Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-13 / 214. szám

1953 SZEPTEMBER 13, VASÁRNAP

a, e r- l a p

í*

Az RM Müvek csőgyára dolgozóinak nagygyűlése

Ezután G e r 6 Ernő elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. A szeptember 6-i széleskörű árleszállításról szólva megállapította, hogy ez az árleszállítás annak a politikának a következménye, amelyet pártunk Központi Vezetősége ez év június végén hozott határozatával kezdeményezett.

— Pártunk tagsága, munkás- osztályunk sokszázezres tömege, dolgozó parasztságunk, egész népünk helyesléssel fogadta, magáévá tette a Központi Vezetőségnek azt. a fontos határozatát és kormányunknak e határozaton alapuló programmját, — mondotta Gerő elvtárs. — A határozat óta javult a dolgozók élet- színvonala. A budapesti pártaktí- va-ülésen Rákosi elvtárs közölte, hogy az eddigi rendszabályok eredményeképpen a lakosság tiszta megtakarítása egy év átlagában mintegy ezerkétszázmillió forint. De azok a rendszabályok, amelyeket addig hoztunk, túlnyomórészt olyan rendszabályok voltak, amelyek a jó termésből közvetlenül adódtak, másrészt olyan rendszabályok, amelyek közvetve hatottak ki a dolgozók életszínvonalára. A mostani árleszállítás már közvetlenül hat ki a dolgozók életszínvonalának emelésére és méretekben is nagyobb, mint az előzőek. Pártunk és kormányunk mintegy két hónapja megígérte hogy még ezév őszén érezhetően megjavul a dolgozók életszínvonala. Ez az árleszállítás kézzelfogható bizonyítéka annak, hogv pártunk és kormányunk szavát megtartja.

— Távolról sem állítjuk, hogy a mostani árleszállítás és a már korábbi intézkedések révén egy- csapásra megszűnt volna a dolgozók minden gondja. De határozottan fel kell lépni az ellen, hogy egyesek lekicsinyeljék a munkásosztály által, parasztságunk. értelmiségünk által a párt vezetése révén elért eredményeket. Persze, elvtársak, jobb lett volna, ha nemcsak tízezer különféle cikk árát tudtuk volna leszállítani, hanem leszállíthattuk volna a hús, a zsír és néhány más fontos cikk árát. De ha kormányunk és a párt most elhatározta volna e cikkek árának leszállítását. felelőtlenül járt volna el. Az elvtórsak tudják, hogy 1952-ben v-2 időjárás rendkívül kedvezőtlen volt a mezőgazdaságra. Ennek következtében az a feladat állott előttünk, hegy az ezévi aratásig és ami az állati termékeket illeti még tovább, minden körülmények között biztosítsuk a nép ellátását hogy átmentsük az ország állatállományát. amely előtt a pusztulás veszélye állott s hogy biztosítsuk mindenekelőtt a munkásság és

általában a városi lakosság viszonylag tűrhető ellátását, hússal, zsiradékkal, cukorral és egyéb termékkel. Ennek érdekében a múlt év őszén a Szovjetunió kormányától pártunk és kormányunk kért és kölcsönképpen kaptunk egymillió métermázsa takarmány- gabonát, félmillió métermázsát kaptunk a Kínai Népköztársaságtól, több, mint félmillió métermázsa burgonyát pedig több nép: demokratikus országtól. Itthon is minden erőfeszítést megtettünk, hogy elegendő takarmányunk legyen. Olyan nagy mennyiségben hoztunk be külföldről zsiradékot, amire még nem volt példa.

— Mindennek eredményeképpen alapjában véve sikerrel láboltunk ki egy hihetetlenül nehéz mezőgazdasági évből. De nem volt elegendő kukoricánk és árpánk ahhoz, hogy ezév első nyolc hónapjában állatainkat felhizlaljuk. Mindenki megérti, hogy bizonyos idő kell ahhoz, amíg a túlnyomórészt lábonálló kukoricából zsír és hús lesz. Ha a kormány és a párt leszállította volna most annak a sertésnek az árát. — természetesen másról is szó van —, amely most még lábonálló kukoricából fog meghízni akkor olyan váltót adott volna a dolgozók kezébe, amit nem lehet beváltani. Felelős párt. olyan párt. amely hús a munkásosztály húsából, és vér a véréből, a dolgozó nép élcsapata és népi demokratikus kormány ilyesmit nem tehet. Amikor maid meglesznek a feltételek, ha majd eljön ez ideje, akkor pártunk és kormányunk nem fog habozni, hogv a zsír. a hús és más elsőrendű élelmiszerek árát leszállítsa. Ennek az ár- leszállítá sn alt megalanozottna k.

tartósnak kell lennie, olyan árleszállításnak, amelyet nem követhet az árak újabb emelkedése hanem csakis úiabb és további ár'•’szabit-'-o/->v (Vn»» tap«.)

Gerő Ernő elvtárs ezután a tüzelő kérdéséről beszélt.

— Pártunk vezetőit és kormányunkat a tüzelő kérdése igen erősen foglalkoztatja. Mindent elkövetünk. hogy ezt a kérdést a lehetőséghez képest megoldjuk Nem arról van szó. hogy nincs elegendő mennyiségű tüzelő, nem a mennyiséggel, hanem a minőséggel és a választékkal van f/rj. Mi ennek az oka? Az, hogv a jóminőségű szén termelésénél az év első felében lemaradtunk. Kevesebb szenet kantunk mint amenv- nyit a terv előírt. Tüzifaszükség- ietünket nagyrészt behozatal útján fedezzük és itt némi nehézségek vannak. Pártunk Politikai Bizottsága és a minisztertanács igen alaoosan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Nem állítjuk, hepv kifogástalanul fogjuk megoldani de az teljesen kétségtelen, hogv

rendkívüli erőfeszítéseket fogunk tenni a tüzelő minőségének megjavítására.

Gerő elvtárs ezután elmondotta: egyes elvtársak felvetik azt a kérdést, vájjon nem adunk-e túl sokat a parasztoknak, s emiatt kevesebbet a bérből, fizetésből élőknek. — Bizonyos, hogy az utóbbi időben a párt és a kormány a parasztságnak, a mező- gazdaságnak nagyon sokat ad, — mondotta Gerő elvtárs — és még a továbbiakban is sokat fogunk adni. A mezőgazdasági termelés a mi ipari termelésünkhöz képest hallatlan mértékben elmaradt. Ezért nem tudjuk még a városi lakosságot és mindenekelőtt a munkásosztályt, értelmiségünket, alkalmazottainkat bőségesen ellátni.

— Ahhoz, hogy bőséget teremtsünk, nemcsak élelmiszerekben, hanem könnyűipari nyersanyagokban, amelyeknek szállítója a mezőgazdaság, emelni kell a mezőgazdasági termelést. De hogyan? Nekünk nincsenek hatalmas, kihasználatlan területeink, nekünk a hozamot kell emelni, az egy holdra eső növénytermelés hozamát, s az állathozamoí húsból, tejből, gyapjúból és egyéb termékekből. Ehhez pedig érdekeltté kell tenni a parasztságot, a termelőszövetkezeteket a mező- gazdasági termelésben. A tartós és következetes árleszállítás egyetlen alapja a termelés emelkedése általában, a mezőgazda- sági és könnyűipari termelés növekedése különösen.

Gerő elvtárs ezután felsorolta azokat az intézkedéseket, például a lakásépítési terv növelését, a munkavédelmi beruházások ösz- szegének felemelését, amelyek közvetlenül a munkásság és általában a városi lakosság életszínvonalának emelését szolgálják, majd így folytatta:

— A dolgozó nép életszínvonalának emelése, a szocializmus sikeres építése a helyes politika mellett a munkások, a műszakiak, a dolgozók jobb munkájából fakad. „Termelj többet, jobban élsz!“ — mondja pártunk. Ez persze azt jelenti, hogy termelj olcsóbban. takarékoskodj az anyaggal. az idővel, légy fegyelmezettebb, gyártsál jobb minőségű árut. termelj selejt nélkül. Ennek a jelszónak a megvalósulása a munkásoktól, a műszaki értelmiségtől függ. Itt az elvtársak feltárták az anyagellátás hibáit.' De nekünk az anyagot nem az imperialisták szállítják. Ezt az anyagot Özdról, Diósgyőrből hozzák, a mi embereink gyártják. Az elvtársak azt mondják rá. hogy nem megfelelő. Persze, olt is vannak nehézségek, Tőlünk, saját magunktól függ ennek a megoldása. Az üzem vezetésének, a miHatározati javaslattervezet a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozására

(Folytatás (t 2. oldalról,) bevitt földjük után az alapszabálynak megfelelően a földjáradékot megkapják. Hasonlóképpen biztosítani kell, hogy minden termelőszövetkezeti tag még ebben az évben megkapja a bevitt állatok és gazdasági felszerelés, értékének esedékes részét.

d> Az I. és Il-es típusú termelő- csoportokban alapszabályszerű gazdálkodást kell megvalósítani. A tagsággal megvitatva el kell érni, hogy minden tag bevitt földje arányában vegye ki részét a közös munkából, a közös kiadásokhoz, trágyázáshoz, szántáshoz hozzájáruljon. Ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy vetésterületüket lehetőleg ugyanolyan minőségű földből kapják, mint amilyet a termelőcsoportba bevittek.

e) A tanácsok végrehajtó bizottsága és osztályai ne sértsék meg a termelőszövetkezeti közgyűlésnek és elnökének hatáskörét, hanem a szövetkezeti demokrácia érvényesítését, a tagság aktivitásának fokozását segítsék elő helyes észrevételeikkel, javaslataikkal, tanácsaikkal és ellenőrzésükkel.

2. A termelőszövetkezetek fejlesztésénél biztosítani kell az önkéntességet és csak azokat a dolgozókat kell tagként felvenni, akik saját elhatározásukból, meggyőződve a szövetkezeti gazdálkodás fölényéről, lépnek a termelőszövetkezetbe. Viszont minden lehetőséget fel kell használni arra, hogy a termelőszövetkezet jó eredményeinek ismertetésével a dolgozó parasztok a gyakorlati példákon keresztül meggyőződjenek a szövetkezeti gazdálkodás fölényéről és ahhoz közelebb kerüljenek.

3. A szövetkezeti mozgalom önkéntessége betartásának biztosítása érdekében, a kormánypro- grammnak megfelelően, a gazdasági év befejezésével, a zárszámadások után meg kell engedni azoknak a tagoknak a kilépését, akik valafhilyen ok miatt el akarják hagyni a termelőszövetkezetet.

Minden termelőszövetkezetben biztosítani kell, hogy a gazdasági év végéig; a zárszámadásig az egész szövetkezeti tagság közösen végezze a őszi munkákat, a termények betakarítását és a jövő évi kenyerünk biztosítása szempontjából annyira fontos búzának és rozsnak elvetését. Minden termelőszövetkezet biztosítsa —eredeti tervének megfelelően — a kenyérgabona időben és jó minőségben történő elvetését.

Az esetleg kilépő tagokkal a föld kiadása, a kilépők kötelezettségeinek megállapítása és minden egyéb elszámolás csak a gazdasági év végén, a vetési és betakarítási munkák befejezésekor történjék meg és ekkor kell számukra földjük arányában, a közös vetésterületről a kenyérgabona vetésterületet is kijelölni.

*

*

Tudatában vagyunk annak, hogy termelőszövetkezeteink megszilárdítása érdekében végzett feladataink végrehajtása nem lesz könnyű. Az ellenség mindent elkövet terveink megvalósításának hátráltatására és tagságunk körében bizalmatlan, ságot kelt. De vállaljuk a harcot, mert tudjuk, hogy saját magunk és gyermekeink szebb, boldogabb jövőjéről van szó. Ezért kíméletlenül sújtunk le az ellenség minden, a termelőszövetkezeti gazdaságok ellen irányuló mesterkedésére. Ugyanakkor fáradhatatlanul végezzük felvilágosító munkánkat a megtévesztett, ingadozó tagok és az egyé. nileg dolgozó parasztok meggyőzése érdekében.

Delkesít bennünket az, hogy mellétünk áll pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és a harcokban meg- edzett magyar munkásosztály. Raj. ta leszünk, hogy tovább erősítsük a munkások és parasztok szövetségét. Termelőszövetkezeteink megerősítésével, jobb munkával, termésátlagaink fokozásával és az állam iránti kötelezettségeink teljesítésével juttatjuk kifejezésre pártunkhoz és népi demokratikus államunkhoz való ragaszkodásun. kát.

Úgy dolgozunk, hogy a termelés növelésével a termelőszövetkezeti tagok jómódúvá legyenek és fokozódjék a termelőszövetkezeteink vonzőerje az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok felé, hogy munkánk nyomán az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok minél nagyobb része meggyőződjék a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről,

Büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy úttörői vagyunk az új paraszti élet megteremtésének, a szocializmus megvalósításának a falun. Ez a büszkeség jobb munkára serkent bennünket és biztosak vagyunk, hogy példánkat önkéntes meggyőződés alapján követi majd az egész magyar dolgozó parasztság.

msztériumnak kötelessége, hogy megteremtse a többtermelés, a munkaverseny gazdasági és műszaki feltételeit. Kötelességük, hogy betartsák és betartassák a kollektív szerződések előírásait, hogy a lehető legnagyobb mértékben gondoskodjanak a dolgozók egészségéről, életbiztonságáról és a gyakorlatban bizonyítsák be, hogy népi demokráciánkban valóban a legfőbb érték az ember. A párt és a kormány ezt minden vezetőtől megköveteli és meg fogja követelni.

Befejezésül G e r ő elvtárs ezeket mondotta:

— Az első kézzelfogható eredmények azt mutatják, hogy helyes úton járunk. Pártunk, kormányunk politikája az egyedül helyes politika, amely dolgozó népünk, munkásosztályunk ügyéi szolgálja. A mi pártunk nem csalhatatlan. Követett el hibákat, de nem félt ezeket a hibákat nyíltan, nemcsak a párttagság, hanem az egész nép színe előtt bevallani. Meghozta azokat a határozatokat, amelyek szükségesek voltak a hibák kijavításához. Most a jó úton vagyunk és az első eredmények láttán még nagyobb elszántsággal, még törhetetlenebb

akarattal kell hozzáfognunk az eddig még ki nem javított hibák, bajok kijavításához és megszüntetéséhez.

— Pártunk vezetésével hatalmas eredményeket értünk el, elvtársak. Ezek nélkül az eredmények nélkül nem tartanánk most ott, ahol tartunk, nem lenne szó árleszállításról, hanem szó lenne tömeges munkanélküliségről, az árak felemeléséről, mint a kapitalista országokban. Pártunk es kormányunk továbbra is szívén viseli a dolgozó nép, mindenekelőtt a munkásosztály érdekeit.

A nagygyűlés ezután határozatot hozott. A határozatban vállalták, hogy az év végéig behozzák eddigi lemaradásukat, öntudatos munkával megjavítják gyártmányaik minőségét és az 1.77 százalékos selejtet 1 06 százalékra szorítják le. A vállalatvezetőség fokozottabban hasznosítja a dolgozók javaslatait. Százötven olyan újítási javaslatot, amit eddig még nem bíráltak el, az év végéig nemcsak felülvizsgálnak, hanem amelyiket lehet, be is vezetnek.

A nagygyűlés az InternaclonáV hangjaival ért véget.

Gerő Ernő elvtárs beszéde

— Most uisginkább felismertük, hogy valamennyien felelősek vagyunk egy-egy hibáért. Olyanért is, mint ami nemrég történt és amiről akkor azt gondoltuk, hogy megoldása csak a vezetőség feladata. A tolópad II. üzemében kiégett a dinamó és ez ötnapi kiesést okozott. Emiatt az üzem csak nyolcvankét százalékra teljesíthette tervét. Valamennyiünknek sürgetnünk kellet volna, hogy ilyen esetre legyen. tartalék dinamó. A termelés emelése, a zavartalan munka közös ügy, hisz ha többet termelünk, jobban élünk. Ezért elhatározták a tolópad II. hengerészei, hogy jó kollektív munkával az elsők lesznek a hengerészek között a harmadik negyedév végére.

Zoltán Árpád Igazgató fegyelmezettebb, figyelmesebb munkát kért a dolgozóktól.

Tóth József né, kötbérfelelős felajánlotta, hogy mint kötbérfelelős, kétmillió forinttal Igyekszik leszorítani ebben az évben a kötbérben fizetett összeget.

eddig. Patkós Zsigmond háromtagú családja évenként szintén ezer. ezerkétszáz forintot takarít meg kormány program műnk első nagy eredményeként.

Valamennyien felismerték azt is, hogy az újabb győzelmek kulcsa saját kezükben van. Ezért jelentette be Tárnoki Z-sigmond, Bányai ist van és sok más dolgozó, hogy ezentúl még jobban, még lelkiismeretesebben dolgozik.

A harcos elszántság, hogy kormányunk programmját legjobb tudásukkal segítik sikerre, feltárta a hibákat is, amelyek ellen valamennyien küzdeni akarnak. A gyár dolgozói bíráltak. Sóvár Tibor hengerész például a gyár jelenlegi el- maradásának okairól beszélt. A gyárvezetőséget bírálta, mert néni gondoskodik kellőképpen anyagról. Lsedig a gyár, amely jelenleg anyaghiány miatt nem teljesíti tervét, nem egyszer közel száznegyven százalékra is felküzdötte magát. Mitiátsi István tolópadi forrasztár a diósgyőri, ózdi és csepeli martinászok segítségét kérte.

Szecsko János kemenoés ezeket mondotta:

A Rákosi Mátyás Müvek csőgyárának dolgozói nagygyűlésen tárgyaltak a kormánypro- grammról, az árleszállításról: arról, hogy a gyár kollektívájának milyen feladatokat kell megolúa- niok ahhoz, hogy a kormánypro- grarum újabb győzelmekhez vezessen.

A terem már zsúfolásig megtelt, amikor az elnökség elfoglalta helyét. Az elnökségben foglalt helyet Gerő Ernő elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja.

Vázsonyi Miklós üb. elnök megnyitó szavai után Varsóczki Károly, a csőgyári pártbizottság titkára az áldozatkész munkáról, ájabb munkafelajánlásokról beszélt. A dolgozók tettekkel válaszolnak, újabb eredményeknek vetik meg alapjait. Ennek adják bizonyságát a legfrissebb eredmények is.

A dolgozók sorra jelentkeztek szólásra. Szecska János, a tolópad

2. üzem kemencése elmondotta három gyermekének most már havonként több. mint száz forint értékű áruval tud többet vásárolni, mint