Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-02 / 232. szám
1SB8 ÖKTÖBEK 2, PÉNTEK NÉPLAP 3 Örömmel jegyzett békekölcsönt Győri János káilósemjéni dobozó paraszt G. M. Malenkov elvtárs távirata Mao Ce-tung eivtárshoz a Kínai Népköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából MAO CE-TUNG elvtársnak, A Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormány elnökének Peking A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 4. évfordulóján kérem Önt, elnök elvtárs, valamint a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormányát, fogadja szívélyes szerencsekívánataimat. Az elmúlt négy év alatt az egész világnak megmutatta a Kínai Népköztársaság életrevalóságát és erejét, azt, hogy sikeresen viszi keresztül Kínában a történelmi átalakulást és biztosítja a gazdasági életnek, a kultúrának és a néptömegek anyagi helyzetének felemelkedését. A Kínai Népköztársaság nemzetközi erő lett, amely nem engedi meg az imperialistáknak, hogy akadálytalanul leigázzák Ázsia népeit, hogy büntetlenül olyan politikát folytassanak, amely Ázsiát egy újabb világháború tűzfészkévé tenné. A koreai események arról tanúskodnak, hogy* a kínai nép Kelet elnyomott népeinek hatalmas támasza lett a szabadságért és függetlenségért vívott harcukban. A Kínai Nép- köztársaság sokoldalú haladása az ó'szinte megelégedés és büszkeség érzését kelti az egész haladó emberiségben. Nincs a világon olyan erő, amely megállíthatná a kínai nép előrehaladását hazája nemzeti felemelkedésének és virágzásának útján. A szovjet nép szíve mélyéből újabb sikereket kíván a nagy kínai népnek az ország iparosítási programmjának megvalósításában, a mezőgazdaság fejlesztésében és a nép jólétének fokozásában, népi demokratikus államának további általános megerősítésében. Erősödjék és fejlődjék a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság törhetetlen testvéri barátsága és szoros együttműködése országaink népeinek javára, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, 1953. szeptember 30. G. M. MALENKOV. V, M, Molotov elvtárs távirata Csou En-laj elvtárshoz CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság népi közigazgatási tanácsa elnökének, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének, Peking A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 4. évfordulója alkalmából fogadja elnök és miniszter elvtárs szívélyes szerencsekívánataimat, valamint azt a kívánságomat, hogy fejlődjék tovább es erősödjék minden vonatkozásban az együttműködés és a törhetetlen barátság a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, népeink javára és a világ tartós békéje biztosításának érdekében. 1953. szeptember 30. V. M. MOLOTOV. Szerdán est© hozta be utolsó szekér burgonyáját földjéről Győri János 12 holdas káilósemjéni dolgozó paraszt. Ekkor keresték fel a tanács aktivistái lakásán. Együtt volt az egész család, felesége és 5 gyermeke. Győri János őssjinte örömmel vette kezébe a tollat, hogy beírja a jegyzési lapra a kölcsön jegyzésének összegét. — Sokat kapott az én családom az idén az államtól, — mondja Győri János. — Ez a békekölcsön, amit most jegyzek, csak egy kis hányada annak, amivel engem támogatott a kormány. Sok lenne felsorolni ezeket a kedvezményeket, amelyek minket, egyéni gazdákat is segítenek. A beadási kötelezettség 10 százalékos csökkentése egymagában többszáz forintot jelent a családomnak. A jeg5~zésgyüjtők helyett beszélt az a sok segítség, amelyeket Győri János kapott eddig az államtól. A kukorica- és burgonyabeadási kötelezettség 10 százalékos csökkentése 700 forintot jelent számára. Adójából 900 forintot töröltek. Ingyenesen kezeli állatait az orvos. A szerződéses dohánytermeléssel is jól járt, csak prémiumként 300 forintra és még cigarettára is számol. Ebben az évben egy holdon 30 mázsa kukoricája termett. Burgonyából is 80 mázsát hozott a földje. Beadását már mindemből teljesítette, 20 mázsa burgonyát a napokban értékesített. — Most készülök a nagykállóí vásárba, hogy beszerezzem a családom részére szükséges téli ruhaneműt és lábbelit. Olcsóbban jutok már hozzá, sokkal többet vehetek pénzemért, mint azelőtt. Győri János jegyzett békekölcsönt, mert tudja, hogy ezzel családjának jobb életét segíti elő. Rdkontji Istwän hisieíal frakforos a kölcsönjegíjzfó első napfán csatlakozott a 9 napos mozgalomhoz Palmira Togliatti elvtárs saftonyilatkosata PaLmlro Togliatti elvtárs, a „Paese Sera” című lap egyik szerkesztőjének nyilatkozatot adott azzal kapcsolatban, hogy a Kereszténydemokrata Párt országos tanácsa befejezte munkáját és De Gas- peri, a párt főtitkárává történt megválasztásával ismét a politikai színtérre lépett. A De Gasperi által javasolt kommunistaelleues fronttal kapcsolatiban az Olasz Komunista Párt főtitkára a többi között a következőket mondotta: Erre a javaslatra egyszer már sor került 1650 júliusában, amikor az amerikaiak megkezdték koreai agressziójukat és arra számítottak, A nagyhaltól Vörös Zászló termelőszövetkezet fogatai hordják befelé, a Verébsári-dUllö szélére a felásott burgonyát. Negyedszer fordultak már ma, s most megint üresen állnak a szekerek. — Ahogy lerakodtak, tenyerüket összecsapkodják az emberek, rágyújtanak, hogy ki-ki elszívjon egy cigarettát, egy pipa dohányt. A lovaknak is jólesik néhány perc pihenés. Az elnök, Sőrés László is ekkor ért hozzájuk. — Egyenesen a vasúttöltéstől a földeken jött keresztül. — Szabadság, elvtársak! — Szabadság! — Nincs valami baj? — Nem is kérünk belőle — nevetnek össze a tagok. — Hát te, elnök elvtárs, nem tudsz valami újságot? — kérdezi Gabella Pál. Sőrés elvtárs, az elnök előbb rágyújt s azután mondja: — Most már nincs olyan tagunk, aki ki akarna lépni a szövetkezetből. — Hát Reményi Pál? — kérdezi Szabó István. — Mert ő még a csépléskor a fejébe vette, hogy kilép. Igaz, akkor még többen is gondolkoztak így, de ő makacsol- ta meg magát a legjobban. — Most a minap, egyik reggelen bejött az irodába és azt mondta: „Elnök elvtárs, én úgy gondolom, továbbra is hűséges tagja tudok lenni a szövetkezetnek. Csak nem csinálok csztelcn- séget a saját káromra?!“ — Nagyon igaza van neki — lép a kör közepére Szabó István. Hogy úgy mondjam, én is mérlegeltem magamban ... Reményi Pál hét holddal lépett be, én nyolccal... Beszélgettünk már erről éppen eleget, de ha megint ézöba került ez a kilépés, elmon- iom ón, mi mindent keil számíhogy a világ Dépeit egy újabb hatalmas vérontásba tudják kényszeríteni. A javaslat azonban akkor sem talált visszhangra. Ma De Gasperi ismét támadásba indult. Meg vagyok azonban győződve, hogy az eredmény még csúfosabb lesz, mint 1950-ben. Az országban mind nagyobb tért hódít az a vélemény, hogy szükség van az olaszok széleskörű összefogására, hogy eredményesen tudjanak harcolni a dolgozó nép nyomorának felszámolásáért, a mind jobban fokozódó gazdasági bajok ellen és a reakció nyílt jelentkezése ellen. A lap szerkesztője a továbbiakban megkérdezte, hogy De Gaspetásba venni annak, aki mégis a rosszabbik eszére hallgat. Csak például mondom, ha én kilépnék, a föld kimérésének, telckkönyve- zésének a költségeit nekem kellene fizetni. Ez az egyik. A másik meg az, hogyha a beadott jószágokat is vinném, akkor, amit már kaptam utánuk, azonnal vissza kellene fizetnem. Jó kis összeg lenne ez is, ami az én károm volna. Hát a tízszázalékos kedvezmény, amit a szövetkezet kapott a terménybeadásban? A nyolc hold után be kellene adnom a ráeső részt. De még lenne ez tovább is. Hogy például a szövetkezet eredeti hiteltartozásának reám eső részét is vissza kellene fizetni. Elesnek azoktól a nagy adó- és beadási kedvezményektől, amiket a szövetkezeti tagok kapnak. Itt a szövetkezetben a következő gazdasági évben már havonta vagy hathetenként pénz- előlegre számíthatok, de ha egyénileg gazdálkodnék, — tudom én azt már nagyon jói, — az ember egész tavasztól őszig csak a termésre vár, alig kerül pénz a házhoz. Meg ami a legnehezebb lenne most megint: újra kellene kezdenem a nyolc holddal való küszködést, a látástól-vakulásig való hajszolást. Még sem lenne ennyi hasznom, mint így. Csak egymagám tizenegy mázsa körül vittem haza kenyérnekvalót, vagy két és fél mázsa árpát. De még zárszámadáskor is kapok kenyérnekvalót. Ezenkívül jut munka- egységenkint 3 kiló tengeri, 4 kiló krumpli, 3 kiló takarmány, 6—7 deka cukor... A napokban halriuek a kommunistaellenes front megalakítására vonatkozó javaslatát nem kell-e kapcsolatba hozni a klerikálisoknak azzal a szándékával, hogy hamarosan újabb választásokat tűzzenek ki? Valószínűleg így áll a dolog, — válaszolt Togliatti —, de a szavaktól a tettekig hosszú az út. De Gasperi komoly hibát követett el, amikor Adenaueren keresztül követelte, hogy Olaszországban írjanak ki újabb választásokat. Az olaszok nem szeretik és felháborodva utasítják vissza az ilyen idegen beavatkozásokat, különösen a német revansisták részéről. (ottani Váraditől, a könyvelőtől, hogy 13—14 forint készpénz esik egy-egy munkaegységre. De ha mindent összeszámítok, amit a háromszáz munkaegységemre kapok — zárszámadásig ez még szaporodik is, — lesz az harminc, harmincöt forint is! Ez az, halljátok. Ezt gondolta ugyanígy meg Reményi Pál is! Mondja, beszéli a hatvanhárom éves Szabó István az élet nagy mérlegének játékát, amin csalhatatlanul, világosan dönti meg a nagyüzemi gazdálkodás a kicsi parcellákon való küszködést. — Ez a sok szép, drága jószág, ami már nekünk van, meg a kincseket érő épületek, gazdasági felszerelések... Megvan az ala- punk hozzá, hogy nem félhetünk a holnaptól. Ezután már ilyesmikre sem kell költenünk. Az államunk iránt, — amelyik egyre inkább segít bennünket, — eleget teszünk kötelességünknek, azután mi a munka után még bőségesen részelhetünk. A háztáji föld is egy hold lesz már jövőre. Szóval egy szó, mint száz: Reményi Pál is jól tette, nagyon helyesen tette, hogy mégiscsak a jobbik eszére hallgat! Hosszú volt ez a beszéd, de azért szívesen hallgatták végig a tagok. — Halljátok, tagtársak, menjünk! Kétszer kellene fordulni még máma. Úgy lenne hatszor — indult a szekérhez Gabella Pál. — Reményi hol van most? — kérdezi az elnöktől Szabó István. — Legelsőnek szedte az fel a krumplit a területén. Most a háztáji tengerijét töri. Az emberek egymásután lépnek fel a szekerekre és hangos „Sza- badság“-gal köszönve az elnöknek indulnak vissza, hordani be a gazdag termést, A. B. Bákonyi István, a kislétai gépállomás traktorosa kint szántott a nyírbogán Rákóczi tsz. földjén, amikor ^ gépállomás politikai helyettese kiment hozzá a békekölcsönjegyzés ügyében. — Tudom, hogy ez az összeg nekünk sokszorosan visszatérül — mondta válaszul a politika! helyettes közlésére Bákonyi István. — Ezért örömmel is adom, mert családom további jólétének emelkedéséhez is hozzájárulok vele. Amikor kitöltötte a kölcsönjegy- zési ívet, eszébe jutott egy verseny- felhívás: „Traktoristák,, teljesítsétek 9 nap alatt 10 napos dekád- terveteket”. Tudta már, kinek a felhívása ez: Tamás Józsefé, a ti- szavasvári gépállomás fiatal traktorosáé. — Miért ne teljesíthetném 9 nap alatt 10 napi munkámat? — gondolta Bakonyi István, — hiszen ez. nagy lendítője lenne a gépállomás és a termelőszövetkezet munkájának is! Bákonyi István augusztus 20 tiszteletére 117 százalékra teljesítette éves tervét. Most újabb vállalás teljesítéséért harcol. Megfogadta, hogy november 7 tiszteletére teljesíti tavaszi tervének előirányzatát is. Negyedszer jegyeztünk most békekölcsönt, amely hazánk felvirágoztatását szolgálja. Vállalatunk dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták a külcsönjegyzés hírét. A múltban is voltak kölcsönök, egyre saját magam is jól emlékszem. Kisarban történt. Id. Nagy Béla, a község akkori basáskodó bírája járdaépítés céljára többezer pengőt gyiijtetett össze. Építettek Is valamit, hogy befogják a falu száját, de a pénz nagyobb része a vezetők A pénzügyminisztérium által kiadott utasítás kedvező lehetőséget nyutj a termelők részére ahhoz, hogy másképp nem értékesített gyümölcsüket aztáltal hasznosítsák, hogy pálinkát főznek be iőle. A gyümölcstermelő által saját nyersanyagából főzött pálinka adómentes. A termelőnek csupán a cefre felfűzéséhez szükséges tüzelőt. kell adnia és megfizetnie a nyert pálinka fele mennyisége után a főzési díjat. Ezt a fele mennyiséget a termelő a főzés befejezése után azonnal megkapja. Ez a kedvezmény lehetővé teszi, — Csatlakozom én is Tamás József 9 napos mozgalmához — fordult a politikai helyetteshez. — Párosversenyre hívom ki e mozgalom keretében Birtha Sándort, gépállomásunk egyik legjobb dolgozóját. Még most felszerelem az ekére az előhántót és ezentúl jobb minőségű munkával segítem termelőszövetkezetem munkáját, — mondta Bákonyi István. — Emellett Szabó János fiatal traktoros- társamat úgy fogom tanítani, hogy rövidesen ő is egyik legjobb traktorosa legyen gépállomásunknak. Bakonyi Istvánnak jó teljesíti menye mellett emelkedik a keresere is. A szövetkezetben már 60Q munkaegységet gyűjtött magának. Az előlegosztásnál 18 mázsa gabonát vitt haza, a zárszámadáskor pedig még gazdagabb jövedelemben részesül hatszáz munkaegységére. A háztáji gazdaságból 20 mázsa kukoricája és 10 mázsa burgonyája termett. Emelett minden hónapban felül van a keresető aá 1000 forinton. Nemrégen vett man gának kerékpárt, most akar vásárolni hízót családja számára. Boldog jövője mellett állt ki Bákonyi! István, amikor békekölcsönt jegyzett és amikor csatlakozott munkája meggyorsítására a 9 napos mozgalomhoz. zsebébe került. Ma már látjuk, ml történik pénzünkkel, mert saját sorsunkat mi irányítjuk. A dolgozó nép vette kezébe a hatalmat. Ezt látja üzemünk valamennyi dolgozója. 30-án a kora reggeli órákban egy emberként bizonyították be a békekölcsönjegyzésnél, hogy békében akarják felvirágzó hazánkat építeni. Farkas Antal 6-os sz. Mélyépítő Vállalat. hogy a termelő hulló gyümölcsét is pálinkafőzés útján hasznosítsa és ezzel komoly jövedelemre tegyen 3zert. A gyümölcstermelőiknek soha’sem volt ilyen kedvező lehetőségük a másutt nem értékesíthető gyümölcseik hasznosítására. A gyümölcs- termelők nagy része meg is* értette, az új intézkedések jelentőségéi és szorgalmasan gyűjtik cefre zésre a gyümölcsöt. Arra kell törekedni, hogy egyetlen szem gyümölcs se vesszen el, hanem mindenki készítsen cefrét, abból a sythnötes- ből, amelyet másképp nem értékesített. Egy tag sem akar kilépni a nagykállói Vörös Zászló tsz-hől! A 6-os szórná Mélyépítő Vállalat dolgozóinak példája a kölcsönjegyzésnél Gazdag gyümölcstermésünkből egy szem se vesszen el! i\agy kedvezmények a gyümölcstermelők pálinkafőzésénél
