Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-10 / 239. szám

1068 OKTÓBER 10, SZOMBAT NÉPLAP 3 A Koreai Mépi Demokratikus Köztársaság I'Xinisztertauáesának határozata Phcnjan (TASzSz): A „Koreai Központi Távirati Iroda“ közli a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának ha­tározatát. A határozat elfogadja a Szovjetunióban járt kormány- küldöttség munkájáról szóló be­számolót. Azok a tárgyalások, amelyek szeptember II—19 között zajlot­tak le a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában, nagyjelcntőségüek országunk további fejlődése szem­pontjából, — mondja » határozat. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa tel­jes mértékben helyesli és üdvözli e tárgyalások eredményeit, határ­talan háláját fejezi ki a szovjet kormánynak és a szovjet népnek azért a gondoskodásért és figye­| lemért, amelyet a koreai nép | iránt tanúsított. A lezajlott tár- i gyalások megerősítik és elmélyí­tik a Korea és a Szovjetunió kö­zötti baráti kapcsolatokat cs ha­talmas lépéssel viszi előre a ko­reai kérdés békés megoldását, a béke megőrzését és a biztonság megvalósítását Ázsiában és az egész világon. Ezek az eredmé­nyek fontos biztosítékai orszá­gunk háborúsujtotta népgazdasá­ga gyors helyreállításának és fej­lesztésének. továbbá népünk anya­gi és kulturális élete megjavítá­sának. A szovjet kormány hatal­mas segítsége újból bebizonyítja, hogy a nagy Szovjetunió nemcsak felszabadítója népünknek, hanem igazi barátja is. Újból bebizonyít­ja, a nagy és kis népek kölcsönös együttműködésére, az egyenlősé­gük és szuverenitásuk tisztelct- bentartásának elvére alapozott szovjet külpolitika igazságosságát. Az egész koreai nép még job­ban megerősíti a szovjet néphez fűződő baráti kapcsolatait, ame­lyek győzelmeink fontos biztosíté­kai és egész alkotó munkáját, minden erejét a népgazdaság há­ború utáni helyreállítására és építésére, a haza békés egyesíté­sének és függetlenségének elére- sére, a Távol-Kelet és az egész világ békéjének és biztonságának fenntartására összpontosítja. Ez­zel juttatja kifejezésre a Szovjet­unió iránti háláját a bőkezű se­gítségért. Az Országos Béketanács Elnökségének ülése Az Országos Béketanács Elnök­sége október 9-én, pénteken Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémi­kus, az Országos Béketanács elnö­ke, a Béke-Világtandcs tagja el­nökletével ülést tartott. Az ülésen Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára be­számolt a magyar békemozgalom helyzetéről. Megállapította, hogy a békemozgalotn, különösen a tavaly júniusi béketanácskozás óta állan- dóan szélesedett, új tömegeket nyert meg. Az elnökség több hozzászólás után határozati javaslatot foga­dott el az ország minden járásá- oan, városában és a budapesti ke­rületekben, járási, városi, illetve kerületi béketalúlkozók rendezésé­ről. Á határozat a többi között így hangzik: A Béke-Világtanács új ülésre ké­szül. Köszöntse a magyar nép is a béke híveinek űj seregszemléjét. Mutassa meg, hogy jólétünkön munkálkodva az egész világ béké­jét segítjük és oltalmazzuk. November 22-én és 29-én gyűl­nek össze a falvak, házcsoportok, üzemek, hivatalok választott kői döttei: békebizottságaink rendezze­nek minden járásban, városban, budapesti kerületekben békotalál- kozókat. Ismertessék és vitassák meg a béke reménységét és a békét fenyegető veszélyeket. Hozzák el egész dolgozó népünk üzenetét ar­ról, bogy nincs egyetlen igaz ma­gyar ember se, aki ne támogatná a tárgyalások eszméjét, a béke kivívásának ezt az egyetlen célra­vezető módját. Az Országos Béketanács elnök­sége elhatározta, hogy a béketa­lálkozókat széleskörű felvilágosító munka előzze meg. Ennek során októberben minden községben, vá­rosban és nagyobb üzemben ünne­pélyes bélveesteket rendeznek. A békeesteken és járási találkozókon olyan előadások hangoznak majd el, amelyek alkalmasak a nemzet­közi helyzet új vonásainak meg­ismertetésére, a nemzetközi helyzet és az ország életében napirenden lévő kérdések összefüggésének meg­teremtésére. A béketalálkozók jel­szava: „Béke, munka, jólét!” Az elnökségi ülésen a gödöllői járás békeharcosai nevében Csizma­dia Emilné járási békebizottsági titkár azt javasolta, hogy a Béke­világtanács legközelebbi ülésére utazó magyar küldöttek vigyék el magukkal a magyar városok és községek üzeneteit. Ezután Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja terjesztett be javaslatot. Hangsú­lyozta, hogy a magyar békemozga­lom szélesedése szükségessé teszi az Országos Béketanács kibővíté­sét. Az Országos Béketanács új tagjául javasolta: dr. Czapik Gyu­la egri érseket, az érseki rendtar- tomány metropolitáját, a magyar katolikus püspöki kar ezidőszerinti elnökét, Domonkos Józsefet, a Vörös Csillag traktorgyár techni­kusát, Földvári Aladár Kossuth- díjas egyetemi tanárt, Haléder Já­nos zalamegyei, csácsbozsoki dol­gozó parasztot, Pál Józsefet, a Gheorghiu-Dej Hajógyár főmérnö­két és Szilágyi Albert békésmegyei, gyulavári dolgozó parasztot. A javaslatot az elnökség elfo­gadta. Az Országos Béketanács el­nökségi ülése Andies Erzsébet zár­szavával ért véget. A. „Pravda“ cikke a III. szakszervezeti világkongresszus előkészületeiről Moszkva (TASzSz): A Becsben, október 10-én megnyíló III. szak- szervezeti világkongresszussal kapcsolatban a „Pravda“ közli P. Kazakov bécsi levelét az előké­szület eredményeiről. A cikkíró megjegyzi, milyen nagyjelentősé­gű volt az első két kongresszus a munkásosztály egységéért folyta­tott harcban, majd rámutat, hogy a III. szakszervezeti világkon- gress.zusnak az eddiginél is na­gyobb szerepet kell játszania a nemzetközi szakszervezeti mozga­lom fejlesztésében. Nagy változások mentek végbe a népek életében a második nem­zetközi kongresszus óta eltelt időben, — hangzik a levél. — Ez alatt az évek alatt jelentősen erő­södött a béke és demokrácia tá­bora és vele együtt erősödött a haladó irányzat is a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. A szovjet szakszervezetek tekintélye még nagyobb lett, nemzetközi kapcsolataik tovább bővültek. A Kínai Népköztársaság szakszer­vezetei hatalmas erővé váltak, amelyek nagy hatást gyakorolnak az ázsiai országok szakszervezeti mozgalmára. Az európai népi de­mokratikus országok szakszerve- zetei jelentős társadalmi erővé lettek. A II. szakszervezeti világkon­gresszus óta eltelt idő alatt a ka- pitalista és gyarmati országok ha­ladó szakszervezetei a kegyetlen üldözések és terror ellenére meg­szilárdították pozícióikat a töme­gekben. A munkások egyre világosab­ban látják, hogy a szakadás az országok szakszervezeti mozgal­mában, a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalomban csak a reakciós köröknek kedvez s hogy a szak- szervezetek elszigeteltsége a szak- szervezeti mozgalom gyengülésé­hez vezet, ezért azt a munkásosz­tály ellenségei kihasználják. Ezért a jelenlegi szakszervezeti mozga­lom jellemző sajátossága a mun­kásosztály fokozott törekvése az. akcióegységre. A cikkíró ezután emlékeztet azokra a -sikerekre, amelyeket a dolgozók, az akció­egység megteremtése terén elér­tek, majd így folytatja: A III. szakszervezeti világkon­gresszus előkészítése széleskörűen demokratikus jelleget öltött. Eb­ben az előkészületben a szakszer­vezeti tagok széles tömegei vettek részt. Az előkészületek folyamán újult erővel mutatkozott meg a világ dolgozóinak az akcióegység­re irányuló lelkes törekvése. Ha- talmas áradatban érkeznek a Je­lentések a világ minden részéből a küldöttek választásáról és a kongresszushoz intézett üdvözle­tekről. Üdvözlet és a világkon­gresszushoz való csatlakozásról szóló jelentés érkezett már 96 ország szakszervezeteitől, 74 or-* szág szakszervezeti központjától, amelyek közül 16 nem tartozik a Szakszervezeti Világszövetségbe, valamint 245 szakmai és helyi szakszervezettől, amelyek közül 91 nem tartozik a Szakszervezeti Vi­lágszövetségbe. 85 országban már több, mint 800 küldöttet és meg- figyelőt választottak meg. Ezek a számok és tények arról tanúskodnak, hogy a Szakszerve­zeti Világkongresszusra való elő­készületet minden ország dolgozói saját ügyüknek tekintik. Népiest- a József Attila kulfúrotthonban Ma este fél hét órai kezdettel népiestet rendeznek Nyíregyházán, a József Attila kultúrotthonban a Zeneiskola művésztanárai, növendé­kei és a város tánccsoportjai. Nép­dalokat adnak elő Ágainé Bocskai Ibolya, a Zeneiskola művésztanára, Tündér Lajos, Herr Mária, Gábor Áron az iskola növendékei. Fellép ti vili any telep, rendőrség, Utfenn­tartó Vállalat népi tánocsoportja. Kíséri a József Attila kultúrotthon népi zenekara. 0 semleges hazatelepítési bizottság memorandumét intézett az ENSZ haderők főparancsnokságához A semleges nemzetek képvise­lőiből álló hazatelepítési bizottság október 8-án memorandumot in­tézett az amerikai félhez, amely­ben felkéri az amerikaiakat, hogy négy napon belül építsék fel a felvilágosító tevékenység el­végzésére szolgáló állandó Jellegű berendezéseket, vagy engedjék meg, hogy a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek épít­sék fel azokat. Dolgozó parasztok között a világ minden táján I. Portugália Bizonyára sokszor beszél­getnek arról a szabolcs-szatmári dolgozó parasztok is: vájjon más országokban, más világrészeken hogyan élnek azok az emberek, akik szintén a földet művelik, szántanak és vetnek. Ezért hatá­roztuk el azt, hogy világkörütl útra indulunk. Meglátogatunk sok külföldi országot, bejárjuk Európát, Ázsiát, Afrikát, Ameri­kát, Ausztráliát, a világ minden Iáját s híven beszámolunk arról: hol, hogyan élnek a föld kétkézi munkásai, a dolgozó parasztok. Induljunk hát el, kezdjük az utazást. * Európa délnyugati csücskében van egy ország, amelynek part­jait tenger mossa. Portugáliának nevezik. Ide vezet az első út, in­nen haladunk majd tovább Euró­pa belseje felé, majd Ázsiába s gy tovább. Portugáliában diktatúra an. A diktátor neve Salazar. Ez a portugál „Führer'“ hihetetlen nyomorúságba vitte a népet s kü­lönösen örömtelen a lakosság többségének, a parasztságnak az élete. A kizsákmányoló földes­urak maroknyi csoportja kapa­rintotta meg a föld túlnyomó részét és a több, mint egymillió földtelen paraszt kénytelen szol­gai feltételek mellett nyomorúsá­gos parcellákat bérelni, vagy áron alul eladni munkáját. Szörnyű tény: a parasztbérlők — a mező- gazdasági , munkások, vagy ahogy Portugáliában nevezik őket, a „fangák“ a föld tulajdonosainak a termés hétnyolcadát fizetik. Ez általános jelenség a mai Portugá­liában. A mezőgazdasági munkások ez­rei mennek ki naponta Portugá­liában a falu főterére, abban a reményben, hogy a földbirtokos gazdák közül valaki munkát kí­nál. A kép rabszolgavásárhoz ha­sonlít. „Az utca hosszában álló embe­rek várták, hogy felfogadják őket... A tér szembeeső sarkán álltak a gazdák és beszélgettek, mennyi bért fizessenek a munká­soknak egy napi munkáért“ — írja regényében egy haladó por­tugál író, Alvez Rodela. így válogatíak az em­berek között, ahogy a vásáron ki­választják az állatokat. A gazdák segédei figyelmesen nézegetve járkáltak a mezőgazdasági mun­kások sorfala előtt. Minden mun­kás igyekezett magát a legjobb oldaláról mutatni, hogy elsőnek fogadják fel: kidüliesztette mel­lét, mutogatta izmait. Sokan a mellettük állót már nem bajtárs­nak, hanem versenytársnak te­kintették, akivel össze kell mér- niök erejüket a létért folyó ke­mény harcban. Azokat választot­ták ki, akikről látszott, hogy a legnagyobb teljesítményekre ké­pesek. — Gyere ide, te! — Mi a fizetség, Szenyor Fran­cisco? — Erről majd később. Ameny- nyit a többiek fizetnek, annyit én is fizetek. Ezek szokásos szavak voltak. A munkások ellenkezni szerettek volna, de keserű tapasztalataik voltak és így inkább hallgattak. A gazdák emlékeznek azokra, akik nagyobb fizetséget követeltek, ezeket a továbbiakban nem fo­gadják fel munkára.“ A szegény paraszt bérlő életében az egyik legtragikusabb pillanat a földesúrral való elszá­molás napja. Nagyon nehéz pilla­nat a dolgozóparaszt életében, mi­kor meg kell válnia óriási erőfe­szítésének eredményétől, a ter­méstől. Megfosztják a parasztcsa­ládokat attól a lehetőségtől, hogy valaha is jóllakjanak. „ ... A gazdag Falkan minden raktára megtelt aranyló kukori­cával. Ez a szerencsétlen parasz­tok évi adója volt. Az adó hason­lított a bálványistennek hozott emberáldozathoz. De Falkan még így is elégedetlen volt. Teljesen elerőtlenedett, fáradt­ságtól rogyadozó lábbal, ingadoz­va, mint a nád a szélben, hordták a parasztok a zsákot zsák után és otthagyták a gazda magtárában véres verejtékükkel szerzett ja­vaikat. — Kész? Elkeseredetten, de igenlően bó­lintottak fejükkel. És a magtár ajtaja becsukódott a szegénypa­rasztok előtt. A termésnek csak egy nyomorult kis része maradt meg nekik, meg az adósság a boltban. A harag mind jobban és jobban fellángolt.“ Alvez Rodela hűen ábrázolva a parasztok hangulatát, azt írja: „Ha a bíróság nem lett volna* a gazdák szolgálatában, a bérlők már régen könyörtelenül dara­bokra tépték volna elnyomóikat.“ Fokozatosan eltűnik a mezőgaz­dasági munkások közötti irigység, melyet a munkáért folyó versen­gés váltott ki. A nyomor és a jog- fosztottság egyesíti őket. Portugália dolgozói, a leg- kegyetlenebb megtorló intézkedé­sek ellenére, napról napra mind nagyobb ellenállást tanúsítanak a fasiszta rendszerrel szemben. Az utolsó öt év alatt Portugáliában volt néhány komoly megmozdu- lás, közöttük az alentjoi paraszt-i felkelés, munkássztrájk Lissza-i bonban, Manteigas, Portalegre, Kovila, Tortozendo és más váro­sokban. Az ország haladó erőis élükön a kommunista párttal, néhány nagy antifasiszta tünte­tést szerveztek. Minden bizonnyal eljön az idő, amikor a portugál nép, dolgozó parasztság is kiharcolja magának a munkásosztály vezetésével a szabadságot, a jólétet. Eljön az idő, amikor nem sanyargatják többé a föld dolgos művelőit a földesurak, nagypapok, bankárok. Ma még szomorú emberekkel találkozunk Portugália falvaiban, Kastanoval, az öreg mezőgazda­sági munkással, akit meggörbített a hosszú évek kimerítő béres­munkája, Barraval, a nincstelen parasztlegénnyel, akinek a föld az ágya, ég a takarója, Anitával, a parasztlánnyal, aki kénytelen eladni testét. De eljön az idő, amikor a Kas­tanok, Barrak, Aniták szabad és boldog emberek lesznek, amikor a földet nemcsak művelni fogják, hanem élvezik is annak gyümöl­csét. Ezzel búcsúzunk Portugáliától s indulunk tovább, Spanyolor­szág felé . . .

Next

/
Thumbnails
Contents