Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-23 / 197. szám

jgggy (Világ. pseltláffai tgtjpaffli+trlt 1 A mai agámban KEMECSEI HÍRADÓ Í2. old.) — VISINSZKIJ ELVTÄRS BESZÉ­DE (3. old.) — AZ ÖTÉVES TERVKÖLCSÖN VII. SORSOLÁ­SÁNAK GYORSLISTAJA (6—7—-S. old.) X AZ MDP SZABÓLCS-SZATM ÁR MEGYEI PACT BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA . ÉVFOLYAM, 197. SZÁM ARA SO FILLER 1953 AUGUSZTUS 23, VASÁRNAP A tollák a dolgozó nép esküdt ellensége Naponként, szemünk láttára bizonyosodik be az a marxista tanítás, hogy a történelemben még nem volt egyetlen halódó osztály sem, amely önként adta volna át helyét. Tapasztalhatjuk napjainkban, hogy a kulákság .sem hajlandó magától lemondani a korábban élvezett jogairól, sőt minden eszközzel arra törekszik, hogy dologtalan, harácsoló életét visszaállítsa. Erről számos he­lyen megfeledkeztek falusi veze­tőink. Egyes tanács, — de sok esetben pártfunkcionáriusok is ügy beszéltek: „a'kulák nem is számít kuliknak.“ Sok helyen új „elméletet” dolgoztak ki: „az a kulák, aki a földjét leadta — te­hát nem áll módjában a kizsák­mányolás — már nem is kulák, illetve újfajta (politikai kulák), akinek már csak a neve van, de különben nem is veszedelmes.“ Ez az „elmélet“ oda vezethetne, hogy ma már csak a neve van a kuláknak, holnap az sem ma­radna, holnapután pedig a so­rainkba fogadnánk őket és meg­állapítanánk: „a kulák belenőtt a szocializmusba.“ „Az osztályok megszüntetése — mondja Lenin — hosszú, ne­héz, makacs osztály harc műve, amely a tőke hatalmának meg­döntése után a burzsoá állam le­rombolása, a proletárdiktatúra megteremtése után nem tűnik el (miként ezt a régi szocializmus és a régi szociáldemokrácia seke- lyes képviselői képzelik), hanem csak formáit változtatja és sok tekintetben még elkeseredettebbé válik.“ Jó öt éve már a fordulat évé­nek, amióta teljes joggal beszél­hetünk hazánkban is a proletár- diktatúráról. Ez az öt esztendő újra igazolta Lenin elvtárs taní­tását. Különösen az utóbbi hetek eseményei mutatták meg azt, hogy az osztályharc nem szűnik meg, csak formáit változtatja és sok esetben még elkeseredettebbé válik. A kormányprogramm közététe- Icből, — amely őszinte kritikát tartalmazott és megszabta a szo­cializmus építésének további út­ját — az ellenség, különösen a kulákság azt a következtetést vonta le. hogy meggyengült a nép hatalma és most már ..eljött az 6 idejük“. Az elmúlt hetekben módjukban állt azoknak a falusi elvtársaknak is meggyőződni a kulákok „megszelídüléséről“, akik azt hitték, hogy falujukban, járásukban csak afféle földnél­küli „jámbor“, az 6 nyelvükön nevezve, csak „politikai kulákok” vannak. Encsencsen Harcsa Miklós ku­lák már a termelőszövetkezet földjét harmadába kínálgatta, a gépállomás kombájnjáról úgy beszélt, hogy jövőre az már az ő tulajdonában lesz. Sziráki Jó­zsef apagyi kulák odáig merész­kedett, hogy Badarász János dol­gozó paraszt földjéről 1200 öl bú­zát learatott. A termelőszövetke­zeten belül is megmutatták igazi arcukat a befurakodott kulákok. Győri Endre volt horthysta őr­mester, kulák, aki beférkőzött a gacsályi Dózsa tsz. becsületes tagjai közé, a szövetkezet felosz­latása mellett izgatott. A szövet­kezet kommunistáinak ébersége leplezte le Győrit. Emlékeztették a dolgozó parasztokat arra a2 időre, amikor a második világhá­ború alatt olyan szegény parasz­toktól, mint Bánóczi György, az. egyetlen tehenet is elvitette, vi­szont Tárci és Madarasi kulákok- nak egy darab állatot nem kel­lett beadni. Most meggyőződhet­tek arról mindenütt, hogy „a ku­tyából nem lesz szalonna". A ku­lákok azt az időt szeretnék visz- szahozni, amikor ők voltak falun az élet és a halál urai. Gyűlölik a mi időnket, amikor a termelő- szövetkezetekben volt cselédeik boldogulnak, amikor egy-egy csa­lád csak búzából 30—lő mázsát visz haza. Elsősorban a termelőszövetke­zeti mozgalom ellen irányult a kulákok bomlasztó munkája. — „Érhető, hiszen falun a kizsák­mányolásmentes boldog jövő egyedüli útja a szövetkezet. De minden erejüket megfeszítve acsarkodnak azon is, hogy i be­gyűjtés sikereit csorbítsák. Tud­ják, hogy a kormányprogramm megvalósulását, a munkás-pa­raszt szövetség erősödését jelenti a begyűjtési tervek teljesítése Ezért próbálják a dolgozó parasz­tokat száz fondorlattal rávenni, hogy ne teljesítsék tervüket. — Kisaron Tóth Vilma kuláklány arra biztatta a dolgozó paraszto­kat, hogy ne vigyék be az elő­írt terményt, az idén nem lesz semmi bántódása annak, aki neip teljesíti beadását. Amikor a ráhallgató dolgozó parasztoknak tíz százalékkal felemelt beadást kellett teljesíteni, akkor Tóth Vilma csalárd módon úgy uszí­tott a népi demokrácia ellen: „látjátok, még többet kell be­adni, mint amennyi elő van írva“. Nemcsak a dolgozó paraszto­kat beszélik le a beadás teljesíté­séről, hanem elsősorban maguk próbálnak kibújni a törvényes kötelezettségek alól. Gálik István nagyhalászi kulák más udvarára hordta terményét, hogy megme­neküljön a beadás alól. Pátroha községben, amikor a dolgozó pa­rasztok tojásból már 80, barom­fiból 82, tejből 87, sertésből pe­dig 83 százalékra teljesítették be­adási tervüket, a község 13 ku- lákja közül 11 még nem adott be semmit. Ebben a községben a kulákokkal megalkuvó tanácsel­nököt le is váltották. — A kulákokkal szemben évek óta nem követelték meg, hogy a földekhez, mérten megfelelő ál­latállományt tartsanak, így az­tán egyes opportunista tanácsve­zetők a könnyebb végét keresve a dolognak, beadatnak egy-egy hízót, vagy marhát a dolgozó pa­rasztokkal, hogy aztán büszkén jelenthessék tervük teljesítését. Az ilyen tervteljesítésben nincs köszönet! Ahol ilyen felelőtlenül bánnak a kulákkorlátozás eszkö­zeivel, sok esetben megtörténik az is: egy-egy középparasztot ku­láknak nyilvánítanak, hogy elvi- hessék hízóját, terményét, — ku- lákot pedig, hogy enyhítsék be­adását, középparaszttá nyilvánít­ják. A kulákok a markukba ne­vetnek, sőt másnap már cdasúg- ják a középparasztoknak: „mond- tam-e, ti is sorra kerültök.“ Az utóbbi hetek eseményei be­bizonyították, hogy a kulákok minden területen próbálkoznak ártani népi demokráciánknak. — Sok helyen, mint Pócspetriben, a vezetőknek a dolgozókkal való durva, lelketlen bánásmódját használta fel a kulákság. Termé­szetesen nem azt mondta, hngv Nyeste János tanácselnök rosszul vezetj a községet,, hanem a ler­Auguszfus 21-én megyénk teljesítette gabonabeadási tervét Az alábbi szövegű táviratot küldte a megye Tisza elvtárs, begyűjtési miniszternek: „Jelent­jük, hogy Szabolcs-Szatmármegye termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai az A, B és G beadási tervüket globálisan teljesítették a mai napon. 1953. augusztus 21. Bodogán János VB el­nök, Táborosi Péter megyei miniszteri meghatalmazott.“ I kiló kenyérgabonát osztanak , munkaegységenként az úífehérfói Acltim András termelőszövetkezetben Az újfehértói Achim András termelőszövetkezetben 7 kiló ke­nyérgabonát osztanak munkaegységenként. Nem is panaszkodnak a termelőszövetkezeti tagok. Hogy is panaszkodnának, amikor bő­ven van kenyér és másból is jut bőven. Varga András és fele­sége 800 munkaegységet ért cl. 56 mázsa kenyérgabonát kapnak. Még ennél is többet kap Ferko János és családja. 1070 munka­egységet értek el. 60 kiló híjával 75 mázsa kenyérgabonát kap­nak. De nemcsak kenyérgabonából jut bőven. Előreláthatólag kukoricából és napraforgóolajból is kapnak jócskán. Körülbelül 3 kiló kukoricát és 6--7 deciliter olajat oszthatnak majd egy-egy munkaegységre. A bő termés, a jó jövedelem még jobb munkára serkenti a termelőszövetkezet tagjait. Tovább folytatják a félig kész 80 férőhelyes tehénistálló, az 54 férőhelyes sertésfiaztató építését. Megkezdték már a silózást is. 100 köbméter silót készítettek. Legalább 3 ezer köbméter silót akarnak készíteni, hogy a széna és abraktakarmány mellett jó. ízletes silótakarmánnyal is, etethessék a jószágokat. így gondos­kodnak a termelőszövetkezet tagjai állandóan fejlődő szép állat- állományukról. (MT sajtócsoportja.) A csépiés befejezése ulán lelkes munka folyik az ibrányi halárban Ibrány termelőszövetkezeti közi ségben a nagy kenyércsata után meggyorsították a mezőgazdasági munkákat. Az Alkotmány tsz. tel­jesítette másodvetési tervét, A tar­lóhántással is végeztek. Befejez­ték a cukorrépa gazoló kapálá­sát. Jelenleg a dohánytórés fo­lyik. A Vörös Csillag termelőszövet­kezetben nappal trágyát horda­nak, éjjel pedig szántanak. Eb­ben nagy segítséget nyújtanak a nők. A trágyázást Ónodi András- né brigádja végzi. De nemcsak a termelőszövetkezetekben folyik a munka, hanem az egyénileg dol­gozó parasztok is jó munkát vé­geznek. Kulcsár 3éni most aratja az ősziárpa tarlójába vetett kö­lest. Szuhár Miklós a napokban kezdi a másodvetésű köles aratá­sát. (MT sajtócsoportja) „Többévi munkánkat nem engedjük tönkretenni !“ „Mi alulírottak, a mándi Vj Élet tsz. tagsága az alábbi kérés­sel fordulunk a földművelésügyi minisztériumhoz: Nagy elvtárs beszéde után egyesek az ellensé­ges propagandának felülve, jegy­zőkönyvileg kérték csoportunk feloszlatását. Mi ezután is szilár­dan kitartunk szövetkezetünk fennmaradása mellett. Rákosi elv­társ beszéde után az alapító tag­ság még szilárdabban elhatározta, hogy szövetkezetünket megerősíti az ellenséges elemekkel szemben. Többévi * munkánk eredményét nem engedjük tönkretenni, ha­nem azon leszünk, hogy növeljük gazdaságunkat, hogy még jobban biztosítsuk a gondtalan megélhe­tést, gyermekeink biztos jövőjét. Kérjük a feloszlatásra beküldött jegyzőkönyvet figyelmen kívül hagyni, illetve szövetkezetünk to­vábbi működését engedélyezni. Kondor Sándor, Cscpelyi Fe­renc, Szilágyi Lajos, Szabó Vilma, Danes József né és még 26 alá­írás.“ A levőben még jobban dolgoznak a nyírlövői Kossuth tsz. tagjai cájukat háromszor kapálták meg, s most végzik a gazoló kapálást. Munkaegységen.únt 4 és fél kiló kenyérgabonát osztottak, ku­koricából 10, burgonyából szin­tén 10 kilóra számítanak munka- egységenkint. Mindenféle beadási kötelezettségüknek becsülettel ele­get tettek. — Nem is gon­dol kilépésre Andrécsik József, Bezzegh József és még sok tag. Juhász János, a kisvárdai járási tanács pénzügyi előadója. A minisztertanács határozata a parasztság* 1053. évi jövedelemadójának csökkentéséről A minisztertanács a kormány­programm célkitűzései alapján felülvizsgálta a mezőgazdasági lakosság 1953. évi jövedelemadó kivetését és a következő határo­zatot hozta: 1. A minisztertanács utasítja a pénzügyi szerveket, hogy az adó­kivetés ellen beadott fellebbezése­ket a helyszínen gondosan vizs­gálják felül és ennek során or­vosolják a jogos panaszokat. 2. A minisztertanács a fellebbe­zési határidőt 1953 szeptember 10-ig meghosszabbítja. A felleb­bezéseket szóbelileg is elő lehet terjeszteni. A fellebbezések elbí­rálását 1953 szeptember 20-ig be kell fejezni. 3. A fellebbezés során az 1953. évre jogerősen megállapításra ke­rülő jövedelmi adót — a lóadö kivételével — 15 százalékkal mérsékelni kell. A minisztertanács határozata újabb jelentős lépés a kormány­programm végrehajtása terén. Ez a kedvezmény, valamint az előző évek adóhátraléka ölven százalé­kának elengedésére vonatkozó korábbi minisztertanácsi határo­zat messzemenően biztosítják, hogy a parasztság az állammal szemben fennálló adófizetési kö­telezettségének maradéktalanul eleget tegyen. melőszövetkezeti mozgalomra, a tanácsrendszerre, az egész népi demokráciánkra próbálta ennek az egy bűnös személynek a hibáit ráfogni és számos becsületes dol­gozót sikerült is ideig-óráig meg­nyernie. A mögöttünk lévő nyolc év eseményeiből mindernd lát­hatja: a kulák a népi demokrá­cia ádáz ellensége, ha van földje, ha nincs. A kulákok elleni harchoz a kulákkorlátozó politikán, az ál­landó éberségen kívül a megfe­lelő tömegkapcsolat kiépítése a legszükségesebb. Nem nehéz ott az ellenségnek a dolgozókat fél­revezetni, ahol baj van a vezetők és tömegek közötti, kapcsolattal, ahol minden intézkedést megér­tet lenül, mondhatni parancsszóra teljesítenek a dolgozók. A kulákság elleni harc még si­keresebb viteléhez — mert az egyes helyi vezetők hibáitól elte­kintve, eredménnyel vívjuk ezt a harcot — az eddigieknél sokkal nagyobb éberségre ts jobb tö­megkapcsolatra van szükség, de nem utolsó sorban nagyobb elmé­leti felkészültségre. Ma már nem a „csajka mesével“, meg holmi traktor ellenességgel agitál a ku­lák, mert ezeket a való élet már ezerszer megcáfolta. Ma már szö­vevényesen, százarcúan, de min­den eddiginél elkeseredettebben próbál ártani épülő szocializmu­sunknak a kulák. így az ellenük vívandó harc egyik leghasznosabb és legszükségesebb fegyvere az elméleti felkészültség. Ahhoz, hogy a kormanyprogram- mot valóra váltsuk, látni kell minden falusi vezetőnek, szövet­kezeti vagy egyénileg dolgozó pa­rasztnak, hogy a még boldogabb jövő megteremtéséhez az ellen­ség elleni kemény harcban, meg- alkuvásnélküli osztályharcban vezet az út. A nyírlövői Kossuth tsz. példás munkájának eredményeit a köz­ség egyéni dolgozó parasztjai is büszkeséggel emlegetik. Szinte első látásra megállapíthatja az ember, melyik a csoport földje. Burgonyájukat négyszer, kukori-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents