Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)

1953-09-26 / 226. szám

1953 SZEPTEMBER 26, SZOMBAT 3 A földművelésügyi minisztérium közleménye a tartalékföldek hasznosításáról Mind az egyénileg dolgozó pa- rasztság, mind a termelőszövetke­zetek körében nagy az érdeklődés a tartalékföldek haszonbérlete iránt. Ott, ahol a hasznosítást vég­rehajtó szervek jó szervező és fel- világosító munkával saéleskörben tudatosították mindazokat a ked­vezményeket, amelyeket kormá­nyunk nyújtott a tartalékföldet igénybevevő egyénileg gazdálkodó és termelőszövetkezetek részére, az eredmény nem marad el. így pl. Hevea megye már hasznosította tartalókföldjének 81 százalékát, Hajdú megye 79 százalékát és Bács megye pedig 68 százalékát. Jó eredményt ért el a községek közül a békésmegyei Pusztaott- laka és Kaszaper, valamint nőgrádmegyei örhalom. Ezek a községek tartalékföldjüket már teljes egészében hasznosították. Győr megyében Petőházán pedig olyan nagy az érdeklődés, hogy a tartalékföldek igazságos elosztása végett a községi tanácsnak VB. ülést kellett összehívnia. Kisfalud és Beled községben ntár csak né­hány hold van hasznosításra,. A beledi Előre tszcs. 50 kát. hold tartalékföldet vett át. Több megye, így Vas, Borsod, Nógrád és Szabolcs megye azon­ban elhanyagolja a tartalékföldek hasznosítását. A lemaradásnak legfőbb oka az, hogy a tanácsok Lebecsülik a hasznosítás jelentősé­gét és nem fejtenek ki megfelelő szervező és felvilágosító munkát. Ä békésmegyei Battonya község­ben 1600 kát. hold és Nagybánhe­gyes községben 853 kát. hold tar- talékföld vár még hasznosításra. Ezekben a községekben a taná­csok a régi haszonbérlők nyilat­kozatára várnak, hogy kiveszik-e a földet, jóllehet a szomszédos községekből többen is jelentkeztek haszonbérletre. Rosszul halad a hasznosítás a komárommegyei Sur községiben, ahol a 367 kát. hold és Nagyigmánd községben is, ahol az 1215 kát. hold túr talékföld bő! még alig hasznosítottak valamit, bár a földek jóminőségüek. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a mező­gazdasági termékek új begyűjtési rendszeréről és a beadás csökken­téséről szóló javaslata újabb ked­vező feltételeket teremt a tartalék­földek hasznosítására. Fokozza a dolgozó parasztságunk termelési kedvét és növeli a haszonbérlet iránti érdeklődést. Ezek a kedvez­mények jelentős megtakarítást jelentenek egy-egy termelőszövetke­zet, vagy egyénileg gazdálkodó dol­gozó paraszt számára és arra ser­kentik őket, hogy tartaléktőiddel növeljék gazdálkodási területüket, erősítsék gaz-daságukat. További kedvezményt jelent a kormánynak az az intézkedése, amely az egyénileg gazdálkodók ál­tál haszonbérbe vet*- tartaléktőid után kivetett jövedelemadót lénye­gesen mérsékli. Az öt évre bérbe­vett tartalékföld után 1954. évben jövedelemadót nem keli fizetni, a további években pedig a jövede­lemadót 20 százalékkal csökkenteni kell. A jövedelemadó összegének megállapítása szempontjából a tar­talékföldet nem szabad összeszá­mítani a haszonbérlő egyéb ingat­lanával. Tanácsaink fontos feladata, hogy a szervezőmunka megjavításával, a mezőgazdasági állandó bizottsá­gok tagjainak aktivizálásával fel- lendítsék a felvilágosító munkál, hogy minden dolgod paraszt meg­ismerje a tartalékföld használatá­val együttjáró kedvezményeket, anyagi jólétét közvetlenül is növelő kormányintézkedéseket. A közvetlen hazatelepülést megtagadó amerikai és angol hadifoglyok sajtónyilatkozata Az a huszonhárom amerikai ha­difogoly, aki rábeszélés ellenére sem hajlandó hazatelepülni, a sem­leges hazatelepítósi bizottság őri­zetébe történő átadásának előesté­jén sajtónyilatkozatot tett Keszon- ban. Andrew M. Condrou, nem közvetlenül hazatelepített angol hadifogoly hasonló nyilatkozatot tett a sajtóértekezleten. A huszonhárom amerikai hadi­fogoly együttes nyilatkozata a többi között így hangzik: Szeretjük hazánkat és népünket. Ezért szeretjük a személyes sza­badságot. Legfőbb célunk, hogy a békéért és a szabadságért harcol­junk, nemcsak a magunk számára, hanem az amerikai nép és a világ összes népei számára is. Amerika mai viszonyok között, sajnos, gyorsan elhallgattatja azok hangját, akik a békéért és a sza­badságért szállnak síkra. Mi nem akarjuk megadni azt a lehetőséget az amerikai kormánynak, hogy a mi hangunkat is elhallgattassa. „Olvastuk Mark Clarknak azt a nyilatkozatát, hogy ha érintke­zésbe léphetne velünk, emlékeztet­ne bennünket a szabadság ameri­kai hagyományaira, amelyekért fogságba esésünk előtt harcol­tunk.’1 Clark nyilatkozatát a legjobban azzal kommentálhatjuk, ha emlé­keztetünk arra, hogy az Egyesült Államokban hadifogságbaesésünk óta kivégezték a Rosenberg-hiízas- párt, meggyilkolták McGeet és tucatnyi más négert. Értesültünk Hamblen dandár­tábornoknak, az ENSZ hazatelepí­teni bizottsága vezetőjének arról a nyilatkozatáról, hogy „az Egyesült Állam-okiban nem bűn, ha valaki politikai párt, »őt haladó politi­kai párt tagja”. Dehát akkor mi a helyzet a kommunista párt ötven­hat vezető tagjával, akiket politi­kai meggyőződésük miatt hosszú évekre börtönbe vetettek? Eleget tudunk arról a szabad­ságról, amelyben állítólag részünk lenne. Az amerikai életformában nőttünk fel. Sokat láttunk azóta, hogy elhagytuk az Egyesült Álla­mokat. Megismertük Japán meg­szállását és tudjuk, hogy mit je­lent ez a megszállás a japán nép­nek. Koreában résztvettünk a „kommunizmus elleni” háborúban és láttuk, hogy milyen pusztulást, szenvedést jelentett ez a koreai népnek. Fogságbaesésünk óta az élet má­sik oldalát is megláttuk. Amikor Koreába ^jöttünk, azt mondták nekünk, hogyha fogságba esünk, megkínoznak és meggyilkol­nak. Amikor aztán fogságba es­tünk, inkább barátokként, mint hadifoglyokként kezeltek ben­nünket. Tudjuk, ha a jelenlegi körülmé­nyek között visszatérünk Ameri­kába, az Egyesült Államok kormá­nya és fasiszta csoportok szünte­lenül azon lesznek, hogy elnyom­ják eszméinket és el hallgattassa­nak bennünket. — Amint már hangsúlyoztuk — fejeződik be a huszonhárom ame­rikai hadifogoly nyilatkozata — szeretjük azokat és egy szép na­pon vissza fogunk oda térni. Azon a napon, amikor az amerikai nép valóban kivívta magának azt a szabadságot, amellyel Mark Clark dicsekvő szavai szerint ma rendel­kezünk, Reméljük, ki vehetjük ré­szünket ennek megvalósításából és tudjuk, hogy az amerikai nép tárt karokkal fogad bennünket azon a napon. Nemzetközi esemenyelf __néhány sorban. ___ A mongol nép gyászolja G. Bumancendének, a Mongol Nép- köztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének halálát. Az állami intézmények épületeire gyászlobogót tűztek ki. Az egész országban mindenütt gyűléseket tartanak, amelyeken megemlé­keznek G. Bumacendéről. * A Német Béketanács szeptem­ber 23-i teljes ülésén felhívást in­tézett minden némethez. A felhívás rámutat, hogy a szovjet kormánynak a német pro­bléma rendezésére irányuló ja­vaslata óriási jelentőségű és hogy az Amerikai Egyesült Államok és a nyugati államok konokul meg­tagadják a megegyezést a vitás kérdésekben. A sikeres tárgyalá­sok — mondja a felhívás — nem­csak szükségesek, hanem lehetsé- gesek is. Ha a német nép együt­tesen minden erejét megfeszíti ezen cél elérése érdekében, akkor semmi sem akadályozhatja meg ebben. * A párizsi és párizskörnyéki pos­tások szeptember 24-én több mun­kahelyen beszüntették a munkát. Sok postahivatalban egész napon át tartott a sztrájk. A postások követelik, hogy fizessék ki az augusztusi sztrájk idejére járó bérüket, továbbá sürgetik a kor- mányrendeletek visszavonását és hétezer frankos havi pótlékot kö­vetelnek. * Az Általános Szakszervezeti Szövetség (CGT) vezetőségé csü­törtökön közleményt bocsátott ki. A közlemény fontos és pozitív eredménynek minősíti a kollektív szerződések főbizottsága többségi határozatát, amely a garantált mi­nimális bért havi huszonhárom- ezer frankra emelte fel. A CGT vezetősége felhívja a dolgozókat, hogy munkahelyükön követeljék a munkáltatóktól a bérek általános felemelését, erő- sítsék meg a gyárakban és üze­mekben az akcióegységet minde­nütt és gondoskodjanak arról, hogy szeptember elsejétől vissza­menőleg fizessék ki a felemelt mi­nimális béreket. Átadták Paul Robesonnak a Nemzetközi Sztálin-békedijat Szeptember 23-án New-York- ban, a „Theresa“-szálló hangver­senytermében, a haladó amerikai közvélemény számos képviselőjé­nek jelenlétében átadták a népek közötti béke megszilárdításáért el­nevezésű nemzetközi Sztálin-díjat Paul Robesonnak, a kiváló béke­harcos művésznek, az ismert amerikai haladó szellemű közéleti személyiségnek. A szálló hangversenytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. Az amerikai haladó szervezetek, a newyorki békebizottságok, a szak- szervezetek, a sajtó, az értelmiség elküldték képviselőiket, hogy üd­vözöljék a kitüntetettet. A meg­jelentek soraiban munkások, tu­dósok, írók, művészek, színészek voltak. Az ünnepi ülést Howard Fast nyitotta meg, majd William Dubois ismert amerikai tudós felolvasta a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének 1949. évi rendeletét a nemzetközi Sztálin- békedíj megalapításáról. Du Bois közölte a megjelentekkel, hogy Paul Robeson nem utazhatott Moszkvába a nemzetközi Sztálin- békedíj átvételére, mert az ame­rikai külügyminisztérium megta­gadta tőle az útlevelet. Du Bois részletesen ismertette Robeson életrajzát, a békéért, az amerikai nép jobb jövőjéért vívott harcát. Ezután Howard Fast mondott beszédet: Howard Fast hangsúlyozta, hogy Paul Robeson megérdemelten kapja meg e nagyszerű kitünte­tést, a legmagasabb kitüntetést, amellyel az emberiség valamely fiát megtisztelheti. Howard Fast a megjelentek vi­haros tapsától kísérve átnyújtotta Paul Robesonnak a kitüntetéssel járó oklevelet és aranyérmet, majd Paul Robeson, a nemzetközi Sztálin-békedíj kitüntetettje vála­szolt. Beszédében többek között kije­lentette: Ma újra elmondom, amit nem egyszer mondtam eddig is, azt, hogy a Szovjetunió kemény és megingathatatlan barátja voltam, vagyok és leszek mindig. Ma a harc mindenekelőtt a békéért fo­lyik, a sokféle életforma békés egymás mellett éléséért, s ez a harc mind többet és többet köve­tel az emberiség valamennyi ré­tegétől. Az amerikai farmerek tragédiája AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK falusi dolgozó tömegei nehéz idő­ket élnek. A statisztikai számada­tok ékesszólóan . mutatják, hogy tömegesen jutnak csődbe a mező- gazdasági kis- és középbirtokok. A farmerek jövedelme évről- évre csökken. 1952-ben 30 száza­lékkal alacsonyabb volt az 1947 évinél. Ez év első nyolc hónapjá­ban további 6 százalékkal csök­kent. Ez elsősorban annak következ­ménye, hogy a monopóliumok le­szorították a mezőgazdasági ter­mények felvásárlási árait. A me­zőgazdasági termények felvásár­lásával, értékesítésével és feldol­gozásával foglalkozó monopóliu­mok kifosztják a falusi dolgozó­kat, akiktől, szerfölött alacsony árakon vásárolják fel a termé­nyeket, de kifosztják a városi fo­gyasztókat is, akiknek ugyaneze­ket a terményeket drágán adják el. Nem csoda, hogy például a „National Farm Produetes Cor­poration“ haszna tavaly az előző évi 26.5 millió dollárról 28 millió dollárra nőtt. A farmerek részesedése a nem­zeti jövedelemből csökkenő ten­denciát mutat. A háború óta 7 százalékról 5 százalékra esett. A farmerek eladósodnak. Bank­adósságuk összege egy év alatt 2 milliárd dollárral nőtt és tavaly elérte a 14 milliárd dollárt. A növekedés 1945 óta 60 százalé­kos. A kis- és középbirtokosok földje fokozatosan a monopóliumok és a nagybirtokosok kezébe kerül. Az Egyesült Államokban nemrég közzétették az 1950. évi összeírás adatait, Kitűnik, hogy 1950-ben az 1935. évi 6,900.000 helyett már csak 5,384.000 farm volt az or­szágban. Tizenöt év alatt tehát több mint másfélmillióval csők- kent, a gazdaságok száma. A földjükről elűzött kis- és kö­zépfarmerek a városokba húzód­nak. Ott a munkanélküliek had- seregét gyarapítják. Csupán négy év alatt, 1948—1951 között több mint másfélmillióval csökkent a mezőgazdaságban foglalk őzt atott személyek száma. MI AZ OKA a farmerek tö­meges csődjének? A kapitaliz­musban törvény, hogy a nagyter­melés kiszorítja a kistermelést, törvény az osztályrétegeződés. A mezőgazdasági termelés koncen­trációja szükségszerűen együttjár a kis- és középgazdaságok töme­ges csődbejutásával. A tinánctőke alárendeli magának a mezőgaz­daságot is. A négy legnagyobb monopó­lium gyártja. az összes mezőgaz­dasági gépek háromnegyedrészét. Négy mammutvállalat, tartja ke­zében a hústermelés 72 százalé­kát. Négy társaság, uralkodik a tejiparban. A farmer természete­sen függ ezektől a vállalatoktól, amelyek monopolhelyzetben van­nak mind a gépgyártás, mind a mezőgazdasági termelés felvásár­lása terén. Az Egyesült Államokban a gaz­daságok alig 2 százaléka az egész megművelt földterület több mint felével rendelkezik. Ugyanekkor minden második farmer nem tu­lajdonosa gazdaságának, hanem csak társtulajdonosa, vagy bérlő­je. Több mint 1.200.000 farmer gyakorlatilag a gazdag nagybirto­kosok bérmunkása. Korántsem mindegyik farmer tud gépeket alkalmazni. Az 1950. évi össze­írás adatai szerint a gazdaságok több mint felének nincs traktora. Éles osztályrétegeződésről ta­núskodik az is, hogy a farmerek háromnegyedrészének jövedelme nem hogy a gazdaság fenntartá­sára, de még a létfenntartásra sem elegendő. A mezőgazdasági termények 80 százalékát a nagy­farmok állitják elő. Ezek az igazi kapitalista üzemek könyörtelenül kizsákmányolnak 5 millió mező- gazdasági munkást. A GAZDASÁG militarizálása és a fegyverkezési hajsza meg­gyorsítja a mezőgazdasági dolgo­zók tönkrejutásának folyamatát. Amióta az ország gazdaságát át­állították a hadigazdálkodás vá­gányaira, megdrágultak a mező- gazdasági gépek és a műtrágya. Emiatt, amint ezt a „Facts for Farmers“ című folyóirat meg­jegyzi, 1947 óta a farmerek jöve­delmük legnagyobb részét a ter­melés fenntartására kénytelenek fordítani. Ugyanekkor a közszük­ségleti cikkek kiskereskedelmi árai állandóan emelkednek, úgy, hogy a dolgozók fizetéskápes ke­reslete egyre csökken. így rá­adásul a mezőgazdasági termé­nyek belső piaca fokozatosan ösz­szezsugorodik. Csökken a mezőgazdasági ex­port is. A nyugateurópai orszá­gokban a militarizálás csökken­tette a lakosság vásárlóerejét. — 1952-ben az amerikai mezőgazda- sági export színvonala az előző évihez képest több mint 30 szá­zalékot esett. A növekvő fegyverkezési ki­adásokból és az óriási fegyveres erők fenntartásának hatalmas költségeiből kifolyólag az Egye­sült Államokban állandóan eme­lik az adókat, ami csak még sú­lyosbítja a farmerek helyzetét. AZ AMERIKAI sajtó beismer ri, hogy a földművesek helyzete előreláthatólag tovább romlik. A lapok számításai szerint az Egye­sült Államokban másfél-kétmillió „felesleges farmer“ van. Ezeket el kell űzni földjeikről, mert gaz­daságaik „nem jövedelmezőek“, Nem kétséges, hogy ezt a pro- grammot meg is valósítják. Újból rengeteg farmer áll csőd előtt. A farmerek ezért mind elé­gedetlenebbek a militarizálás po­litikájával. A háborúellenes han^ gúlát olyan erős, hogy a három legnagyobb farmer-szervezet hi-1 vatalosan az általános hadkötele­zettség programmja ellen nyilat- kozott. Az amerikai farmer mind ke-* vésbbé hisz a militarista propa­gandának, amely földi paradi­csomot ígér neki arra az esetre, ha a népgazdaságot átállítják a hadigazdálkodás vágányaira. Tisz­tában van vele, hogy a fegyver­kezési hajsza súlyosbbítja az ő helyzetét is, őt is tönkreteszi és nyomorba dönti.

Next

/
Thumbnails
Contents