Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-14 / 268. szám

Andrew J. Evans jr. ezredes vallomása az Egyesült Államok bakteriológiai hadviseléséről Peking, (Uj Kína). Andrew J. Evans jr. ezredet!, az Egyesült Ál­lamok légiereje 58. vadász bombázó csoportjának helyettes parancsno­ka az Egyesült Alt.-unok baikterio- lógiai hadviseléséről tett vallomá­sában elmondotta katonai szolgála­tának történetét, Ismertette, mint vett részt lökhajtásos átképzésen és harci kiképzésen. — 1951 januárjában kerültem először kapcsolatba a bakterioló­giai hadviseléssel és akikor szerez­tem tudomást arról a tényről, hogy a hadviselésnek ezt a módját esetleg alkalmazni fogják Koreá­ban — vallotta többeik között And­rew J. Evans jr. Beszámolt aszókról az előadások­ról, amelyeket a bakteriumháborús hadműveletekkel kapcsolatban hall­gatott. 1952 november 4-én érke­zett Tokióba és november 9-én in­dult Koreába. Andrew J. Evans ezután War- burton dandártábornok tájékozta­tását ismertette az 5. légierő bak- tériumMborús tevékenységéről, majd arról a megbeszélésről val­lott, amelyet Rogers ezredessel, a Tegu közvetlen közelében állomá- sózó 49. csoport parancsnokával folytatott. Wandeniberg tábornok, az Egye­sült Államok légierejének vezér­kari főnöke 1952 november 19-e körül Baircus tábornokkal, az 5. légierő parancsnokával együtt meg­látogatta csoportunkat — mondotta a továbbiak során Andrew J. Evans jr., majd ismertette Barcus tábornoknak az összes vadászljom- bázó alakulatok parancsn okaival az 5. légierő szöuli főhadiszállásán tartott értekezletét. — Az első ba'ictériumháborús hadműveletben 1952 december 28-a körül vettem részt, a 7. század ál­tal rendelkezésre bocsátott 8 re­pülőgépből álló osztag parancsnoka voltam —- vallotta A redrew J. Evans jr. — január 8-án Barcus tábornok összehívta a csoportpa­rancsnokokat, hogy megtárgyalják a Sztoamzsu térség ellen végrehaj­tandó nagyszabású hadművelet ter­vét. Mivel Rogers ezredes abban az Időben szabadságon volt, mint ideiglenes csoportparancsnok, én vettem részt ezen az értekezleten. — Elhatároztuk — mondotta —. hogy a vadászbombázó csoportok 36 repülőgépe, illetve a tengerész- gyadogsági repülőezredek 24 repülő­gépe közül 4—4 szállít baktérium, bombát. Ezekkel az volt a cél, hogy megfertőzzük a terület váro­sait és útjait, hogy a frontra ha­ladó, vagy onnan érkező személyek fertőzést kapjanak. A továbbiak során Andrew .T. Evans jr. ismertette sorozatos bak­térium bevetéseit, majd vallomását a következő szavaikkal fejezte be: — Egyéni érzéseim ma már igen határozottak azzal kapcsolatiban, hogy résztvettem az Egyesült Álla- mok légierejének batktériumháborús programrajábaii, szégyellem ma­gam, hogy közöm volt ehhez a dologhoz. Bűntény ez az egész em­beriség ellen és minden időkre ki kellene irtani a nemzetek fegyver­tárából. Tudom, hogy semilyen kö­rülmények között sem leszak haj­landó még egyszer ilyesmiben részt vállalni. Kint Xr Szén marsall nyilatkozata a pekingi pályaudvaron Peking, (Uj Kína.) Kim ír Szén marsall, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság minisztertaná­csának elnöke Pekingbe érkezése­kor nyilatkozott a pályaudvaron. Nyilatkozatában a többi között a következőket mondotta:' — A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kormányküldött­sége azért látogatott el Pekingbe, iiogy köszönetét mondjon az egész kínai népnek és a Kínai Népköztársaság kormányának a háború folyamán a koreai népnek nyújtott önzetlen támogatásáért és hogy a koreai és kínai nép kö­zött méginkább kiterjessze és megerősítse a kölcsönös segély­nyújtást politikai, gazdasági és kulturális térén, valamint a ko­reai nép háborútól feldúlt közgaz­daságának helyreállításában és újjáépítésében. Meggyőződésem, hogy küldöttségünk mostani láto­gatása a jövőben még jobban megerősíti a baráti egységet a koreai és a kínai nép között és hatalmas mértékben hozzájárul a koreai és kínai nép boldog életé­nek megóvásához, valamint Ázsia és az egész világ tartós békéjé­nek megszilárdításához. ■ Csou En-iaj fogadta Kim Ir Szén marsall! Peking, (Uj Kína). Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság népi köz- igazgatási tanácsának elnökié csü­törtökön este fogadta Kim ír Szén marsallt, a Koreai Képi Demokra­tikus Köztársaság Miniszter baná- csának elnökét. Kim ír Szén kísé­retében volt Nam ír, a Koreai Népi Demokratitkuis Köztársaság külügy- mimsztene és Ha Jang Oson, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa elnökének tit­kára. Ifjúsági gyűlés Moszkvában Moszkva, (TASzSz) A moszkvai és a moszkva-környéki ifjúság csütörtökön gyűlést tartott a Vi­lágifjúság Napja alkalmából. A Szakszervezetek Háza osz­lopcsarnokában összeültek a me­zőgazdaság élenjáró fialni mun­kásai, az ipari vállalatok és a közlekedés ifjú újítói, diákok, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bi­zottságának képviselői. A gyűlé­sen a külföldi országokból érke­zett vendégek is resztvettek. A gyűlésen Szergej Roma- novszkij, a Szovjet Ifjúság Anti­fasiszta Bizottságának elnökhe­lyettese szólalt fel. A Szovjetunió ifjúsága, az egész szovjet néphez hasonlóan, szilárdan hiszi — hangsúlyozta Romanovszkij, — hogy rendezni lehet békés úton a nemzetközi problémákat. A Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottsága felhívást intézett a Szovjetunió valamennyi fiataljá­hoz: továbbra is kitartóan har­coljon a békéért, a világ ifjúsága barát~ágának megszilárdításáért. Adenauerék az amerikai megszálló csapatok növelését szeretnék Becs, (TASZSZ). A ..Der Abend” című osztrák lap bonni jelentése szerint Radford tengernagy, az amerikai vezérkari főnökök egye­sített bizottsága elnökéinek bonni látogatása után az A (lem) ne r-kor­inán y hivatalos közlönye követelte, hogy erősítsék meg az amerikai csapatokat Nyugat-Némeíországban. Beszélő képek, számok Míg az Egyesült Államok dől- gozóinak helyzete egyre súlyo­sabb lesz, az amerikai monopó­liumok nyeresége szakadatlanul és gyorsan nő, főként az ameri­kai imperializmus koreai agresz- szív háborújának és a féktelen fegyverkezési hajsza következté­ben. Az amerikai burzsoá újsá­gok bevallása szerint a hadiipari monopóliumok nyeresége soha­sem volt olyan magas, mint a múlt évben. (A diagrammban fel­tüntetett 1953. évi nyereség az Egyesült Államok hivatalos szer­veinek előzetes számításaiban ki­mutatott összeget tünteti fel.) Nyugaí-Európa 12 kapitalista országában a hivatalos nyilván­tartás szerint 1918-ban 2,959.000 teljes munkanélküli volt; ez a szám 1953 áprilisában 4,300.000-re (45 százalékkal) emelkedett. Ezt „eredményezte” az amerikai mo­nopóliumok agressziója. Az Egye­sült Államokban 1952-ben 3 milJ lió teljes és 10 millió részleges munkanélkülit tartottak nyilván. Ehhez még hozzá kell fűzni, hogy az amerikai statisztika nem tükrözi a valóságot, mivel a vál­lalkozók gyakran nem bocsátják el a felesleges munkásokat, ha­nem az összes munkások munka­hetét rövidítik meg, a munkabér megfelelő csökkentése mellett. De Gaulle tábornok nyilatkozata Párisii, (TASZSZ). De Gaulle tábornok november 12-én egy sajtó- értekezleten foglalkozott az „Euró­pai had«ereg”-ről szóló szerződés­sel. A tábornok kijelentette: „Ez a szerződés mélyen megoszt ja Fran­ciaországot, megfosztja szuvereni­tásától, eliaposea legdrágább ha­gyományait és arra kényszeríti, hogy egy olyan szervezetnek vesse oda gyermekeit, amely olyan ügyet fog védelmezni, amely talán nem az ő ügye. Hogyan folytak a tárgya­lások erről a szerződésről? Ebben a kérdésben nem kérték ki a hi- 1 va'taloé szervek tanácsát, a parte­ment tanácsát, nem hallgatták meg a kövélemiényt A vezetők egy szo­báiba (Buktak 25 diplomatát (te tisiz'tet és kiinev'ezítéik okiét .^s®a'kér- tök/’-Tuek. a szerződés aláírásai előtt senkiidnek sem mutálták meg, mínntlia a miniszteri tárcáik esette- ges gazdái jelentenék egész Fram- ciaorszságot.” De Gauelle tábornak azt te ki­jelentette, hogy Franci aorszúgnals megegyezésre kell törekednie a Szovjetiumáóv®], mivel Franoiaor- szag továbbra is a Szovjetunió szövetségese, a köztük fennálló szerződőst soha nem mondták fel. A kot kos falvak kultúrája A Lenin nevét viselő kolhoz egyike a leggazdagabbaknak a tambovi kerületben, de jól is­merik hírét messze a kerület határain túl is. A „Lenin-kolhoz” nagy népszerűséget szerzett ma­gának azzal, hogy egyformán jól fejleszti a mezőgazdaság minden ágát, építkezik, gazdag termést takarít be minden évben, fejlett az állattenyésztése, nagy a jöve­delme. A „Lenin-kolhoz” vagyonát miliió rubelekkel mérik. A kol­hoz legértékesebb tőkéjét azon­ban mégis az emberek teszik. A kolhozrendszer, amely a faluban megszilárdult, a parasztok új nemzedékét szülte, akik új ele­tet építenek. Az az út, amelyet ez az élenjáró kolhoz megjárt, a szovjet parasztság győzedelmes menetét tükrözi a kommunizmus felé. „A föld hatalma” és a „sötét­ség uralma”, — ezekkel a fogal­makkal határozták meg az orosz irodalomban a falu helyzetét. A földesurak, kulákok és a tisztvi­selők honosították itt meg fe­kete „kultúrájukat”: a cárt gaz­dagító korcsmákat, ökölvívást az ünnepnapokon, mázclmányokat, melyek az égi és a földi cár uralmát dicsőítették, „irodalmat”, mely arra tanította a rabokat, ho­gyan kell engedelmeskedni az uraknak, hogyan kell szelíden tűrni. A földesuraknak és kapi­talistáknak egyaránt érdeke volt, hogy a falu fel ne szabaduljon a kényszermunka, koldússzegény- ség és tudatlanság játma alól, ér­deke volt, hogy az ostobaság fojtsa el a paraszt alkotó gon­dolatait és a szabadság, szépség és boldogabb élet utáni törekvé­sét. Aránylag rövid idő alatt megépült az új falusi kultúra épülete alá a tartós gazdasági alap. Ezt az alapot annak ered­ményeképpen tudtuk megépíteni, mert megvalósítottuk a párt irányvonalát az ország szocialis­ta iparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása terén. „A falu, — mondta Sztálin elvtárs, — a várostól és iparától kap most segítséget: traktorokat, mezőgaz­dasági gépeket, autókat, embere­ket, szerszámokat. De hiszen ma­guknak a falvaknak is, meg van már az iparuk a gépállomások, javítóműhelyek, a kolhozok ipari vállalatainak mindenféle foimája, kisebb elektromos állomások stb. képében. A város és falu között tátongó kulturális szakadék eltű­nik.” Megszoktuk már, hogy ne cso­dálkozzunk íalvaink életében végbement igen sok változás fe­lett. Számunkra már megszokott dologgá vált a faivak teljes vil­lamosítása, a kolhozok rádióháló­zatának kiépítése,, a falusi 10 osztályos iskolák, előadótermek a ^kolhozokban. Pedig micsoda cso­dálatos, hatalmas változások men­tek végbe ezáltal a falvak életé­ben. Vegyük csak a villamosí­tást. Lenin a „népművelés táma­szának” nevezte az első villany­telepet, melyet egy moszkvai fa­luban akkor nyitottak meg, ami­kor a bolsevikok az országban megkezdték az új élet építését. Az elektromos energia nemcsak a gazdasági élet hatalmas emelőjé­vé vált, hanem fordulatot vitt a paraszt egész életébe, a falu kul­túrájába. Az Uraiban azelőtt „Sötét”-nek neveztek egy falut. Az elektromos állomás megépíté­sekor a kolhozmunkások azt kö­vetelték, hogy változtassák meg ezt a nevet. „Világos” — ezt a nevet adták falujuknak, amelyet esténként beragyog a villany­fény, amelyben rádió és mozi, újság és könyv van; amelyben már nincs az a sötétség és tu­datlanság, ami a régi istennáta- mögötti falut jellemezte. Nyckraszov annakidején meg • irta, hogy '.szorn.iuhozik az oiosz ész, a kultúra központjaitól ’á- vol”. Ma már eltűnt a távolság a központok és „istenhátamögötti" helyek között. A Szovjetunióban nincs „vidék” a szó régi érteimé­ben. A szovjet falu osztozik a várossal a szocialista kultúra ál­dásaiban, Moszkva hangja a rá­dión át eljut a legtávolabbi fal­vakba. A falvak lakói hallgatják a főváros adásait a legkülönfé­lébb témákról. A parasztok meg­ismerkedhetnek a filmművészet újdonságaival. A városból ha­talmas könyvfolyam áramlik a falvakba. A klubbokban a művé­szet és tudomány legjobb képvi­selői szólnak a párásítókhoz. igen sok pártszervezet pél­dát mutat a falusi kultúrmunka megszervezésében. A moszkvaiak nagy sikereket értek el a mosz­kvai terület kolhozainak villamo­sításában és rádióhálózatának megteremtésében és a város cs falvak közötti kulturális kapcso­latok íriszeié:, .ér then és kimélyí- tésében. A szovjet sajtó hírt ad az omszki, odesszai, vinnicai és zsitomori területek' pártszerveze­teinek a falu rádiósitása, a falusi könyvtárak megalakítása, a sport- mozgalom és a leült árgárdák fej­lesztése és iskolaépítés terén el­ért pozitív tapasztalatáról. Az új idők új követelményeket hoznak. Ilélmérföldes csizmával nulad előre az élet, gyorsan fej­lődnek az emberek. Ma már más mértékkel kell mérni a kulturá­lis élet színvonalát a faluban. — Ami tegnap még eredmény volt, ma már, a lakosság növekvő igényeinek fényében, nem elé­gítheti ki teljesen a falut. Kol­hozainkban a „vörös sarok”-rólés az olvasószobáról áttérnek a klubra és a kultúrházra; az tle­iskoláról a tízosztályos közcp- ■skoiára, a könyvespolcról a könyvtárra, a széttagolt intézke­désekről a falusi Kulturális mun­ka hatalmas felépített terveire. A „Lenin-kolhoz” kommunistái világosan látják maguk előtt a falusi kultúrmunka frontját. A „kultúra” fogalmába sok minden tartozik: gépek kezelése, a lermé- szet átalakítása, a falvak rende­zése, telefon és távíró, kórház, iskola, mozi, rádió, Könyv, klub, sport, kultúregyüttes. A kulturá­lis építésnek nem szentelnek ke­vesebb figyelmet, mint a kolhoz gazdaságának. A szellemi kultúra bősége — ezt a célt állították ma­guk ele. Magasztos, nemes cél ez! A f. u ióbbi évek alatt meg­erősödtek, kifejlődtek a falusi párt- és komszomolszervezetek, lénye|escn emelkedett munkájuk színvonala. A falvaknak megvan a saját népi értelmiségük. Van, aki vezesse a kulturális munkát! A pártszervezeteknek, a szov­jet szerveknek és kulturális in­tézményeknek az a feladatuk, hogy korunk követelményeinek megfelelő magaslatra emeljék a falusi kulturális munka színvo­nalát. Az élenjáró kolhozoknak nemcsak a gazdasági és szerve­zési munka terén vannak nagy­szerű tapasztalataik, hanem a kulturális munka megszervezése terén is. Ezeket a tapasztalatokat meg kell ismernie és fel kell használnia minden falunak. NÉPLAP 3 1953 NOVEMBER 14, SZOMBAT

Next

/
Thumbnails
Contents