Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-23 / 197. szám

Í953 AUGUSZTUS 23, VASARNAP 5 Oriósgéppel folyik a harc a természet átalakításáért Hosszú esztendőkig kietlen pusztaság felett az aszály volt itt a mindenható Tiszavasvári hatá­rában, birodalmának határai messzire nyúltak, le egészen Balmazújvárosig. A szikesek nyomorú­ságos világában alig akadt még legelőnek való terület is, a fátlan pusztában elsöpört minden életet a földről a tikkasztó, forró lehelletű szél. Most se kisebb a forróság ezen a pasztán. Hőséget lehel minden. A föld, az itt-ott szétszórt alacsony, fehérfalú épületek. Enyhülést a gyakorta erre rohanó északi szél se hoz a szalánci he­gyek felöl. Mégis, semmi sem gátolhatja meg. hogy új élet szökkenjen szárba itt, a pusztán. A sza­bad alkotó ember teremti itt az új életet, nagyszerű gépeivel virágzó, dúsan termő földekké vál­toztatva a határt. Kezemunkája nyomán már ott csillog az épülő csatorna két partja közt az éltető víz. S a mostoha természet térdrekényszerül.. . / A keleti főcsatorna építőinek legelső segítö-t társa ez a nagyszerű gép: a lépkedő exkavátor. Hosszú karját már messziről látni. Mintha va­lami mesebeli szörny nyújtogatná hosszú nyakát a forró, kékesszürke ég felé. Pedig nem szörny ez a gép, hanem az építők leghűségesebb segí­tője. S nem is mesebeli; maga az eleven, meg­testesült valóság: épül a főcsatorna! Ez a kép nem is mutatja meg hűen, milyen hatalmas mé­retű ez az „ES-xe“ nevű lépkedő exkavátor. Ön­súlya nem kevesebb, mint 1.450 mázsa. 37 mé­teres darutornyát jól látni. Vastag drótkötelei éppen most ..húzzák'“ bele a földbe az óriási merítőputtonyt., , hogy néhány pillanattal később, helyesebben pontosan másfél perccel később hatvan-nyolc­van méterrel odább kerek három köbméter ki­markolt föld alatt hatalmasat dobbanjon a ke­leti főcsatorna leendő partja. Az exkavátor a kotró­mesterek szocialista versenyéből eredőn, kétezer köbméteres napi normáját négy, négy és félezer köbméterrel teljesíti! Képünk éppen azt a pilla­natot ábrázolja, amikor az exkavátor „kiüríti“ merítőputtonyát, Aligha akad errefelé nagyobb élmény mosta- nában, mint az, amikor a hatalmas, 1.450 mázsás gépóriás elindul, „lépkedni“ kezd. Az építők fü- lének a legdrágább zene, amikor megindul a gép sokhangú lépegető szerkezete, az exkavátor két- oldalán a földre ereszkednek „lábai“, a hatalmas test felemelkedik — és lép egyet. Képünk éppen azt a pillanatot örökíti meg, amikor az exkavá­tor felemeli hátsó részét és lépni készül. A főcsatorna építői közt a legnevezetesebb ember Kotterle Imre sztahanovista kotrómester, aki két esztendeje dolgozik már hatalmas gépé­nek vezetőfülkéjében, a műszerfal előtt. Tervét rendszeresen túlteljesíti. Havi keresete 1.200 fo­rintnál is több. Augusztus 20-ra tett felajánlását teljesítve, 6.000 köbméter földet termelt ki ter­ven felül. A hatalmas exkavátor előtt ott nyújtózik már hosszan, vízzel telten a harminc méter szélességű új csatorna: a Keleti Főcsatorna. Partján dön­gölőgépek dübörögnek, az exkavátornál kisebb kotrógépek marják a földet. Dübörög a forró puszta, nagyszerű gépek nagyszerű teljesítmé­nyei hirdetik erre az alkotó ember diadalát a természet erői felett. Hirdetik, hogy a maga urá­vá lett ember elhárít minden akadályt felfelé ívelő útjából, s diadalt diadalra halmoz .. ., (Fényképezte: Hammel József) Szépen megmutatja a merítőputtony hatalmas méreteit ez a képünk. Szinte eltörpül mellette A. Tóth József alsókenő, aki menet közben húzza meg a meglazult csavart, így kerülve el azokat az esetleg előforduló nagyobb hibákat, amelyek hosszabb időre megállíthatnák a munkát. AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK Élenjáró nyíregyházi vasuiasoh MAGYAR JÁNOS sztahanovista kocsirendező, aki a tartalékok tolatási műveleteinél rendszeresen túlteljesíti a kocsi- mozgatási tervet. ENYEDI TAMÁS váltóőr sztahanovista, a kocsimoz­gatási egységidő teljesítésében cr el kiváló eredményeket. Élenjáró, munkamódszeré tadó. Orvoslást várunk ! Mátészalkán is értesítsék az utazóközönséget a vonatok indulásáról Augusztus 8-án éjjel a 0 óra 35 perckor induló vonattal szándé­koztam visszautazni Mátészalká­ról Budapestre. Jóval előtte ki­mentem már az állomásra. Körül­belül 30 percig várakoztam, s ez idő alatt több vasutastól meg­kérdeztem, melyik vonat megy Debrecen felé. Azt felelték, hogy még előbb a debreceni gyorsnak kell bejönni, s csak azután indul. Az egyik várakozó vonat gyanús volt előttem, amelyikből azelőtt szállították ki egyik utazótársa­mat. Néhány perccel utána a sze-j relvény elindult, s a lépcsőn álló jegykezelőtől megtudtuk, hogy, az a debreceni vonat. Az utolsó pillanatban tudtunk csak feljutni a szerelvényre. Miért nem tá­jékoztatják a mátészalkai vasút­állomáson az utazókat, hogy me- lyik vonat hová és mikor indul? Izsó János, Budapest. Kérjük az abrahlakarmánijf A megyei tanács útján kiutal­ták a községünkben lévő apaálla­tok részére az abraktakarmányt. Mi számolgattunk, hogy meg tu­dunk takarítani jelentékeny ösz- szeget, ha a község területén vesszük át a kállósemjéni Ter­ményforgalmi Vállalattól. Több, mint 250 forintot takaríthattunk volna meg, ha így történik. Azon­ban nem így történt. Tőlünk el­vitték a takarmánygabonát, s ne­künk ugyanezt Kállósemjénből kell visszahozni. A fuvardíjon több, mint 5 mázsa szénát vehet­tünk volna. A hiba azonban ott kezdődik, hogy jelenleg még az utalványt sem kaptuk meg. A megyei tanács mezőgazdasági ősz-* tályán Szkita elvtárs azt felelte, amikor felhívtuk telefonon, hogy augusztus 7-én postázták azt a nagykállói járási tanács mezőgaz­dasági osztályához, azonban oda még 17-én sem érkezett meg. Sze­retnénk, ha minél előbb valóban postáznák a kiutalást és az apa-i állatok részére megkapnánk a jen gos abraktakarmányt. Polgári Sándor, Biri. A nyíregyházi állomásnál „csekély“ ügyek miatt nem lehet használni a panaszkönyvet Augusztus 14-én 16 óra 25 perc­kor a nyíregyházi állomáson Kis­váráéig szóló menetjegyet váltot­tam, amihez szükségem lett vol­na egy hivatalos igazolásra elszá­moláshoz. A pénztárosnő kijelen­tette, hogy nem adhat, mert nincs nyomtatvány. Erre én kér­tem, hogy üres papíron igazolja. Nem tette meg! Sőt, még a meg­váltott jegyet is visszavette. Kér­tem a panaszkönyvet, nem adott arra hivatkozva, hogy oktalanul nem adhat panaszkönyvet, s sze­mélypénztárnál különben sincs panaszkönyv. Az állomásfőnök- séghez utalt, ahonnan tovább küldtek a személypénztár-főnök- séghez. Ott sem kaptam kedvező választ, s ismét az állomásfőnök­séghez fordultam, ahonnan egy szolgálatban lévő elvtársat küld­tek velem, s az elintézte, hogy megválthattam a jegyet — igazo­lás nélkül. Azt mondták, hogy úgyis elhiszik, hogy megváltot­tam a jegyet, mert az ott van nálam! A panaszkönyvet nem kaptam meg, mert az elvtársnő „biztos volt dolgában“1 s ilyen „csekély“ ügyet nincs jogom pa­naszkönyvbe írni! Hermann Zoltán, Kisvárda. Vidám, zenés, énekes műsor Nijiregijltázán Ma délután 5 óxakor és este 8 órai kezdettel az Országos Tűzoltó Egyesület előadást rendez Nyíregyházán fővárosi művé­szek közreműködésével. A két részből álló vidám zenés, énekes műsorban fellépnek Tolnai Klári kétszeres Kossuth-díjas, Érde­mes Művész, Gózon Gyula Érdemes Művész, Palócz László, Gye- nes Magda és Csák Húgó, Alex bűvész és a tűzoltó egyesület esztrád együttese. Az előadást a József Attila kultúrotthonban rendezik meg. Sörért fizetünk és habot kapunk áítsnának a sör csapolására, s azt úgy adnák, hogy az valóban sör és nem hab lenne. Az árjegyzék­ben a sör árát tűntetik fel, s nem a habét, tehát akkor mi sört is szeretnénk kapni, ha sörért fizet­tünk! Berecz Sándor, a járási tanács dolgozója. Gyakran panasz adódik a nyír­bátori Utasellátó csaposa ellen. A dolgozók munka után szívesen megisznak egy pohár frissen csa­polt sört, azonban az Utasellátó­nál csak frissen csapolt habot kapunk! Ha ezért szólunk, a csa­pos elhallgatja és továbbmegy. Sok nézeteltérés lenne elkerülhe­tő, ha egy kicsit több gondot for-

Next

/
Thumbnails
Contents