Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1953-10-28 / 254. szám

NÉPLAP 1953 OKTÓBER 28, SZERDA Hozzászólás a megyei képzőművészeti kiállításhoz Pártszervezeteink fontes feladata: a párt- sajtó olvasótáborának állandó növelése Megyénk ismert képzőművészei a nyíregyházi szakszervezeti szék­házban rendezték meg őszi tárla­tukat. Az előző kiállításokkal ösz- szevetve: az idei kiállítás hason­líthatatlanul gazdagabb, mint más előző. Gazdagabb az alkotások számút tekintve, de sokrétűbb és gazdagabb témaválasztásban, fel. dolgozásban. Különösen örülünk annak, hogy Tóth István elvtárs újra sok szép, várakozáson felüli nagy anyaggal jelentkezett. Jőleső érzés megyénk képzőművészeti alko­tásai között járni, nézelődni s öröm elmondani: újra előre lép­tünk,, gazdagodott megyénk kul­turális élete. Tóth István, akit hosszú ideig súlyos betegség gátolt munkájában, számos pasztellképet hozott el a kiállításra, hogy tanújelét adja: nem vesztett semmit alkotókedvé­ből. Képeire a színek festőisége, a gondos kidolgozottság mellett a mélyebb mondanivaló a jellemző. Különösen szép az „Arat a kom­bájn" és az ..üzemben a komlói erőmű” című pasztellja. A koinbáj- nos képnek oly szépek és dúsak a színei, amilyen dús volt idei ara­tásunk. A komlói képen nem lá­tunk serényen dolgoz® embereket, zúgó gépeket, azonban' mégis érez­zük a kompozícióból: lélegzik, ter­mel az erőmű. Tóth elvtársiéi több hangulatos balatoni tájképet is lát­hatunk. Reméljük, a legközelebbi kiállításon már nagyobb kompozl- ciós képekkel is a dolgozók elé áll a művész. Terve, hogy képet fest Rákóczi és Esze Tamás találkozó­járól. (Ehhez készített arcképta­nulmányt, amely a kiállításon is szerepel.) A készülő kép elé a megye és város dolgozói nagy vá­rakozással tekintenek. Diószegi Balázs megyénk képző­művészéinek egyik legtehetségesebb tagja. Igen sok jó képet láthattunk már tőle. A mostani kiállításon egy olaj, egy pasztellképpel és számos akvaretlel szerepel. Képeit vizsgálva, őszintén meg kell mon­dani valamit. Mégpedig azt, hogy nem a legjobb képeit hozta el a kiállításra, nem azokat, amelyek a legközelebb állanak az ő szívéhez is. Csodálkozunk, hiszen a bemuta­tott képei nem az erősebbik és jobbik oldalúról mutatják be Diószegi Balázs művészetét. Ez a megállapítás elsősorban az iroda­házi témáról szóló akvarelljeire vo- natkozik. ügy gondolom, nem árt ezekkel a képekkel kapcsolatban néhány szét szólani a kidolgozott, súg kérdéseiről. Ezeken a képeken bizonyos impresszionista hatás ér­ződik. Az impresszionisták kiérté­kelik az élményt, azonban csupán a pillanatnyi, felületes élményt — mondjuk abban merül ki a mű­vész szerepe, hogy a színezés ár­nyalatainak visszaadására törek­szik. Ez azonban nem elég. Arra kell törekedni, hogy a jelenségek lényegét mélyebben, lelkesebben, el­gondol kozta tóbban adjuk vissza. Nem helyes az, ha a művész elha­nyagolja a megrajzolt formákat, a kifejező rajzokat, a részletek min­den olyan gazdagságát, melyeknek összessége sokoldalúan adja meg a befejezett ábrázolást. A tájképfes- iőnek is szüksége van például arra, hogy mindazt, amit előtte a termé­szet feltárt, gazdagon. Kidolgozott, befejezett formában adja vissza, ábrázolja. Ez nem naturalizmus. A részleteiben is kidolgozott kép kö­zelebb áll a nézőhöz, érthetőbb és kedvesebb a számára. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy kidolgozottság nélkül nem lehet mély művészi ábrázolás. Gondol­junk csak a nagy klasszikus fes­tőkre. Diószegi Balázst éppen nem mindennapi tehetsége teszi képessé arra, hogy megszabaduljon a még meglévő, impresszionizmusra hajló modorosságtól és komolyabb, elmé­lyültebb k étiekkel segítse népünk áldozatos munkáját, harcát. Persze, a festészetet nem szabad összetéveszteni az anatómiai ábrá­zolással — nem mindenfajta befe­jezettség, kidolgozottság alkalmas arra, hogy művészi hatást váltson kt. Nem szabad túllépni a megen­gedett határt. Erre kell vigyáznia bizonyos mértékben Járossy Gyu­lának. Mi jellemzi Járossy Gyula munkásságát? A nagy és lelkes alkotókedv, a szorgalom s ami még példamutató: igyekszik az éle­tet sokoldalúan megmutatni. Nem­csak gyárakat, munkapadokat, dol­gozó embereket fest, hanem meg- festi azt is: hogyan halászik egy munkásember a Bujtoson munka­idő után. Egyszóval ne úgy álljon előttünk az ember, mint aki csak dolgozik, hanem úgy-, ahogy a valójában él — egyre szebben és jobban él a kormányprogramra megvalósulása nyomán. Számos szép képpel jelentkezett Járossy Gyula ezen a kiállításon. Különö­sen művészi hatásúak a „Gyors- kocsi-utca” budai akvarellje és egy tavaszi akvarellje. Azonban vannak képek, amelyek kidolgozottsága túllépi a megengedett határt és éppen ezért nem fejeznek ki ért­hetően mély mondanivalót. Ilyen kép például a békeház építkezésről készült olajfestménye. Ezt a fogya­tékosságot elmélyültebb munkával könnyen ki lehet javítani. A megye dolgozói örülnének annak, ha ruég hosszú évekig gyönyörködhetnének Járossy Gyula új és új képeiben — egyre jobb és színvonalasabb képeiben. Szalay Pál számos képpel jelent­kezett a kiállításon. Változatos té­mákat dolgozott fel. Történelmi ha­ladó hagyományaink mellett új életünk jelenségei is foglalkoztat­ták a művészt. Széprajzos képet lát- hatunk tőle a nyíregyházi dohány­fermentálóról. Egyes rajzokon, festményeken azonban az látszik, hogy Szalay Pál ezúttal nem ké­szült kellő gonddal a kiállításra. Az „1848" című vízfestményén megengedhetetlen rajzi hibák van­nak — a „Vidám vásár’’ című olajképen perspektivikus hiba rontja a művészi hatást. Szalay Pálnak arra van szüksége, hogy sokkal el­mélyültebben, alkotóbb módon dol­gozzon fel egy-egy témát. Azt vár­ják tőle a megye dolgozói, hogy mesterségbeli íapasztaltságát, te­hetségét valóban kiemelkedő mü­vekben gyümölcsöztesse. Arra kérik a megye dolgozói: támasszon saját magával szemben nagyob igé­nyeket. Megyénk egyetlen kiállításon sze­replő szobrászművésze, Berky Nándor, több művével jelentkezett az őszi tárlaton. Ezek a müvek te­hetséges alkotóművészt árulnak el. Az utóbbi időkben Berky Nándort különösen haladó hagyományaink foglalkoztatták. Kimagasló értékű Ady-portrét készített s a jólsike- rült Esze-szobrai is feltűnést kel­tettek. Jelen életünkről szóló szob­rai megyénk jellegzetességét fejezik ki: egy dohány-fűző asszony és egy almaszedő asszony alakját min­tázta meg jó művészi érzékkel. Ez utóbbi terén helyes példát mutál Berky Nándor. A kiállítók müveit megnézve, azonnal szembetűnik, hogy egyetlen téma: az irodaház építése túlságosan is szerepel. Nem akarjuk azt mondani, hogy ez az építkezés van a legközelebb és pél­dául Tiszalök (csupán Tóth István szénrajza képviseli) messzebb van a kilométereket számolva, azonban feltűnő, hogy például paraszti, fa­lusi tárgyú képeket alig-alig látha. tunk. .Tó lenne, ha Képzőinttvészelnk nagyobb érdeklődéssel tekintenének a falu élete, számtalan problémája felé. * A kiállítást összegezve, újra meg­állapíthatjuk: örülünk annak, hogy ilyen tehetséges képzőművészeink vannak, akik lelkes akarattal, szor­galommal igyekeznek segítséget adni szocialista hazánk felépítésé­hez. Azonban a-z eddiginél sokkal több elvi, gyakorlati segítségre vau szükségük. Ezen a téren bizony sok durva hiba van még. Magát a kiál­lítást is nehéz körülmények kö­zött, úgyszólván magukrnbagyatva rendezték meg. A kiállítási kép- állványokat a megnyitó előtt egy nappa-l vitette el önkényesen a megyei tanács népművelési osztá­lya s a teremért is az utolsó perc­ben kellett „harcolni” a város és megye kulturális szerveivel, mert az eredeti kiállítási teremben „ha­laszthatatlan” össztáncot rendel­tek. Azt már nem is mondjuk, hogy ezek a vezetőszervek még annyi fáradságot sem vettek maguk- nak, hogy megjelenjenek a kiállí­tás megnyitóján. Mindez semmi­képpen nem lelkesíti, ösztönzi me­gyénk képzőművészeit. Ideje, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjék. Meg kell teremteni azokat a gaz­dasági előfeltételeket, amelyek le. hetővé teszik képzőművészeink nyu­godt, színvonalas munkáját. Biztosítani keli azt, hogy nagy léptekkel menjenek előre a művészi fejlődés utján. Elvi vitákra, a bírálat és önbírá­lat elmélyített szellemére van szük­ség. Ezek megvalósításához is ad­janak segítséget a megyei és vá­rosi vezetők. A kiállítás azt bizonyítja: kép­zőművészeink megérdemlik és jog­gal követelik a nagyobb támoga­tást! Soltész István. Bartók Zoltán elvtárs, a nyír­meggyes! Petőfi termelőszövetkezet tagja így vélekedik a sajtóolvasás- ról: „Nekem mindennapi kenye­rem a sajtó. Nem tudnék nélküle dolgozni, a szövetkezetünket fej­leszteni, A sajtó rendszeres olva­sása tanított meg az új módszerek alkalmazására. amivel nagyobb terméseredményeket érünk el, meg­tanított az ellenség felismerésére, s harcolni ellene. Megtanított arra, hogyan kell megerősíteni termelő­szövetkezetünket/ A pártszervezetek vezetőit a saj­tó cikkei tanítják meg a vezetés helyes módszerére, a pártszerve­zetek megerősítésére, a dolgozók politikai öntudatának fokozására. A tanácsok a sajtó útján ismer­kednek meg a rendeletekkel, azok helyes alkalmazásával és betarta­tásuk fontosságával. A népnevelő­ket a dolgozókkal való helyes fog­lalkozásra, nevelésre, jó agitáciús érvek használatára tanítja a párt­sajtó. Dolgozóink a lap hasábjai­ból ismerik meg a nemzetközi ese­ményeket, a fontosabb párt- és kormányhatározatokat. A párt lapja tehát nem egysze­rűen csak újság, hanem harcos, irányító és nevelő eszköz, amely­nek rendszeres olvasása, tanulmá­nyozása nélkül párttagjaink nem tudnak példát mutatni a termelő- munkában. Megyénkben járási és községi pártbizottságaink nagyrészének gondja van arra, hogy mennél több párttaghoz, pártmunkáshoz és pártonkívüli dolgozóhoz eljusson pártunk szava. Lesku János elv­társ, a dombrádi községi pártbi­zottság titkára maga is figyelem­mel kíséri az olvasókörök munka- ját, látogatja azokat, s módszer­ben! segítséget ad az olvasókörök levezetéséhez. JS7enj így Mátyás Gergely elvtárs. a véncsellői párt- bizottság titkára, aki nem törek­szik arra, hogy a község dolgozó parasztságának nagyrésze olvassa a párt lapját. Az a véleménye, hogy a népnevelők most nem ér­nek rá arra, hogy a pártsajtó je­lentőségéről beszéljenek, bogy a sajtót minél több dolgozóhoz eljut­A kormányprogramm megva­lósításából nagy feladat hárul a Terményforgaimi Vállalatra és a földművesszövetkezetek felvá­sárlóira egyaránt. A kenyér- és takarmánygabona, valamint szá­lastakarmány, kukorica és ola­josmagvak begyűjtésével és a fogyasztókhoz, ipari telepekre való eljuttatásával vállalatunk foglalkozik. A kenyérgabona be­gyűjtése terén általában válla­latunk egész apparátusa, a föld- művesszöveíkezeti felvásárlók jó munkát végeztek. Megyénk eb­ben a versenyben a második helyre került. Az őszi begyűjtési idény is hasonló jó munkát kíván válla­latunk minden egyes dolgozójá­tól. Ezen a téren azonban sok hiba van. Az újfehértói telepünk számos dolgozója, adós kukoricából Ó3 burgonyából, maga Páll János elvtárs telepvezető sem mutat ezen a téren jó példát, aki egy­ben községi párttitkár is. Raka- mazon súlyos visszaélések tör­téntek amellett, hogy Cseh Gé­za telepvezető nem teljesítette beadási kötelezettségét. Cseh Géza elnézi, hogy a telep dol­gozói jogtalanul követelnek a dolgozó parasztoktól lerakási díj fejében 1.50 forintot mázsán­ként. id. P. Suller István dol­gozó paraszttól 3 mázsa 30 kiló termény lerakásáért négy má­zsa lerakási díját követelték, holott egy forint sem járna. Az itt alkalmazott munkások egész nap Azt figyelik, hogy mikor tassák. Mátyás elvtárs elfeledke­zett arról, hogy a tömegek és a párt között egyik legfontosabb üsz- szekötőkapocs a sajtó. Ha a sajtó- agitációról lemondunk, akkor az azt jelenti, hogy lemondtunk a pártonkívüli dolgozók felvilágosí­tásának, nevelésének egyik legfon­tosabb eszközéről. Hasonló a hely­zet a nyfrtassi állami gazdaság­ban, ahol maga a pártszervezet tit­kára, s a szakszervezet elnöke sem előfizetője a pártsajtónak. Megyénk dolgozói egyrésze, akik rendszeres előfizetői és olvasói pártunk lapjának, ma már elkép­zelhetetlennek tartják életüket, munkájukat a pártsajtó olvasása nélkül. A vajai Kuruc termelőszö­vetkezet tagjai minden délben fi­gyelemmel hallgatják Csuka József sajtóbeszámolóját, aki az olvasó­kör vezetője. Valamennyi rendele­tet, kedvezményt Ismernek már, a feladatukkal is tisztában vannak. Da nem elégednek meg ezzel, hanem beszélnek is a hallottakról a köz­ség dolgozóinak. Ez hozta azt az eredményt, hogy a Kuruc termelő- szövetkezet 14 új taggal gyarapo­dott a kormányprogramm megje­lenése óta. Az eredmények korántsem jelen­tik azt. hogy minden rendben van a sajtóagiláció, a sajtó olvasása terén. A megyei pártbizottság na­ponta szól a inegye dolgozóihoz a Néplapon kérésziül. Azonban me­gyénk több községébe nem jut el a tuegyebizottság szava, néhány köz­ségben nem árusítanak, s nem ol­vasnak Néplapot, vagy csak igen kevés dolgozó hallja meg a párt szavát. Ilyenek : Tapos, Geberjén, Nyírtelek községek, ahol a párt- szervezetek vezetői elejtik kezükből ezt az erős fegyvert. Pártszervezeteink, pártfunkció- náriusaink a pártsajtó terjesztésót és olvasótáborának növelését ne bízzák a véletlenre, hanem tekint­sék azt pártkötelességiiknek, a mindennapi pártmunka szerves ré­szének. Legyen a pártagitátor min­dig egyben a pártsajtó agitátora, mert nem lehet jó pártmunkás, népnevelő az, aki egyben nem agi­tátora a párt lapjának is. jön- egy szekér, hogy „dézsmát" vághassanak zsebre. A raktár­ban olyan fontos munkát ha­nyagolnak cl emiatt, mint a napraforgó forgatása, Bedő László pátrohai földművesszö­vetkezeti felvásárló r.ap, mint nap ittas állapotban végzi a felvásárlást, a dolgozó parasz­tokkal durván beszél. A császár- szállási felvásárló, Bereczki Mi­hály a terményszállításra igé­nyelt tehergépkocsit más eélra használta. Egyes helyeken a fel­vásárlók nem kezelik lelkiisme­retesen a begyűjtött árukat. A tímárt tcrményfelvásárló kezén a napraforgó romlásnak indult. Hálózati ellenőreink sem vég­zik elég lelkiismeretesen mun­kájukat. Utasításokat adnak, de nem ellenőrzik annak végrehaj­tását. Ezen a téren jobb mun­kát kell végezni Iványi Zoltán­nak, Tircsi Antalnak. A Terményforgaimi Vál­lalat vezetőinek és a Mészöv vezetőinek meg kell javítani a munkát, főként az utasítá­sok ellenőrzése terén. Kemény kézzel kell intézkedni azokkal szemben, akik nem szocialista felvásárlókhoz méltóan kezelik ezt a fontos ügyet. Nagyobb gon­dot kell fordítanunk a jó ta­pasztalatok szélesítésére. Nyir- csák János tiszadadai, Soltész Miklós nagyhalászi felvásárlók, vagy Gvidó Károly hálózati el­lenőr jó tapasztalatainak általá­nosítására gondolunk elsősorban. VAJDA GYÖRGY igazgató. JCfUtöíífLek a daruk a ui/hefjtjltázi ßelóidnuisz-télid i A nyíregyházi Belgian- nisz-téri építkezéseknél, a befejezéshez közel lévő háromemeletes irodaház, hál és as épülő békeház. nól költöznek a daruk. Természetesen nem a költöző darumadárról, ha. nem az építőipar nagy- szerű gépeiről: a torony- daruról és a hozzá ha­sonló „törpedaruról'' van szó. a toroni/dartí még néhány napig marad vá, fosunkban addig. amíg a békeház húrom szekció­jának húrom emeleti fa­lazását be nem feje­zik. Aztán a torony- daru elköltözik délre. Debrecenbe, ahol egész utcasor emeletes ház épí­tését fogja maid segíte­ni, A napokban érkezett a békeliáz-építkezáshez a Galgóczi főmérnök-féle magyar gyártmányú tör. pedaru. Ez a gép nem sokkal kisebb a torony, darunál, azonban más alkaAú és más tulajdon- súgókkal rendelkezik. Elő­nye, hogy nem kell hozzá külön fordítókorong, mert azt magával hordozza és a gépet így teljes körfor­gásra lehet alkalmazni. A gép, a kezelőfülkében yémállitó ellenőrző graft, honnal van ellátva, mely megmutatja, hogy milyen gémállásban hány tonnái lehet a daruval mozgat­ni. Ez u, daru mintegy öO ember munkáját helyettesíti és ennél sokkai több ember munkáját könnyíti meg. Eggszere Irat tonnát le. hel vele szállítani. Mű­szakonként 5 jOO tonna épületidomot és külön, féle építőanyagot szállít a tetthelyre. Már „lábon” (sínpályán) áll a törpe­daru. A budapesti daru. szerelő vállalat dolgozó­ja, Tóth József és daru- szerelő brigádja, 520 munkaóra helyett 270 óra alatt szerelte fel a darut. Átlag 132 százalékot tel- jesitell. Ifj. Jánosi Já. nos darus Szigethalomról jött a daruval, ahol át. lag 200 százalékot tudott teljesíteni és havi kere­sete elérte a 3—3500 fo­rintot. Október ZG.án, amikor a darukezelő mun. kábaállt, megfogadta, hogy november 7 tisztele­tére minden nap 210 szá­zalékon felül fog teljesí­teni. Jurás György segéd. munkás brigádja olyan re. nlényeket fűz a törpedaru munkájához, hogy a gép segítségével a november 7 tiszteletére tett. ljO szó. zalélcOg vállalásukat 150 százalékra fogják teljesí­teni. A begyűjtés meggyorsításához meg kell javítani o felvásárlás munkáját is 2

Next

/
Thumbnails
Contents