Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-16 / 244. szám

1953 OKTÓBER 16., PÉNTEK a A III. Szakszervezeti Világkongresszus október 14-i délelőtti ülése Becs (TASzSz): A III. Szakszer­vezeti Világkongresszus október 14-i, délelőtti ülésén az elnöklő Dange (India) Elias Habának, a libanoni munkásosztály küldötté­nek adta meg a szót. Hába ismertette a libanoni munkásosztály nehéz életkörül­ményeit. A dolgozók nehéz helyzetének fő oka, — mondotta •—> hogy Libanon gazdasági élete külföldi monopóliumok uralma alatt van. Ezután Delannoue, a Pedagógu­sok Nemzetközi Szövetségének (az SzVSz. szakmai tagozata) tit­kára szólalt fel. Elmondotta, hogy a kapitalista, gyarmati és fél­gyarmati országokban a gyerme­kek még a legalsóbbfokú oktatás­ban sem részesülnek. Igen sok országban rendkívül nehéz a ta­nítók anyagi helyzete. A gyarma­ti és függő országokban megfojt­ják a nemzeti kultúrát, a gyer­mekek nem tanulhatnak saját anyanyelvűkén. Delannoue felhívta a kongresz- szus részvevőit, nyújtsanak se­gítséget a pedagógusoknak ab­ban a harcban, amelyet az ifjú­ságnak az oktatáshoz való jogá­ért, a demokrácia, a béke és a népek közötti barátság szellemé­ben való oktatásért vívnak. Antonio Gonzales, a mexikói Vera Cruz kikötő dokkmunkásai autonóm szakszervezetének kép­viselője biztosította a kongresz- szust, hogy a tanácskozásokon szerzett tapasztalatokat Vera Cruz dokkmunkásai felhasználják majd az emberi életkörülményekért folytatott harcukban. A kongresszus küldöttei nagy érdeklődéssel hallgatták Micuo Nakamura japán küldött beszé­dét. A japán dolgozók képviselője közölte, hogy a japán szakszerve­zetek 17 küldötte vesz részt a kongresszuson. A küldöttek több­sége a Szakszervezeti Világszövet­ség kötelékébe tartozó szakszerve­zeteket képviseli. — A japán munkásosztály — állapította meg Nakamura — az utóbbi időben aktívan harcolt a munkabérek emeléséért, a koreai háború és az amerikai megszállás ellen, az ország szabadságáért és függetlenségéért. — A múlt év — mondotta Na­kamura — a nagy osztályössze­ütközések jegyében telt el. Több, mint 310.000 bányász, 120.000 elek­tromosipari dolgozó támogatásá­val hatvan napon át sztrájkolt, tiltakozásképpen az úgynevezett „iparracionalizálás“ ellen, ami gyakorlatilag a kizsákmányolás fokozását, a reálbérek csökkené­sét jelenti. Nagy sztrájkok voltak a vasúti közlekedésben, a vegy­iparban, az acél- és papíriparban és más iparágakban is. — Ezév augusztusában először sztrájkoltak a katonai táborok és raktárak polgári alkalmazottai. A sztrájkolok száma meghaladta a 150.000-et. Nakamura hangoztatta, hogy az utóbbi időben rendkívül megerő­södött az a nemzeti mozgalom is, amely a Szovjetunióval és a Ki- nai Népköztársasággal való ke­reskedelmi és kulturális kapcso­latok fejlesztéséért küzd. Ezután Manül Rivas, a spanyol dolgozók országos szövetségének volt főtitkára, — aki megfigyelő­ként vesz részt a kongresszuson, — emelkedett szólásra. Rivas megbélyegezte a fasiszta Franco-uralmat, amely a dolgo­zók vadállati elnyomásának és kizsákmányolásának rendszere. Megállapította, hogy a Franco és az Egyesült Államok között nem­régen megkötött katonai szerző­dés az éhség és erőszak e rend­szerének megerősödését mozdítja elő. Komor Imre a Nemzetközi Uj- ságírószövetság nevében üdvözöl­te a III. Szakszervezeti Világ- kongresszus küldötteit. Hangsú­lyozta, hogy a Nemzetközi Ujság- írószövetség következetesen har­col a jobb életkörülményekért, a békéért és a haladásért. A Nem­zetközi Ujságírószövetség — je­lentette ki Komor Imre — szoros kapcsolatokra törekszik a Szak- szervezeti Vi lágszövetséggel . Szük­ségesnek tartja az állandó köl­csönös tájékoztatást, s gyakorlati segítséget szeretne kapni a Sz. V. Sz.-től a népek életét, igényeit és szükségleteit híven és tárgyi­lagosan tükröző hírek terjeszté­séhez. A délelőtti ülés végén Louis Saillant, az SzVSz. főtitkára vá­laszolt a beszámolója feletti vitá­ban elhangzott hozzászólásokra. Kijelentette, hogy a küldöttség hozzászólásai a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom erejéről és érettségéről tanúskodtak. Közölte, hogy a Szakszervezeti Világszö­vetség támogatja a vietnami nép­pel való szolidaritás és a világon jelenleg folyó gyarmati háborúk megszüntetéséért vívott harc nem­zetközi napjának megtartására beterjesztett javaslatokat. — Szükség van rá, — hangoz­tatta Louis Saillant —, hogy meg­hallják a vietnami háborúk meg­szüntetését követelő népek har­sány szavát. Viharos taps fogadta az SzVSz. főtitkárának e szavalt. Louis Saillant ezután azzal a kéréssel fordult a nyugatnémet szakszervezetek képviselőihez, hogy adják tudtára a német mun­kásságnak és az egész német nép­nek: a Szakszervezeti Világszö­vetség erélyesen ellenzi a bonni és párizsi katonai szerződéseket. Louis Saillant felhívta az angol szakszervezeteket, hogy közösen szálljanak szembe a német fasiz­mus felélesztésével, Nyugat-Né- metország háborús tűzfészekké változtatásával. — A III. Szakszervezeti Világ- kongresszusnak — jelentette ki a SzVSz. főtitkára — az akcióegy­ség megteremtésére nyílt levélben fel kell hívni a kötelékébe nem tartozó szakszervezeteket. Louis Saillant beszédének je­lentős részét a kapitalista, gyar­mati és félgyarmati országokbart az egységért folyó harcnak szen­telte. Élesen bírálta a „szabad szakszervezetek nemzetközi szö­vetsége“ és az amerikai szakszer­vezeti központok, az AFL és a CIO reakciós vezetőinek szaka- dár cselekményeit. A francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának többsége öthatalini tárgyalásokat sürget Párizs (MTI): Georges Bidault külügyminiszter szerdán beszá­molót tartott a nemzetgyűlés kül­ügyi bizottsága előtt. Beszámolója során Bidault hangoztatta, hogy ellenzi az öthatalmi konferencia gondolatát. A külügyi bizottság tagjai szá­mos kérdést intéztek a külügymi­niszterhez, s a kérdésekben visz- szatükröződött a bizottság nagy többségének az az óhaja, hogy a nagyhatalmak kezdjenek tárgya­lásokat a nemzetközi feszültség onvhítésére. Sokan kifejezték nyugtalanságukat a bonni és pá­rizsi egyezmények ratifikálásával kapcsolatban. így Jules Moch szocialista kép­viselő, a bonni és párizsi egyez­mények ratifikálásának nemzet­gyűlési előadója ezeket mondotta Bidaultnak: „Ne keltse tárgyaló partnereiben (t. i. Dulles és Eden külügyminiszterekben, akikkel Bidault pénteken Londonban ta­lálkozni fog) azt a reményt, hogy az európai védelmi közösségről szóló egyezményt gyorsan ratifi­kálni fordák. Szeretném emlékez­tetni önt arra, hogy a bizottság még meg sem kezdte az egyez­mény vizsgálatát.“ Jules Moch végül felhívta Bi­dault figyelmét, hogy londoni tár­gyalásai során győzze meg kül­ügyminisztertársait az öthatalmi konferencia (vagyis a Szovjetunió, Kína, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország közöt­ti értekezlet) szükségességéről. Kijelentette, hogy a bizottság tagjainak többsége osztja vélemé­nyét. | Az ENSZ közgyűlésének nyolcadik ülésszaka New-York, (TASZSZ.) Az ENSZ közgyűlés különleges politikai bi­zottságának október 13-i délelőtti ülésén Guatemala és Libéria kép­viselőinek felszólalásával befeje­ződött az általános vita az új tagok felvételének kérdésében. Az elnök bejelentette, hogy le­zárja az általános vitát. Java­solta, hogy a küldöttek érdemben nyilatkozzanak a szovjet és pe­rui küldöttség határozati javasla­tait illetően. Hozzátette: mivel a Szovjetunió küldöttsége nem ra­gaszkodik ahhoz, hogy szavazás­ra bocsássák a tizennégy állam egyidejű felvételét javasló hatá­rozattervezetét, két határozatter­vezet maradt: a Szovjetunió öt állam egyidejű felvételét javasló határozattervezet és a perui kül­döttség határozattervezete. Cshatari, Pakisztán képviselője kijelentette, hogy a pakisztáni küldöttség véleménye szerint a szovjet és a perui határozatterve­zet nem mond ellent egymásnak, s ezért mind a kettőt megsza­vazza. Byrnesnek, az Egyesült Álla­mok képviselőjének azzal a rá­galmazó kijelentésével kapcsolat­ban: miszerint Albánia és Bulgá­ria nem békeszerető országok s agresszív politikát folytatnak Görögországgal szemben, Pakisz­tán képviselőj'e megállapította, hogy neki, bár tagja volt az ENSZ balkáni bizottságának, Al­bánia és Bulgária Görögország elleni „agresszív cselekményeire“ vonatkozólag semmiféle adat sincs birtokában. Byrnes, az Egyesült Államok képviselője, majd utána Anglia, a Délafrikai Unió és Görögország képviselői a népi demokratikus országok felvétele ellen foglalt állást és tovább folytatták a tag­felvétel kérdésében egyes orszá­gok előnyben részesítésének, más országok hátrányos megkülönböz­tetésének politikáját. Ellenezték a Szovjetunió új határozati javas­latét. Katz-Suchy, Lengyelország kép­viselője beszédében hangoztatta: a különleges politikai bizottság általános vitája az új tagok fel­vételének kérdésében, némi re­ményt nyújtott arra, hogy ezt a kérdést megoldhatják már a köz­gyűlés 8. ülésszakán. Utána J. A. Malik elvtárs, a Szovjetunió képviselője emelke­dett szólásra. Malik elvtárs bebizonyította, hogy nem helytállók az Egyesült Államok, valamint Anglia és a Délafrikai Unió küldöttének ál­lításai, amelyek szerint a Szov­jetunió határozattervezetében fel­vételre javasolt öt állam béke- szerződését aláírt országok köte­lezettségei állítólag nem kötelező érvényűek. Ilyet csak azok állíthatnak, akik már régen a békeszerződés durva megszegésének útjára lép­tek. Malik elvtárs a továbbiakban rámutatott, hogy az Egyesült Ál­lamok küldöttsége által felhozott indokok közül egy sem bírja el a kritikát. Nem bírja el a kritikát az a régebbi érv sem, hogy Magyar- ország, Bulgária és Románia nem békeszerető országok. Egyéb­ként az amerikai küldött ma már nem vádolta ezeket az or­szágokat a békeszeretet hiányá­val — jelentette ki Malik elv­társ. Hallgatott erről. Azt hi­szem hatással volt rá a pakisztá­ni küldött kijelentése. Malik elvtárs megemlítette az öt ország egyidejű felvételét ja­vasló új szovjet határozatterve­zetet és kijelentette: felhívjuk azokat, akik aláírták az öt ország — Bulgária, Magyarország, Ro­mánia, Finnország és Olaszország — békeszerződését, hogy tegye­nek eleget kötelezettségüknek és támogassák ezeknek az orszá­goknak felvételi kérelmét. Malik elvtárs a perui határo­zattervezettel kapcsolatban rá­mutatott, hogy a Szovjetunió kül­döttsége, mint ismeretes, a Biz­tonsági Tanácsban, a közgyűlé­sen és az ENSZ más szerveiben sohasem ellenezte a tanácsko­zást, a tárgyalásokat, az egyes megoldhatatlan kérdések rende­zéséhez utat kereső kísérleteket. A Szovjetunió küldöttségének, amely ehhez az állásponthoz tar­totta magát, nincs ellenvetése a perui határozattervezet ellen és mellette szavaz majd. A Szovjetunió küldöttsége amellett van, hogy a perui ha­tározattervezetben említett „jog­szolgálati“ bizottság a közgyűlés nyolcadik ülésszakán működjék, munkájáról a nyolcadik ülésszak­nak terjesszen be jelentést. Gyorsbeadósi prémium a lucernamag után A lucernamag nagy érték ha­zai használatra is, mint a leg­elterjedtebb és egyik legértéke­sebb takarmánynövényünk mag­ja, de nagyjelentőségű mint ex­port áru is, melyért drága gépe­ket és nálunk nem lelhető nyers­anyagot kapunk. Az a termelő, aki október hónapban átadja a lucernamagját, a 600 forintos át­vételi áron felül mázsánként 100 forint gyorsbeadási prémiumot is kap. Aki novemberben adja át a lucernamagot, az már az átvételi áron felül csak 50 forint pré­miumot kap. A lucernamagot a terményforgalmi vállalat telepei és a földművesszövetkezétek ve­szik át. Érdeke minden termelőnek, hogy minél előbb elcsépelje maglucernáját és beszállítsa az eladásra szánt mennyiséget, mert ha késlekedik az átadással, tete­mes prémiumtól esik el. SOK KICSI SOKKA MEGY Irta: V. FILirPOVICS, a moszkvai „Dzerzsinszkij“ cséve- és orsókészítő gyár főmérnöke. Nemrég történt, hogy odajött hozzám Szása Dórin, a komszo- moltitkár. — Plecsev és Alekszandrov sze­retne a főmérnök elvtárssal be­szélni. Valami javaslatot forgat­nak a fejükben. Szerintem nem is rosszat. A gyárban mindenki ismeri Vlagyimir Alekszandrovot és Nyi- koláj Plecsevet, az orsókészítő műhely két brigádvezetőjét. Buz­gó, lelkes fiúk, régóta dolgoznak a gyárban és nevükhöz egész cso- "ó újítási javaslat fűződik már. A brigádjuk is jó munkát végez. A velük dolgozó munkásnők sike­resen elvégezték a sztahanovista iskolát, most pedig technikai tan­folyamokra járnak. Hamarosan mind a ketten be­jöttek hozzám. Plecsev nyomban a tárgyra tért: — Megbeszéltük a dolgokat Vo- logyával, meg a lányokkal és az a véleményük: .jobban is lehetne dolgozni, mint most. Gondolja csak meg, milyen gyakran áll a gép valami apró átállítás miatt. A munkásnő meg ölhetett kézzel várhatja, míg a brigádvezető oda­jön. Na már most: tegyük fel, hogy cn éppen el vagyok foglal­va egy másik géppel. Akkor mi történik? Áll, áll a gép ... Hát ezért elhatároztuk, megtanítjuk a lányokat, hogy n.aguk állítsák be a gépüket. Minden műszakban, minden gépnél húsz percet taka­rítunk meg így. (Egy perc alatt 25—27 orsó készül. Ejha! — gon­doltam magamban.) Azt is elhatá­roztuk, hogy előre elkészítjük a tartalékalkatrészeket, hogy min­den kéznél legyen. — De kérésünk van a vezető­séghez is, — vette át a szót Alek­szandrov. — Minden gépre önki­kapcsolót kell felszerelni. (így hívják nálunk azt a szerkezetet, amely önműködően leállítja a gé­pet, ha a papír nem jól kerül a gépbe. A szerkezetet egyik újí­tónk, Kolesznyikov lakatos talál­ta ki.) — Aztán jó lenne fogantyúkat felszerelni a görgőkre, így fele­annyi idő alatt megtölthetjük a gépet papirossal. Harmadszor pe­dig azt kérjük, hogy a műhely­főnök néhány órával előbb szól­jon nekünk, ha újabb rendelésre térünk át, hogy mindent jóelőre kikészíthessünk. Eleget tettünk Plecsev és Alek­szandrov kérésének és segítettünk nekik, amiben lehetett. A két bri­gád felajánlotta, hogy 0.6 száza­lékkal csökkenti az önköltséget, az év vegéig kereken 4.500 rubeit takarít meg, több mint 1.400 kilo­gramm orsót készít megtakarított nyersanyagból, selejtet pedig nem csinál. Az új ötletek szerinti munka kitűnő eredményeket nyújtott. A két brigád átlagban öt százalék­kal emelte a munka termelékeny­ségét, a gépkihasználás mutató­száma 2—3 százalékkal emelke­dett. Egy-egy brigád máris csak­nem 430 kilogramm papírt takarí­tott meg. A minőség is javult. Suva Ahtyanova. Rája Makla- kova, Rája Siskina és Anya Je- meljanova brigádtagok elhatároz­ták, hogy jobban, megismerked­nek a technikával és ezért Alek­szandrov brigádvezetővel együtt beiratkoznak idén az esti iskolára. Első pillantásra Plecsev és Alekszandrov kezdeményezése ta­lán nem is látszik olyan jelentős­nek. Itt egy pár percet, ott né­hány kilogramm papirost takarí­tanak meg. A számítások azon­ban azt mutatják, hogy újításaik segítségével a gyár évi 260,000 rubelt takaríthat meg! Plecsev és Alekszandrov javas­latainak alkalmazása szükségessé tette, hogy a brigádmunka egész szervezését felülvizsgáljuk. Be kellett vezetni a gépvizsgálat óra­grafikonját és nagyobb figyelmet fordítani a munkahelyek tisztasá­gára. A brigádvezető újabban résztvesz a gép főjavítás utáni át­vételében. Megnőtt a brigádveze­tők szerepe: egyszerű gépbeállí- tóból a művezető igazi segítőtár­sai, a brigádok vezetői lettek. A vállalatvezetőség, a szakszer­vezeti bizottság és a komszomol- bizottság széles körben elterjeszti Plecsev éá Alekszandrov kezde­ményezését. Már sok más brigád is átvette módszereiket. Szeptern* berben sztahanovista iskolát léte* sítünk, amelyen Plecsev és Alek­szandrov fogja ismertetni " ­szerét. NIPL1P

Next

/
Thumbnails
Contents