Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1953-10-14 / 242. szám
1933 OKTOBER 14., SZERDA NIPUÍP N. M. Svernyik beszéde a III. szakszervezeti világkongresszuson Becs (TASzSz): N. M. Svernyik, a szovjet szakszervezeti küldöttség vezetője a III. szakszervezeti világkongresszus október 11-i esti ülésén mondott beszédének elején a szovjet munkások, mérnökök, technikusok és alkalmazottak, a szovjet szakszervezetek tagjainak nevében üdvözölte a kongresszus küldötteit, megfigyelőit és vendégeit. — Az 1949-ben megtartott II. szakszervezeti világkongresszus és a jelenlegi kongresszus között hihetetlen mértékben megnőtt a Szakszervezeti Világszövetség tekintélye, minden országban kiSvcrnyik a továbbiakban ismertette a szovjet szakszervezeteknek az elmúlt négy év folyamán kifejtett munkáját. — A munka termelékenységének növeléséért és a termelési újítók élenjáró módszereinek széleskörű terjesztéséért napról napra harcoló szovjet szakszervezetek tevékeny részvételével elért sikerek eredményeként országunkban fokozódott a lakosság anyagi jóléte. Ez kifejezésre jutott a munkások, a mérnökök, a műszaki dolgozók és az alkalmazottak pénzbeli és reálbérének növekedésében, a parasztok jövedelmének emelkedésében. — A Szovjetunióban 1947 óta hatszor szállították le a közszükségleti cikkek árát. A hatodik ár- leszállítás után a dolgozók ma ugyanazért a pénzért, amelyet 1947-ben adtak ki, 1 kilogramm helyett 2.5 kilogramm búzakenyeret, 1 kilogramm helyett 2.4 kilogramm húst, 2.4 kilogramm vajat, 2.3 kilogramm makarónit, 2.2 kilogramm burgonyát, 3 kilogramm gyümölcsöt vásárolhatnak. 1947-ben a felöltő, a ruha és a cipő ára hozzávetőleg másfélszer- annyi volt, mint ma. Lényegesen csökkent a kulturális szükségleti cikkek és a háztartási cikkek óra. A rendszeres árleszállítás eredményeképpen, a munkások és alkalmazottak reálbérének, valamint a parasztok jövedelmének emelkedése eredményeképpen szakadatlanul javul a szovjet emberek táplálkozása, egyre növekszik a magas tápértékű élelmiszerekből elfogyasztott mennyiség, egyre több iparcikket vásárolnak. A Szovjetunió ötödik ötéves terve az állami és szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi áruforgalmának 70 százalékos növelését írja elő. Ezt a feladatot már 1954-ben megoldjuk azon intézkedések eredményeképpen, amelyeket most foganatosít a pórt és a kormány országunk dolgozói anyagi jólétének fokozására. A reálbéreknek a közszükségleti cikkek árleszállítása eredményeképpen jelentkező növekedésével párhuzamosan emelkedik a dolgozók pénzbeli munkabére js. Az utóbbi évek folyamán a munkások és alkalmazottak munkabére a Szovjetunióban hozzávetőlegesen másfélszeresére emelkedett. — A pénzbeli bér növekedésének, a közszükségleti cikkek árcsökkenésének és az egyéb állami iuttatások növekedésének következtében a munkások és alkalmazottak reáljövedelme a háború utáni időszakban jelentékenyen megnövekedett. Ezek a jövedelmek 1952-ben egy-egy dolgozóra számítva, 63 százalékkal haladták meg az 1940. évit. Az ötödik ötéves terv széleskörű állami lakásépítési program- mot ír elő. Az e célra jutó előirányzatok, az előző ötéves tervhez viszonyítva, körülbelül kétszeresek. Az 1951—1955. évi időszakban az állami építkezés vonalán összesen körülbelül 105 millió négyzetméter lakótérnek megfelelő új lakóház épül. — Az állami vállalatok, hivatalok és a helyi szovjetek, valamint szélesedéit a széles dolgozó tömegekre gyakorolt befolyása... — folytatta Svernyik. A Szakszervezeti Világszövetség megerősödött és megedződött a munkásmozgalom szakadárjai és bomlasztói, a munkásosztály ellenségei és azok lakájai ellen vívott harcban. A Szakszervezeti Világszövetség a munkásosztály történetében a leghatalmasabb és legtekintélyesebb szervezet, amely egységbe fogja a földkerekség dolgozóinak többségét, amely több mint 82 millió szakszervezeti tagot számlál soraiban. a városok lakossága és a lakótelepek munkásai csupán az ötéves terv első két esztendeje alatt — 1951-ben és 1952-ben — összesen több mint 54 millió négyzetméter lakótérnek megfelelő lakóházat építettek fel állami hitel segítségével. Ezenkívül a falvakban további körülbelül 770.000 lakóház épült. Az országban folyó nagyarányú lakásépítkezés előmozdítja a dolgozók lakásviszonyainak, kulturális és életkörülményeinek állandó javulását. Figyelembe kell venni emellett, hogy a lakbér és a közszolgáltatások díja a munkás munkabérének körülbelül 4 százaléka. Az elmúlt 1952-ben az állami szociális biztosítási költségvetés majdnem 2.5-szeresen túlszárnyalta a háborút megelőző 1940-es költségvetést. — A szovjet szakszervezetek az állami szociális biztosítás keretében állandóan bővítik az üdülök, a szanatóriumok és gyógyfürdők hálózatát. Az 1949-től 1953-ig terjedő időszakban a szakszervezetek 3,837.000 munkás és alkalmazott számára biztosítottak szanatóriumi és gyógyfürdői kezelést, további 9.267.000 munkás és alkalmazott számára pedig üdülői beutalást. Fokozott gondoskodás nyilvánul meg a dolgozó nők munka- biztonsága és egészségvédelme iránt. Nap mint nap segítséget kapnak gyermekeik nevelésében. Erre a célra létesítették a bölcsődék, a gyermekotthonok és a gyermekszanatóriumok hatalmas hálózatát. A legközelebbi években országunkban megvalósul az átmenet az általános hétosztályos oktatásról az általános kötelező tízéves középiskolai oktatásra — eleinte a városokban, majd a falvakban is. A munkások, mérnökök és a technikai személyzet képzett kádereinek előkészítése céljából országunkban megteremtődött az ipari tanintézetek, a gyári-üzemi iskolák, a munkásifjúság iskolái, a levelezőtechnikumok, főiskolák és különböző olyan tanfolyamok széleskörű hálózata, amelyekben a munkások növelhetik szakképzettségüket. a termelőmunkától való elszakadás nélkül közép- és felsőfokú képzettséget szerezhetnek. — A szovjet nép jólétének fő mutatója a nemzeti jövedelem szakadatlan növekedése. A Szovjetunió dolgozói személyes anyagi és kulturális szükségleteik kielégítésére a nemzeti jövedelemnek körülbelül háromnegyedét kapják meg, a fennmaradó rész pedig a szocialista termelés bővítésére, valamint más állami és társadalmi szükségletekre jut. Országunk nemzeti jövedelme 1940- töl 1951-ig 83 százalékkal növekedett, 1952-ben pedig. 1951-hez viszonyítva, még további 11 százalékkal. — Az ötödik ötéves terv keretében a nemzeti jövedelem nem kevesebb, mint 60 százalékkal, a munkások és alkalmazottak reálbére pedig a kiskereskedelmi árak leszállításának figyelembevételével nem kevesebb, mint 35 százalékkal emelkedik. Az ötéves terv az ipari termelés emelkedésének 1955-ös színvonalát 1950-hez viszonyítva mintegy 70 százalékban állapítja meg, ami az ipari termelés háború előtti színvonalának háromszoros túlszárnyalását jelenti. Az ipari termelés volumene országunkban már ebben az évben hozzávetőleg 2.5-szer nagyobb, mint 1940-ben volt. Svernyik a továbbiakban elmondotta, hogy a Szovjetunióban széles körben kifejlődött a dolgozók tömegesarányú kezdeményezése, majd rámutatott a szovjet mezőgazdaság sikereire. — A gabonaneműek össztermése az elmúlt évben nyolcmilliárd púd volt, ami majdnem kétszerese a háború előtti Oroszország gabonatermelésének. — Országunkban most — mutatott rá Svernyik — megvalósul minden anyagi és szervezeti feltétele annak, hogy még gyorsabban fejlődhessenek a szovhozok, a kolhozok, a gép- és traktorállomások. Az 1954—1957. évi időszakban a gép- és traktorállomások, valamint a szovhozok legalább 500.000 általános rendeltetésű, valamint 250.000 univerzál- traktort kapnak, 15 lóerős traktorokra átszámítva. A mezőgazdaság csupán 1954-ben 110.000 tehergépkocsit, dömpert és tehergépkocsialvázat, 12.000 személy- gépkocsit, 4600 fémforgácsolószerszámgépet, valamint egyéb berendezéseket kap a gép- és traktorállomások és javítóvállalatok felszerelése céljából. — Országunkban megvalósítás alait áll az a feladat, hogy két- három év alatt erősen fokozódjék a lakosságnak élelmiszerrel és iparcikkekkel — hússal és húskészítményekkel, hallal és halkészítményekkel, vajjal és cukorral, cukrászati gyártmányokkal, szövetekkel, ruhaneművel, lábbelivel, edénnyel, bútorral és egyéb kulturális, valamint háztartási cikkel — történő ellátása. hogy jelentősen fokozódjék a lakosságnak minden közfogyasztási cikkel való ellátása. Az ipar és a mezőgazdaság sikereit, a széles dolgozó tömegek életszínvonalának szakadatlan emelkedését, a népgazdaság fejlődésének további nagyszerű távlatait biztosítja országunkban a szocialista termelési mód, biztosítja a termelési eszközök magántulajdonának megszüntetése, ember ember által való kizsákmányolásának megszüntetése, biztosítja az, hogy nálunk nincsenek gazdasági válságok, nincs munkanélküliség és nincs nyomor. Ugyanez magyarázza még azt is, hogy a szovjet emberek szilárd bizonyossággal tekintenek holnapuk elé. hisznek a kommunizmus győzelmében országunkban. (Tetszésnyilvánítás.) Svernyik a továbbiakban azzal foglalkozott, hogyan erősítik a szovjet szakszervezetek a világ valamennyi országának munkásaihoz és szakszervezeteihez fűződő nemzetközi kapcsolatait. Svernyik beszédének befejező részében valamennyi ország munkásosztálya egysége megszilárdításának feladatával foglalkozott. Ezt a feladatot a nemzetközi munkásmozgalom alapvetően létfontosságú feladatának nevezte. — A munkásmozga’lom egysége az összes demokratikus erők nemzeti összefogásának alapja, egyik feltétele nemcsak a munkásosztály és a dolgozó tömegek mindennapos feladatai sikeres megoldásának, hanem azon alapvető kérdések megoldásának is, amelyek a dolgozóknak országuk nemzeti függetlenségéért, a demokratikus szabadságjogokért, életszínvonaluk emeléséért, a .világ békéjéért folytatott harcával függnek össze. A szovjet dolgozók anyagi helyzetének javulása és a szovjet szakszervezetek tevékenysége A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok és Anglia kormányához Trieszt Szabad Terület kérdésében Moszkva (TASzSz): A Szovjetunió külügyminisztériuma október 12-én eljuttatta az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségéhez a szovjet kormánynak Trieszt Szabad Terület kérdésével foglalkozó jegyzékét. A jegyzék szövege a következő: Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormánya október 8-án közölte azt az elhatározását, hogy átadja Olaszország kormányának Trieszt Szabad Terület .^“-övezetének igazgatását. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának ez a lépése, amely az említett terület kettéosztását jelenti, durván megsérti az Olaszországgal kötött békeszerződésnek Trieszt Szabad Terület létesítésére vonatkozó feltételeit. Mint ismeretes, az Olaszországgal kötött békeszerződés előírja Trieszt Szabad Terület létesítését. Eszerint Trieszt Szabad Területnek semlegesnek és dcmililari- záltnak kell lennie és az ideiglenes igazgatásról szóló rendelkezésnek és Trieszt Szabad Terület állandó statútumának megfelelően kell igazgatni. Az utóbbi biztosítja Trieszt Szabad Terület lakosságának demokratikus jogait és alapvető szabadságjogait. A békeszerződés értelmében az ENSz. biztonsági tanácsának kell kineveznie Trieszt Szabad Terület kormányzóját. Ezután meg kell alakítani a terület ideiglenes kormányzótanácsát, össze kell hívni az alkotmányozó gyűlést és ki keli dolgozni az alkotmányt. A békeszerződés azt is előírja, hogy a kormányzó kinevezésétől számított 35 nap alatt minden külföldi esanatot ki kell vonni a szabad területről. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, a Szovjetunió, valamint az Olaszországgal kötött békeszerződést aláíró többi 17 ország által vállalt kötelezettségeknek megfelelően az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió a négy hatalom külügyminiszterei tanácsának 1946 december 12-i jegyzőkönyve alapján kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy a biztonsági tanács az Olaszországgal kötött békeszerződés hatálybalépésével egyidejűleg kinevezi Trieszt Szabad Terület kormányzóját. Mindezeket a határozatokat azonban nem hajtották végre, minthogy az Egyesült Államok kormánya, épp úgy, mint Nagy- Britannia kormánya, nem teljesítette a Trieszt Szabad Terület létesítésével kapcsolatban vállalt kötelezettségeit. Ez mindenekelőtt abban jutott kifejezésre, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánya minden indok nélkül elutasította a biztonsági tanácsban előterjesztett kormányzójelöléseket. Ezen túlmenően az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánya ahhoz sem volt hajlandó hozzájárulni, hogy azon jelöltek valamelyikét nevezzék ki kormányzóvá, akiket annakidején ők maguk jelöltek a biztonsági tanácsban. Hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megsértette vállalt kötelezettségeit, az abban is kifejezésre jut, hogy Triesztet jogtalanul angol-amerikai katonai és haditengerészeti támaszponttá változtatták. E támaszpontnak fontos szerep jut az agresszív északatlanti tömb katonai terveiben. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormánya nyilatkozatában a közismert tények ellenére úgy próbálja beállítani a dolgot, mintha Trieszt Szabad Területtel kapcsolatos cselekményeit az tette volna szükségessé, hogy „a békeszerződést aláíró többi országgal nem lehetett megállapodni a szabad területnek a szerződésben előírt állandó igazgatására vonatkozóan“. Pedig az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának a biztonsági tanácsban Trieszt Szabad Terület kormányzója kinevezésének megtárgyalásakor elfoglalt álláspontja azt mutatja, hogy éppen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hiúsította és hiúsítja meg az Olaszországgal kötött békeszerződés Trieszt Szabad Terület létesítésére vonatkozó feltételeinek teljesítését. A szovjet kormány 1951 november 17-i és 1952 június 24-i jegyzékében már felhívta az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának figyelmét arra, hogy Trieszt Szabad Terület kettéosztása összeegyeztethetetlen a béke és a biztonság fenntartásának feladataival és csak új bonyodalmakat okozhat Európának ebben a körzetében. Az említett jegyzékek arra is utalnak, hogy e terület kettéosztása ellentétben áll lakosságának érdekeivel, megfosztja a lakosságot attól a lehetőségtől, hogy élhessen Trieszt Szabad Terület állandó statútumában előírt demokratikus jogaival. A tények azt mutatják, bogy az Olaszországgal kötött békeszerződésnek az Egyesült Államok én Nagy-Britannia kormánya részéről történt újabb megszegése elkerülhetetlenül fokozza az államok közötti súrlódásokat, mindenekelőtt a Trieszt Szabad Területtel határos országok között veszélyezteti a békét és a biztonságot ebben a körzetben. A szovjet kormány az előadottakkal kapcsolatban szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az Olaszországgal kötött békeszerződés e durva megszegésének következményeiért a teljes felelősség az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányára hárul. A Szovjetunió külügyminisztériuma ugyanilyen szövegű jegyzéket intézett Nagy-Britannia kormányához. Nehru nyilatkozata a koreai kérdésről egy bombay-i sajtóértekezleten Peking (TASzSz): Az ,,Uj Kína“ hírügynökség bombay-i jelentések alapján a következőket írja: Nchru, India miniszterelnöke, október 10-cn Bombay-ban egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy „nyilvánvalóan szándékos kísérletekről lehet beszélni a fegyverszüneti egyezmény feltételeinek semmibevételére“. — Az a gyanú merült fel, — mondotta Nehru —, hogy a délkoreai kormány 90 napon keresztül próbálja akadályozni a bizottság munkáját, hogy azután kijelenthesse: a határidő elmúlt, s így semmit nem lehet tenni. A délkoreai kormánynak az a kísérlete, hogy megsemmisítse a fegyverszüneti egyezményt, ellentmond az ENSz-parancsnokság által adott biztosítékoknak. Nehru a továbbiakban kijelentette: „az ENSz-paranesnokság- nak és a mögötte álló országoknak határozott nyilatkozatot kell tenniük és biztosítékot kell ad- niok a semleges hazatelepítési bizottságnak, s az indiai őrségnek. Ha a délkoreai kormány továbbra is folytatja mostani fenyegetőzéseit és ha nem jön létre a politikai értekezlet, ugyanaz a helyzet alakul ki, mint a fegyverszüneti egyezmény előtt volt“.
