Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-06 / 262. szám

1953 NOVEMBER 6, PÉNTEK Jk. fla^ar llol|$oxóli BViríja K»%|»»ntí % easeíőségenek 1^53 október :U-i liiníáiozaía 3 Ünnepségek, tűzijáték a Forradalom évfordulóján Nyíregyházán és megyeszerte választékút, amelyek iránt a ke­reslet megnövekedett s amelyek­ben még hiány mutatkozik. Na­gyobb mennyiségben kell gyárta­ni és forgalomba hozni jóminősé- gű szöveteket, készruhőt, cipőt, gyermekfehérneműt, bútort, edényárut, különböző háztartási felszerelési tárgyakat, motorke­rékpárt stb. 1954-ben biztosítani kell a lakosság ellátását jóminő­ségű tüzelővel. A paraszti vásár­lókat jobban el kell látni kisgé­pekkel, műtrágyával, szerszámok­kal, szeggel, dróttal, építőanyag­gal, mésszel, rézgáliccal stb. ' Meg kell javítani kereskedel­münk munkáját. Belkereskedelmi szerveink munkájából ki kell kü­szöbölni a szervezetlenséget, ve­zérelvünkké kell tenni a vásárlók igényeinek minél tökéletesebb ki­elégítését, a közönség figyelmes, gondos kiszolgálását. Az ipari , központokban a munkások, a dol­gozók igényeinek gondos mérlege­lésével tovább kell fejleszteni az üzlethálózatot, el kell érni, hogy a dolgozók gyorsabban végezhes­sék el a vásárlásaikat és munká­juk után is friss élelmiszerekhez juthassanak. Meg kell javítani a földmüvesszövelkezetek munká­ját, hogy a falu iparcikkekkel va­ló ellátása bőségesebb, zökkenö- mentesebb legyen. VI. A Központi Vezetőség júniusi kibővített ülésének határozata nyomatékosan hangsúlyozta, hogy meg kell szilárdítani a törvé­nyességet. A párt és a kormány intézkedéseinek eredményekép­pen a törvényesség megszilárdí­tása a júniusi teljes ülés óta je­lentős lépésekkel haladt előre. — Megvalósult a széleskörű amnesz­tia. Megszűnt az internálás rend­szere, feloszlatták az mternáló- táborokat. Feloldották a kitele­pítettek lakhelyhez kötöttségét. Megszűnt a kuláklista. Hatékony intézkedéseket léptettek életbe a rendőrség, az államvédelmi szer­vek, a bíróságok gyakorlatában a törvényesség biztosítása érdeké­ben. Létrejött a legfőbb ügyész­ség, a törvényesség egyik alap­vető biztosítéka. A Központi Vezetőség azonban felhívja a párttagok és különö­sen az állami szervekben és taná­csokban dolgozó kommunisták fi­gyelmét, hogy még mindig elő­fordul törvénysértés, még most is megtörténik, hogy hatóságok, különösen a falun, ridegen intézik a dolgozók ügyeit. A Központi Vezetőség felszólít­ja az összes állami és pártszér- veket, hogy erélyesen számolják fel a helyenként még előforduló törvénysértéseket és teljes mér­tékben szerezzenek érvényt a tör­vényeknek az állami, a gazda­sági és a társadalmi életben. Az ország törvényes rendje a lakosság nyugodt, biztonságos életkörülményei ugyanakkor meg­követelik, hogy minden állampol­gár tartsa tiszteletben a törvé­nyeket, fegyclmezeten tegyen ele­get kötelességeinek. Érvényt kell szerezni az állampolgári fegye­lemnek minden téren: az adófize­tésnél, a begyűjtésnél, az összes állampolgári kötelezettségek hi­ánytalan teljesítésénél! VII. A Központi Vezetőség megál­lapítja, hogy a júniusi kibővített ülés határozata nyomán javult a pártonbelüli demokrácia. Fejlő­dött a párt alapszervezeteiben és a vezető pártszervekben a bírá­lat és önbírálat, szélesedett az alulról jövő bírálat. Csökkent a ' személyi kultusz, amely össze­egyeztethetetlen a marxizmus- leninizmus szellemével. Kezd ki­alakulni a pártszervezetekben és a pártszervekben a kollektív ve­zetés. Megnőtt a taggyűlések, va­lamint a választmányok szerepe és tekintélye. Növekedett a párt­tagság aktivitása a pártélctben. A Központi Vezetőség ugyan­akkor leszögezi, hogy a vezetés módszereinek és, egész rendszeré­nek megjavítása, a belső párt­élet kifejlesztése, a kollektív ve­zetés megvalósítása leién a párt még csak kezdeti eredményeket ért el. Felhívja az egész párttag­ság, valamennyi pártszervezet és pártszerv figyelmét arra, hogy a pártonkvüli demokrácia, a kol­lektív vezetés ügyét ne tekintse időleges, ...."szeri kampányjellegű feladatnak, ez a lenini forradal­mi munkáspártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának is állandó módszere, működési törvénye. — Döntő feltétele ez a párt előtt álló feladatok sikeres megoldásá­nak, a párt és a munkásosztály, a párt és a pártonkívüli dolgozó tömegek közötti szoros, megbont­hatatlan kapcsolatnak. Megállapítva a pártélet megja­vításában eddig elért eredménye­ket, a Központi Vezetőség rá­mutat arra, hogy a belső párt- élet felélénkülése számos párt- szervezetben befelé-fordulással párosult, a széles pártonkívüli tömegek között a párttagok és a pártszervezetek által végzett fel- világosító, agitációs munka elég­telen, a pártszervezetek nagyré­sze nem egyezteti össze megfele­lően a belső pártmunkát és álta­lában a politikai munkát a gaz­dasági munkával s ezért gyengült a pártszervezetek és Ijártszervek figyelme a termelés iránt az iparban és a mezőgazdaságban. A A pártszerveeztek és pártszervek kezdik ugyan elsajátítani a párt­életben a vezetés helyes módsze­reit, de a tömegek helyes kom­munista vezetése terén még lé­nyeges előrehaladás nincsen. A bírálathoz való viszony és az ön- bírálat olykor formális: nem min­dig követik megfelelő tettek a bírálatot és önbírálatot. Egyes pártszervezetekben megfeledkez­nek arról, hogy a párt szervezeti felépítésében és egész működésé­ben érvényesülni kell a demo­kratikus centralizmusnak, .hogy a demokratikusan megválasztott szervek határozatai á párt min­den szervére és minden tagjára egyaránt kötelezőek. Komoly elmaradás mutatkozik azon feladatok megvalósításában, amelyeket . a júniusi kibővített ülés ideológiai és elméleti téren szabott meg. Az egyes párttagok­nál a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet elméleti és ideológiai kérdéseiben bizonyos zavar és tanácstalanság mutatko­zott, aminek leküzdéséhez a párt vezetése kellő időben nem fogot hozzá és amelyet maradék­talanul még nem számolt fel. A Politikai Bizottságnak gondoskod­nia kell arról, hogy kidolgozásra és tisztázásra kerüljenek azok az elméleti és ideológiai kérdések, amelyek az új helyzettel, pártunk és népi demokráciánk fejlődésé­nek új szakaszával kapcsolato­sak. s amelyek tisztázása elen­gedhetetlenül szükséges a párt helyes politikájának megvalósítá­sához. Tekintetbevéve, hogy egész to­vábbi fejlődésünk döntő láncsze­me, kulcskérdése a mezőgazdaság termelésének nagyarányú fejlesz­tése, — és figyelemmel arra, hogy a magyar mezőgazdaságban még különféle típusú gazdasági alaku­latok egymás mellett működnek, ami bonyolulttá teszi a feladato­kat a párt számára: az egész párt egyik legdöntőbb, alapvető fel­adata a falusi pártmunkában évek óta tapasztalható elmaradás, sőt visszaesés felszámolása. A Köz­ponti Vezetőség kötelezi a Politi­kai Bizottságot, valamint: a párt megyei, járási és egyéb vezető szerveit, hogy a mezőgazdaság jelentőségének megfelelően fog­lalkozzanak a falusi gépállomósi, termelőszövetkezeti, állami gazda­sági stb. pártszervezetek megerő­sítésével, építésével, pártéletével, vezetésének megjavításával és e szervezeteknek, különösen a falu­si pártszervezeteknek összetételé­vel. Biztosítsák, hogy a falusi pártszervezetekben mind nagyobb számban legyenek közvetlen ter­melőmunkát. végző dolgozó pa­rasztok. Mind az iparban, mind a mező- gazdaságban biztosítani kell, hogy a pártszervezetek összeegyeztes­sék a politikai munkát a gazda­sági munkával, elsősorban a ter­melés feladataival, irányítsák, ve­zessék a munkaversenyt, karolják, fel a dolgozók helyes élenjáró kezdeményezéseit! Támogassák erőteljesen a műszaki értelmisé­get, a mérnököket, technikusokat, agronómusokat, a < népgazdaság erői gyors átcsoportosítása érde­kében kifejtett tevékenységük Don, tudatosítsák közöttük munkájuk nagy jelentőségét és közvetlen összefüggését az egész nép jólété­nek emeléséért folytatott harccal. Pártunk erejét az 1953-as terv­év sikeres befejezésére és az 1954. évi népgazdasági terv teljesítésé­re, illetve túlteljesítésére kell összpontosítani. E cél érdekében mozgósítani kell a magyar mun­kásosztályt, az egész dolgozó né­pet. Meg kell értetni minden dol­gozóval, hogy népgazdasági ter­vünk a népjólét emelésének ter­ve. Helyileg és országosan a terv teljesítését minden egyes dolgozó ügyévé kell tenni. Minden egyes pártszervezetünk, minden egyes kommunista lelkes, odaadó mun­kájától függ, hogy győzelemre vi­gyük a népjólét emelésének 1954-es tervét! A párt csak akkor képes ered­ményesen leküzdeni a nehézsége­ket. ha széleskörű fáradhatatlan felvilágosító munkát végez a dol­gozó tömegek a lekor~ág legszéle­sebb rétegei között. Erinek érde­kében a kommunistáknak • ibhan kell támogatniok és mozgósítaniok a szákszervezeteket, a DISZ. szer­vezeteit, az MNDSz-t és más tÖ- megszervgzeteket. Fordítsanak a pártszervezetek és pártszervek fokozott figyelmet a helyi tanácsok munkájának megjavítására; segítsék elő, hogy a tanácsok, mint az állam hatalom helyi szervei és mint a lakosság legszélesebb tömegszervezetei, tel­jes mértékben betöltsék szerepü­ket: erősítsék kapcsolataikat a la­kossággal, törődjenek a lakosság mindennapi érdekeivel, a község­fejlesztés és gazdálkodás ügyével, s ugyanakkor biztosítsák a köz­ponti feladatok megvalósítását is. A Magyar Dolgozók Pártjának politikája — a magyar munkás- osztály politikája. Ez a politika a munkásosztály, a magyar nép anyagi és szellemi felemelkedé­sének, Magyarország felvirágozta­tásának, a békének, a nemzeti függetlenségnek, a nemzeti egy­ség megerősítésének, a szocializ­mus építésének a politikája! A Központi Vezetőség júniusi kibővített ülésén meghatározott politika megköveteli, hogy e. párt még következetesebben elmélyít­se és megsokszorozza kapcsola­tait a munkásosztállyal, a dolgozó parasztsággal, az értelmiséggel, az egész néppel. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége felhívja a párt valamennyi szervezetét, az összes párttagokat és tagjelölte­ket, hogy zárják még szorosabbra soraikat, s odaadóan, szilárd aka­rattal biztosítsák a Központi Ve­zetőség júniusi teljes ülésén ho­zott határozatok, az ott megálla­pított politika, valamint a jelen határozatban megjelölt feladatok gyors megvalósítását! A Központi Vezetőség felhívás­sal fordul az egész magyar do­gozó néphez, minden hazáját sze­rető magyarhoz, a béke és a füg­getlenség minden hívéhez, hogy széles nemzeti egységben össze­fogva, segítsenek valóraváltani a Magyar Dolgozók Pártjának, Nép- köztársaságunk kormányának po­litikáját, diadalra juttatni a ma­gyar nép felemelkedésének nagy ügyét. A Nagy Októberi Szocia isu Forradalom 39. évfordulója alkal­mából nagyszabású ünnepségekéi rendeznek Szabolcs-Szalmár vala­mennyi községében is. Az üzemek, termelőszövetkezetek, falvak ün­nepi estjeit ma rendezik meg. Ha­sonlóképpen ma este hat órai kez- deftel rendezi a Megyei Pártbi­zottság és a Megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága a megyei köz- ponti ünnepséget Nyíregyházán, a Városi Színházban. Az ünnepi beszédet dr. Moskovits Károly elvtárs tartja, majd művészi mű­sor következik. Az ünnepségen a megye legkiválóbb dolgozói vesz­nek részt. Ma este fél hat órai kezdettel Nyíregyházán az ifjúság fáklyás­felvonulást rendez. ma.j<l hat óra­kor tűzijáték lesz a Városi Tanács épülete előtt. November 7-én, az évforduló napján, délelőtt 10 órakor Nyír­egyházán megkoszorúzzák a Mali- novszkij-emlékművet a dolgozók küldöttei. A koszorúzást tüzérségi díszsortűz vezeti be. Látogatások az „Am óra“ cirkálón Leningrad (TASzSz): A Néva gránitpartjánál áll a dicsőséges „Auróra“* cirkáló, amelynek pán­célján arról tanúskodik a felirat, hogy az „Auróra“ 1917 október 25-én (november 7-én) ágyúinak sortüzével hírt adott arról, hogy Oroszországban győzött a prole­tárforradalom. Sokan látogatják az „Aurőrá‘*-t. A látogatókat gyakran kalauzolja Tyimofej Lipatov idős tengerész­tiszt, aki több évtizeden át szol­gált az „Aurórá“-n. Lipatov 1917- ben tagja volt a cirkáló hajóbi­zottságának. A látogatók érdeklő­déssel hallgatják beszámolóját a szovjet hatalom kivívásáért indí­tott harc feledhetetlen napjairól, a cirkáló félévszázados történeté­ről. Az „Aurórá‘‘-t sok külföldi kül­döttség látogatja meg. Kedden a Lengyel-Szovjet Baráti Társaság küldöttsége látogatta meg a törté­nelmi hírességű hajót. Az „Auróra“ vendégkönyvében különböző nyelveken sok bejegy­zés található. Az „Auróra“ jelenleg a lenin- grádi „Nahimovisták“ kiképző­hajója. Itt tanulnak a jövendő tengerésztisztek. A DIPLOMATA Ezerkilencszáztizenkilenc. Alig húsz versztnyire lehettek tőlünk Kolcsak bandái. A Komszomol első nemzedéke mind egy szálig a fronton volt, az új komszomol- szervezetben még a legidősebb tag sem volt több tizenhat éves- nél. Vityka éppenséggel csak tizenhárom volt, de — akárcsak a többi — pillanatra sem vált volna meg ócska puskájától. A komszo- molisták nappal teljesítettek őr­szolgálatot a telep utcáin. Vitykát a telep bejárata elé állították, persze nem a front felőli, hanem a hátsó kapuhoz. Életében először volt akkor őrségen. A fontos meg­bízatás tudatában büszkeség és izgalom duzzasztotta mellét. Ha­marosan szárnyrakapta gondola­tait gyerekfantáziája ... Tyüh, de jó lenne most foglyul ejteni egy fehéret, vagy lefülelni egy ellen­séges felderítőt!. .. Egyenesen odavinné a parancsnok elé, fe­szes vigyázzba vágná magát és jelentést tenne ... — Hé, gyerek, mit csinálsz te itt? Vityka előtt, mintha csak a földből nőtt volna ki, magaster­metű, ismeretlen ember állt meg, prémbekecsben, füles katonasap­kában. vörös bajusszal az orra és a szája között... Vityka nagy szemeket meresztett a furcsa kül­sejű emberre. Ki ez, — a mi em­berünk, vagy ellenség? . . . Ha a mi emberünk, vörös szalag lenne a sapkáján, ha a fehéreké, valami epolett lenne a vállán. Ezen azon­ban se egyik, se másik. Csak mo­solyog. — Azt kérdeztem tőled, fiam, ki■ vb«v és mit csinálsz itt? — Én, bácsi .. . nem vagyok se fehér, se vörös, a helyi ifjúság, — bökte ki végre Vityka. A bajuszos ember jóízűen kaca­gott. — Szóval se vörös, se fehér? Értem. Nagy diplomata vagy te, fiacskám! .. . — Jó, de most már mutassa az igazolványait, — igyekezett hiva­talos hangot használni Vityka. — Ez már férfias beszéd!... Vityka gondosan átvizsgálta az iratokat, aztán egyszercsak hami­sítatlan gyermekmosoly vonta be szeplős Szócskáját. — Ne higgye ám, hogy gyáva­ságból mondtam, hogy se vörös, se fehér!... Ki akartam puhatol­ni, hogy maga miféle szerzet. —'*fú<3om én azt, fiacskám. Hi­szen azért mondtam, hogy nagy diplomata vagy. Vitykán rajtaragadt a „diplo­mata“ elnevezés. Eleinte megsér­tődött miatta, aztán hozzászokott. De dicsőséget nem ezzel szer­zett magának. Vitykát nagyon megszerette a bajuszos ember, akiről hamarosan kiderült, hogy a helyi forradalmi bizottság újon­nan kinevezett elnöke. Magához vette Vitykát, aki amolyan szárnysegédje lett. Ö is füles sap­kát tett a fejére és úgy körülcsa­varta magát mindenféle szíjakkal, hogy még mi is megirigyeltük. — Egyszer aztán a forradalmi bizott­ság elnöke felsorakoztatta az ud­varon a rendkívüli helyi alakula­tot és így szólt: — Elvtársak, engedjétek meg, hogy nyilvánosan köszönetét mondjak a forradalmi bizottság előtt Viktor N. elvtársnak, aki elfogott egy kémet és ezzel nagy szolgálatot tett a Vörös Hadse­regnek és a forradalomnak!... Vityka lángvörös arccal állt ott és zavartan mosolygó arcocskáján büszkén ragyogott a két szeme. Mikor azt akarta mondani, hogy „A forradalmat szolgálom!“ — el­fúlt a hangja az izgalomtól, csak tátogott, de egy szó nem sok, any- nyi nem jött ki a torkán. A templomszolga volt a kém. A fia a harangtoronyból papírsár­kányt eregetett a levegőbe, min­denféle színes papírcsíkokkal a sárkáhy farkán, — így jelezte a fehéreknek csapataink mozgását. Az apja tanította rá. Vityka gya­nút fogott és jelentette a forra­dalmi bizottság elnökének. .. . Mostanában, valahányszor a lapokban közleményt olvasok dip­lomáciai fogadásokról és ott látom Viktor N. nevét, mindig a piros­ra hevült „diplomata“ Vitykát lá­tom magam előtt szikrázó, fekete szemével. n. Beljajev. NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents