Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)
1953-11-07 / 263. szám
1953. NOVEMBER 7, SZOMBAT A PÉLDA EREJE „JÖPÄR éve, már, de úgy emlékszem rá, mintha ma történt volna. 1943 januárjában estein fogságba, sebesülten. Ekkor ismerkedtem meg a szovjet emberekkel. Féltő gonddal gyógykezeltek bennünket a kitűnő szovjet tábori orvosok. Rövid három hét alatt teljesen rendbejött a térdem. 1944 tavaszán már 200 kilométeres körzetben járhattam szabadon. Dolgoztunk, építettünk s megkaptuk becsületes bérünket. Barátaink elismerték a jó munkát, s hogy őszinte legyek, én is meg voltam elégedve szaktudásommal. Kevés kőműves volt képes hozzám hasonlóan négy köbméter téglát is bedolgozni nyolc óra alatt. Nagy dolog volt ez a fogolytáborban, a napi három köbméteres magyar rekord mellett. Iván Bocsarov elvtárs, a kievi villanykombinát főmérnöke is elismerően beszélt az eredményeimről, de munkamódszeremet már kifogásolta. Fárasztó, fejetlen kapkodásnak minősítette. Olyasmit emlegetett, hogy a szovjet kőművesek, a sztahanovisták nem négy, hanem háromszor négy köbméter falat is bedolgoznak nyolc óra alatt minden nagyobb megerőltetés nélkül. Bocsarov elvtárs szavai bármennyire is meggyőzőek, segíteniakaróak voltak, bántották önérzetemet. És egy pillanatra mintha megingott volna önbizalmam. Sokáig gondolkodtam, de hiába. Munkatársaimmal együtt nagyapáink két és fél—három köbméteres rekorderedményeit emlegettük és szilárd meggyőződéssel jelentettem ki minduntalan: lehetetlen Bocsarov elvtárs állítása. Nem lehet igaz a sztahanovistákról szóló „legenda“. Bocsarov elvtárs mosolyogva válaszolta: a szovjet emberektől 1917 őszén sokkal nagyobb tetteket is látott és hallott a világ. S határozottan tette hozzá: Megtanítunk benneteket is e módszerekre, hogy majd otthon, a felszabadított országotokban, saját javatokra értékesíthessétek. S másnap megjelent Arlov elvtárs, hogy bemutassa sztahanovista munkamódszerét. Én oldalról, egy téglacsomón ülve, figyeltem a „furcsa“ előkészületeket, amelyeket Arlov elvtárs munkaszervezésnek nevezett. Először is — szerintem — feleslegesen sok téglát rakott az állvány mögé, elegendő lett volna ez 15 embernek is és habarcsból is ennek megfelelő mennyiséget készíttetett. Ügylátszik, hogy az arckifejezésünk és gúnyos megjegyzéseink váltották ki belőle, — a mi Arlov elvtársunk nyugodtan megállt és határozott hangon kijelentette: Ezt a túl soknak vélt anyagot két betanított segédmunkásommal a minőségi követelményeket kielégítve, minden na- ayobb erőfeszítést mellőzve, nyolc óra alatt beépítem. Én és társaim hitetlenkedve hallgattuk e „nagyképű“ kijelentést. És százat tettem volna egy ellen,’hogy nincs az a „hármas fogat“, mely 5.600 darab téglát beépít nyolc óra alatt. De Arlov elvtársat csöppet sem zavarták hitetlenkedéseink. A felépítendő falszakaszhoz lépett s intésére az egyik segédmunkás már terítette is a habarcsot, a. másik pedig a téglát adogatta, melyet Arlov elvtárs nyugodtan, biztos mozdulatokkal, szaporán rakott, egyenes sorokat képezve a zsinór mellé. Csak néztem, s mintha megbabonáztak volna, le sem tudtam venni a szemem a hatalmas téglacsomóról, amely számomra — szédületes sebességgel fogyott, fogyott, míg estére az utolsó darabig bekerült a felhúzott új falba. AZ IDŐ haladt. Én szorgalmasan tanulmányoztam a szovjet elvtársak munkamódszereit, különös gonddal Iván Bocsarov főmérnök c.l7*árs tanácsait. Az eredmény nem is maradt el. 1946 augusztusában az „Igaz szó“ nagyobb cikkben méltatta munkánk eredményét. A cikk többek között ezt mondja: „Pozsonyi Zoltán magyar hadifogoly ötös brigádjával nyolc óra alatt 13.000 darab téglát rakott, a minőségi követelményeket kielégítve, a falba.“ — Majd így folytatja: — „Pozsonyi Zoltán és négy társa dicséretben és ezer—ezer rubel pénzjutalomban részesül.“ Hát így történt.“ * Legutóbbi beszélgetésünk során ezzel a történettel tett eleget kérésemnek (mely az volt, hogy meséljen a Szovjetunióbeli élményeiről) Pozsonyi Zoltán, a magyar építőipar kiváló forradalmára, a Kossuth-díjás kőműves. A júniusi napfény már a kora reggeli órákban is a hűvös oldalra késztette az emberekét. A dohánygyári építkezés portása a szokottnál korábban vélte feltűnni az első embercsoportokat a nagy híd tetején. Az igazat megvallva hajnali négy órakor máién is talpon voltam. S rettenetes lassúnak találtam az idő múlását. A munkaidő 7 órakor kezdődött, de én már 5 órakor indultam otthonról a munkahely felé. E napon elsőnek akartam a munkahelyre érni. De tévedtem, mert a hídon már 10 munkatársammal haladtam keresztül. Ok sem tudtak aludni az előző estén hallottak után. Ugyanis nz történt, hogy az építésvezetőség tudtunkra adta, hogy reggel Pozsonyi Zoltán egy új, egy szovjet fala- zási módszert fog bemutatni, mellyel előreláthatólag 600—700 százalék teljesítmény is elérhető. Reggel fél hétkor az üzem valamennyi dolgozója megérkezett. Azok, akik vonattal érkeztek, a gyaloglási rekordidőt állították fel az állomástól az építkezésig vezető útszakaszon. Az emberek izgatottak voltak. Hajtotta őket a kétely, a hitetlenkedés, a kíváncsiság. Voltak, akik megjegyezték: „lehetetlenség az”, „egy óránál nem bírja tovább azt a nagy hajszát", „nyomorékká hajszolja magát”, mások pedig: „jó munkának idő kell”, „ma felrakja, holnap ledülik”, „mondva csinált falat fog rakni'” de voltak olyanok is, akik azt mondták .szemébe röhögök a kudarca után”. Es hogy őszinte legyek, én magam se sokat jósoltam a kezdeményezőnek. A CSENGŐ hét órát ielzö I éles hangja szakította félbe gon- j dolataimat. Elérkezett a várva- várt pillanat. Pozsonyi Zoltán felállt a méterei bakállványra s az őt figyelő kíváncsi kétkedő szemekbe nézett. Tekintete biztató volt. Nyugodtsága, a biztos siker látszatát keltette. S ez még jobban felizgatta az embereket. „E módszerre,amelyet most bemutatok, a szovjet elvtársak tanítottak meg — szólalt meg halkan Pozsonyi elvtárs. — Nem lehetetlenség az, amit e módszerről hallottak. Csupán munkaszervezés dolga. Arról van sző, hogy három emberre osszuk föl azokat a mozdulatokat, melyek a falazáshoz szükségesek. A maiterterí- tést egy segédmunkás is el tudja végezni. Miért ne végezze hát segédmunkás? Á falazásnál a legfárasztóbb a kőműves számára az, hogy minden egyes tégláért le kell hajolnia. E fárasztó mozdulatokat is mellőzheti a kőműves egy másik segédmunkás beállításával. így a kőműves nem csinál mást, csak a kezébe adott téglát a zsinór mellé illeszti. Ennyi az egész s a három ember — egy szakmunkás, két segédmunkás — könnyű' szerrel végzi el 8—10 kőműves munkáját. „E szavak után munkához látott Pozsonyi elvtárs két segédmunkásával. S mi, akik még mindig kétkedve, hitetlenkedve vártuk az eredményt, szavai után sem sokat változtattunk előző véleményünkön. Azonban most is bebizonyosodott, hogy minden szónál meggyőzőbb a tett. Este a hangos bemondó pillanatok alatt röpítette szerte a hírt. Pozsonyi Zoltán napi átlagos teljesítménye 1130 százalék. A szekercém egy pulcfába vágtam s rohantam én is a kétkedő embercsoporttal a felrakott fal minőségét „vizsgálni”. A kőművesek mindenáron hibát akartak találni az új falban. De hiába függőztek, léceitek, keresztbe-kasba méregettek, a fal a rajzoknak megfelelően, centiméter pontossággal volt elkészítve. Az emberek néhány percig gondolkodtak. Látszott rajtuk, hogy érzelmeikkel viaskodnak. A ..jósok” most „szerényen" hallgattak, viszont egyre több volt az elismerő vélemény. S másnap már három brigád, harmadnap öt, utána 10 s 15 vette át a nagyszerű módszert... Három hét múlva már azon csodálkoztunk, ha úgy telt el a nap, hogy nem volt ezer százalék. S rövid pár hét alatt az ország minden részében követőkre talált Pozsonyi elvtárs nagyszerű hőstette. Sünről .lózscf. A fehérgyarmati gépállomás traktoristái teljesítették november 7-re tett fogadalmukat Az elmúlthavi termelési értekezleten Bihari Sándor traktoros javaslatára gépállomásunk dolgozói vállalásokat tettek november 7 tiszteletére. Bihari Sándor ekkor art vállalta, hogy éves tervét 130 százalékra teljesíti, A felajánlások után megkezdődött a munka. S a verseny azt eredményezte, hogy gépállomásunk 12 dolgozója már túlteljesítette éves tervét. A 12 dolgozó között szerepel Bihart Sándor is, aki 160 százalékra teljesítette éves tervét, de nem sokkal van mögötte Valóczki Sándor DlSZ-ftetal sem, aki 154, vagy Szilágyi János, aki 146 százalékra teljesítette az éves tervet. A tervüket teljesítők száma még nagyobb lehetett volmi, ha gépállomásunk műszaki dolgozói több segítséget adtak volna a trabtorlsták- nak. Ez vonatkozik Bereczki ve. zető mechanikusra is, aki a gépek jó karbantartásával elháríthatta volna a sok műszakikiesést. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy gépállomásunkon csak két traktorista tudta 100 százalékon felül teljesíteni őszi tervét. Igen jól megálltak helyüket a honvédség kötelékéből most leszerelt elvtársak. Kancsal Zsigmond és Csiga! József traktoristák a kisari Szabadság termelőszövetkezetnél dolgoznak. Az elv- társak muti,kábaállásuk óta állandóan 220 százalékos teljesítményt érnek el. ! Pdlövzi Endre politikai helyettes. i* i n t !•: í* i t É s ___________* A csengeti járás termelőszövetkezeti pártszervezeteinek munkája és feladatai A térmélő&aövetkezetek megsai- lárdítúsának egyik lényeges feltétele: biztosítani a termelőszövetkezetek alapszabály szerinti vezetését, őrizni a szövetkezeti demokráciát. A. csengeni járás térmeloszövetkereteinek párrszervezetei nem voltak eddig a szövetkezeti demokrácia őrei. nem fordítottak gondot a tagok jogainak tiszteletbe ntartá- SHta, többhelyen megtűrték, hogy a termelőszövetkezet vezetőt a tagok megkérdezése nélkül intézkedjenek. Ez csökkentette a tagok felelősségérzetét s gyengítette a szövetkezeti gazdálkodáshoz való viszonyukat is. A termelőszövetkezetek pártszervezeteinek nagy többsége nem segítette a gazdasági vezetőket a szövetkezelL demokrácia betartásában, s nem vonták felelősségre azokat, akik a hibát elkövették. Nem támaszkodtak a hibákat meglátó és kijavítani akaró, helyesen bíráló szövetkezeti tagok véleményére. így a hibák nagyrészét nem is tudták idejében kijavítani. Arra sem fordítottak kellő gondot a pártszervezetek, hogy az Idősebb szövetkezeti tagok könnyebb műn- kát, s nagyobb megbecsülést .kapjanak a termelőszövetkezetben. Még a viszonylag jól dolgozó gfl- csályi Dózsa tsz-ben is előfordult, hogy a pártszervezet szemethúnyt Beke elvtárs, a szövetkezet elnökének kiskirályoskodása felett, amiből az következett, hogy a tagság nagyrésze elszakadt a vezetőktől. Súlyosabb hiba mutatkozott a ro- zsúlyl Vörös Csillag termelőszövetkezetben, ahol Köfner elvtárs, a pártszervezet titkára, ahelyett, hogy biztosította volna a szövetkezeti demokrácia betartását, maga is ön- kényesfeedett, figyelmen kívül hagyta a tagok véleményét, bírálatát. Köfner elvtárs egyedül, a tagok megkérdezése nélkül próbálta a munkát irányítani. így a tagok nem támogatták, amiből a termelőszövetkezetnek anyagi kára származott. A csengersimai Petőfi tsz. vezetőinek önkényeskedése már addig terjedt, hogy a szövetkezet pénzének egyrészét saját céljaikra használták fel. Az urai Sztálin termelőszövetkezet tagjai gyakran fordultak Kő- ródi elvtárshoz, a szövetkezet párttitkárához, azzal a kéréssel, hogy vonja felelősségre a szövetkezet vezetőit az elkövetett hibák miatt. Kóródi elvtárs azonban nem tett eleget a tagok kérésének, s ennek oka az volt. hogy maga is megsértette a szövetkezeti demokráciát, jogtalanul vett el saját részére a szövetkezet takarmányából. Mindezek a hibák főleg a járási pártbizottság rossz munkamódszeréből, lélektelen, bürokratikus vezetéséből adódtak. A járási párt- bizottság tagjai nem törekedtek arra, hogy megtanítsák a járás termel őszü vetkezeti pártszervezeteit, hogyan gondoskodjanak a szövetkezeti demokrácia betartáséról. Titkári értekezleten, s alapszervezeti taggyűlésen beszéltek ugyan a J. B. tagjai általánosságban arról, hogy „meg kell erősíteni a szövetkezeti demokráciát”, de hogy mi a szövetkezeti demokrácia, s a párt- szervezet mH tegyen annak érvényre jutásáért, — arról nem lie- széliek. A járási pártbizottság ülésein külön napirendben még nem foglalkoztak ezzel az igen fontos kérdéssel, s ebből adódott az is, hogy a járási tanács, ülésein sem beszéltek erről. Sok esetben a járási tanács dolgozói, s a községi tanácsok is lábbal tiporták a sző- vetkezeti demokráciát. Bár a kormányprogramul megjelenése óta történt változás ezen a téren, mert a járás termelőszövetkezeti pártszervezeteinek egy része mind több gon-dot fordít a tagok Javaslataira, bírálataira, azonban a hibák kijavítása lassan halad. Akadályozza a gyors javulást, hogy a járási pártbizottság még mindig nem foglalkozott ér. demlegesen ezzel a feladattal, s a terme] üszővel kezetek vezetőt körében még mindig nem sikerült elérni, hogy minden tevékenységüket a tagság bevonásával, javaslatainak figyelembevételével, a szövet, kezet! tagok életszínvonalának emelése érdekében végezzék. Példa erre a császlói Petőfi termolősztö- velke/set elnökének, Tóth elvtársija k magatartása, aki úgy véleke- dik, hogy „helytelen a tagok be- vonása az irányításba, vezetésbe, mert akkor nem halad jól a munka”, A nagygécl Úttörő termelőszövetkezet pártszervezete is szemethúnyt afelett, hogy a tsz. elnöke és könyvelője a tagság megkérdezése nélkül vásárolt lovakat, s a tagság csak akkor szerzett tudomást erről, amikor már az istállóban volt a jószág. A pártszerve, zet nem vonta felelősségre a szövetkezeti demokrácia megsértőit, g így lehetőséget adott a további hibák elkövetésére. Súlyos hiányosság a járás tér. melőszövetkezeli pártszervezeteiben1 az is, hogy nem biztosították a. középparasjztok részvételét a vezetésben, nem hallgatták meg azok- nak a középparasztoknak véleményét. akik nagyobb termelési ta- pasztalattal rendelkeznek, s nagyi segítséget adhattak volna a gaz. dálkodás helyes menetéhez. így ;t középparasztság nagyrésze nőm érezte magáénak a szövetkezetét,: s az ellenségnek ezek soraiban sí-1 került • legkönnyebben bomlasztó munkát végezni. Még az olyan termelőszövetkezetben is, mint a sza- mosbecsi Dózsa, ahol előrelátható.' lag 50 forint értékű lesz egy munkaegység. A pártszervezet nem fog-, lalkozott helyesen a középparasz- tokkal, nem biztosította, hogy a szövetkezet vezetői meghallgassák' ezek véleményét is. így ebben a termelőszövetkezettien. az ellenség szavára közel 15 középparaszt döntött a kilépés mellett. A tapasztalat azt bizonyítja^ hogy ott. ahol a pártszervezet nem biztosítja a szövetkezeti demokrá- cia betartását, ahol a vezetők ön- kényeskednek, kiskirályoskodnak, ott az ellenség könnyebben végez! bomlasztó munkát, amely arra irányul, hogy megsemmisítse a közös; vagyont, a tagok jóléiének alapját.' Az ellenség mesterkedésének visz- sz áverése, a termelőszövetkezetek megszilárdítása érdekében légion- tosabb feladat: a szövetkezeti demokrácia biztosítása. A járási párt- bizottság feladata segíteni az alap. szervezeteket abban, hogy azok többi figyelmet fordítsanak a tsz. tagok szociális körülményeire, egészség- védelmére, bírálataira, javaslataira. hogy valamennyien érezzék: a szövetkezet az övék. A pártszervezetek állandó feladata: segíteni, ellenőrizni a termelőszövetkezeti vezetők munkáját, hogy a szövetkezeti demokrácia betartásával a szövetkezet1 tagsága magáénak érez. ze, megszeresse a nagyüzemi gazdálkodást, s becsületes munkával, magasabb termelési eredmények elérésével a szövetkezetekben jólétet teremtsen. fw*
