Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)
1953-09-06 / 209. szám
NCPL.AP 1953 SZEPTEMBKÄÖ, VASAK. SUREN MKRCSIAN, JEREVÁNI MŰVEZETŐ ÉLETE üröm és Jólét ragyogja be a kommunizmust építő szovjet emberek életét. Erről tanúskodik Sorén Mkrcsian, jereváni művezető élete is. S ez az élet a mi ragyogó jövőnk tűkre. Nézzük meg ennek a szovjet embernek egy napját. A képek közel visznek bennünket az ő életéhez. Az első kép: Mkreslan (középen) a Jereváni antőalkatrészgyár mechanikai osztályán utasításokat ad Wagarsak Stepaniannak, a részleg munkavezetőjének. — Mkreslan a mechanikai osztály vezetője. Nagy utat tett meg. amíg Idáig eljutott. Még fiatalember volt, amikor a náci banditák megtámadták a szovjet hazát. Katonának Jelentkezett, Rostow- nál meg is sebesült. A győzelem ntán hazatért az üzembe. Szorgalmasan tanait és tanul még ma is. Az üzem egyik legkiválóbb szakemberének számit. Megbecsült, kitüntetett dolgozó. A második kép: Mkreslan családjával, barátaival együtt antó- kirándulásra Indul. Nemcsak vasárnap, hanem hetente többször Is megteszik ezt. Mkreslan a legszívesebben egy kis falucskába. Kosba látogat el. Ez a taln az ö szülőfaluja. Ott fekszik fenn a gyönyörű örmény hegyek között s ott élnek idős kolhozparaszt szülei. Öröm minden hazai látogatás. Gyermekek, nnokák, szülők és nagyszülők együtt örülnel: a boldog szovjet életnek. A harmadik vidám kép Mkrcsian elvtárs délutáni pro- grammjának egyik részét mutatja be. Fiával, a hatéves Gurgen- nel ellátogat a Jereváni állatkertbe. Kedvenc szórakozása ez fiúnak, apának. Képünkön éppen az oroszlánketrec előtt állanak. A negyedik kép talpig hófehér öltözetben mutatja be a szovjet művezetőt. Legkedveltebb sportja a tenisz. Az üzemi teniszpályán nagy csatákat vív partnereivel. Ma éppen egy barátságos mérkőzést játszott Viktorina Leonová- val, a jereváni zeneiskola hallgatónőjével. Sokmlndent el lehetne még mondani Mkrcsian elvtársról és családjáról. Feleségének, Isabella asszonynak a neve ezelőtt három évvel lett ismert egy képzőművészeti kiállításon. Otthonuk valósággal sugározza a kulturált, jómódú életet. Szeretnek színházba járni. Legutóbb Lermentov Álarcosbál-jót nézték meg. Könyvtárukban megtalálhatjuk Turge- nyev, Gogoly, Shakespeare könyvei mellett Fagyejev regényét, az Ifjú Gárdá-t, Azsajev Távol Moszkvától című nagyszerű regényét, s emellett számos más szép- irodalmi művet, és sok-sok szakmai könyvet. A multkorában Mkrcsian egyik barátjával az egyik magaslatról nézte az előttük elterülő szép várost. — Mire gondolsz, Suren? — kérdezte a barát. — Hatéves voltam, — válaszolt a művezető elgondolkodva, — amikor apám felültctctt egy szamár hátára és egy jereváni orvoshoz hozott be. Milyen szegényes házak között, keskeny, piszkos utcákon haladtunk. S most, Íme, hogy megváltozott Jereván! Hogy megváltozott a hajdani szegény nép egész élete! ■■■■■■■■•■ ■BUBI«■MILIUM»'KU11IMIIanim -i—i— Vigasztalan „eredmények,, Jugoszláviában annyira kiéleződött az élelmiszerválság, hogy a belgrádi hatóságok július végén kénytelenek voltak rendeletileg megszüntetni a búza-, árpa-, rozs-, liszt-, olaj-, zsír-, cukor-, rizs-, tenyészállat-, sertés- stb. exportot. Jugoszlávia, amely agrárország, most terménybehozatalra szorul. Ami az ipar helyzetét illeti, a „Nasa Sztvarnoszt“ című folyóirat így ír: „Iparunkban öt év óta pangás észlelhető, sőt az óriási kiaknázatlan termelési kapacitások ellenére csökken a termelés.“ A folyóirat egy táblázatot közöl, amelyből kitűnik, hogy 1949- hez képest 1950-ben 5 százalékkal, 1951-ben 6 százalékkal, 1952- ben pedig 7 százalékkal csökkent az ipari termelés jövedelme. Erős depresszió uralkodik a tömegszükségleti cikkeket előállít tó iparágakban. A fémfeldolgozó ipar például csak 89 százalék- ban, a textilipar 62 százalékban, az élelmiszeripar pedig mindössze 58 százalékban használta ki tavaly termelőkapacitását. A statiszti- kai adatok szerint a lakosság iparcikkfogyasztása 1952-ben, az 1949. évihez képest, 22 százalékkal csökkent, noha 1949-ben is messze alatta maradt a tényleges szükségletnek. A folyóirat szerint a rossz gazdasági helyzet fő oka: „a védelmi szükségletekre fordított különkiadások““ — vagyis a fegyverkezési hajsza, amelyet Tito kormánya az Egyesült Államok követelésére folytat. A „Nasa Sztvarnoszt1“ azt írja, hogy Jugoszlávia az utolsó öt évben 1.407 millió dollárt költött fegyverkezésre. Óceá- nontúli jótevői ennek az összegnek csupán egyhatodát bocsátották rendelkezésére 1.166 millió dollárt a jugoszláv dolgozók lapos zsebéből húzott ki a Tito-kormány. A Tito-klikk politikája végkép tönkretette Jugoszlávia gazdasági életét. A japán dolgozók súlyos helyzete „ . i 4 Ügy élünk, mint a börtönben, úgy bánnak velünk, mint az állatokkal. A gyárban szüntelenül elbocsátással fenyegetnek bennünket. A munkakörülmények napról napra rosz- szabbak. Már arra gondoltunk, hogy hazatérünk falunkba, de a faluban is a legnagyobb nyomor vár reánk. A fonodákban és szövődék- ben a munkásnők késő éjszakáig dolgoznak. Amikor aztán pangás áll be a kereskedelemben, a munkásnőket azonnal elbocsátják. A fiatal nők, akik így fillér nélkül az utcára kerülnek, prostituáltakká válnak. Ez a sorsa a japán textiliparban dolgozó fiatal lányoknak.. Ezeket írták többek között a japán textilipari munkásnők az angol textilipari szakszervezethez intézett levelükben. Ez a néhány sor is megmutatja, milyen nehéz a dolgozók élete a mai Japánban. A külföldi megszállás és a japán gazdaság mi- litarizálása a legnagyobb nyomorba döntötte a japán dolgozókat. A megszállás és az újrafel- fegyverkezés költségeinek legnagyobb részét a japán dolgozók fizetik meg. Ezek a költségek tavaly több mint 500 milliárd jenre rúgtak. A dolgozók keresetének 30 százalékát az adók emésztik fel. Az adók emelkedésével egyidejűleg emelkednek az árak is, többek között az élelmiszercikkek, iparcikkek árai, a közlekedési költségek, a gáz- és villanyszolgáltatási díjak. Tavaly ősz óta 50 százalékkal emelkedett a lakbér, 16 százalékkal a gázdíj, 30 százalékkal a postai szállítási díj, mintegy 10 százalékkal a rizs fogyasztási ára. Egy család megélhetési minimuma átlagban meghaladja a havi 20.000 jent, ezzel szemben a legjobban fizetett munkások bére is csupán 10 —12 ezer jen. S emellett a japán dolgozót semmi sem biztosítja az ellen, hogy egyik napról a másikra elveszti munkáját s maga is a japán városokat elözönlő sokmillió munkanélküli egyike lesz. €
