Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-21 / 274. szám

U« NOVEMBER 21, SZOMBAT HtPL«r 3 Francia szocialista képviselők nyilatkozatai az „európai hadsereg“ ellen rmot francia szocialista képvi­selő a nemzetgyűlés folyosóján ki­jelentette, hogy nagy távolság van (íny Mollet-nalc Strassbourgban tett ígérete és a szocialista képviselői csoport, valamint a szocialista párt igazi véleménye között. Mint isme. retest, Guy Mollett. a párt főtitkára Strassbourgban kijelentette, hogy a szocialisták hajlandók lennének be­lépni egy új kormánytöbbségbe a bonni és párizsi egyezmények rati. fikálssa érdekében. A magam részéről — jelentette ki Plnót — minden idegszálammal, egész lényemmel a ratifikálás ellen vagyok. .Teán Wagner szocialista képvi­selő Haut Rhin megyében egy szó, etatista gyfllésen mondott beszédé- hon ki jelentette: ..nem szárazok az európai védelmi liözüs<-^ mellett. Ha N.vugat-Néraetorszagnak had­serege lesz, azt csinálhat vele, ami! akar és sokkal nagyobb szereltet j fog játszani Európában, mint j eddig. Ami pedig a nemzetközi kérdé-; sok rendezését illeti — folytatta — miért ne ülhetnénk le egy asztal­hoz Kínával? Miért kell Csatig Kai-seket támogatni, aki n kormp- eiő mocsarában fetreng? Nem sza­bad elmulasztanunk egyetlen alkui- mat í»em a z. or okokkal való m<?g- egyezjesre. Pórtrueuv városban .lordagne megye székhelyén november 22-én nagy tiltakozó gyűlést, tartanak a bonni és párizsi egyezmények rati- fikálása ellen. 3 német nép küldöttein kívül 15 európai ország képviselői is résztvesznelt e német hékekongresszuson Heinz Wilmann, a Böke-Világta. nács tagja, a német békét an ács fő­titkára sajtónyilatkozatban közölte, hogy a december 30—12-ig Web marban megtartandó német béke* kongresszuson a Német Demokra­tikus Köztársaság és. Nyugat-Né­róé fország lakosságának küldöttein kívül 15 európai or szág képviselői is rész tv esznek. November 22-én országos értekezlet kezdődik Párizsban az indokínai tárgyalások megkezdése érdekében M int a ,,1’HumaniUV- írja : „Az iudofeínai háború békés rendezé­séért küzdő bizottság” közleményt adott ki, amely szerint az indo- kínai tárgyalások megkezdése ér- dekében november 22-én országos értekezlet iil össze, amely alkalmat ad arra, hog.v találkozzanak és megegyezésre jussanak mindazok akik a franciák túlnyomd többse-j gét képviselik és akik úgy vélik, hogy véget kell vetni a háborúnak. | A pviizügyiuinisztcr 19 tagú sorsolási bizottságot nevezett ki az Első Békekölcsön szegedi sorsolására Az Első Békekölcsön november 20—29 között Szegeden megtartan- dó ötödik sorsolására a pénzügy­miniszter most nevezte ki a sorso­lási bizottságot. A szegedi sorso­Eles tollal Nem is olyan régen, egyik közismert római szórakozóhe­lyen, az „Open Garden”-bail (a mai olasz arisztokrácia körében előszeretettel használnak óceá- nontúli elnevezéseket), ...rovar­bál volt. Ezen az álarcosbálon az egész olasz klerikális arlsz- tokrácia és több külföldi ven­dég is résztvett. ‘Bárók, herce­gek, grófok és márkik gyűltek Stt össze. Ismert nevű vendé- gek érkeztek ide még az óceánontúlról is. Általában az „Open Garden”-ba kokainisták, beteges hajlamú emberek szá- mottevő csoportja jött el ide feleségeikkel és szeretőikkel. A bálon résztvevő férfiak számára kötelező volt a frakk és a fehér ingmell viselete, a nők számára — az övig dekol­tált estélyi ruha ___ Be. alti a legfontosabb, min d annyian bo- gárfej álarcokat viseltek. Az „Open Garden” termeiben, a burzsoá újságírók leírása sze­rint lehetett látni hercegeket — svábbogárfejjel, bolhafejű hercegnőket. szúnyogok, te- gyek, poloskák, pókok, férgek sokaságát. Ha az olasz arisztokrácia képviselőinek butasága nem lenne közmondásos, azt lehetne hinni, hogy ez az egész jóelöre kigondolt szatíra. De, amint már mondottam, az olasz arisz­tokráciát nem veti lel az ész. A .rovarba 1” — szerzőinek aka­rata ellenére — karikatúrává vált. Hiszen az olasz ariszto­krácia a valóságban is parazi­ták hada, amely Olaszország munkásnépének vérén élőskö- dik. ŐSZI LEVEL \ i'x-.ucunhatatlauul eljön hozzánk us ős:, hűvös szelek unni'tahink Tinin a~ vtedkon, a kutak körüli tócsákat vékony iia hurik i he hajnalonként ex alkonyaikor, az akácok már cm- iicxrra vetkőztek. Fázik nyúlok nyaroaUsxnak a széltől borzolt. n téneken s az emberek elkészültek » tél fonodasrira. fisz rám. I sósdói erdő avarán hantára fonnyadt levelek pihennek, csak néhány telop tartja, iáén mariánál rozsán vörös, aranysárga leve­leit és a. fenyők zöldéinek soha. véget nem. érő életet hirdetve. JSohjongok a. sást ál erdőben, kedves ismert helyeién és arra emlékezem: milyen csodálatos szépséges raliéiba, öltöztek az erdő fái, szelídhajlúxú, lágyHHl dombjai. völgyéi tavasszal, fi ha az ember nem vigyáz, melankolikus érzés hajlik rá a szivére a hulló őszi lombok, avaron nyugvó levelei: láttán. De mén ősszel sem feledhetjük el, hogy „z elet halad n maya diadalmas álján. Súlyos, komoly hírei: érkeznek messzi. tájakról. amerikaiak újabb durva provokációt köreitek el Koreában a béke ellen: ágyúval tüzeltek a dein-ili la vizáit öve­zetre. Kenyában az angol lőgihaderö ártatlan néger falvakat bombáz, a rendőralakvMok büntetőé,tpallcnökat indít mák a szabadságmozgalom letörésére. A belga, francia kéyviselöházak. ban a halálgyárosok lakájpolilikusai minden áron ki akarják kényszeríteni az „európai hadsereg” megszavazását s Adenauer bandája készen áll az új 'Wcrnvacht megszervezésére. .1 tömeg- gyilkosság megszállottái mindent elkövetnek, hogy a tavaszi szép. ségek temetőjén■ változtassák az egész világot A: embereket a:onban nan lehet iisszchamiilitáni a hulló falevelekkel, gzúraúő, jagydcmexztcltc faágakkal. As emberek fdUozailnmú azt akarják — s egyre jobban akarják —, hogy örök tavasz hona legyen, a földkerekség minden része, hogy ki- vívjuk a bekét! A tavasz hírnöke néhány Hónappal ezelőtt bekö­szöntött. Megkötötték' a koreai fegyverszünetet^ élesítultak a bor­zalmas fegyverük. Százmilliók akarjétk, hogy a fegyverek örökre clhaUya*™tűik! a koreai fegyverszünet megkötése ót« a béke erői tovább növekedtek. A /iéke-Vilútjianúex i'öoiáesen tanács* közti ülését a bckcharcoxok újabb milliói köszöntik, akik a: elmúlt néhány hónap leforgása alatt, lettek az elet csatájának ka ton éti. Az ősz megérkezett, dr mi megmaradtunk a /arasz emberei­nek. Bizakodó, harcoló embereknek! S. 1. A, PfMSKAESA FAKKAS HC5£J£NEK UJ VÁLTOZATA A AFtnOV V Z V L L A T O It V O S ALIG VAN REGGEL HAT­ÓÉT ÓRA, amikor Egervári László, a fiatal nagyccscdi állat­orvos maga hozza ki lakásából a kisasztalt, széket, bőrtáskáját, amiben mindig el vannak készít­ve a legszükségesebb műszerek, oltóanyagok, injekcióstűk, vatták. Megindul a reggeli állatvizsgálat. Melyiket hogy kell, melyiknek mi kell: ő tudja. Az emberek kí­váncsi figyelmességgel nézik mozdulatait, megértő bólintások- kal kísérik minden egyes sza­vát. Igenám, de a nagyon beteg, el­gyengült, vagy lábfájós nagyjó­szágokat a helyszínen kell meg­vizsgálni, kezelni. Azokat nem lehet „csak úgy” a szekérre lenni aztán hozni. Ezekhez helybe kell menni. Mikor milyen az idő, jobban mondva az út, aszerint ül mo­torkerékpárjára vagy biciklijére az till alorvos. Megy, járja a köz­séget. S amerre megy a község­ben, akar gyalog, akár kerék­párján robog, nem ritka eset, amikor elébe áll egy-egy ember és a köszönés után azonnal mondja is a bajt: „...Felvinném, de nem tudom, nem árt-e meg neki. Vagy el jön talán hoz­zánk?” Beszélnek vele bizalom­mal, tanácsot, felvilágosítást kér­nek tőle. Ha pedig munkája miatt hiányzik egy-egy tanács­ülésről, népgyűlésről, ez szinte szokatlan az emberek előtt. — Mert ilyen is van. Úgy is adó­dik a munkája sorja, hogy éj­szaka is hívják: „Baj van. Eger­vári elvtárs, tessék már jönni azonnal!” Mint szűcs Bálintoknál !s történt, alig néhány napja. * FELTTZ-TTZ ŐRÁ lehetett az idő, amikor sürgető kopogtatástól zörgött meg az állatorvosi lakás ablaka. ítögtön fény gyűlt ki a szobában és Egervári László ma­ga húzta felre a függönyt: — Ki az? — En vagyok, Szűcs Bálint... — Mi a baj?! — A tehenem nem tud meg­elleni ... —- No várjon, azonnal jövök — s bennt libegve hullott vissza a függöny a világos ablak üvegsze­meire. Szűcs Bálint odábblépett az ablak alól, előbbrement az udvar felé. Tisztán érezte: nyugodtabb lett a szíve. Pedig azt is be akarta még kiáltani, hogy reggel óta mindig kínlódik a tehene, egész inap, egész estén át és nem tudja, hogy bírta idáig, hogy bele nem döglött. „Nade, majd elmondom ezt már menetköz­ben” — gondolta. „Fontos az, hogy mindjárt mellette lesz az állatorvos. Csak addig bírná ki. Akkor . .. Akkrtr megmaradna legalább a tehén.” Még maga sem tudta. így lesz-e, mégis, na- gyon-nagyon jól esett ez a re- ménytadó, biztató érzés ... Szűcs Bálint a szomszéddal, Szántó Kálmánnal csititgatták, simítgatták a vergődő jószágot. — RENDELLENESEN FEK­SZIK a borjú a méhben — mondta Egervári László a gazdá­nak. — Azért nem tudja megel­leni. Több órája már, hogy nem is él az benne... Szücsné sopánkodó arccal jár­kált a szuszogó, erőlködő jószág körül, ö is többször hozzálépett, hogy megsímogassa. Az állatorvos arcán munkája közben kövér izzadságcseppek csillantak bele az istálló homá­lyos. szürke fényébe. Majdnem egy teljes óra teltei, mire az élettelen borjút sikerült elvenni kínlódó anyjától, | Ha még tovább, mondjuk, reg­gelig vártak volna Szűcs bá- jcsiék, hogy nekem szóljanak: ez I a szép tehén is belepusztult volna. — Nagy kár lett volna — je­gyezte meg a szomszéd, Szántó [Kálmán. — Jó egynéhány ezer­forint egy ilyen tehén ára. — Nagyon szelíd, jó jármos, de meg igen jó fejős is ez, tessék elhinni. Nagyon tudtam volna sajnálni. — Hiszen egy ilyen tehén va­lóban nagy dolog, kircs a pa­raszti háznál. ÜLÜNK A SZOBÁBAN a ke­ményfa-asztal mellett. Beszélge­tünk Egervári I.,ászlóval, a fiatal állatorvossal. A ..zép mintával festett falak kellemes meleget ölelnek körül. A falon jó mun­kát dicsérő olaj- és vízfestmé­nyek. Az ajtó mellett hatalmas könyvszekrény, tömve egész so­rozatokkal. Kinn a hűvös őszi szél suhogva borzolgatja a sötét­séget ... — ... Ugyan, mit is tudnék valami nagyot mondani mun­kámról — ismétli másodszor is. Fiatal, szőke arcáról a becsület és értelem fénye szinte beielob- ban a szoba villanyfényébe. Kék szeme csillog, ahogy kérdően, munkájával valósággal szerény- kedve néz maga elé. —• ... Ahogy megszereztem diplomámat, itt kezdtem meg munkámat ebben a községben és azóta itt vagyok. — De most is, milyen későn jött haza? Mosolyog. — Ez nem először van így. Amikor kimegyek a körzetembe, magam sem tudom pontosan, mi­kor kerülök haza. Most még elég korán jöttem ,,, — Es ma hol, merre járt Eger­vári elvtárs? — Tiborszálláson voltam. Mérkvállaji kollégám beteg s öt helyettesítem. Most az ő körzete is hozzám tartozik: Mérkvállaj, Tiborszállás, Vadaskert, Terem. Nem kicsi hely és alig van olyan ház, ahol ne lenne valamilyen jószág. — Mi lehetett akkor a hely- I zet, amikor még nem volt állat­orvos ebben a nagyközségben? I — Nem tudom pontosan. Csak I annyit, hogy Kovács Dániel bá­csit hívogatták, ahol valami baj volt. Persze nem sokat tudott tenni. Azonban úgy meg voltak vele szokva, hogy amikor már én is itt voltam, többet hívták kez­detben őt, mint engem. — Ki volt az a Kovács bácsi? — PARASZTEMBER. Idősebb már ... Mert nem mondom van­nak egyes nősebb emberek, akik különleges adottságuknál, tapasz­talatuknál fogva kisebb baj ese­tén tudnak is tenni valamit. Ez azonban édeskevés az állategész­ségügy érdekében. Például negy­venhatban, amikor idekerültem, olyan sertéspestis pusztított a községben, amilyenhez foghatót ma már nagyon nehéz elképzel­ni. Éjjel-nappal dolgoztam, hogy megtudjam akadályozni a rette­netes vész puszt ítását.. . Az pe­dig egyenesen bűne a háború­előtti rendszernek, hogy olyan hajlamos emberek nem lehettek állatorvosok, mint a Kovács bá­csi. — Es mostanában nem történt valami nagyobb dolog? A munkaijával kapcsolatos él­mények, események, pirosra fes­tik szőke arcát, Hiszen, nyilván annyi ilyesmije van, hogy to- ronymagasságúra gyűlt emléke­zetében és... most ’nem tudja melyiket „vegye” ölő. — ... Talán a Szües Bálinték tehenének nehéz ellése,,. vagy a tsz. egyik szép lovának a meg-: mentése... — Ez utóbbi, hogy volt? — Ez sem régen történt. Pár hete. Ahogy idevezették a lovat, már szabályszerűen fel volt fú­vódra. Kólikás volt. Meg kellett szúrcsapolni a vakbelit. Megment tésére ez volt az egyetlen mód* Sikerült. Utókezeléssel teljesen kigyógyult. Ha később hozzák el vagy az ólban hagyják, kétségte­lenül elpusztult volna. Könnyen megér öt-hatezer forintot. — Bizony, ez nem kis kára lett volna a tsz-nek — sopán­kodtam el magam a nagy összeg hallattára. — HANEM FURCSA ESETEK j is történnek néha — mondja j mosolyogva. — Például az el- > múlt hetekben, a késő éjszakai lórákban megzörgetik az ablakot. !Kiszólok: ..Ki az?” Az Előtelek- I ről jött be az egyik bácsi, ami jó három-négv kilométerre van I ide. „Tessék már eljönni, doktor I elvtárs — kiáltja be az ablakon. 1— De azonnal, mert az egyik j disznómat megdögölve hagytam [ az ólban.” „De miért most jön ak- I kor ilyen sietősen, jóember? — mondom neki. — Ha már meg­döglött. akkor azon bizony már én sem tudok segíteni.” Ezen nevettünk egy kicsit. Mert valóban az: furcsa eset le­hetett. Az idő azonban előrefutott, míg mi beszélgettünk. Nem akar­tam tovább tartóztatni. Tudlam, hogy nem vacsorázott még. Egy lovat is meg kell vizsgálnia az éjszaka, mégpedig sürgősen, mert elragadt és erősen megse­bezte szügyét a vásártéri karám­ban. Asztalos Bálint. lásl bizottságnak 19 tagja van, akiket a SZOT. a DISZ, az MNDSZ, Szeged városi tanács, a pénzügy- minisztérium és az Országos Taka­rékpénztár jelölt ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents