Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-03 / 284. szám

1953 DECEMBER 3, CSÜTÖRTÖK NÉPE A P 3 Jcíluzohönyv 33 németországi szovjet vállalat ellenszolgáltatás neihflli átadásáról a Nemet Demohraiihus Köztársaságnafí Berlin, (TASZSZ.) December 1-én Berlinben jegyzőkönyvet ír­tak alá „harminchárom németor­szági szovjet vállalatnak a Né­met Demokratikus Köztársaság tulajdonába való ellenszolgáltatás nélküli átadásáról.” A jegyzőkönyv értelmében a vállalatok ellenszolgáltatás nél­küli átadása az összes aktívákkal és passzívákkal együtt, — bele­értve a szabadalmakat, a szaba­dalmi bejelentéseket és a techni­kai dokumentációt is teljes üzemben. Az említett vállalatok átadása 1954 január elsejei álla­pon lak megfelelően történik. Az átadás lebonyolítása érdeké­ben minden egyes vállalatnál két­oldali okmányokat szerkesztenek és írnak alá a németországi szov­jet javak igazgatóságának kép­viselői, valamint a német részről felhatalmazott személyek. A jegyzőkönyvhöz csatolták azoknak a vállalatoknak jegyzé­két, amelyeket ellenszolgáltatás nélkül átadnak a Német Demo­kratikus Köztársaság tulajdo­nába. Moszkvába érkezett a magyar míivészkiildöltség Moszkva, (TASZSZ). November 30-án a Szovjetunió kulturális ügyei minisztériumának meghívá­sára a Magyar Népköztársaságból művészcsoport érkezett Moszkvába. A pályaudvaron a kulturális ügyek minisztériumának felelős munkatársai, a főváros zenei társa­dalmának képviselői és a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykö­vetségének tagjai fogadták a ven. (légeket. December 1-én a Csajkovszkij­ba ngverseny teremben került sor a magyar vendégművészek bemutat­kozására. A hangversenyen a következők léptek fel: a Tátrai-vonósnégyes, Székely Mihály, Csinády Dóra, Fülöp Viktor és Hajdú István. A hangverseny műsorán Haydn, Mozart, Chopin, Verdi, Kodály Zoltán, Szabó Ferenc és mások mii- vei szerepeltek. A hangverseny kétezer főnyi hall­gatósága melegen köszöntötte a magyar művészeket. A hangversenyen megjelentek a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének felelős munka- társai. Kínai-indonéz kereskedelmi egyezményt inak alá Peklngben Peking, (Uj Kína). A Kínai Népköztársaság központi népi kor­mányának és az indonéz köztársa­ság kormányának képviselői baráti és szívélyes tárgyalások után hét­főn kínai-indonéz kereskedelmi egyezményt írtak alá Pekingijén. Az egyezményt kínai részről Lej Jen-min külkereskedelmi miniszter­helyettes, Indonézia részéről II. A. Azmaoen, az indonéziai gazdasági kormányküldöttség vezetője írta alá. Tcxtilgyárak a kiváló minőségért .4: ivanovoi terüld textilipari dolgozói ebben az erben Oá -száza, lékkai löbh pamutból Cs műanyagból készüli szikéiéi gyártanak, mint lW-ben, A területen számos új gyúr épül, sok gyárat rekonstruál­nál:, <7 regi berendezést -új, korszerű, nagytermelékenységil gépekkel cserélik ki. Mindez < hisegiii a■ gyárak termelésének növelését. .1 gyá­rak figyelem-be veszik a fogyasztók kívánságait és ízlését-_ csökken, tették az olyan anyagok gyártásút, amelyek iránt csekély az érdeklő­dés és áttértek a keresett, szépmiutájú, jóminöséyü áruk gyártására. I l- ivanovoi szövőnők által készített- anyagok tartósak és szépek. .1 tervezőművészek utazásokat- tesznek az ország különböző területein és ismerkednek a nemzeti viteletek 'típusaival, bong minél jolman ki­elégítsék a fogyasztók igényeit, minél szebb mintákat tervezzenek- ,t textil gyárakban foglalkoztat olt iparmű részek évente mintegy OOP új karton. é-s szövetmintát terveznek. l.igyija Provorovának, a. m,Uolsája 1 ranovszkajg Manufaktúra" legidősebb tervezőjének kezdeményezésére, a városban te.riiltervezői tanfolyamot indítottak. A tervezőművészek megismerkednek as anya. gok kivitelezésének művésziével. kicserélik tapasztalataikat. J. képen: különböző minták megbírálása a textilgyár tervezőmii- liclyében. (Foto: Kolesznyikov) PARTOM SZÜLETÉSNAPJÁRA (Egy görög emigráns levele) C ngedjétek meg clrtúrsaim, hogy beszéljek nektek az ■“ én pártomról, a Görög Kommunista, Pártról, szüle­tésének 3ű. évfordulóján. Keni lehetek otthon hazamban, amely rabságban szenved, de van egy erős. nagyon erős kapocs, amely szorosan összefűz szeretett hazámmal, Görögországgal s ez a kapocs: a Párt. Erről, a pártról akarok ez ünnepi atka. lommal mondani néhány szót nektck, magyar elvtársiknak, dolgozóknak. A mi pártunk is a A agy Október szellemében erősödött, nevelkedett 1918 óta. 1920-ban tagja■ lett a Kommunista later, nacionálénak. Keni volt- mentes a harcoktól, belső tdszdlykodás is gyengítette — de, megtisztította önmagéit. IDSt-ben vj ve.zr. tőséget választottak a görög kommunista'; /mhariadesz elv- társsal az élen. A párt vezetésével a görög munkásosztály, a dolgozó ' nép hősi harcot folytatott az elnyomók ellen, Metánra* fasiszta diktatúrája- ellen. 1930-ban. már egymillió sztrájkoló volt hozónkban. .1 nép árulói, a német és olasz fasisztái; kezére játszót iák az országot. -4 párt azonban nem mondott le a harcról. 1 Görög Kommunista Párt volt az, amely bátrait kiállt a nép jogaiért, szabadságáért Tízezrével ölték meg, kínozták halálra elvtársiunkat, de az elesettek he­lyére százak és ezrek állottak.’ Minden kunyhó, minden szikla a nemzeti felszabadító harc- egy-egy erődjévé váll. Megalakul­tál; u: ELÁS/, (felszabadító hadsereg) hős csapatai, ti amikor a máxodilc rilúft háború vlún n náci elnyomók helyé re a? anya. lók léptek, fegyverünket 0 ellenük fordítottuk. Borzalmas szenvedést jelenteit népünk számára az angol megszállás, «' vionarcho fás izmus. Egy év alatt kő.000 nőt be est clenit ettek meu% több mint czief. gyilkollak meg n hóhérok, fasiszta ..üldó. lesi csoportok",. T.Íősiese-ii küzdöttünk, de liiúék gyalázatosán, hátbatá- “ madtak bennünket s a monarchofnsiszték az ango­lt;, amerikaiak támogatásával időlegesen „győzelmed” aratták. t demokratikus hadsereg a párt vezetésével szervezetten visszavonult s most arra törekszik u Görög Kommunista Párt, hogy még szélesebb nemzeti egységfrontot h-ozzon télre. Ez a harc nem sikertelen. Egyre többen, és többen ismerik fel, hogy a szabadsáyiHhro zászlaja alatt- a helyük. f:n magam is részt vet-l-em a harcokban, mini a párt kato­nája, mint kommunista- párttag, Nyolc éven keresztül volt fegyver a kezemben-, nem, egyszer sebesültem meg. \ c-h-éz körülményei; közölt kellett harcolni, sokat éhez- S tünk, fáztunk, szenvedtünk. De a párt arra. tanított b< nniinket, hogy nem szabad a nehézségei; elöl- megfutamodni, bízni kell az igazság győzelmében, * a nép ügyéért a, legdrá­gább kincset, az életet is fel kell áldozni. Ez a tudat él és erősödik bennünk, görög kommunistákban rtw is. A párt zászlaja magasan lobog. 8 mi-, bárhol js vagyunk a- nagyvilág, ban, tisztán és világosan látjuk ezt « zászlót. Drága piros tag. sági könyvünket itt- bóráink a szírünk felett és nem, szűnünk míg küzdeni hazánkért a, -végső győzelemig. JD Irt-áreak! Keni- élhetek most hazéimbom, üt txtgyok " köztelek. Becsültök, szerettek engem. Ez u, szeretet és e: a megbecsülés még jobban megerősíti bentiem azt a- tuda­tot, hogy a- végső győzelem, már nincs messze. CIROPÜLOSZ TASZÍTASZ görög emigráns, a megyei- tanács dolgozója. VI OLASZ PARASZTOK HARCA ES A VATIKAN Az olasz agrárviszonyokra jel- i lemző, hogy a megművelhető összterület 70.1 százaléka, ma­gánkézen van és túlnyomórész­ben nagybirtokosok tulajdonát képezi. Csak hat millió hektár föld t an parasztkézen, ezen azonban „csekély” két és félmillió pa- rasztbirtokos osztozik úgy, hogy egy családra átlag 2.4 hektár föld esik. Ezzel szemben 40 ezer földbirtokosnak 10 millió hektár megművelhető terület jut 257.5 hektár családonkénti átlaggal. — Két és félmillió parasztcsaládnak semmi földje sincs; egymillió 663 ezer pedig törpebirtokos 0.6 hek­tár átlaggal. A törpebirtokos és a íöldnélküli parasztcsaládok szá­ma hozzávetőleg 4.200.009. Az olasz szegényparasztnak ha saját hazájában meg akar élni, akkor saját kezdeményezésére és a törvényes kereten kívül kell a már régen esedékes és sokszor' megígért földreformot végrehaj­tania. Ez annyit jelent, hogy erő­szakkal kell a földet a haza­áruló földesuraktól és az őket védelmező népgyilkos keresztény- demokrata kormánytól elvenni. Az olasz paraszt tragikus sor­sa végeredményben az amerika- bérenc Vatikán cs cinkosa, a ke­reszténydemokrata De Gasperi- IVIla Kormányok lelkén szárad. Tudnunk kell, hogy a Vatikán nemcsak nagytőkés, egyben nagy- birtokos is: Olaszországban hoz­závetőleges becslés szerint 500 ezer hektár földdel rendelkezik. Ennek értékét 380 milliárd lírára becsülik. A nagybirtokos Vati-' lkán feje, az arisztokrata szár­mazású Xil. Fiús, akinek dús­gazdag bankelnök unokaöccse, Marcantonio Pacelli nagybátyjá­tól hercegi rangot kapott, szoros kapcsolatot tart fenn a nagybir­tokos olasz főnemesekkel, kik­nek legtöbbje a vatikáni udvar­ban magas bizalmi állást (öltbe. Ezek, vagyis a Chigi-k, Pig- natelli-k, Adobrandini-k, Bor- ghese-k, Corsini-k, Colorma-k, Guiciardini-k, stb. az ország ti­zenöt legnagyobb földbirtokos csa­ládjához tartoznak. A Vatikánt tehát minden érdekszála a nagy- birtokos arisztokráciához fűzi. Ez határozza meg az olasz agrár­kérdésben elfoglalt feudális ál­láspontját és ezt kívánja meg nagy üzlettársa, az Egyesült Ál­lamok érdeke is. A Vatikán és az USA között fennálló szoros kap­csolat üzleti és politikai jellegű. A vallás csak a kapcsolatok iga­zi természetének kendőzésére szolgál. A Vatikán ugyanis töb­bek között erősen érdekelt az amerikai monopolkapitalista Morgan-csoport világot behálózó vállalkozásaiban. | Az amerikai exportőrök egy­másután szorították ki az olasz mezőgazdasági termékeket a külföldi piacokról, ami csak sú­lyosbította az olasz mezőgazda­ság siralmas helyzetét. Előállott — ami egyébként a Marshall- terv egyik „áldása” — az a gro­teszk helyzet, hogy a növényi olajat termelő Olaszország Ame­rikából köteles ezt az élelmicik- •ket importálni. Olaszország ez­előtt például makaróni-kivételé­vel szerzett magának nevet a vi­lágpiacon, ma az a helyzet, hogy az olaszok a Marshall-terv alap­ján ezt a cikket is kénytelenek Amerikából behozni, ami súlyo­san megkárosítja az olasz mező- gazdaságot és az élelmiszeripart. Amerika, amint láttak, meghódí­totta az olasz piacot és a Mar- shail-terv segítségével saját ter­mékeit kényszeríti az olasz piac­ra, ami busás jövedelmet jelent az amerikai nagytőkének. Ez persze közelről érinti az ameri­kai tőkében érdekelt Vatikánt. Érthető, hogy az őt szolgailag ki­szolgáló kormányra olyan gazda­ságpolitikát kényszerít, amely az olasz piacon helyet biztosít az amerikai árubehozatalnak és amejy ebből kifolyólag tönkrete­szi az cilasz mezőgazdaságot. A Vatikán Olaszországot érintő agrárpolitikájának szolgai végre­hajtója az általa életlehívott és támogatott kereszténydemokrata kormány, amelyet a leviíézlett kormányelnök jelenleg pártelnök. De Gasperi politikai jobbkeze Pella vezet. A létében veszélyezteted olasz parasztság elkeseredett küzdel­met indított a Vatikán bérence, De Gasperi keresztény-demokrata pártja ellen. Az olasz parasztságnak ezen a téren már van némi tapasz­talata, hiszen 1870, vagyis az egységes Olaszország meg­alapítása óta küzd az el­nyomás és a kizsákmányolás el­len. Harcát nem egyszer siker koronázta. Az elért eredménye­ket azonban Mussolini fasiszta rendszere egy tollvonással meg­semmisítette. A harc a második világháború után újból fellán­golt. A parasztságnak nem egy vonatkozásban sikerült kissé könnyítenie helyzetén. Gallo, a kommunista földművelésügyi mi­niszter 200.000 hektár parlagon fekvő földet juttatott a paraszt­ságnak, Scoccimarro pénzügymi­niszter pedig könnjütett a kisbir­tokosok adóterhen. A földreformért, továbbá a bér­rendezésért folytatott harcot az Olasz Kommunista Párt; vezette. Nem egy fontos részleteredményt sikerült elérnie. így például 1947 őszén 600 ezer északolasz kiharcolta a mozgó, az árak emelkedéséhez igazodó bérskálát, a munkanélküli segélyt és a csa- ; ládi pótlék felemelését. A toszká- nai béresek 1948 őszén 45 na­pos sztrájkkal, amelyet az ipari munkásság is támogatott, elérték, hogy az újonnan foganatosított bércsökkentést hatályon kívül helyezték, 1949 méjus-júniusá- ban pedig 2 millió mezőgazdasá­gi munkás sztrájkolt a munkavi­szonyok megjavításáért, a bérek emeléséért. Az ipari munkások (3 millió munkás állott sztrájk­ban a parasztok mellett) ezt a mozgalmat is teljes erejükkel tá­mogatták. Scelba, a hírhedt ke­resztény-demokrata rendőrmi­niszter a terror minden eszközét felhasználta, hogy ezt a Iva.ta.l- mas mozgalmat elfojtsa. Keretle­gényei, csendőrei agyba-főbe ver­ték azokat, akik gyilkos kezükbe kerültek. Nem egyszer belelőttek a tömegbe, úgy, hogy a nagyará­nyú mozgalomnak sok halottja és súlyos sebesültje volt. A Va­tikán egy másik bérence, a sárga katolikus szakszervezet a jobboldali Sarragat-szocialisták segítségével megpróbált éket verni a mezőgazdasági munká­sok egységébe. A papok és a szerzetesek pedig a szószéken mennydörögtek a sztrájkotok el­len. Ugyanezt tették 1949-ben és később a parasztság íöldfoglaló mozgalma alkalmából, összeját­szottak Scelba miniszter pribék­jeivel és segédkezet nyújtottak a mozgalom elfojtásához. Ez azon­ban eddig nem sikerült. A megígért és végre nem haj­lott földreformmal az olasz pa­raszt-kérdés nincs megoldva. A parasztok feudális földeket kisa­játító és parlagon heverő terüle­teket birtokba vevő cs megnjvi- ívelő mozgalma tovább tart. Ezt az 1950-es, az erőszakos földkisajátítást börtönnel büntető törvény sem tudja megakadá­lyozni. Még kevésbbé a Vatikán sötét ügynökei és a keresztény- demokrata kormány álszent poli­tikusai. A Vatikánt a csillogó arany, a busás nyereség és amerikai üz­letei sokkal jobban érdeklik i nyomorgó olasz parasztok sorsá­nál. Vatikáni körökben nem az ember a legfőbb érték, hanem a pénz. Ezt mindenkinek tudnia kell, hogy átlásson azon a misz­tikus íátyolon, amellyel a pápai udvar szennyes üzleteit takar­gatja.

Next

/
Thumbnails
Contents