Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-20 / 221. szám

1983 SZEPTEMBER 20, VASÁRNAP 3 Megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása (Folytatás a 2. oldalról,) kezeti tagok számára a közös és háztáji gazdaságból származó jö­vedelem együtt olyan jólétet biz­tosít, amilyent az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó paraszt, még a földműveléshez jól értő, minden szükséges felszereléssel rendelke­ző középparaszt — még fokozott állami támogatással sem tud a maga számára megteremteni. — Pártunk Központi Vezetősé­ge és kormányunk tudatában van annak, hogy termelőszövetkeze­teinknek az elmúlt években és különösen az elmúlt évben sok nehézséggel kellett megküzdeniük és ezért nemcsak a jövőévi ter­méshez ad segítséget, hanem kü­lönböző kedvezményekkel előse­gíti, hogy azok a termelőszövet­kezetek, amelyek még az idén — Termelőszövetkezeteink ja­vuló munkája, a szövetkezeti gaz­daságok nagyobb támogatása le­hetővé teszi, hegy nagyobb gon­dot fordítsunk azokra a szövetke­zeti tagokra is, akik önhibájukon kívül nem tudják kivenni részü­ket megfelelően a közös munká­ból; öregekre, betegekre, szülő- asszonyokra. Kormányunk ezen termelőszövetkezeti tagok megse­gítése érdekében erősen kiszéle­sítette az eddigi betegellátási és segélyezési rendszert. Több intéz­kedés között elrendelte, hogy az első gyermeket szülő asszonyt, ha tagja a szövetkezetnek és a mun­kából alapszabály szerint kivette részét. 500 forint, a második és további gyermekét szülő asszonyt <00 forint segélyben részesíti. — Ezek a kormányintézkedések azonban csak részben oldják meg a termelőszövetkezetekben az öregek, a munkaképtelenek kér­dését. Mi pedig nem részben, ha­nem teljesen meg akarjuk oldani ezt a feladatot, ezért feltétlenül helyes és csak támogatni lehet a határozati javaslattervezetnek azt a pontját, amely kimondja, hogy a termelőszövetkezetekben kötelezően létesíteni kell szociá­lis alapot és azzal biztosítani kell az öregek, a munkaképtelen ter­melőszövetkezeti tagok számára a megélhetésükhöz szükséges ter­mény- és pénzjuttatást. — A termelőszövetkezeti moz­galomban ezzel megszűnik a dol­gozó parasztság félelme az öreg­kortól és a betegségtől, ami a ka­pitalizmus időszakában jellemezte nemcsak a mezőgazdasági mun­nem tudtak kiváló eredményeket elérni, nehézségeiket le. tudják győzni. Ezért határozott úgy a minisztertanács, hogy további 200 millió forint összegben elengedi a termelőszövetkezetek ez évben le­járt rövidlejáratú hiteleinek túl­nyomó részét és emellett további segítséget ad újabb hitelek nyúj­tásával. — Kormányunknak ez a segít­sége lehetővé teszi, hogy a jelen­leg még gyengén dolgozó termelő- szövetkezetek tagjai is már ebben az évben alapjában véve megta­lálják számításaikat a szövetke­zeti gazdálkodásban és bizakodás­sal indultak a szántási és vetési munkáknak a jövő évi, az eddigi­ekhez képest összehasonlíthatat­lanul nagyobb sikerek és ered­ménye!: felé. kast, hanem a kis- és középpa­rasztokat is. A termelőszövetke­zeti mozgalomban megszűnik a félelem attól, hogy az öreg és munkaképtelen családtagjának terhére lesz és kínlódás lesz neki az élet. Az ilyen megváltozott életet élő öregek helyzetét jel­lemzi Kovács Gábornak, a nagy- ecsedi „Vörös Csillag“ termelő- szövetkezet tagjának levele, aki azt írja: „Én 70 éves vagyok már, a szövetkezetben semmi hiányunk nincsen, csak az bánt engem, hogy miért nem lett előbb ilyen az élet.“ Bogdán János, a nyírbél- teki termelőszövetkezet tagja így ír: „Én ma már 72 éves öreg em­ber vagyok, de azt szeretném, ha 20 éves volnék, mert ilyen jó ne­künk sose volt, és ezért, bár öreg vagyok, kész volnék szembeszáll­ni azzal, aki a mi jó életünkre tör,“ — Ma még közel sincs ilyen élete minden termelőszövetkezet­ben az öregeknek és munkakép­teleneknek, de ez az út, amelyen termelőszövetkezeteink most el­indulnak, lehetővé, teszi, hogy mindenütt rövidesen ilyenné te­gyük az öregek és munkaképtele­nek életét. — A termelőszövetkezetek ter­mésátlaga növelésének és a ter­melőszövetkezeti tagok jóléte megteremtésének fontos előfelté­tele, hogy ne csak a közös mun­kában, hanem a termelőszövetke­zet vezetésében is úgy, ahogy ezt a tanácskozás elé terjesztett minta alapszabály-tervezet előír­ja, részt vegyen a termelőszövet­kezet egész tagsága. ilymódon minden termelőszövet­kezeti tag saját gyakorlatán ke­resztül bizonyodhassék meg afe­lől, hogy a termelőszövetkezet gazdái ténylegesen maguk a szö­vetkezeti tagok. — Nagyjelentőségű változás az új alapszabályban a régivel szem­ben az is, hogy megszünteti a különbséget az önálló termelőszö­vetkezetek és a III. típusú terme­lőszövetkezeti csoportok között és javasolja, hogy nevük a jövőben egyszerűen mezőgazdasági terme­lőszövetkezet legyen. — Az új alapszabálytervezet a réginél sokkalta jobban aláhúzza a termelőszövetkezetekbe való belépés önkéntességét, kiindulva Lenin és Sztálin elvtársak tanítá­saiból, akik sokszor hangsúlyoz­ták, hogy csak az a szövetkezés értékes, amely a tagok önkéntes elhatározása alapján létesül. — Az alapszabály ilyen értel­mű megváltoztatásának szüksé­gességét már júliusban a Köz­ponti Vezetőség határozata alap­ján Nagy Imre elvtárs, a minisz­tertanács elnöke felvetette. A kérdés nyilvánosságra kerülése után a kulákok és a falu külön­böző spekuláns elemei úgy gon­dolták, itt az idő arra, hogy ki­használva a termelőszövetkezetek kezdeti nehézségeit, a szövetke­zetből való kilépésre, vagy éppen a szövetkezet feloszlatáséra bír­ják rá azokat a termelőszövetke­zeti tagokat, akik a szövetkezeti gazdálkodás kezdeti nehézségei, vagy egyéb hibái miatt elégedet­lenek. A kulákok és egyéb spe­kuláns elemek arra számítottak, hogy a szabad szövetkezeti tagok helyét olcsó munkaerő, cseléd, napszámos, harmados munkás foglalja el. Számításaik azonban kudarcot vallottak. — Igaz. az ellenséges elemek ezen kísérletei több termelőszö­vetkezetben nem voltak hatásta­lanok. Voltak termelőszövetkeze­tek, amelyek a gazdasági ,év vé­gére kérték feloszlásuk engedé­lyezését és több olyan termelőszö­vetkezet van, ahol a termelőszö­vetkezeti tagok egyrésze bejelen­tette, hogy ki akar lépni a terme­lőszövetkezetből. Ezen termelő- szövetkezetek, illetve termelőszö­vetkezeti tagok nagyrésze azon­ban a kormányprogramm óta ho­zott intézkedések hatására, ame­lyek világosan, félremagyarázha- tatlanul bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk az eddiginél sok­kalta nagyobb segítséget ad a szövetkezeti gazdálkodásnak, el­állt szándékától és kijelentette, hogy továbbra is közösen akar gazdálkodni. — Ez történt a tömörkényi Al­kotmány termelőszövetkezetben is. A termelőszövetkezet tagjai levelükben, amelyben bejelentet­ték, hogy továbbra is közösen akarnak gazdálkodni, így írnak: „A feloszlási kérést három-négy hangoskodó, munkakerülő ember készítette el, akik a legnagyobb dologidőben, házról házra járva, agitáltak és igyekeztek megté­veszteni a becsületes dolgozó em­bereket. Köztük volt: Zsolter Fe­renc, aki a múlt rendszerben vé­dett birtokos volt, és a saját te­rületén sem tudott gazdálkodni és Répás András, aki a múlt rend­szerben leventeoktató volt és leg­inkább feketézésből és spekulá­cióból élt. — „Mi valamennyien vállaljuk, — írják, — „hogy azokat a becsü­letes dolgozókat, akiket az ellen­ség félrevezetett, egyenkint meg­győzzük és felvilágosítjuk arról, hogy kinek az érdeke a termelő- szövetkezet feloszlatása. Hogyan is engednénk meg, hogy szövet­kezetünket szétugrassza az ellen­ség. amikor jelenleg munkaegysé- genkint több. mint 10 kg. gabo­nát osztottunk ki.“ — A kormány termelőszövetke­zeteket támogató intézkedéseinek hatására sok olyan község van, ahol éppen az utolsó hetekben és napokban nemcsak, hogy kilépé­sek nincsenek, hanem ellenkező­leg, sok dolgozó paraszt lép be a termelőszövetkezetbe és új szö­vetkezetek is alakulnak. — Nem lehet kétséges, hogy ezt az egységes fejlődést tovább erő­sítik az utolsó napokban hozott határozatok: a Központi Vezető­ség határozata a begyűjtés csök­kentéséről, amely a termelőszö­vetkezeteknek és külön a háztáji gazdaságoknak nagy kedvezményt biztosít és a minisztertanács mai napon nyilvánosságra hozott ha­tározata, amely további lényeges kedvezményeket nyújt a termelő- szövetkezeteknek. — Meg kell azonban monda­nunk, hogy még mindig vannak olyan termelőszövetkezeti tagok, akik a zárszámadás után az őszi munkák. befejezésével egyénileg akarnak gazdálkodni. — Mindent el kell követnünk, hogy ezeket meggyőzzük elhatá­rozásuk helytelenségéről és meg­magyarázzuk, hogy boldogulásu­kat a közös gazdaságban sokkalta inkább megtalálják, mint az egyéniben. — Azok a termelőszövetkezeti tagok, akik most az egyéni gaz­dálkodás útját akarják választa­ni, idejében meg kell, hogy ért­sék: ha kilépnek, családjuk és saját boldogságuk szempontjából nagyon helytelenül cselekednek, mert a már megkezdett helyes utat, kezdeti nehézségek hatására, éppen akkor hagyják ott, amikor a legnagyobb lehetőség van a szö­vetkezeti gazdaság felvirágoztatá­sára és a termelőszövetkezeti ta­gok jólétének megteremtésére. — Azoknak a termelőszövetke­zeti tagoknak részére, akik a fel­világosítás ellenére is egyénileg akarnak tovább gazdálkodni, a gazdasági év végén, azaz az őszi betakarítás, illetve zárszámadás után, ki kell adni a földrészüket a termelőszövetkezet szétszórt te­rületéből, a tartalékföldből, vagy amennyiben kém egyik, sem má­sik nem áll rendelkezésre, akkor a közös tábla szélén. A kilépő ta­gokkal el kell számolni: ki kell nekik adni a munkaegység után járó részesedést, de ugyanakkor egyénileg meg kell terhelni őket mindazzal a begyűjtési hátralék- kai és hitellel, ami a termelőszö­vetkezet közös tartozásából és be­adási- kötelezettségéből az egyes tagra jut. — Vissza kell vonni tőlük mind­azokat a kedvezményeket, ame­lyeket a termelőszövetkezetek az utóbbi hónapokban kaptak, illet­ve nem a csökkentett, hanem az eredeti tartozás és beadási köte­lezettség rájuk eső részével kell őket megterhelni. A bevitt ter­melőeszközöket és állatokat a je­lenlegi szabadpiaci áron kell fel­értékelni és ha a kilépő a beadott állatát vagy felszerelését ki akar­ja vinni és már megkapta érte a belépéskor megállapított árat, csak úgy viheti ki, ha a teljes piaci árakat azonnal megfizeti. Ha a felértékelt összegnek csak egy részét kapta meg, akkor a szabadpiaci árból le kell vonni azt az összeget, ami a kilépő szá­mára a belépéskor megállapított ár szerint jár. Nem lehet kétséges az önkéntesség jelentőségének aláhúzása, és az, hogy az alap­szabály kilépésére vonatkozó ré­szét megváltoztatjuk, csak erősí­teni fogja termelőszövetkezetein­ket. És végeredményben kevés olyan termelőszövetkezet és tag lesz, aki látva, hogy a szövetke­zet jobb életet teremt családja és a maga számára, — mégis nem a lobbat, hanem a rosszabbat vá­lasztja. Meg kell valósítani a szövetkezeti demokráciát — Feltétlenül biztosítani kell, hogy minden fontos kérdést, a termelőszövetkezet közgyűlése döntsön el és így minden terme­lőszövetkezeti tagnak lehetősége legyen részt venni a határozatok meghozatalában. A termelőszö­vetkezeti tagok érezzék végre, hogy ők nem egyszerű tagok, hanem a szövetkezet gazdái is. — Sok termelőszövetkezeti el­nök azonban nem úgy dolgozik, hogy a tagság gazdának erezhet­né magát. Kiskirályoskodik, nem hallgat senkire; azt képzeli ma­gáról, hogy nálánál többet senki sem tudhat a szövetkezetben. Az ilyen elnökök a közgyűlést sok­szor egy évig sem hívják össze és ilyen szövetkezetben legtöbb­ször az igazgatóság és intézőbi­zottság is csak formálisan műkö­dik. — Ezekben a termelőszövetke­zetekben kihasználatlanul marad a termelőszövetkezeti tagok kez­deményezése, tapasztalata és a tagság előbb vagy utóbb elége­detlen lesz termelőszövetkezete vezetésével és ez kihat munká­júkra is és ha idejében nem tör­ténik változás, a termelőszövet­kezet fejlődés helyett visszaesik. •— Kiss János a badacsonyi „Dózsa“ termelőszövetkezet tagja elmondotta, hogy ki akar lépni a szövetkezetből, mert a vezetőség •'em hallgatja meg a gazdaságra — atkozó javaslatait, holott ő, mint egyénileg gazdálkodó, jó termésátlagokat ért el. — A kishörcsök-pusztai „Pe­tőfi“ termelőszövetkezetből há­rom tag: Rudniczei József, Hor­váth István, Abris József elmon­dották, hogy a vezetőség rokoni klikk, amely a tagság nélkül in­téz el mindent és ők emiatt ez­zel a vezetőséggel nem akarnak tovább együtt dolgozni. — Ahhoz, hogy termelőszövet­kezeteink ténylegesen fejlődni tudjanak, hogy hasznosítani tud­ják mindazt a segítséget, amit munkájukhoz kapnak, feltétlenül szükség van a szövetkezeti de­mokrácia megvalósítására. — E cél elérése érdekében nagy jelentősége van annak, hogy a termelőszövetkezeti, mozgalom 5 éves tapasztalatainak figyelembe­vételével a termelőszövetkezeti tanács sok termelőszövetkezet be­vonásával elkészítette és tanács­kozás elé hozta megvitatásra és jóváhagyásra javaslatát, a III. típusú termelőszövetkezetek egy­séges mintalapszabály-tervezeté- re. Ez az alapszabálytervezet — ha a tanácskozás elfogadja — egy­séges alapokmánya lesz minden III. típusú termelőszövetkezetnek. — Minden termelőszövetkezeti vezetőnek, termelőszövetkezeti tagnak az eddignél nagyobb fe­lelősséget kell majd éreznie, hogy az alapszabály rendelkezései a gyakorlati életbe átmenjenek és A mezőgazdasági termelést és ezen belül a szövetkezeti termelést egész dolgozó népünk javára felemeljük — Népi demokráciánk, pártunk és államunk minden erővel támo­gatja a termelőszövetkezeti tagok küzdelmét szövetkezetük meg­erősítéséért. Nemcsak különböző gazdasági jellegű intézkedések­kel segít, amelyekről már ed­dig sok szó esett, hanem min­den erejét felsorakoztatja azért, hogy a mezőgazdasági termelést és ezen belül elsősorban a szö­vetkezeti termelést egész dolgozó népünk javára felemeljük. Min­den szövetkezeti tag, aki ezért küzd, maga mellett érezheti pár­tunk, kormányunk és népi demo­kráciánk teljes segítségét és tá­mogatását. — Milyen erőket sorakoztat fel pártunk, kormányunk a termelő- szövetkezetek támogatására? — Mindenekelőtt az eddiginél sok­kal nagyobb mértékben kell, hogy támogassák termelőszövet­kezeteinket azok a gépállomások, amelyek ma már országosan nagy gépparkkal, több, mint tízezer traktorral rendelkeznek. A terme­lőszövetkezetek megszilárdításá­ban, termelésük fokozásában na­gyon nagy szerepe van a gépállo­másoknak. Nem véletlenül történt az, hogy a mostani tanácskozáso­kon nagy számmal vesznek részt a gépállomások élenjáró dolgozói. — A gépállomások már eddig is nagy erővé fejlődtek mezőgaz­daságunkban és a termelőszövet­kezetek termeléséhez nagy segít­séget adtak, de munkájukban rnég nagyon sok a hiányosság. Korántsem mondhatjuk el, hogy a gépállomások kielégítő segítsé­get adtak a termelőszövetkezetek megszilárdításához és a termésát­lagok növeléséhez. — A gépállomási munka azon­ban akkor lesz igazán értékes a termelőszövetkezeti tagság szá­mára, ha lényegesen megjavul a traktorosok munkájának minő­sége. — Világosan meg kell monda­ni, hogy korántsem elég az, ha a gépállomás traktorosa a normáját teljesíti. A norma teljesítése és túlteljesítése természetesen fon­tos, mert elősegíti a mezőgazda­/ sági munkák gyors elvégzését, de talán a norma teljesítésénél is nagyobb jelentősége van annak, hogy a munkákat a traktorosok a legjobb minőségben végezzék és a gépi munka eredménye a ter­melőszövetkezet magas termés­átlagában megmutatkozzék. — Nem lehet kielégítőnek mon­dani annak a gépállomásnak a munkáját, amelyik normálholdak­ban ugyan teljesíti éves tervét, de körzetében a termelőszövetkeze­tek termésátlagai alacsonyak. — A termelőszövetkezetek is sokkalta nagyobb követelménye­ket kell, hogy támasszanak a gép­állomások munkájával szemben, mint eddig tették; éljenek jogaik­kal és ne vegyenek át egyetlen holdat se a traktorosoktól, ahol a munka minősége kifogás alá esik. Az a termelőszövetkezeti el­nök, vezetőségi tag, vagy brigád­vezető, aki rosszminőségű mun­kát átvesz, az egész szövetkezel! tagság ellen vét és hozzátehetem, hogy az a gépállomásigazgató és főagronómus, aki eltűri a rossz­minőségű munkát, megfeledkezik arról a feladatról, amiért a párt és a kormány őt a gépállomásra felelős vezetői munkakörbe kül­dötte. — A gépállomások traktorosai, gépészei, agronómusai, igazgatói és politikai helyettesei pártunk és kormányunk irányítása alatt min­den erejüket vessék latba azért, hogy termelőszövetkezeteinkben a termésátlagok növekedjenek, hogy termelőszövetkezeteink tényleges fejlődésnek induljanak és a termelőszövetkezeti tagság magas jövedelemhez jusson. — Termelőszövetkezeteink fej­lesztéséhez a gépállomások gép­parkjának növeléséhez és a javí­tóbázis megteremtéséhez, az eddi­ginél hasonlíthatatlanul nagyobb segítséget kell, hogy adjon nehéz­iparunk és ezen belül is elsősor­ban a gépgyártás. — A mezőgazdasági gépgyá­raink vezetői és dolgozói legye­nek tudatában annak, hogy az (Folytatás a f. oldalon ) A termelőszövetkezeti mozgalomban megszűnik a félelem az öregkortól és a betegségtől

Next

/
Thumbnails
Contents