Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-30 / 230. szám

-EPTEMBER 30, SZERDA.

N e P L A P

a

Bács-Kiskun megye termelőszövetkezeti és gépállomás! dolgozóinak értekezlete

Kedden reggel Kecskeméten értekezletre gyűltek össze a Bács- Kis'kun-megyei termelőszövetkezetek és gépállomások legjobb dolgozói, tsz. elnökök és párttitkárok, gépTisztelt értekezlet! Engedjék meg, hogy a tanácskozás Idejéből néhány percet én is Igénybe vegyek. A beszámolóban és az elhangzott felszólalásokban felvetett egynéhány kérdéshez szeretnék hozzászólni.

Elvtársak! Gazdaságpolitikánk irányelveit népköztársaságunk kormányának programmja foglalja magában, amelyet az országgyűlés július 4-i ülésén ismertettem és amely a Magyar Dolgozók Pártjának határozatain nyugszik.

A programra alapvető célkitűzése, —- amint az elvtársak jól tudják — a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Minden gazdasági intézkedésünk ennek érdekében történik.

Három hónappal ezelőtt a kormány programmja ígéret volt csupán. Ma már azonban a tények hosszú sora bizonyítja, hogy a kormány a programra minden pontját

és célkitűzését ingadozás nélkül, szívósan és következetesen megvalósítja. A tények bizonyítják ezt — elvtársak — már pedig a tények nagyon makacs dolgok, amelyekkel nem igen lehet vitába szállni.

Ennek a rövid három hónapnak a tényei azt is bizonyítják, hogy a kormány és a párt céltudatos politikával minden szükséges feltételét megteremti a kormányprogramra és a párthatározat megvalósításának.

A lakosság életszínvonala emelésének döntő tényezője a mezőgazdasági termelés. Elengedhetetlen feltétele ez a kormányprogramra megvalósításának is, ezen épül fel az egész programm, ez a talpköve, ez további előrehaladásunk kulcskérdése. így és ezért kerül a mezőgazdasági termelés gazdaságpolitikánk és egész népgazdaságunk fejlesztésének homlokterébe.

Egy nagy országépítő programm sikeres megvalósítása, dolgozó népünknek. tett ígéretünk beváltása teszi kötelességünkké a mezőgazdasági termelés, — mind a földművelés, mind az állattenyésztés, — nagyarányú és sokoldalú fejlesztését. Mezőgazdasági termelésünk felvirágoztatása tehát egész népünk nagy ügyévé lett. Szánalmas és ostoba az olyan fajta ellenség ges hírverés, amelyről az elvtársiak is hallottak. Amely azt igyekszik elhitetni, a hiszékenyebb termelőszövetkezeti tagokkal, liogy a kormány által nyújtott támogatás csak átmeneti segítség, amelyet ezután, majd vissza is vonnak, amelyre sokáig számítani nem lehet, Elvtársak! Szánalmas és átlátszó hazugság ez. A mezőgazdaság fejlesztése, a termelőszövetkezetek messzemenő megsegítése tgen nagy feladat, amely esztendők munkájút követeli, amikor is erőfeszítéseinket és erőforrásainkat erre kell összpontosítani, de úgy, hogy a termelés gyors és nagyarányú fellendülését érjük el.

Az intézkedések tehát, amelyek a mezőgazdaság terén történnek, nem átmeneti jellegűek, hanem több évre, hosszabb időre szólnak és méretükben mind nagyobbabkú, eredményeikben pedig mind hatékonyabbá lesznek. Bőséget kell és bőséget fogunk teremteni az országban, jómódú, vidám életet, nem valamikor, hanem hamarosan, egy-két év leforgása alatt, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségén belül. Az őszi vetés pl. a jövő nyáron adhat csak bőséges termést, — ezt nagyon jól tudjuk. Az állattenyésztés fejlesztésének Is vannak bizonyos időhöz kötött határai. Ezzel természetesen nekünk is számolnunk kell.

állomási igazgatók és agronömu- sok, élenjáró növénytermelők és állattenyésztők, hogy az országus tanácskozás határozata alapján megvitassák a termelőszövetkezetek

megszilárdításának, a jövőévi bő termés biztosításának, s ezzel a termelőszövetkezeti dolgozók életszínvonala emelésének kérdéseit.

Az értekezleten megjelent és beszédet mondott Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke is.

Az értekezlet végén határozati javaslatot fogadtak el. A határozati javaslat az országos tanácskozás határozata nyomán részletes irányítást ad a bácsmegyei termelőszövetkezetek nek.

A kilépést — mint ismeretes —* a földművelésügyi miniszter rendeleté szabályozta. Minden kilépni szándékozónak ehhez kell tartania magát, pontosan betartva a kilépés módozatait és feltételeit, aki ezeket áthágja, elvtársak, szembekerül a törvénnyel, ami büntetést von maga után.

A kilépéssel kapcsolatban súlyosabb elbírálás alá esnek a szövetkezeti vagyon ellen elkövetett cselekmények. A szövetkezeti vagyon nem Csáki szalmája, a törvény védelme alatt áll. A kormány programmja megteremtette és biztosítja a termelés és tulajdon biztonságát a mezőgazdaságban. Nem kétséges, hogy ez elsősorban a közös szövetkezeti tulajdon biztonságát jelenti. Aki kezet emel rá, arra a törvény teljes szigorával sújtanak le igazságügyi szerveink, amelyek hivatottak a törvényességnek teljes mértékben érvényt szerezni.

Bevitt vagyontárgyak és felszerelések kivitele a kilépésnél csakis az érvényben lévő törvényes rendelkezés keretei közt és előírásai szerint történik.

Vannak persze, akik úgy képzelték el a kilépést, hogy az adósságot majd otthagyják, a vagyont meg elhordják. Ezek önző egyéni érdeküket a közösség érdekei fölé akarják helyezni. Ilyen kilépésről mi még soha nem beszéltünk. Ezek' az elemek ha megpróbálnák a szövetkezeti vagyon törvényellenes széthordását, meggyőződhetnek: róla, hogy a kormány kemény kézzel véget vet az Ilyen próbálkozásoknak. (Taps.)

Ellenséges elemek bomlasztó munkájuk során nem egy esetben fenyegetéshez folyamodnak, igyekeznek megfélemlíteni a termelő- szövetkezetek egyes vezetőit, máshol a tagokat megfélemlítéssel próbálják kilépésre bírni, törvénytelen cselekedetekre ragadtatni. Az ilyen ellenséges elemekkel szemben hatóságainknak és a szövetkezetek tagjainak is bátrán és határozottan fel kell lénnioki A kormány is, a párt is, népköz- társaságunk illetékes szervei is minden erejükkel és tekintés Iyükkel termelőszövetkezeti tagjaink mögött állnak, gondoskodásukkal és segítő készségükkel támogatják őket. (Taps.)

Elvtársak! A kormány szinte felbecsülhetetlen és — nyugodtan mondhatjuk — a termelőszövetkezeti tagság várakozását is felülmúló támogatását és segítését a termelőszövetkezetek jó munkájának kell kiegészítenie és haté-: konnyá, eredményessé tennie.

A termelőszövetkezetek munkájának leggyengébb oldala a gazdálkodás szakszerű Irányításának hiánya. Persze agronómust, gaz-* dászt ma még nem tudunk minden szövetkezet élére állítani^ mert nincs annyi, de kisebb szövetkezetek el sem bírják, túl drága lenne nekik. Van azonban számukra más megoldás is. Alig van termelőszövetkezet, amelynek nem lenne jól gazdálkodó volt középparaszt tagja, aki szakismereteivel, tapasztalatai, szervezőképessége miatt nagyon is alkalmas arra, hogy részt vegyen a termelőszövetkezet vezetésében. A baj ott van, hogy a legtöbb helyen ezt nem teszik, ellenkezőleg, háttérbe szorítják, megalázzák, jelentéktelen munkára osztják be őket és így tovább. Sürgősen véget kell vetni az ilyenfajta mód-í szereknek. Ez szinte félmérhetet-í Ien károkat okoz. A jó szakismeretekkel rendelkező volt középparasztot meg kell becsülni, örülni kell. hogv vannak ilyenek is a gazdálkodás irányításában, fel kell feltétlenül használni őket. —*

(Folytatás a j. oldalon.)

Elvtársak! A lakosság életszínvonalának emelése az egész mező- gazdaság fejlesztését követeli, az egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodását is beleértve. Megtett intézkedéseink bizonyítják, hogy szavunk.-* 1 újuk és programm úriknak ezt a célkitűzését is valóra váltjuk.

Felhívom azonban a figyelmet, hogy ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy termelőszövetkezeteinket elhanyagoljuk, erre sem a kormány, sem a párt soha egy pillanatra sem gondolt. Ellenkezőleg, sokkal fokozottabb gondot fordítunk rájuk, az a célunk és ezt el is fogjuk érni, hogy a termelő- szövetkezetek bő termő, jól jövedelmező gazdaságok, a jólét forrásai legyenek, boldog és gondtalan életet teremtsenek tagjaiknak. Az állam minden eszközét előteremti annak, hogy ezt biztosítsa. Ezt annál is inkább megteszi, mert a kormány is, a párt is változatlanul azon a nézeten van, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének és a parasztság felemelkedésének a szövetkezeti gazdálkodás az egyetlen járható és eredményes útja. (Nagy taps.) Parasztságunk sok száz érven át a másik utat járta, fis hová jutott? Nem tudott kívergöd- ni a nyomorúság hínárjából és mezőgazdaságunk az utolsó helyek egyikén kullogott Európában. Felszabadulásunk első tavaszán nekünk, kommunistáknak kellett felszabadítani a parasztságot a földesurak igája alól, felosztottuk a nagybirtokokat, hogy segítsük parasztságunk boldogulását. A kls- parcella-gazdálkodás azonban nem teszi lehetővé sem a termelés nagyarányú fejlődését, sem a parasztság jómódú életét, még kevésbbé teszi leíhetővé az egész dolgozó nép életszínvonalának emelését.

Ehhez szövetkezeti nagyüzemi termelég kell, amely sok kisparaszti gazdaság önkéntes társulásával biztosítja tagjai számára a nagyüzemi termelés lehetőségét és minden előnyét. Szövetkezéssel meg lehet szaporítani a földet. Aki pár holdas parcellán mint egyéni termelő nem boldogult, mint szövetkezeti tag, szinte korlátlan lehetőséget kap: egy nagymezőgazdasági üzem társtulajdonosává lesz. A pár holdas parcellán a parasztnak a nehéz munkával is. az időjárás viszontagságával is, elemi csapásokkal is, minden gazdának egymagában kell küzdenie.

A szövetkezetben a sok család a nagy gazdaság erejével meg tudna küzdeni minden nehézséggel.

Egyéni gazdálkodó maga veszi magára a termelés minden gondját, baját. Megdöglik egy tehene, hosszú ideig megérzi, egy rossz termés úgy tönkre teszi, hogy csak nehezen tud talpra állni.

Lényegében ez az oka annak, hogy a kormány messzemenő segítsége, támogatásai, nagyarányú kedvezményei ellenére az egyéni kisparaszti gazdaságok termelésben is, a jövedelmezőségben is, elkerülhetetlenül elmaradnak a szövetkezeti termelés mögött, ha most a hibák kijavításával megkezdjük

A kisparaszti birtokokon szűk korlátái vannak a termelés fejlesztésének. A szövetkezet az a termelési forma, amelyben a gazdálkodás fejlesztésének viszonylag korlátlan lehetőségei vannak.

Egész népgazdaságunk dolgozó népünk életszínvonalának emelése és a parasztság társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedése egyaránt a szövetkezeti termelés mindenirányú és legmesszebbmenő támogatását követeli.

öt éve annak, amikor 1048 augusztusában — az elvtársak közül bizonyára sokan emlékeznek rá — innen Kecskemétről Rákosi elvtárs beszéde útjára indította a termelőszövetkezeti mozgalmat. Az elmúlt évek rendkívül értékes tapasztalatokkal és tanulságokkal szolgáltak, amelyek kétségtelenül kimagasló eredmények és nagy sikerek mellett feltárták a termelőszövetkezeti mozgalom hibáit és bajait, és azokat a mulasztásokat, amelyek az államvezetést terhelik.

A kezdet nehézségeit leküzdeni nagy erőfeszítés, szilárd helytállás, kitartás kellett. Szövetkezeteink többszázezres tagsága e téren úttörömunkát végez, már pedig, elvtársak, az úttörők sorsa nem könnyű. Ezért népünk, kormányunk és pártunk nagyrabecsülését érdemelték ki azok, — önök elvtársak —, akik vállalták az úttörőmunka szerepét. Példájukon nőtt naggyá, .a termelőszövetkezeti tagok tábora : önfeláldozó munkájuk nyomán jöttek létre a jól működő termelőszövetkezetek százai és ezrei, amelyekben a tagság megtalálta számítását. Ezek a termelőszövetkezetek szilárdan állnak és megingathatatlan támaszai termelőszövetkezeti. mozgalmunknak.

Vannak azonban termelőszövetkezeti tagok, akik úgy érzik, hogy csalatkoztak, gyakran nem ok nélkül. Egyes termelőszövetkezetekben elkövetett hibák megbosszulják magukat. Számos termelőszövetkezetben semmibe veszik a tagok jogait, az elnökök önkényeskednek, a tagságot fontos döntéseknél meg sem kérdezik, rosszul gazdálkodnak, elherdálják a közös vagyont, kevés az osztás, nincs miből pénzelni a tagoknak, —- egyszóval, olyan szövetkezet, ahol a tagok nem találták meg a számításukat. Egyesek Ilyen ‘ helyen meginogtak, -nem tudják, bent maradjanak-e,, vagy pedig a rendeletben biztosított jogukkal élve, kilépjenek-e a termelőszövetkezetből.

Igazat adok azoknak, akik a termelőszövetkezetben lévő hibák és bajok ellen élesen fellépnek és elégedetlenek az ilyen állapotokkal. De nincs igazuk abban, hogy emiatt ki akarnak lépni a szövetkezetből. Meg kell mondanom, hogy az ilyen szövetkezetekkel és az ott uralkodó tűrhetetlen állapotokkal, rossz gazdálkodással, a kiskirályoskodó vezetéssel, az alacsony osztalékkal és termésátlagokkal a kormány is elégedetlen. De ismerve a bajokat, erélyes és sürgős intézkedésekkel, további messzemenő segítséggel gyökeresen orvosolni fogja azokat. Ebben elvtársak, aligha kételkedhet valaki, hisz a tények egész sora bizonyítja a kormány eltökélt szándékát kitűzött céljai megvalósítására.

Azt sem vonhatja kétségbe, egyetlen jóhiszemű ember sem, hogy a kormány is, a párt is, jó magammal együtt földművelő népünk javát akarja. Éppen ezért az ingadozók hallgassanak jó tanácsunkra: minden hiba, baj és nehézség ellenére tartsanak ki a szövetkezet mellett. Átmeneti nehézségektől és bajoktól ne hagyják magukat eltéríteni a helyes útról. Hallgassanak a kormány a párt szavára. Meggyőzödnek

majd róla, hogy érdemes volt vállalni a kezdeti nehézségeket. (Taps.)

Akkor lenne igazuk az ingadozóknak, ha a kormány és a párt nem vette volna észre a súlyos hibákat, ha magukra hagyta volna a termelőszövetkezeteket, ha elnézné, hogy tovább küzdjenek a bajokkal, nehézségekkel.

De nem így van elvtársak. A kormány a magyar mezőgazdaság történetében példátlanul álló segítséggel siet a termelés fellendítésére, amit a kormányprogramm óta, de különösen az utóbbi egykét héten kiadott intézkedések tanúsítanak.

Joggal vetődik fel a kérdés, vájjon észszerű-e akkor otthagyni a szövetkezetét, amikor a hibákat és bajokat, amelyek az elégedetlenség okai voltak, a kormány gyökeresen orvosolja? Akkor gondolnak kilépésre, amikor sok küz- ködésük után végre túljutottak a bajokon. Józan észszel oktalanság ilyesmire gondolni. Újrakezdeni amit már egyszer otthagytak, mert nehéz volt, mert semmi jót nem ígért! Nekimenni az újrakezdés nehézségeinek?! Nem okos és nem is hasznos elvtársak! Végső elhatározás előtt érdemes alaposan újra meggondolni és elállni tőle.

Nincs igazuk elvtársak, az ingadozóknak akkor sem, amikor hibákért és bajokért, az alacsony osztásért, a kevés jövedelemért — a szövetkezeti termelést okolják. A hiba nem ebben van, hanem a rossz gazdálkodásban. Ez kétségtelenül tönkreteszi a szövetkezetét. A rossz gazdálkodás azonban — és ezt ne feledjék el a kilépni szándékozók — még hamarabb tönkreteszi a gazdaságilag sokkal gyengébb egyéni paraszti birtokot. A rossz gazdálkodásért tehát ne a szövetkezetét, hanem saját magukat okolják a rossz szövetkezet tagjai. Parcellájukon jóval több munkával sem találják meg úgy a számításukat, mint a termelő- szövetkezetben, ahol ugyanaz a munka sokkal eredményesebb és jövedelmezőbb, mint az egyéni paraszti gazdaságokban, a nagyüzemi termelés előnyei miatt.

Mindezt érdemes alaposan átgondolni, mielőtt valaki a kilépésre szánná magát. Azt is érdemes megfontolás tárgyává tenni, hogy minden kilépő az egyéni gazdálkodással magára vállalja az egyéni lét küzdelmeit.

Számot kell vetni azzal is, hogy a kilépéssel megszűnnek a szövetkezeti tagsággal járó előnyök és kedvezmények, ugyanakkor terheket kell vállalnia a reá eső rész erejéig, ami feltétlenül jogos és igazságos, egyben azonban terhes is, -— meg kell mondani.

Aki mindezek ellenére kilép a termelőszövetkezetből, — előre megmondhatom — hamarosan meg fogja bánni. Látva a kormány intézkedései nyomán fellendülő szövetkezeti gazdálkodást, a jobb és emberibb életet, vissza fogják kérni magukat a szövetkezetbe. Hogy visszaveszik-e, az a tagság döntésén múlik majd. De semmi esetre sem lehet majd szó nélkül hagyni, hogy a nehézségektől és a baloktól megijedve szégyenszemre otthagyták a szövetkezetét.

Az ilyen egyének úgy vannak a szövetkezettel, mint az egyszeri ember a vonattal. Eleinte semmi pénzért sem akart felülni rá, inkább gyalog kutyagolt, hamarosan rájött azonban, hogy ez nem jó dolog és nagyon bánta, mikor a vonatról lemaradt. Ezek az emberek is bánkódni fognak majd azért, hogy lemaradtak a szövetkezetből.

erőteljes gazdasági fejlesztésünket.'és

^aST Imre elviái*«, a iiiiiiisziei*taiiács elnökének beszéde