Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)
1953-11-01 / 258. szám
N fi P L A P 1953 NOVEMBER 1, VASÁRNAP " m ELMÉLETI TAIÁCSAPÓ ^ A kctloshataloin .feliedéről Ezekben a hetekben tanulmányozzák a második évfolyamon tajhuló elvtársak a Bolsevik Párt történetének netedik fejezetét. Ez a fejezet ismerteti a bolsevikok harcát a tömegek megnyeréséért, az 1917-es polgári demokratikus forradalom és az Októberi Szocialista Forradalom közötti időkben és mélyen elemzi ennek az időszaknak jellegzetes sajátosságait. Az 1917-es februári forradalom elsodorta a cárizmust és életre hívta a Munkások és Katonaküldöttek Tanácsát. A tényleges hatalom a felfegyverzett munkások és parasztok szovjetjeinek kezébe került. A dolgozó nép széles tömegeit azonban egy időre rabul ejtették a mensevikiek és az esze- rek által terjesztett kispolgári illúziók, ígérgetések. Amíg a bolsevikok szívós felvilágosító munkát folytattak a fronton a katonák között és terjesztették a Bolsevik Párt álláspontját az igazságtalan háborúval kapcsolatban, — addig a hátországban, a tanácsokban a vezetést a mensevikiek és eszerek ragadták magukhoz, akik a tanácsok hatalmát alárendelték a burzsoázia által megalakított Ideiglenes Kormánynak. így tehát az 1917-es februári forradalom után különleges helyzet állott elő Oroszországban. Létezett egy burzsoá-jellegű kormány tőkés miniszterekkel, mely tovább folytatta a cárizmus politikáját. Nem törődve az évek óta folytatott háború következményeivel, az országos méretekben jelentkező éhséggel, tovább folytatta az igazságtalan, rabló háborút. Jellemző e kormány népellenes magatartására az a tény, hogy jóváhagyta azt a titkos szerződést, melyet még annakidején a rárizmus kötött angol és francia partnereivel. Ebben a szerződésben megállapodtak abban, hogy Perzsiát felosztják egymás között, Kínát kirabolják, valamint Ausztriát is . felosztják és a német gyarmatokat meghódítják. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a Bolsevik Párt felvilágosító munkájának eredményeként a dolgozó tömegek csakhamar rájöttek, hogy az ideiglenes kormány nem a nép, hanem a kapitalisták érdekeit szolgálja. A burzsoá-jellegű ideiglenes kormány mellett volt azonban egy másik hatalom is. Ez a hatalom a Munkások és Katonakül- döttek Tanácsa, mely a forradalom tüzében született és a munkásosztály és a parasztság,diktatúrájának szerve volt. Maga az a tény, hogy egy országon belül egyszerre —- ha nem is egyenlő súllyal — két hatalom létezett, bonyolulttá teszi a kérdés megértését annál is inkább, mert az addigi forradalmak történetében ilyen jelenségre példa nem volt. A kettős hatalomnak sajátos jellege abban volt, hogy a burzsoázia kezében voltak ugyan a hatalom összes szervei, a különböző miniszteri tárcák, de ugyanakkor — Lenin elvtárs szavaival — létezett egy „kiegészítő“, amolyan mellékkormány, amely az ellenőrzés szerepét töltötte be. Ez a Munkások és Katonaküldöttek Szovjetje, mely nem rendelkezett az államhatalmi szervekkel és a felső vezetése ideiglenesen a mensevikiek és az eszerek kezébe került. De mégis olyan hatalmat képviselt, melynek részese volt a munkásosztály és a parasztság is. Osztály összetétel szempontjából a Munkások és Katonaküldöttek Tanácsa a proletariátusból és a katonaruhába öltözött parasztok küldötteiből állott, akik a forradalmi diktatúrát képviselték. Le- nin elvtárs ezt a hatalmat olyannak jelölte meg, „amely közvetlenül a forradalmi hódításra, a néptömegek alulról jövő kezdeményezésére támaszkodik és nem központosított államhatalom által kiadott törvényre“. Lenin elvtárs ezt a hatalmat az 1871. évi Párisi Kommünhöz hasonlította. Már az 1905-ös forradalom is megmutatta, hogy a tanácsok a fegyveres felkelés szervei és az új hatalom csírái. A két hatalom létezése egyben két diktatúrának — a proletariátus és a burzsoázia diktatúrájának — egybefonódását jelentette. — Nyilvánvaló, hogy az ilyen összefonódás soká nem állhatott fenn és az egyiknek meg kellett semmisülnie. „A forradalom fejlődésében a kettős hatalom csak átmenetet fejez ki, amikor a forradalom már túlhaladt a szokásos polgári demokratikus forradalmon, de még nem ért el a proletariátus cs parasztság „tiszta“ diktatúrájához“ — írta Lenin elvtárs 1917 áprilisában. A forradalom fejlődésének ebben a szakaszában megvolt tehát a továbbfejlődés lehetősége, vagyis a szocialista forradalom kivívása fegyveres felkelés nélkül. A forradalom át- növését polgári demokratikus forradalomból szocialista forradalommá, elkerülhetetlenné tette az a tény, hogy az adott történelmi körülmények között még a demokratikus forradalom feladatait sem lehetett megoldani az egyetlen következetes forradalmi osztály. a proletariátus diktatúrája nélkül. Az ideiglenes kormány egész magatartása, összetétele és politikája semmi jelét nem mutatta annak, hogy a földet kiosztja, vagy az elemi, polgári demokratikus jogokat biztosítja a dolgozóknak. A forradalom békés átnövését lehetővé tette volna a tanácsok rendszere. Ezen belül a proletariátus forradalmi pártja, a Bolsevik Párt az eszer és mensevik befolvás legyőzésével, a nép döntő többségének megnyerésével, a lenini taktika alapián fegyveres felkelés nélkül elérhette volna a proletariátus hatalmának megteremtését. A békés átmenet lehetősége azonban csak a július 3-tól 5-ig lezajló eseményekig tartott. Az ellenforradalom szervezkedése, a közeledő katasztrófa sürgette a szocialista forradalom mielőbbi megvívását fegyveres felkelés útján. A mi viszonyaink között a fel- szabadulás után a munkásosztály közvetlen részese volt a hatalomnak, ami nagyban megkönnyítette a pártnak olyanirányú munkáját, hogy a viszonylag békés átmenetet biztosítsa a proletárdiktatúrához. Helytelen lenne erőszakolt párhuzamot vonni az oroszországi 1917-es februári forradalom győzelme után bekövetkezett helyzet és a mi 1945—47-es viszonyaink között. A leglényegesebb azonban az, hogy pártunk a lenini-sztálini tanításokat alkalmazva. 1917 halhatatlan értékű tapasztalatait felhasználva, — napról napra leleplezte a dolgozó nép ellenségeit, szívós következetességgel harcolt a tömegek megnyeréséért, a proletárdiktatúra előfeltételeinek biztosításáért. MARKOVICS MIK LÖS A politikai oktatás tapasztalatai Kék községben Az 1953—54-cs oktatási év kezdetén községünk propagandistái összeültek, hogy megbeszéljék: hogyan tudják emelni a hallgatók eszmei politikai színvonalát: hogyan tegyék ünnepélyessé az évnyitót. A tanácsháza feldiszített termében várták az úttörők virágcsokrokkal azt a pillanatot, hogy erre az alkalomra elkészített kis műsorukkal ékesebbé tegyék a politikai iskolák ünnepélyes megnyitóját. Községünkben négy politikai iskola indult 71 fővel. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy az Sz. K. P. történet I. évfolyamán tanuló elvtársaknak vezetem a tan- folyamot. Az iskola sikere érdekében, valamennyi hallgatóval előre elbeszélgettem és ennek köszönhető, hogy a már két esetben megtartott foglalkozáson a hallgatók mindannyian kivétel nélkül megjelentek. A második foglalkozásra megvásároltam valamennyi hallgató részére a Párttörténet könyvét és elkészítettem az első fejezetből egy mintajegyzetet azért, hogy a hallgatóknak bemutassam a helyes jegyzetelést. Hallgatóim valamennyien megértették, hogy az Sz. K. P. történetének tanulmányozása hatalmas ideológiai fegyver pártunk tagjainak nevelésében, elméleti elmaradottságunk felszámolásában. Czaga Péter elvtárs, a Petőfi tsz. dolgozója, az első előadás után úgy nyilatkozott, hogy egész héten dolgozik a tsz-ben, de alig várja a kedd estét, hogy az elvtársakkal, mint egy család, tanulmányozza az Sz. K. P. történetét. Magain is igyekszem jól felkészülni úgy az előadásra, mint a vita vezetésére. A megadott irodalmat kijegyzetelem, amelyből az előadást tartom, ugyanakkor vitavázlatot készítek, amely a helyes vitavezetés alapját képezi. A többi tanfolyamokat Illetően is vannak eredmények. Jól indult a II. éves politikai iskola és a DISz. politikai kör, ahol a hallgatók megjelenése mintegy SO—9“ százalékos. Gottfried és Halász propagandista elvtársak helyesen elbeszélgetlek hallgatóikkal és munka közben is beszélgetnek a politikai oktatás fontosságáról. Nem így áll a helyzet a gazdátlanul hagyott I. éves politikai iskolánál. Az iskola kezdete óta, másfél hete, már a harmadik propagandista van! A jelenlegi propagandistának, Szőllősi elvtársnőnek az a feladata, hogy felszámolja a hiányosságokat és biztosítsa, hogy a konferenciákon a Zl főből ne csak 3—5 fő jelenjék meg. Ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges a községi pártbizottság segítsége is. Mi, propagandisták, érezzük azt, hogy milyen hatalmas feladattal bízott meg bennünket pártunk és hogy mennyire fontos az elméleti színvonal emelésével, a hallgatók bevonásával az egész falu lakosságának mozgósítása az őszi mezőgazdasági munka elvégzésére, a vetéstervek teljesítésére és termelőszövetkezeteink megszilárdítására. URI DEZSŐ, propagandista. Adjon nagyobb segítséget a biri-i Béke tsz. pártszervezete a politikai iskoláknak A biri-i Béke tsz. pártszervezetében két politikai iskola indult be, az egyik elsőéves, a másik II. éves SzKP politikai iskola. A tanfolyamokat ünnepélyes keretek között nyitották meg. Szilágyi János elvtárs a partszervezet titkára megnyitó beszédében foglalkozott azzal, hogy minden lazaságot, fegyelmezetlenséget fel fognak számolni, hogy a politikai iskolákon pontosan felkészülve jelenjenek meg a hallgatók. De ez csak ígéret maradt, mert folyó hó 20-án egyik politikai iskolán sem tudták a foglalkozást megtartani, mivel maga a pártveze- tőség tagjai sem jelentek meg. Pedig komoly szüksége van a marxizmus-lenintzmus elsajátítására Szilágyi János, Bodnár Ilona pártvezetőségi tagoknak is. Ezt a mulasztást a vezetőség sürgősen pótolja, elsősorban példa- mutatásukkal érjék el, hogy minden kommunista tartsa kötelességének a párt Szervezeti Szabályzatnak betartását. A Szabályzat kimondja: minden párttagnak kötelessége, hogy „szakadatlanul fejlessze politikai tudását, és emelje műveltségi színvonalát, igyekezzék elsajátítani a marxiz- mus-leninizmus tanításait. ’. Az oktatás lebecsülése nagyban megmutatkozik a termelő munkában is, ami megnyilvánul abban, hogy több olyan szövetkezeti tag van, aki nem érzi magáénak a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodást, s nem veszi ki részét kellően az őszi mezőgazda- sági munkából. Gyakran az ellenséges elemek befolyása alá kerülnek, mert nincsenek felvértezve a marxi-lenini elmélettel. A biri-i Béke tsz. pártvezetőségének tagjai példát vehetnének á Táncsics tsz. tagjaitól, ahol annak ellenére, hogy pártszervezet sincs, a dolgozók mégis rendsze- résén részt vesznek az oktatásban, s a tanultakat hasznosítják mindennapi munkájukban. Bállá Sándor. ÓVODÁBAN * (A mai „Óvónők napjáéra) Van-e kedvesebb dolog annál, mint vidám, nevető gyermekeket látni? Hallgatni, mikor este, munka után hazatérünk és gyermekünk egésznapi óvodai élményeit meséli, szaval, énekel, táncol? Sok szülő gondol hálával a mai napon óvónőinkre. Ök foglalkoznak addig a gyermekekkel, míg édesapjuk, édesanyjuk a gyárban, hivatalban, vagy a mezőn dolgozik. Ök tanítják meg a kicsi emberpalántákat arra, hogy szeressék szüleiket, kicsi koruktól kezdve szeressék édes hazánkat ... * A nyíregyházi Csillag-utcai óvodában tanít Szabó Margit vezető óvónő. Soha nem látni rosszkedvűnek, mindig mosolyog. Három éve végezte el az óvónőképzőt Nyírbátorban. Első állomása Nyíregyháza volt. Amikor megkapta kinevezését, nagy lelkesedéssel kezdett munkához. — Jó visszaemlékezni pár esztendő munkájára, látni, hogy ez a munka nem volt eredménytelen, — mondja. Voltak nehézségei munkája kezdetén. A szülők nem a legnagyobb örömmel fogadták. Az első napokban 20 gyermek jött el. Ma 140 gyermek jár az óvodába. A szülők is megszerették az óvodát. — Minden „Szülők iskoláján“ tele van az óvoda nagyterme. Ezt úgy érte el, hogy hangulatossá teszik az előadásokat. Szerepelnek, énekelnek a gyermekek a szülők előtt, s ezek a kis előadások még vonzóbbá teszik a nevelést ismertető estéket. Nemcsak a gyermekek problémáit, a szülők kérdéseit is közösen oldják meg. Bizalommal fordulnak hozzá az emberek, mert tudják, hogy jó szívvel segít. Öt is segítik munkájában. Nemrégen bábszínházát csináltattak a szülők, több mint ezer forintot gyűjtöttek össze erre, fényképet készítettek az óvoda életéről, szőnyeget vettek, térítőkét, falvédőket adnak, hogy még kedvesebbé tegyék gyermekeik második otthonát. S hogy jól érzik Itt magukat az apróságok; azt ezek után nem is kell nagyon bizonyítani. Vidám nótájuktól az egész udvar hangos. — Nemcsak játszanak itt a gyermekek; megszokják a rendet is. Két napos felel azért, hogy ne legyen por az óvodában. Ök locsolják a virágokat, s ha ezzel a munkával elkészültek, az ajtóhoz mennek, ellenőriznek minden kis cipőt, tiszta-e? Reg- gelenkint adják át a naposi tisztséget, amely külön ünnepélyes aktus a nap megkezdésében. A hetes vezeti le ezt minden esetben. Megáll a kicsikkel szemben, s azt mondja: „gyerekek felállni“. S a gyerekek felállnak. (Ha nem állnak fel egyszerre, vagy zörögnek, rájukszól, „tessék leülni“.) „Naposi szolgálatátadás“ — mondja, — s ezután a régi naposok az újaknak adják át a karszalagot. Hogy mennyire komolyan veszik ezt a rendtartást a gyermekek, arra egy példát mond el óvónénijük. — A múltkoriban éppen akkor kerestek, amikor szolgálatátadás volt, s megmozdultam. Észrevette a hetes pajtás és komolyan megszólalt: „szolgálatátadás van“! Igaza volt, ilyenkor nem szabad mozogni. Jellemző, hogy nagyon szeretik a kicsinyek egymást. Most kerültek az óvodába két és féléves gyermekek, s a nagyobbak védnökséget vállaltak felettük. Azon van legtöbbször a vita, hogy ki vigyázzon a kisebbekre. — A napi munka is igen változatos. — Bábelőadásokban gyönyörködnek, ' filmét vetítenek, sőt „bálba“ is mennek. A zenét maguk szolgáltatják. Van egy kisdobos, három cintányér és mellé énekelnek A fiúk felkérik a lás nyokat. Ha a fiú nem szépen hajlik meg, a kislány kikosarnzza. „Nem vagy udvarias, nem megyek ve! ed táncolni.“ Ha meg táncoltak együ'f, mindketten azt mondják tánc végén: „köszönöm“. Legjobban a „Hopp Juliska“, aztán az „Ettem szólót, most érik‘--re tudnak csárdásozni. Hogy. ilyen szép eredményeket tud Szabó Margit elérni, abban nagyon sokat köszönhet a szovjet módszerek tanulmányozásának. Mikor elvégezte napi munkáját, hozzáfog a szovjet pedagógusok könyveinek olvasásához és ezt munkája további folyamán gyümölcsözteti is. Ezenkívül továbbképzésben is résztvesz, ami szintén nagy segítségére van a tanítás menetében. — A kicsinyekre két. óvónéni mellett három gondozónő is vigyáz, A segédgondozók is vigyáznak az óvoda tisztaságára. Bármerre nézünk, mindenütt rend fogad bennünket. A kicsinyek benn a teremben papucsban járnak, hogy a felkelőit padlót össze ne karcolják. — Most tatarozták az óvódét, 17.000 forintot költött rá államunk. Nagy és felelősségteljes munkájuk van az óvónőknek, de ezt a szép feladatot bátran, örömmel és jól oldják meg. Sz. M.
