Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-27 / 227. szám

19Sä aiSPTEMSS!» 11 WMÍRMAP HtPLIP 3 Hogyan hat as önköltségcsökkentés a dolgosok életszínvonalának emelkedésében V, Kirienko, a Pravda egyik olvasója (primőrjei ha­tárterület. Novo-Ceorgievka) aszal a kérdéssel fordult a Pravda szerkesztOeégéhez, hogy a lap fejtse ki, mi az Önköltségcsökkentés Jelentősége a szovjet nép anyagi jó­létének további emelkedése szempontjából. — Az olvasó kérdésére M Volkov válaszolt; A Kommunista Párt legfonto- feabb feladatának tartja, hogy gon­doskodjék a nép jólétének állandó emelkedéséről. Szem előtt tartja a szocializmus gazdasági alaptörvé­nyének követelményeit és szaka­datlanul harcol az egész társada­lom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximá­lis kielégítéséért. A szovjet nép életszínvonalának emelkedésében fontos szerepe van az önköltségcsökkentésnek és a termelékenység növelésének a ter­melés minden területén. Az ön­költség a szocialista gazdaságban azt mutatja, mibe kerül pénzben kifejezve valamely állami válla­latnak a termékek előállítása. önköltségcsökkentést a termelé­kenység fokozásával, a nyersanyag, a különböző anyagok, az üzem­anyag, a yillamosenergia gazdasá­gos kihasználásával érünk el. Nagy jelentősége van az önköltségcsök­kentés szempontjából a gépek és gépi berendezések jé kihasználásá­nak, a jó munkaszervezésnek, az eszközök forgási sebessége meg­gyorsításának, az adminisztratív költségeik csökkentésének. A szo­cializmusban önköltségcsökkentés­ben jut kifejezésre a társadalmi munka megtakarítása. Ez lehetővé teszi, hogy a társadalom azonos munkaráfordítással emelje a ter­melést, növelje a társadalom va­gyonát, a nemzeti jövedelmet. Az önköltségcsökkentésből adódó megtakarítás annál nagyobb, minél nagyobbak a szocialista termelés méretei. 1931-ben például 150—200 millió rubel összegű felhalmozást eredményezett az Ipari termelés önköltségének egy-egy százalékkal való csökkentése. 1950-ben ez az összeg már több mint 4 milliárd rubelre emelkedett. Az önköltségcsökkentési elő­irányzat teljesítése óriási megta­karítást jelent az ország számára. A. megtakarított összeg nagyságát a következő adatok mutatják: a Szovjetunióban 1051-ben az ipari termelés önköltségének csökkenté­séből adódó megtakarítás 35.5 mil­liárd rubel volt. 1952-ben ez az összeg több mint 46 milliárd ru­belre emelkedett. Ha minden vállalat teljesíti és túlteljesíti az önköltségcsökkentési állami előirányzatot, ha felszámol­ja a ráfizetéses munkát és fo­kozza a vállalatok jövedelmezősé­gét, ezáltal sokmilliárd rubel sza­badul fel és ezt az összeget a dol­gozók anyagi és kulturális színvo­nalának további emelésére lehet fordítani. Az önköltségcsökkentés növeli a nemzeti jövedelmet és ezáltal köz­vetlenül hat mind a szocialista felhalmozás alapjának, mind a fogyasztási alapnak a gyarapítá­sára. A felhalmozási alap állandó növelése lehetővé tette a szovjet állam számára, hogy biztosítsa a termelés szakadatlan fejlődését és tökéletesítését a legfejlettebb tech­nika alapjám és hogy a népgazda­ság minden területén óriási mé­retű beruházásokat eszközöljön. A szovjet országban a nehézipar rohamos növekedése lehetővé tette a könnyű- és élelmiszeripar, és a mezőgazdaság fokozott fejleszté­sét, az olyan fogyasztási cikkek, mint a hús, tej, hal, cukor, szövet, ruha, cipő, bútor stb. termelésének gyors növelését. A szovjet állam jelentékenyen emeli a könnyű- és élelmiszeripar, — valamint a me­zőgazdaság fejlesztésére fordított összegeket. A szovjet dolgozók közvetlenül érdekeltek az önköltségcsökkentésben Az önköltségcsökkentés azzal, hogy növeli a nemzeti jövedelmet, elősegíti, hogy a szovjet ország­ban szakadatlanul emelkedjék a dolgozók életszínvonala, rendszere­sen csökkenjenek az árak és egyre nagyobb összegeket fordíthassanak egészségügyre, közoktatásra, a dol­gozók szociális ellátására. A folyó költségvetési évben például a szov­jet állam 9.9 milliárd rubellel emelte a közoktatásra, az egész­ségügyre, szociális*és kulturális intézkedésekre, különböző juttatá­sokra előirányzott összeget, amely így most 139.5 milliárd rubel. A Szovjetunióban az 1947 és 1952 közötti időszakban végrehaj­tott ötszöri árleszállítás következ­tében az élelmiszer és iparcikkek árai 50 százalékkal csökkentek, a kenyér ára 61, a hús ára 58, a vaj ára 63, a cukor ára 51 száza­lékkal csökkent. A szovjet kor­mány 1953 április 1-én hatodszor csökkentette az állami kiskeres­kedelmi árakat és ez az árleszállí­tás kiterjed az összes közszükség­leti, élelmiszer és iparcikkekre. Az állami kiskereskedelmi árak csök­kentése az 1953-as évben a kolhoz és szövetkezeti piacok árainak csökkentésével együtt egy év alatt 53 milliárd rubel megtakarítást jelent a szovjet dolgozóknak. A szovjet emberek tehát közvet­lenül érdekeltek a termelékenység fokozásában és az önköltség csök­kentésében. Tudják, hogy ezzel a Szovjetunió gazdasági erejét szi­lárdítják és saját életszínvonalukat emelik. Minél alacsonyabb a ter­mékek önköltsége és minél maga­sabb ugyanakkor a termelékeny­ség, annál nagyobb anyagi eszkö­zöket fordíthat a szocialista társa­dalom a dolgozók szükségleteinek kielégítésére. Hogy milyen jelentősége van az önköltség csökkentésének a dolgo­zók anyagi jóléte emelésében, mu­stja a következő példa: a ku- pavnai finomgyapjúszövetgyár dol­gozói évek óta nyersanyagmegta­karítási versenyt folytatnak. A verseny eredményeként az elmúlt három évben megtakarított gyap­júból 313 ezer méter készszövetet gyártottak és ebből több mint 100 ezer kabát és ruha készült. A szovjet nép a Kommunista Párt vezetésével széleskörű szo­cialista versenyt folytat a terme­lékenység szakadatlan növeléséért, az új technika, az élenjáró techno­lógia elsajátításáért, anyag, üzem­anyag és yillamosenergia megtaka­rításáért, a gyártmányok minősé­gének állandó javításáért, a ter­melési veszteség felszámoláséért. Széles körben elterjedt a minden termelési művelet önköltségének csökkentéséért indított mozgalom. Az önköltségcsökkentés a szo­cialista gazdaság fejlődésének je­lentős eszköze és fontos feltétele annak, hogy tovább emelkedjék a nép anyagi és kulturális színvo­nala. Példásan teljesítik Myírlövő dolgozó parasztjai burgonyabeadási kötelezettségüket •Nyírlövő dolgozó parasztjai burgonyabeadási kötelezettségü­ket példásan teljesítik. Szeptem­ber 1-től 20-ig 6 vagon burgonyát adtak be beadási kötelezettségük teljesítésére. Van olyan dolgozó paraszt, ki több, mint 200 forintot kapott prémiumként. A beadás­ban élenjárók között van Kertész Balázs, Buckó Sándor, Vass Ist­ván, Halász József. A községben eddig a dolgozó parasztok 4.800 forint prémiumot kaptak, amely nagyban hozzájá­rul életszínvonaluk felemelésé­hez. A Kossuth termelőszövetke­zeti csoport is derekasan megáll­ja helyét a beadásban. 230 mázsa burgonyával teljesítette beadási kötelezettségét. A meglévő 160 mázsa burgonyát most már nyu­godtan viheti szabadpiacra a cso­port. Dolgozó parasztjaink azzal válaszolnak a párt Központi Ve­zetősége és a kormány határoza­taira, hogy burgonyabeadási kö­telezettségüket szeptember 30-ra J00 százalékban teljesítik. Kazsuba János, Nyírlövő. A nyírmadai állami gazdaság dolgozói párosversenyre léptek a törökbálinti gazdaság dolgozóival A nyírmadai állami gazdaság j dolgozóit az őszi munkák sikeres elvégzésére versenyre hívta ki a ! törökbálinti állami gazdaság. A gazdaság valamennyi dolgozója lel­kesen csatlakozott a versenykihí­váshoz. Vállaltuk, hogy a gazdaságra megállapított istállótrágyázási ter­vet 120 százalékra teljesítjük. Ezt a munkát november 10-re befejezzük. A vetőszántást 18—20 centiméter mélyen végezzük. A vetésre kerülő táblákat beszegjük, az osztóbarázdákat eltüntetjük, s ezzel biztosítjuk a következő év­re a gépi erő alkalmazásának le­! hetőségét. A jó magágy megte­remtése érdekében a talajt több- 1 szőri fogasolással morzsalékossá tesszük. Az őszi mélyszántást 25 centi mélységben végezzük el, s tervünket november 20-ra, a ha­táridő előtt 10 nappal teljesítjük, őszi vetéseinket 100 százalékig keresztsorosan vetjük. A vetést határidő előtt 10 nappal végezzük el-Az őszi árpát szeptember 25-re, a rozsot október 5-re, az őszi bú­zát október 20-ra vetjük el. Az alma szedését október 15-re, fel­dolgozását október 31-re végez­zük el. Úgy a gyümölcsösben, mint a szőlőben minőségi mun­kát végzünk. Az almaszedésnél biztosítjuk a törésmenles mun­kát, s úgy dolgozunk, hogy ex­porttervünket 195—200 százalékra teljesíthessük. Az őszi gyümölcs- íatelepítési felemelt tervünket 5 nappal a határidő előtt teljesít­jük. Vállalásunk túlteljesítése érde­kében üzemegységeink párosver­senyre léptek egymással. A Zöld­tanyai üzemegység dolgozói ver­senyre hívták ki a Fényes-tanyai üzemegység dolgozóit. Piszár András, Nyirmada. A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa Elvtársak! Harcosok! Tiszthelyettesek! Tisztek! Tábornokok! Ma, az 1848-as hős honvédsereg első győzelmének évforduló­ján a dolgozó nép és hadserege az összeforrottság és a megbontha­tatlan egység jegyében ünnepli a Néphadsereg Napját. Ez az ünnepnap szabadságharcaink történetének arra a ta­nulságára emlékeztet bennünket, hogy legyőzhetetlen az a hadse­reg, amely erejét a népből meríti. A mai napon fogadjuk meg, hogy a béke hatalmas védelmezőjének, a Szovjet Hadseregnek méltó fegyvertársaként szüntelenül fokozzuk katonai és politikai tudásunkat, magunkévá tesszük a kipróbált és fényes győzelmeket aratott szovjet haditudomány tanításait. Erősítsük és szilárdítsuk Néphadseregünk kapcsolatait a dol­gozó néppel, s őrködjünk éberen hazánk szabadsága, függetlensé­ge, dolgozó népünk jóléte és békéje felett. Elvtársak! Harcosok! Tiszthcl ettesek! Tisztek, Tábornokok! Köszöntelek benneteket a Néphadsereg Napja alkalmából és kívánom, hogy szeretett hazánk biztonsága érdekében egyre na­gyobb sikereket érjetek el a katonai és politikai ismeretek elsa­játításában, a haza és a nép iránti kötelességek maradéktalan teljesítésében, Néphadseregünk erejének fokozásában. Éljen felszabadítónk és példaképünk, a dicső Szovjet Hadsereg! Éljen szeretett hazánk, a jólét és a munka országa, a Magyar Népköztársaság! Éljen győzelmeink szervezője, dolgozó népünk vezető ereje, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a dolgozó nép békéjének és boldog jövőjének, hazánk szabadságának és függetlenségének hű védelmezője, a Magyar Néphadsereg! BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népi öztársaság honvédelmi minisztere. Eltemették Bumaceiictét Ulan-Bator, (TASZSZ.) Szep­tember 25-én a mongol nép el­kísérte utolsó útjára G. Bu- macendét, a Mongol Népi Forradalmi Párt egyik legrégibb vezetőjét, a Mongol Népköztársa­ság Nagy Népi Hurálja Elnöksé­gének elnökét. Reggel megnyitották a Nagy Népi Hurál üléstermének bejára­tát, ahol Bumacende fel volt ra­vatalozva. A díszőrséget, amely a párt, állami és társadalmi szervezetek képviselőiből állt, minden öt percben váltották. Ezután a többtízezer emberből álló gyászmenet elindult a teme­tőbe, ahol gyászülést tartottak. A gyűlésen Damba, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizott­ságának titkára mondott beszé­det. Li Szán Csu tábornok bejelentette, hogy a koreai-kínai fél nem tart több hadifoglyot őrizetében Li Szán Csu tábornok, a kato­nai fegyverszüneti bizottság rangidős tagja a koreai-kínai fél részéről szeptember 25-én közölte Bryan-nal, a bizottság rangidős amerikai tagjával, hogy az ame­rikai félnek összes fogságbaesett, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek által őrzött ka­tonáit vagy közvetlenül hazatele­pítették, vagy a semleges nemze­tek képviselőiből álló hazate­lepítési bizottság őrizetébe adták. A begyűjtési minisztérium versenyjelentése A szeptember 24-i értékelés szerint a megyék rangsora a kö­vetkező: A kukoricabegyüjtősben: 1. Szolnok, 2. Heves, 3. Nógrád, 4. Csongrád, 5. Pest, 6. Borsod, 7. Hajdú, 8. Zala, 9. Győr, 10. Bács, 11. Békés, 12. Veszprém, 13. Szabolcs, 14. Tolna, 15. Bara­nya, 16. Somogy, 17. Vas, 18. Ko­márom 19. Fejér. Naprafogó begyűjtésben : i. Győr, 2. Zala, 3. Vas, 4. Baranya, 5. Veszprém, 6. Nógrád, 7. Tolna, 8. Fejér, 9. Somogy, 10. Heves, 11. Csongrád, 12. Szolnok, 13. Ko­márom, 14. Békés, 15, Pest, 16. Borsod, 17. Bács, 18. Hajdú, 19. Szabolcs. Burgonyabegyüjtésben; 1. Pest, 2. Nógrád, 3. Győr, 4. Tolna, 5, Csongrád, 6. Bács, 7. Baranya, 8. Somogy, 9. Fejér, 10. Szabolcs, 11. Szolnok, 12. Vas, 13. Komá­rom, 14. Borsod, 15. Zala, 16. He­ves, 17. Békés, 18. Hajdú, 19. Veszprém. A minisztertanács intézkedései a tüzelőellátásról A minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott a lakosság tüzelőellátásával. Az eddigi in­tézkedések révén 1953-ban össze­sen mintegy kétszázezer vagon szén, harminchatezer vagon bri­kett és hetvennyolcezer vagon tű­zifa áll a lakosság rendelkezésére, azaz hetvenezer vagonnal több szén, hatezer vagonnal több bri­kett és tizenhétezer vagonnal több tűzifa, mint 1952-ben. A tüzelő­mennyiség jelentős emelkedése ellenére a lakosság köréből szá­mos indokolt panasz érkezett az illetékes szervekhez a tüzelőellá­tással és különösen a háztartási szén minőségével kapcsolatban. A minisztertanács a tüzelőellá­tás megjavítása érdekében to­vábbi intézkedéseket tett: Utasította az illetékes minisz­tereket a háztartási szén minősé­gének lényeges megjavítására. Csökkenteni kell a szén portar­talmát és gondoskodni kell arról, hogy a háztartási szenekbe a jö­vőben nehezen égő, magas ha­mutartalmú szén ne kerüljön. — Ezáltal a háztartási szén kalória­tartalma emelkedik és égési tu­lajdonságai jelentősen megjavul­nak. Egyúttal meg kell gyorsí­tani a tüzelő házhozszállítását. A minisztertanács utasította a bel- és külkereskedelmi minisz­tert további tűzifa, brikett, vala­mint háztartási koksz behozata­lára. A behozatal már megindult. Egyúttal utasította a földművelés­ügyi minisztert arra, hogy nö­velje az erdőkből kiszállítandó famennyiséget. Végül a minisztertanács elren­delte, hogy a lakosság számára előírt tüzelőmennyiséget a nép­gazdaság összes egyéb szükségle­tét megelőzően kell biztosítani.

Next

/
Thumbnails
Contents