Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
1950 AUGUSZTUS 11, KEDD NÉPLAP G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén ^Folytatás a í. oldalról.) mok egész külpolitikai tevékenységének a továbbiakban még nagyobb mértékben kell szolgálnia „a hidegháború“ vagy a „pszichológiai“ háború érdekeit. Mivel kell fogalkoznia az amerikai diplomáciának a jelentés szerint? Kiderül, hogy: — „hidegháborúval“. Mit kell szolgálnia az Egyesült Államok kereskedelmének és gazdasági tevékenységének? A „hidegháborút“. Milyen feladatok megoldására szolgálnak az Egyesült Államok kulturális kapcsolatai más országokkal? A „hidegháború“ feladataira. A tények azt bizonyítják, hogy a „hidegháború“ politikája egyre inkább arra vezet, hogy a normális diplomáciai kapcsolatokat a parancsolgatás politikája váltja fel, a „hidegháború" politikája egyre inkább dczorganízáija a nemzetközi kapcsolatokat; mesterségesen kiélezi az országok közötti kapcsolatokat. A „hidegháború“ politikájának végrehajtása terén mutatkozó mérhetetlen buzgalom arra vezet, hogy e politika végrehajtói lábbal tiporják az államok közötti kultúrkapcsolatok elemi törvényeit és e téren gyakran nevetséges helyzetbe kerülnek. Nemrégen az egész világ tanúja volt annak, hogy a „hidegháború“ hírhedt stratégiáját alkalmazták még az Amerikai és a Szovjetunió csapatai közötti sakkmérkőzés rendezésének kérdésében is. Az igazgságügyi minisztérium és a külügyminisztérium megfosztották az amerikai sakkozók által vendégül hívott szovjet sakkozókat attól a jogtól, hogy pihenni kiutazzanak a szovjet ENSz-káp- viselet villájába, Glencoe városba, amely 12 mérföldre van New- Yorktól. Mint ismeretes, a Szovjetunióba látogató külföldi vendégek ezrei, köztük amerikaiak is, utazgatnak az országban és elmehetnek például Taskentbe, Tbiliszibe, Kievbe vagy más vidékekre. Kiderül, hogy az Egyesült Államokban a meghívott vendégek közlekedését 12 mérföldön belül tilalmazzák, míg a Szovjetunióban a külföldi vendégek szabadon megtehetnek ezer mérföldeket. Hogy mernek ezután a Szovjetunióban iévő „vasfüggönyről“ fecsegni? A nemzetközi események fejlődése azt mutatja, hogy a „hidegháború“ politikája, a nemzetközi provokációk politikája megmérgezi a nemzetközi légkört. Egyes magasan álló, de — en- gedelemmel szólva — szűklátókörű óceánontúli személyiségek a nemzetközi helyzet kiélezésének irányvonalát követve gyengeségünk megnyilvánulásának tekintik a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy biztosítsa a népek közti békét, gondoskodjék a nemzetközi feszültség enyhüléséről. Éppen ez az esztelen feltevés magyarázza meg azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyes körei nyilvánvalóan értelmetlenül nyúlnak hozzá a vitás nemzetközi kérdések megoldásához, ez magyarázza meg zsaroló és mindenfajta kalandokba bocsátkozó politikájukat. Persze, ebben a „filozófiában“ nincsen semmi új sem. A világnak még nem volt ideje elfeledni, hogy nem más, mint, Hitler bocsátkozott országunk elleni bűnös kalandba abból az esztelen számításból kiindulva, hogy a Szovjetunió „agyaglábú kolosszus“. Ismeretes, hogy ez a német fasizmus teljes bukását eredményezte. Engedtessék meg, hogy megkérdezzem: milyen alapon ismétlik most meg egyes amerikai politikusok a Szovjetunió gyengeségét emlegető szólamokat7 Egyetlen józanul gondolkodó ember sem fogja tagadni, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete jelenleg szilárdabb, mint valaha, hogy velünk együtt testvéri egységben halad a hatalmas demokratikus tábor, hogy a szovjet állam következetes harca az új háború veszélye ellen hatalmas tekintélyt és bizalmat biztosított számára az embermilliók szemében a világ minden országában. Még országunk leggonoszabb ellenségei is elismerik, hogy a második világháború befejezése után a Szovjetunióban évről-évre jelentős mértékben fejlődik a gazdaság, a kultúra és a nép jóléte. A szovjet társadalom egysége még sohasem volt olyan erős és megbonthatatlan, mint most.. Igaz, külföldön akadtak olyan politikusok is, akik országunk gyengülését látták abban, hogy lelepleztük és ártalmatlanná tettük Beriját, a nép ellenségét. De ezek rövidlátó politikusok. Mindenki számára világos, hogy az, hogy olyan hamar és idejekorán sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni az imperializmus megrögzött ügynökét, ez egyáltalában nem tanúskodhat a szovjet állam gyengüléséről. Ismeretes, hogy külföldön a háború hívei régóta illúziókban ringatták magukat az Amerikai Egyesült Államoknak az atombombagyártás terén meglévő monopóliumát illetően. Az élet azonban bebizonyította, hogy itt mélységes tévedés történt. Az Egyesült Államok már régóta nem monopolisták az atombombagyártás terén. Az utóbbi időbén a béke óceánontúli ellenségei újabb vigaszt találtak. Az Egyesült Államok — úgymond — hatalmasabb fegyverrel rendelkeznek, mint az atombomba, monopolistái a hidrogénbombának. Ez szemmelláthatóan bizonyos vigasz lett volna számukra, ha megfelelt volna a valóságnak. Ez azonban nem így van. A kormány szükségesnek tartja jelenteni a Legfelső Tanácsnak, hogy az Egyesült Államok a hidrogénbomba gyártása terén sem monopolisták. Amint látják, a meggyőző tények szétzúzzák a Szovjetunió „gyen- géségét“ hangoztató fecsegést. Azok azonban, akik az ilyenfajta fecsegéssel töltik idejüket, jobban szeretik a tényéknél a feltevéseket és kitalálásokat. így járnak el még egyes hivatalos személyiségek is, akik az Egyesült Államok legasresjzfvabb csoportjainak ideológiáját és politikáját fejezik ki. Ezek n személyiségek mindenféle feltevéseket és kitalálásokat felhasználva az úgynevezett ..kemény irányzat,“ folytatását követelik a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben, nyomást gyakorolnak . atlanti tömbbeli partnereikre. rendszeresen élezik a nemzetközi viszonyokat. A „kemény irányzat" politikájának hívei szüntelenül fenyegetik a Szovjetuniót. Nyíltan hangoztatják — mint például Wiley szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke teszi —. hogy az Egyesült Államok intézzenek a Szoy'«»t"“!óho-» több ultimá- tumjellegű követelést és „támaszszák alá azokat erővel“, Az amerikai kiíiüRvmin'sztári um ismert képviselői azt, követelik, hogy az Egyesült Államok csakis egy nyelven, az „erő nyelvén“ tárgyalténak a Szovjetunióval. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, azt válaszoltuk VViU'v úrnak és mindenkinek, aki az erő politikáját hirdeti a Szovjetunióval szemben: „Hetven- kedsz koma, pedig rosszul ropod a táncot.“ Elvtársak! A nemzetközi viszonyok alakulásának jelenlegi szakasza különösen fontos és felelősségteljes. Bűn volna az emberiséggel szemben, ha a nemzetközi légkör észre'"'h^ő h'-'viyo-fokú enyhülése a feszültség új fokozódásának adná át helyét, A szovjet külpolitika világos. A Szovjetunió következetesen és állhatatosan a béke fenntartásának és megszilárdításának politikáját fogja, folytatni, fejleszteni fogja az együttműködést es a kereskedelmi kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek a maguk részéről erre törekednek, erősíteni fogja a testvén barátság szálait és a szolidaritást a nagy kínai néppel, minden népi demokratikus országgal. Szilárdan azon az állásponton vagyunk, hogy nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján. Ez az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között fennálló vitás kérdésekre is vonatkozik. A két rendszer békés egymás mellett élése mellett voltunk és vagyunk. Úgy véljük, hogy nincs objektív alap az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti összeütközés számára. Mindkét állam biztonságának érdekei éppúgy, mint a nemzetközi biztonság érdekei, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kereskedelme fejlesztésének érdekei biztosítottak lehetnek a két ország közötti normális kapcsolatok alapján. Napjainkban minBen ország kormánya — ha komolyan gondoskodik népe sorsáról — köteles intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy tettekkel segítse elő a vitás nemzetközi kérdések rendezését. A nagyhatalmak közti tárgyalások, természetesen, nem csekély szerepet játszhatnának. Magától értetődik, hogy ehhez meg kell teremteni a megfelelő előfeltételeket. Az utóbbi időben Angliában és több más országban fokozódik a széles közvéleménynek az a követelése, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ezeknek az országoknak politikai köreiben egyre inkább elismerik a vitás kérdések rendezé-ének lehetőségét. Ma azonban már nem elég az, hogy csupán szavakkal ismerjék el ezeket a lehetőségeket. Az Egyesült Államok elnöke április 16-i beszédében az Amerikai Lapszerkesztők Társaságában kijelentette: „A vitás kérdések közül, legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tisz- teletbentartására“. Ez fontos kijelentés, amelyet csak üdvözölni lehet. Sajnos, azonban Eisenhower elnöknek ezzel a kijelentésével az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek politikája kibékíthetetlen ellentétben van. Ha komolyan arról van szó, hogy valamennyi ország jogait tiszteletben tartsák, akkor le kell mondani az agresszív politikáról, a nemzetközi kérdések rendezésének útjára kell lépni az érdekelt felek kölcsönös megegyezésének alapján. Ha komolyan arról van szó, hogy tiszteletben tartsák valamennyi ország jogait, akkor véget kell vetni annak a politikának, amely semmibe veszi Kínát, akkor helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság megsértett jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A nagy kínai hatalomnak el kell foglalnia jogos helyét mind az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mind pedig a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Az egész jelenlegi helyzet- kiemeli a nagyhatalmak különös felelősségét a nemzetközi feszültség tárgyalásokkal és a vitás kérdések rendezésével való további enyhítéséért. Az ENSz alapokmánya éppen rájuk hárítja a fő felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. A béke és a nemzetközi biztonság megerősítésének létérdekei követelik, hogy a nagyhatalmak minden erőfeszítést megtegyenek a valódi haladás elérésére a fegyverkezés csökkentése, az atom- és más tömegpusztító fegyverek betiltása terén. Az emberiség érdekében bizonyos nagyhatalmaknak fel kellene hagyniok az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötése kérdésének elfogult kezelésével. A Szovjetunió a maga részéről kész minden szükségest megtenni e kérdések kedvező megoldása érdekében. Meg kell oldani olyan halaszthatatlan kérdéseket, mint a német kérdés, amelynek elsőrendű jelentősége van. A német kérdést rendezni kéil és rendezni lehet. Ehhez minden európai állam biztonsága, elsősorban Németország nyugati és keleti szomszédai biztonsága megerősítésének érdekeiből és ezzel együtt a német nép nemzeti érdekeiből kell kiindulni. Ennek érdekében le kell mondani Németország agresszív katonai tömbökbe való bevonásának politikájáról, az agresszív militarista Németország újjáteremtésének politikájáról. Azt akarják tőlünk, hogy egyezzünk bele az agresszív militarista Németország újjáélesztésébe és megengedik maguknak, hogy ezzel kapcsolatban az európai béke biztosításáról beszéljenek. Népünk fiainak és leányainak milliói azonban nem azért ontották vérüket a militarista Németország ellen vívott háborúban, hogy újjászülessék ez a legveszélyesebb európai háborús tűzfészek. A nagyhatalmak arra köteleztek magukat, hogy fenntartják Németország nemzeti egységét, nem pedig arra, hogy szétzúzzák, arra kötelezték magukat, hogy biztosítják Németoszágnak békeszerető, demokratikus állammá való alakulását, nem pedig arra, hogy elősegítik a német milita- rizmus újjászületését. A Szovjetunió minden erejét latbaveti, hogy a maga részéről elősegítse ezeknek a kötelezettségeknek teljesítését. A német nép komoly következtetéseket vont le saját történelméből. Nem akarja ismét vérét hullatni annak a militarista klikknek érdekében, amely már nem egy ízben juttatta Németországot pusztulásba. Egy militarista Németország — függetlenül attól, vájjon korábbi mezében, avagy „az európai védelmi közösség“ álarcában lép-e fel, halálos ellensége Franciaországnak és a többi szomszéd államnak. Éppen ezért minden olyan kísérlet, hogy Franciaországot hozzákapcsolják az „európai védelmi közösséghez“, azt jelentené, hogy Franciaországot kiszolgáltatják a német revan- sistáknak. A francia nemzet kiutat keres abból a zsákutcából, amelybe Franciaország a külföldi parancsnak való engedelmeskedés következtében jutott. Kiút feltétlenül van. A kiút visszatérés az önálló, független külpolitikához, amely megerősíti az ország biztonságát, és meg fog felelni Franciaország újjászületése érdekeinek. Ezen az úton teljes szívből sikereket kívánunk a francia népnek, amellyel népünket sokéves barátság és a közös ellenség, a német militaristák elleni harcban közösen kiöntött vér köti össze. Nem feledkezünk meg arról, hogy a Szovjetuniónak és Franciaországnak szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződése van, amely alapul szolgálhat az országaink közti kapcsolatok fejlesztése és megerősítése számára, szolgálhatja az európai biztonság ügyét. Rendezni kell az osztrák kérdést is, ami mindenekelőtt a négy hatalom között fennálló egyezményeknek ellentmondó „rövidített szerződés“-féle mesterséges akadályok eltávolítását tételezi fel. Senki sem vitathatja, hogy a német kérdés helyes rendezése elősegítené az osztrák kérdés megoldását is. A béke megszilárdítása ügye-1 nek fontos feltétele az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyének és szerepének emelése. Ma ez a nemzetközi szervezet ténylegesen mély válságban van, mert az északatlanti tömb egyik előmozdítójának szerepére süllyesztették. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vissza kell térnie arra az útra, amelyet az ENSz alapokmánya megszabott. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyenes kötelessége, hogy elősegítse a nemzetközi problémák rendezését és kizárja azt a lehetőséget, hogy az ENSz bármelyik tagja agressziót kövessen el más államok ellen. A szovjet kormány e téren erőteljes támogatást nyújt. A Szovjetunió rendíthetetlenül folytatja és fogja folytatni békés politikáját. A Szovjetuniónak nincs szándékában bárkit is megtámadni. Idegenek tőle az agresz- szív tervek. Erről meg lehetnek győződve valamennyi ország népei. A béke ügyéért állhatatosan harcolva azonban ugyanakkor szilárdan emlékeznünk kell arra; hogy szent kötelességünk fáradhatatlanul erősíteni és tökéletesíteni a nagy Szovjetunió védelmét. Kötelességünk ezt megtenni arra az esetre, ha valakinek az a gondolata támad, hogy esztelen- séget kövessen el és megpróbáljon hazánk biztonsága ellen törni. A szovjet embereknek készeknek kell lenniük, hogy bármelyik pillanatban lehűtsék mindenfajta kalandorok és háborús provokátorok forró fejét és arra kényszerítsék őket, hogy tiszteletben tartsák a szocialista vívmányokat és a Szovjetunió erejét. A szovjet kormány számára, számunkra, valamennyi szovjet ember számára nem taktika ás diplomáciai mesterkedés kérdése a béke megszilárdításának és a népek biztonsága megóvásának ügye. Ez fő vonalunk a külpolitika terén. Az emberek százmilliói hisznek' és reménykednek abban, hogy a közeljövő a nemzetközi feszültség további enyhülését hozza. Gondoskodni kell arról, hogy a népek ne csalódjanak vátakozásaik- ban és reményeikben. III. Ügyünk legyőzhetetlen Küldött, elvtársakA szovjet kormány bel- és külpolitikája megfelel a Szovjetunió minden népe létérdekeinek. Ezért határtalan támogatásukat élvezi. Szocialista államunk erejének és szilárdságának, a kommunizmus építése terén elért sikereinek hatalmas forrása a szovjet nép erkölcsi-politikai egysége, tömör fel- sorakozása a kommunista párt és a szovjet kormány mögött. A Szovjetunió, az alkotóerőkkel teli óriási szocialista hatalom, sikeresen halad előre a kommunista társadalom felépítésének útján. Az országunkban fennálló szocialista rendszernek hatalmas lehetőségei vannak gazdaságunk új, még hatalmasabb fejlesztésére éa kultúránk felvirágoztatására, á nép jólétének további emelésére és mi felhasználjuk mindezeket a lehetőségeket, hogy biztosítsuk a!' szovjet társadalom további sokoldalú haladását és fokozatos áttérését a kommunizmusra. Nemi lehet kételkedni abban, hogy így is lesz. Mindazt, amit teszünk, ml„ dőn feltárjuk és nyjltan bíráljuk a hiányosságokat, amelyekről a! fFolytatás a 8. oldxtíon.fy 5
