Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 192-230. szám)
1953-09-25 / 225. szám
1953 "SEPTEMBER 25, PÉNTEK 3 Az ENSZ közgyűlésének főbizottsága ülésén megvitatták a Szovjetunió küldöttségének javaslatát Az amerikaiak nemtörődömsége miatt megsérült a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság négy lengyel beosztottja Kew York' (TASZSZ). Szeptember 22-én délelőtt illést tartott az ENSZ főbizottsága, hogy megtárgyalja a Szovjetunió küldöttségének javaslatát, amely indítványozza, hogy további két kérdést tűzzenek a közgyűlés mostani ülésszakának napirendjére: 1. „A főtitkár emlékirata a közgyűlés 1953 augusztus 28-án hozott „O” határozatának végrehajtásáról.” 2. „Az új világháború veszélyének elhárítását és a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedésekről.’' Stint ismeretes, az 1953 augusztus 28-án hozott „G” határozat kötelezte a főtitkárt, közölje a Kínai Népköztársaság, illetőleg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányával a közgyűlés 7. ülésszaka által a koreai kérdésben 1953 augusztus 28-án elfogadott javaslatokat, valamint a közgyűlésben lefolyt vitákról szóló beszámolókat és terjesszen a közgyűlés elé megfelelő jelentést. A főtitkár teljesítette ezt a határozatot, a közgyűlés elé terjesztette emlékiratát, amely tartalmazza a közgyűlés határozata által előírt jelentést. A. J. Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió küldöttségének vezetője megmagyarázta az okokat, amelyek miatt a Szovjetunió küldöttsége szükségesnek tartja az említett pont napirendre tűzését. Emlékeztetett, milyen fontos helyet foglalt el a koreai kérdés a közgyűlés munkájában nemcsak a 7. ülésszakon, hanem a megelőző ülésszakokon is, mióta a koreai háború megkezdődött. A Szovjetunió képviselője a továbbiakban a koreai kérdéssel foglalkozó politikai értekezlet összetételének kérdéséről szólott. Ennek a kérdésnek a 7. ülésszak harmadik részén történt megvitatása során — mondotta A. J. Visinszklj — nézeteltérések keletkeztek a fegyverszüneti egyezmény 6U. pontjának értelmezését illetően. Az egyik fél, — amelyet főként az Amerikai Egyesült Államok képviselt— e cikkely olyan értelmezéséhez ragaszkodott, amely kizárna a Koreával foglaLkozö politikai értekezleten való részvételből minden olyan országot, amelynek csapatai nem vettek részt a hadműveletben. A mi álláspontunk szerint a politikai értekezletet mint „kerekasz- tal'’-jellegü konferenciát kell ösz- szehívni. Ez azt jelenti, hogy az értekezlet ne a hadviselt felek értekezlete legyen, hanem vegyenek részt rajta a hadviselt feleken kívül más olyan országok 1«, amelyeknek érdekük a koreai kérdés békés rendezése, a politikai értekezlet sikeres lebonyolítása, sikeres befejezése. A. J. Visinszbij utalt árrá, hogy amidőn a közgyűlés kötelezte a főtitkárt. terjesszen elő jelentést erről a kérdésről, senkinek sem lehetett semmi kétsége az iránt, bogy e jelentés szabja meg a közgyűlésnek és az egész Egyesült Nemzetek Szervezetének további állásfoglalását olyan fontos ügyben, mint a koreai kérdés, így tehát a politikai értekezlet kérdésében is. — Mi — mondotta a továbbiakban A. J. Visinszklj — nagy jelentőséget tulajdonítottunk éppen ezért annak, hogy magát a jelentést a közgyűlésen tárgyalják meg. A közgyűlés nem foglalhat el ebben a kérdésben semleges álláspontot, még kevesbbé zárkózhat el az állásfoglalástól, hiszen e kérdés az egész világot érdekli és a béke fenntartásának közvetlen feladatába vág. Ez pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetére tartozik. Lodge, az Egyesült Államok képviselője ellenezte a Szovjetunió küldöttségének javaslatát, amely arra irányul, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére a főtitkár emlékiratának megtárgyalását előíró pontot. Katz-Sutíhy, Lengyelország képviselője erőteljesen támogatta a főtitkár emlékiratának a közgyűlés napirendjére tűzéséről szóló szovjet javaslatot. Katz-Suchy amellett nyilatkozott, hogy a Koreával foglalkozó politikai'értekezlet legyen „kerekasztal"- konifiereneia. A főbizottságban lefolyt vita • végén A. J. Vlslnszkij. a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Kimutatta: tarthatatlan Lodge, Lloyd és mások politikája, akik ellenzik azt a szovjet javaslatot, hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére a főtitkár emlékiratát. Visinszki.i elvtárs felszólalása után szavazásra tették fel a szovjet küldöttség javaslatát. A Szovjetunió és Lengyelország képviselője a javaslat mellett szavazott. Tíz ország képviselői a szovjet javaslat ellen szavaztak. A jugoszláv küldöttség tartózkodott a szavazástól. Ezzel a főbizottság délelőtti ülése véget ért. A főbizottság szeptember 22-1 délutáni ülésén egyhangúlag elfogadták a Szovjetunió küldöttségé nek azt a javaslatát, hogy tűzzék a közgyűlés 8. ülésszakának napirendjére az új világháború veszélyének elhárítását és a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedésekről” szóló kérdést. A lengyel küldöttség javaslatára a főbizottság elhatározta, hogy a kérdést megvitatás végett a közgyűlés politikai bizottsága elé terjeszti. Az BNSZ-közgyülés szeptember 23-i délelőtti teljes ülésén folytatódott az általános vita. Péarson, Kanada elsőnek felszólaló képviselője beszédében különböző ellenséges kirohanásokat intézett a demokratikus tábor ellen és sok vonatkozásban megismételte Dullesnek azokat a megállapításait, amelyeket a közgyűlés teljes ülésén, szeptember 17-én mondott beszédében tett. Az ezután felszólaló M. Nasz- kowski lengyel külügyminiszterhe- lyette«, a lengyel küldöttség vezetője, hangsúlyozta, hogy az agresszív erők igyekszenek megakadályozni a nemzetközi feszültség enyhítését, sót, mi több — mondotta — ezek az erők a koreai fegyverszünet 'felborítására és a háború felújítására irányúlő számos jn-ovokációs cselekedettel igyekszenek kiélezni a nemzetközi helyzetet. Lengyelország küldöttségének vezetője kijelentette, hogy a béke megszilárdítását célzó feladat végrehajtása érdekében az ENSZ-nek fel kell számolnia azt a jelenlegi tűrhetetlen helyzetet, hogy hiányzik az ENSZ-böl a nagy kínai nép képviselője. A délelőtti ülés utolsó szónoka Kuba képviselője volt. Beszédében alapjában az amerikai külpolitikát magasztalta. Szeptember 20-án délben egy órakor a nyíregyházi MÁV. állomás értesítette a pályafenntartási főnökséget, hogy körülbelül délután 4 órakor egy irányvonat érkezik, melyben 1200 tonna folyamkavics van. A pályafőnökség vezetője azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a kavicsot a legrövidebb időn belül ki tudják rakni a vagonokból. — Azonban kevés volt a munkás, s így határidőre nem tudták volna Kcszon, (Uj Kína). A semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság által a semleges felügyelőcsoportok munkájának ellenőrzésére Dél-Koreába kiküldött négy lengyel beosztott szeptember 19-én Kunszanból Puszan felé repülőszerencsétlenség következtében megsérült. Az incidens az amerikai félnek a semleges nemzetek beosztottjaival szemben tanúsított felelőtlen magatartása miatt következett be. A lengyel beosztottaknak szeptember 19-én Puszanba kellett volna repülniök. A repülőgép motorjai nem voltak kellő állapotban. A pilóta jelentette a helyzetet a kunszani légitámaszpont parancsnokságán, de azt az utasítást kapta, hogy baleset lehetőségére való tekintet Keszon, (Uj Kína). Li Szán Csu tábornok, a katonai fegyverszüneti bizottság koreai-kínai rangidős tagja szerdán Thimajja tábornokhoz, a semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottság elnökéhez intézett levelében konkrét javaslatokat tett a nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyok körében végzendő felvilágosító tevékenység és a velük folytatott beszélgetések lebonyolításáról. A javaslat a többi között a következőket tartalmazza: A semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottság elvégezni a kirakást. Több vasutas dolgozó látta ezt, s önként jelentkeztek a vagonok kirakására. Az elsők között volt Nagy Lajos párttitkár, Török András üb. elnök, Zengővári József MDP elnök, Ozsváth Miklós pályamester, Barkó Tivadar íőpályames- ter, Kosa Menyhért, Szabó Ig- nácz és Dévai József. A kirakást Kállósemjénben végezték. Közben nagy záporeső zudult reájuk. A dolgozókat ez sem hátráltatta nélkül induljon el. A repülőgép felszállása után rövidesen leáll-« tak a motorok és a pilóta siker-« télén kényszerleszállást kísérelt meg egy gépkocsiúton. A repülő-« gép az úttól mintegy 150 méterre,« Kunszantól 20 kilométer távolságban egy rizsföldre zuhant, s a motorok a földbe fúródtak. A négy lengyel beosztott súlyos zúzódásokat szenvedett, de csak jóval az incidens megtörténte után részesült első segélyben. Az amerikai légierő nem is kerestette a repülőgépet, amely nem érkezett meg rendeltetési helyére. Sliwinski ezredes szeptember 20-án tiltakozást terjesztett a kunszani amerikai katonai hatóságok elé és vizsgálatot követelt az incidens ügyében. gondoskodjék annak biztosításáról, hogy a megbízottak ismételten felvilágosító tevékenységet és beszélgetéseket folytathassanak valamennyi hadifogollyal. A semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottságnak biztosítania kell, hogy a felvilágosító tevékenység minden beavatkozástól vagy megszakítástól mentes legyen. A semleges nemzetek képviselőiből álló hazatelepítési bizottságnak minden egyes hadifogoly számára biztosítania kell a lehetőséget, hogy minden zaklatástól mentesen kérhesse hazatelepítését. a munkában. A 32 dolgozó a vállalt kötelezettségének eleget tett, ezzel nagyban hozzájárultak az őszi forgalom sikeres megvalósításához, a kocsiforduló meggyorsításához. Ezek az elvtársak tettükkel bizonyították be, hogy példaképül állíthatók a pályafenntartási főnökség valamennyi dolgozója elé. Galló András, Néplap levelező. A nyíregyházi pályafenntartási dolgozók jól harcolnak a koesiíorduló meggyorsításáért Li Szín Csu tábornok konkrét javaslatokat tett a felvilágosító tevékenység és a nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyokkal folytaiott beszélgetések lebonyolításáról KOSSUTH LAJOS EMLÉKÉRE 1882-t írunk. Az Alpesek déli lejtőjén més melegen süt a nap, pedig a magas csúcsokat már hó borítja. A játékos őszi napsugár színes táncot jár az íróasztalon, mely fölé egy ősahfljú és szakái lú, de csillogószemű férfi hajol. Vájjon mitől ragyog a szeme? Most egy csepp könny gördül le a ráncos arcon, pedig azok a szemek nem bánatot tükröznek. Az íróasztalon temérdek levél, s a posta még egyre ontja azokat az ősz remetéinek. Minden levél felbontása után hosszan gondolkodik az agg, látszik arcán, hogy száz meg száz emlék viharzik át agyán s a levelek nyomán bejárja az emlékezete egész Magyarországot. Igen, ő az: Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc gyujtöszavú, láng- lelkü vezére. Turini magányában most nincs egyedül. Itt van most ezekben a levelekben, — melyekkel szinte az egész ország köszönti édesapját, ki most töltötte be 80. esztendejét, — az ő egész világa. Itt van az egész magyar nép, amelyért egész életén át harcolt. És csodák-csodája: ezekben a levelekben — még a hivatalos helyekről jöttek nagy részében is — egészen más van. mint amit az újságok hoznak az öreg bujdosónak. Ez az, ami elgondolkoztatja s ami könnyet sajtol ki szeméből. Az ő egyedül célravezető politikáját felrúgó magyar kormány hivatalos álláspontját kritizálja most ez a levéltömeg, mely már nem az uralkodó osztály szemszögéből, hanem a nép — az újra csalódott nép — keserves könnyein át nézi a magyar politikát. Most lángot vetnék a ráncos arcon szikrázó szemek, s tollat ragad a reszkető kéz, de már nem reszket, mikor írja : „Magyarország érdekeit alárendelték az osztrák birodalom vélt érdekeinek és „ez alárendeltséget, melyet a magyar nemzet 1861-ben 12 évi iszonyú sebekben vérezve is visszautasított, — hat évvel később a nemzet azt elfogadta”, illetve elfogadta ugyanaz az országgyűlés. mely 6 évvel előbb elvetette. Ez az országgyűlés 1881-ben a nemzet közakaratából arra lett mégválasztva, hogy kimondja, miszerint a nemzet Dem alkuszik, s mégis ugyanazok lS67-ben „elalkudták a magyar nemzet elidegeníthetetlen örökségét”. Abból pedig, hogy most őt — ennek az el- alkuvó határozatnak elítélőjét, kárhoztatóját — a magyar nép fiai közül sok százezren, de még hivatalos körök is, oly meleg szeretettel köszöntik, amilyen ezekből a levelekből sugárzik, arra következtet, hogy ez a határozat nem a nép akaratából született és nem ennek a népnek érdekeit képviseli. Nem bizony, hanem az uralkodó osztály érdekeit. Pedig 1848-«iak nem ez volt a célja, hanem „szabaddá tenni a népet független hazában, mi szerint a Népszabadság állal megsokszorozott nemzeterő oly várává lehessen a haza függetlenségének, melynek falain az idegen érdekek ostroma csorbát nem ülhet.” És a hatalom „bölcsen cselekednék, ha a jövendőtől addig kérne tanácsot, amíg nem késő”. „Európa nincs normális helyzetben; csalhatatlan jele ennek a lázas fegyverkezés, mely a néptürelem búrjait annyira túlfeszíti, hogy hosszú időre tarthatatlan, — világL-endítő eszmék vannak forrongásban; a kikerülhetetlen válság csak idő, lehet csak hónapok kérdése” és ennek a bonyodalomnak vihara olyan helyzetet teremthet, „aminőkről a diplomatáknak strutzmadár bölcse- sége nem is álmodik”. De a magyar nép elég erős arra, hogy maga Intézze sorsát, ne hagyja magát idegen érdekek szekértolójává tenni, „dolgozzék, hogy erősödjék’’. És amikor döntenie kell sorsa felett, ne a „partikuláris érdekecskék nyomorúságai adják kezébe a szavazati harcát”, hanem „szíve sugallata". Ilyeneket írt a Szabolcs megyéhez küldött levelében. De így ír majdnem minden megyéhez. Minden leveléből kicsendül az öröm, hogy a magyar nép nem osztozik abban a határozatban, mely őt hontalanná tette. Nem azért örül, mert ez az ő személyét érinti, hanem azért, mert ez a benne megtestesült elvhez való ragaszkodást jelenti. Bíztató szava újra végigharsog az országon, de ezt a bíztató szót — sajnos —- az uralkodó osztály véka alá rejti. Persze, mert a negyvennyolcas forradalom továbbvitele már érdekeit sértené. Kifejezésre is jut az ettől való félelem 12 év múlva, mikor a magyar nép százezres sorokban kíséri utolsó útjára legnagyobb fiát, amikor az egész népnek az a gondja, hogy miképpen fejezze ki háláját az iránt, aki csak haló poraiban térhetett vissza forrón szeretett fiai közé. Akkor az általános gyász és fájdalom közepette Szatmár megye közgyűlése, melynek összetétele nem lehet kétséges előttünk, 127 szavazattal 68 ellenében elvetette azt a javaslatot, mely azt kívánta volna a magyar országgyűléstől, hogy Kossuth Lajos érdemeit iktassák törvénybe. De hát az ilyen „strutzmadári bölcseség” nem sokat jelentett. Olyan ez, mint mikor a kakas azt hiszi, hogy nem jön fel a nap, ha ő nem kukorékol. A nép szcrelele, ragaszkodása Kossufch-hoz ezzel nem lett kisebb. Visszavárja öt még akkor is, mikor bizton tudja, hogy már örök álmát alussza a Kene- pesi-temető«ben. Visszavárja 1897- ben, visszavárja 1919Hbera, visszavárja 1944-ben, g várakozása^ vágyakozása végre be is telik. Itt válik igazán valóvá levelének az a része, melyben élettörekvéseinek az őt üdvözlő levél kitételeivel foglalkozik. Ez a levél ugyanis ezt mondja: „a sikert ás eredményt kicsinyes érdekek mérő serpenyőjén sohasem mérlegelő élettörekvése az igazi hazafiság példája.” „Elfogadom e minősítést élettörekvésem számára’’ — írja — „mert itt a személy eltűnik s az elv nyomul előtérbe. 34 évi hontalanságom ez élettörekvés elvét szerény nevemmel annyira egybeolvasztotta, hogy engem attól elkülönítve említeni sem lehet, Aki az én neveimet mondja, azt az elvet mondja”. Nem szabad tehát naivnak gondolni azt a szabolcsi magyar parasztot, aki 1897-ben Kossuthot várja, aki 1919-ben, 1944ben Rákosiban Kossuth-ját találja meg. Az ő szótárában Kossuth Lajos neve egyenlő a népszabadság nevével. Ezt várta benne, vele s így megértjük, mikor ma így szól: Kossuth feltámadott. Kiss Brnß, a megyei levéltár vezetője.
