv segítségével kiszámítotok, hogy az egyes munkák elvégzésére hány munkanap szük- iéges. Figyelembe vették a határkőket is. Ezután felülvizsgálták T brigádok létszámát és a téli ’eladatoknak megfelelően ideiglenesen átcsoportosították azokat. A Dózsa tsz. állatállománya :özel 1400 darab, a növendékedet, baromfit is beleszámítva. Etilek az állománynak az át teleltesse több gondozót kíván télen. mint a nyár folyamán. Nyáron ugyanis legelőn voltak az állatok. Gondozásukat így 8 tagú brigád 3l tudta végezni. A téli istállózás :dején azonban megnövekedtek a takarmányozási és gondozási feladatok. Most marha- és sertéshizlalási is folytatnak. Mindezekhez járulnak az elhelyezési nehézségek. Az állatállomány egymástól távol, 8 téli szálláson van elhelyezve. — Egy-egy ólban csupán 15—20 állat fér el. Minden szállásra 2—2 gondozó szükséges, sőt a takarmányok előkészítésére (szecskázás, darálás, répaszeletelés stb.) naponta további 2—3 ember munkája kell. Ezért egy 11 főből álló munkacsapatot irányítottak át az egyik növénytermelési brigádból tavaszig az állattenyésztésbe. A csikókkal együtt 51 darabból álló lóállományt továbbra is a 15 fo- gatos gondozza. A növénytermelési brigádok téli munkáinak megszervezésénél is a feladatokból kell kiindulni. Egyik legfontosabb feladat a dohány csomózása, amelyet január 31-re kell beszállítani Vásárosna- ményba. Később csak Nyíregyházára vihetnék be, ami költségesebb. A dohánnyal sok babra- raunka van. Kényes „portéka“. — Száraz időben törik, ezért puhítani kell. Nyirkos időben a szárítása okoz gondot. Azonkívül „kapós cikk“, tehát őrizni is kell. 25 munkanap alatt azonban a dohányt elő kell készíteni szállításra. Naponta közel 5 mázsa dohányt kell feldolgozni. Erre a feladatra a brigádokat úgy szervezik meg, hogy négy ember naponta 5 mázsa dohánypóré leoldását és a simítóba hordását, esetleges puhítását végzi el. Ennek a simításához 24. a válogatásához 12 és a csomózáshoz is 12 brigádtag szükséges. A felcsomózott dohánynak a szárítóhelyiségbe való hordását, „bányába“ való rakását és kezelését naponta három ember végzi el. (A bánya nem más mint a dohánynak máglyába való rakása, ahol utóérésen megy át.) Egy ember a pajtát kezeli és a dohányt őrzi. tehát összesen 56 főre van szükség. Gergely Gáspár brigádja 35 tagból áll, akik a Barna-brigád egv munkacsapatával egvütt összesen negyvenhetén vannak erre a munkára. A hiányzó kilenc munkaerőt a családta- —'k bevonásával pótolták. A szántóföldi brigádokra vár februárban az akácos takarításának befejezése. Egy ember cg.v ! nap alatt 20 méteres szakaszt végez el. Egy munkacsapatnak egész februárban lesz még vele dolga. Enyhe időben trágyáznak és szántanak, leengedik a vetésekről a vizet, a vízlevezető árkokat. dülőutakat megjavítják. A magtárban fontos feladat: a tavaszi vetőmagvak szelektorozása, esávázása. A vetésre való kukoricát még csövesen kiválogatják. A két végéről a fejletlen szemeket lemorzsolják és takarmányozásra használják fel. Az ép, egészséges szemekből lesz a vetőmag. A zsákokat, ponyvákat is megfoltozzák. Mindezeket a munkákat is a munkaegyságkönyv normái alapján tervezték meg. A 30 holdas gyümölcsös téli takarítását, metszését és egyéb védekezési munkáit, továbbá a ’5 hold új telepítését Szilágyi Gyula 10 tagú kertészeti brigádja végzi el. Eddig 8 holdat telepítettek be almafacsemetékkel. A kertészeti brigádnak folyamatosan van dolga, mindig meghatározott terv' szerint dolgoznak. A fogatok foglalkoztatásának megszervezését a termelőszövetkezetekben általában elhanyagolják. Pedig a fogatok költsége az egyik legsúlyosabb teher a termelőszövetkezetek költségei között. Rendkívül fontos tehát, hogy minél hasznosabban foglalkoztassuk a fogatokat télen is. A Dózsa tsz. 15 fogatának jó kihasználására is gondot fordít. Egy fogatot állandóan a takarmány, alom, dara szállítására állított be. Egy fogatot a kertészet használ. Jelenleg a facsemetéknek az ültetés helyére való szállítása és a gyümölcsös takarításából, metszéséből származó gally elszállítása a dolga, öt fogat állandóan trágyát hord. A havi trágyamennyiség 200 szekér körül van. Átlagosan 3 kilométernyire hordják ki szarvasba. Enyhe Idő esetén, ha leszántják, azonnal elteregetik. Minden szekér kétszer fordul naponta. Ezzel a munkával havonta 20 napon át foglalkozik az öt fogat. A további öt napon gályát hordanak. A többi lógat enyhe időben szánt, útjavításhoz és építkezés* hez homokot, építőanyagot szállít. A fogatok munkája lesz az esetle* ges hókéreg összetöretése a veté- seken és a dohány beszállítása. Mindezeket a munkákat ponto* san, norma alapján, határidőkhöz kötve tervezték. Figyelemmel vannak a vemhes és beteg állatok pihentetésére is. A Dózsában van 3 gépész, 2 kovács és 1 bognár. Ezeknek Is, megvan a téli tervük. A tsz. mo* toros szecskavágójának, daráló* jának, szalagfűrészének állandó üzemeltetése, karbantartása és kisebb javításai: a három gépész feladata. A két kovácsnak patkó* lás, patkókészítés, körömnyírás, a gazdasági felszerelés alapos kijavítása, karbantartása a feladata,1 A bognár szánokat, hóekét, sze-, kereket készít és javít, szerszám- nyeleket, a dohányhoz bálafákat farag. A gacsáiyi Dózsában megtervezték az előlegek osztását is. Januárban eladnak 7 kiselejtezett lovat, 29 darab hízottsertést, 10 javított ökröt. Egyrészük beadásra, másrészük szabadpiacra megy, 40 ezer forintot várnak értük. Ebből az összegből 1—1 tag munkaegysége arányában 2—400 forint előleget kap. A második előlegosztást áprilisban, a harmadikat júniusban tervezik. A gyümölcsfatelepítésért 7200 forintot kapnak, eladnak 104 darab malacot, 30 mázsa gyapjúra és a szerződéses terményekre előleget kapnak. Ezekből adnak a tagoknak előleget. A három előleg összege mun- kaegységenkint 3—5 forint között fog alakulni. A gacsáiyi Dózsa tsz. példája azt bizonyítja, hogy a téli munkák megszervezése és az előlegosztás tervezése komoly és fontos feladat. Ezért érdemes velük minden termelőszövetkezetnek foglalkozni. 1 Z. A.
