Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
IKIPLUP 1953 AUGUSZTUS 11. KEDD 2 * *• M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának illésén hiszen a mezőgazdaság látja el a (Folytatás az /• oldatról) és olajkítermelés, valamint vllla- mosenergi a-termetes terén a nagy kapitalista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repülőgép- és szerszámgépgyártó iparunk. Nem volt valamennyire is komoly vegyiparunk és mezőgazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, technikailag tökéletes nehézipara van. A párt XIV. kongresszusa óta eltelt 28 év alatt az ipari termelés 29-szeresére nőtt. Az 1924—1925. évhez képest ma acélt 21-szerte, szenet 19-szerte, villamosenergiót 45-szörte többet termelünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegyipar és a gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan létesítettük. Ez alatt az idő alatt új ipari központok létesültek a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol-Keleten, az északeurópai vidékeken, Kazahsztánban, a kö- zépázsiai köztársaságokban és a Kaukázusontúl. Fejlett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. A nehézipar elsősorbani fejlesz- tése feladatainak megoldása gyökeresen megváltoztatta a nehéz- és könnyűipar közötti viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari munkások körülbelül 70 százaléka a nehéziparban dolgozik. Míg 1924— 1925-ben a Szovjetunió egész ipara termelésében a termelési eszközök részesedése 34 százalék volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 58 százalék. 1953-ban pedig körülbelül 70 százalék. Ilymódon a nehézipar részesedése, amely 1924—25-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egyharmad volt, ma több mint kétharmada a teljes ipari termelésnek. A ne- hézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött országunkban a vasúti és víziközlekedés, megteremtődött a gépkocsi- és légiköz- lekedes. Az 1925—1953. évi időszakban a közlekedés valamennyi fajtájának teherforgalma 13 és félszereséré emelkedett. Ugyanakkor a vasúti közlekedés teherforgalma több mint tizenötszörösére nőtt. A továbbiakban Is rhtnden eszközzel fejleszteni fogjuk a nehézipart, a kohászatot, az üzem- anyagipart, az energetikai, vegyi és a faipart, a gépgyártást, az építőipart, fejleszteni és tökéletesíteni fogjuk közlekedésünket. — Kötelességünk mindig emlékezetünkbe idézni: szocialista gazdasági életünk alapjainak alapja a nehézipar, a nehézipar fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a könnyűipar továbbfejlődését, a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését, nem lehet erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztésében elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését. Ehhez megvan minden lehetőségünk és ezt meg is kell tennünk. A legutóbbi 28 év alatt a termelőeszközök termelése egészben országunkban körülbelül 55-szö- rösére emelkedett, a közszükségleti cikkek termelése ez alatt az idő alatt cßak körülbelül 12-szere- sére nőtt. Az 1953. évi termelési színvonal összehasonlítása a háború előtti 1940. évi színvonallal, azt mutatja, hogy ez alatt az idő alatt a termelési eszközök termelése több mint háromszorosára nőtt, míg a közszükségleti cikkek termelése 72 százalékkal. A közszükségleti cikkek termelésének elért terjedelme nem elégíthet ki bennünket. Mindeddig nem volt lehetőségünk arra, hogy a könnyű- és a7 élelmiszeripart éppoly ütemben fejlesszük, mint a nehézipart. Most megtehetjük, következésképpen kötelesek vagyunk fokozni a nép anyagi és kulturális színvonala gyorsabb emelésének biztosítása érdekében a könnyűipar fejlődését.. Hosszú időn át a beruházásokat elsősorban a nehézipar és a közlekedés fejlesztésére irányítottuk. Az ötéves tervek évei alatt, vagyis 1929-től 1952-ig beruházásokra és berendezések beszerzésére mai árakra átszámítva a következő állami összegeket fordí- tottuk: a nehéziparra 638 milliárd rubelt, a közlekedésre 193 milliárd rubelt, a könnyűiparra 72 milliárd rubelt és a mezőgazdaságba 94 milliárd rubelt. A kor- mány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartja a könnyűipar, s ezen belül a halászati ipar fejlesztésére fordítandó beruházások jelentékeny emelését, a mező- gazdaság fejlesztését szolgáló beruházások növelését, szükségesnek tartja, hogy jelentősen növelje a közfogyasztási cikkek termelésével kapcsolatos feladatokat, szélesebb körben vonja be a fogyasztási cikkek termelésébe a gépgyártó és egyéb nehézipari vállalatokat. Halaszthatatlan feladat, hogy két-három esztendő alatt erősen fokozzuk a lakosságnak élelmiszerekkel és ipari árukkal — hússal és húsárukkal, hallal és halkészítményekkel, vajjal, cukorral, cukrászati készítményekkel, szövetekkel, ruházattal, lábbelivel, edénnyel, bútorral és egyéb kulturális életszükségleti, valamint háztartási cikkekkel való ellátottságát, jelentősen emeljük a lakosságnak valamennyi tömegfogyasztási áruval való ellátottságét. Mint ismeretes, az ötödik ötéves terv kitűzi, hogy 1955-ig, 1950-hez viszonyítva, körülbelül 65 százalékkal növeljük a fogyasztási cikkek termelését. Megvan a lehetőségünk arra, hogy á közfogyasztási cikkek termelését olyan arányokban fejlesszük, hogy jelentékenyen előbb teljesítsük az ötéves tervnek ézt, a feladatát. Nem lehet azonban meg elégedni csupán a fogyasztási cikk termelés mennyiségi növekedésével. Nem kevésbbé nagyjelentőségű valamennyi közszükségleti ipari áru minőségének kérdése. El kell ismerni, hogy elmaradtunk a közszükségleti cikkek minősége terén és komolyan ki kell javítanunk ezt. Sok vállalat még mindig nem kielégítő minőségű terméket állít elő, amely nem felel meg a szovjet fogyasztók igényelnek és ízlésének. Bár az iparunk által gyártott közszükségleti cikkek általában tartósak, de kidolgozásukra és külsejükre nézve sok kívánnivalót hagynak hátra. Az ipari dolgozók szégyenére a vásárló gyakran inkább vásárol külföldi gyártmányú árukat csupán azért, mert szebben vannak kidolgozva, pedig minden lehetőségünk megvan jóminőségű és szép szövetek, jóminőségű és tetszetős ruhák, tartós és csinos lábbelik gyártására: minden lehetőségünk megvan jól kidolgozni minden árut, amely a népfogyasztás kielégítését szolgálja. A szovjet nép joggal követel tőlünk és elsősorban a közszükségleti cikkeket gyártó ipari dolgozóktól, jóminőségű, szépen kidolgozott, kiváló minőségű árukat. Kötelesek vagyunk tettel felelni erre a követelésre. Minden vállalat kötelessége kiváló minőségű terméket gyártani, állandóan gondoskodva a gyártott termékek jóságáról és szép külsó kidolgozásáról. Az a feladat, hogy a köz- fogyasztási cikkek termelése terén éles fordulatot tegyünk, biztosítsuk a könnyű- és élelmiszer- ipar gyorsabb fejlesztését. Ahhoz azonban, hogy biztosíthassuk a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését, mindenekelőtt a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről és fellendítéséről kell gondoskodnunk. lakosságot élelmiszerrel, a könynyűipart pedig nyersanyaggal. Szocialista mezőgazdaságunk nagy sikereket ért el. Évről évre növekszik és erősödik a kolhozok társadalmi tulajdonban lévő gazdasága, növekszik a mezőgazda- sági termelés. Országunk el van látva gabonával. A háború előtti időhöz viszonyítva, jelentékenyen növekedett az állami begyűjtés a gyapot, a cukorrépa és az állati termékek terén. 1952-ben 3.770.000 tonna nyersgyapotot, az 1940. évinél majdnem 1.7-szer többet gyűjtöttek be. A cukorrépabegyüjtés 22 millió tonna volt, ez majdnem 30 százalékkal több, mint 1940- ben. Az állami húsbegyüjtés az elmúlt évben 3 millió tonna volt. Ez másfélszerese az 1940. évinek. A tejbegyüjtés 10 millió tonna volt, azaz majdnem l.fi-szerese az 1940. évinek. Az állami begyűjtésen kívül mezőgazdaságunk nagy- mennyiségű húst, tejet és egyéb élelmiszert bocsát áruba a szövetkezeti és kolhozkereskedelmen keresztül. Szervezetten és sikeresen folyik a gabona és más mezőgazda- sági termékek begyűjtése ebben az évben. Nagy sikereket értünk él a mezőgazdaság új. korszerű technikával való ellátása térén. ami lehetővé tette sokfajta munka teljes gépesítését, a kolhozparasztság munkájának megkönnyítését és termelékenyebbé tételét. A mezőgazdaság sikerei jelentősek, ezek elvitathatatlan vívmányai kolhozainknak, gép- és trak- torállomásainknak, szovhozaink- nak, szocialista rendszerünknek. Komoly hiba volna azonban, ha nem látnárfk meg a mezőgazdaság több fontos ágának elmaradását, nem vennénk észre, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala nem felel meg a mezőgazdaság fokozódó technikai ellátottságának és a kolhozrendszerben rejlő lehetőségeknek. Még sok kolhozunk, sőt egész vidékeink vannak, ahol a mezőgaz- dasag elhanyagolt állapotban van; az ország sok területén a kolhozok és szovhozok gyenge gabona- és más mezőgazdasági növénytermést gyűjtenek be és nagy veszteségek fordulnak elő náluk a betakarításnál; a közösségi tulajdonban lévő gazdaság gyenge fejlettsége következtében a kolhozok egy részének nincs elegendő természetbeni és pénzjövedelme és keveset adnak a kolhozparasztoknak a munkaegységre pénzben, gabonában és más termékekben. El kell ismerni, hogy az állat- tenyésztés ügye nem áll kedvezően és ezzel kapcsolatban még távolról sem elégítjük ki kellően a lakosság növekvő szükségleteit húsban, tejben, tojásban és más állattenyésztési termékben. Ismeretes, hogy az állattenyésztés a háború előtti években sem volt elég fejlett. A háború után ugyan jelentékeny munka folyt az állat- állomány pótlása és további növelése érdekében, de még mindig nem küzdöttük le az állattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó lemaradást. Az állomány növekedésének üteme nem elegendő, az állatok hozama pedig továbbra is alacsony. Sok kolhozban a közösségi tulajdonban lévő állattenyésztés még nem vált a gazdaság nagyhozamú és nagyjövedelmű ágazatává, pedig olyanná kell lennie. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a kolhozok gazdasági helyzetét és kárt okoz a népgazdaságnak. Komoly elmaradás mutatkozik a burgonya- és zöldségtermesztésben is. Ez akadályozza azt, hogy a városok és ipari központok lakosságának ezen termékekkel való ellátását megjavítsuk, nem is szólva arról, hogy a burgonyahiány késlelteti az állattenyésztés fejlesztését. Döntő fontosságú kötelességünk, hogy a legrövidebb időn belül végetvessünk az elmaradó körzetekben és kolhozokban a mezőgazdaság elhanyagoltságának. biztosítsuk a kolhozok közösségi gazdaságának gyors fejlesztését és megszilárdítását és ezen az alapon jelentősen növeljük a kolhozparasztoknak a munkaegység után járó pénz, gaben-' A' A*7/éb termékek mennyiségét. Fel kell számolnunk az állattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó tűrhetetlen elmaradást, szilárd takarmánybázist kell teremtenünk, biztosítanunk kell az állat- és baromfiállomány szárrá- ra a szükséges helyiségeket, erősen fokozni kell az állattenyésztés hozamát, el kell érni, hogy az állatállomány, különösen a szarvasmarhaállomány eiös ütemben növekedjék. Le kell küzdenünk az elmaradást a burgonya- és zöldségtermelésben, hogy komolyan megjavítsuk a városok és ipari központok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a ’egköze- lebbi két évben a burgonya- és zöldségtermelést olyan méretekig fejlesszük, amely nemcsak teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó ipar szükségleteinek, hanem megfelel az állattenyésztés burgonyaszükségleteinek is. Kötelesek vagyunk biztosítani a gabonatermelés további gyorsabb növekedését, szem előtt tartva, hogy országunknak nemcsak a lakosság növekvő gabonaszükségletét kell kielégítenie, de az állattenyésztés gyors fellendülése és az ipari növényeket termelő vidékek gabonaellátása is ezt követeli. A termés veszteségek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más mezőgazdasági növények tényleges begyűjtésének növelése érdekében véget kell vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona- és más növénytermelés terén végzett munkáját nem a tényleges begyűjtés, hanem a faj ta szerinti terméshozam alapján értékelik, Nem szabad elfelejteni, hogy országunk, kolhozaink gazdagságát a raktárakba begyűjtött termés és nem a lábon álló termés jelenti. Továbbra is minden eszközzel fejlesztenünk kell az ipari növények, mindenekelőtt a gyapot, a len, a cukorrépa és az olajosnövények termesztését. Halaszthatatlan feladat, hogy az egész mezőgazdaság általános fellendülésnek, valamint a kolhozok további szervezeti és gazdasági megerősítésének alapján a legközelebbi két-három évben megteremtsük országunkban az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyag- bőséget a könnyűipar számára. E feladat sikeres megoldása érdekében a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek véli több nagyszabású intézkedés végrehajtását a mezőgazdaság további gyors fejlődésének biztosítása érdekében, mindenekelőtt olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a kolhozok és a kolhozparasztok gazdasági érdekeltségét a mező- gazdaság elmaradó ágazatainak fejlesztésében. Nem lehet normálisnak tekinteni azt a jelenleg fennálló helyzetet, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak és egyes mezőgazda- sági növényeknek, mint például a gyapotnak, a cukorrépának, a teának, a citrusféléknek fejlesztésére megteremtettük ugyan a kolhozokat és kolhozparasztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket, viszont több más növény — a burgonya, a zöldségfélék — termesztését és különösen olyan döntőfontosságú ágazat, mint az állattenyésztés fejlődését az állam részéről nem mozdítjuk elő kellőképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb gazdasági ösztönzést adtunk a kolhozoknak és kolhozparasztoknak abban, hogy növeljék a gyapot, a cukorrépa es más növények termelését, amelyet az állam ösztönzően támor gat. Ellenkezőleg, a továbbiakban is gondoskodni fogunk c fontos növények termelésének minden eszközzel való fejlesztéséről. Arról van szó, hogy egész' sor intézkedést tegyünk annak érdekében, hogy a kolhozoknak cs kolhozparasztoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjék a burgonya cs a zöldségfélék lermesztésértek növeléséhez, valamint az, állattenyésztés Fejlesztéséhez. A kormány és a párt központi bizottsága elhatározta, hogy már ebben az évben, a kiskereskedelmi árak növelése nélkül, töretlenül folytatva az árak további leszállításának politikáját, emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és a kolhozparasztok által a kötelező beszolgáltatás keretében az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és zöldségfélék után, nagy arányokban megszervezi a gabona, a zöldség, a burgonya, a hús, a tej,, a tojás és egyéb mezőgazdasági termékek magasabb áron való állami felvásárlását azoktól a kolhozoktól és kolhozparasztoktól, amelyek és akik már teljesítették a kötelező beszolgáltatást: széles körben fejleszti a kolhozkereskedelmet, segíti a kolhozokat a mezőgazda- sági termékfeleslegeiknek a kolhozpiacokon és a fogyasztási szövetkezeteken keresztül történő elhelyezése megszervezésében. Amellett, hogy növeljük a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a közös tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésében, a kormány és a párt központi bizottsága azt is elhatározta, hoRy komolyan kijn- vftja és megváltoztatja azt a helytelen magatartást, amely a kol- hozparaszt; személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága iránt nálunk kialakult. Ismeretes, hogy a kolhoz fő erejét képező közösségi tulajdonban 1évö gazdaság mellett a mé- zőgazdasági artyel.i alapszabályzatának megfelelően minden kolhozparasztnak van háztáji gazdasága a kolhozcsalád egyes személyi szükségleteinek kielégítésére, mivel ezeket a szükségleteket még nem lehet teljes mértékben az artyelj-gazdaségból kielégíteni. A kolhozparasztok személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságával szemben alkalmazott adópolitikában meglévő hiányosságaink következtében az utóbbi években előfordult, hogy csökkent a kolhozparasztok jövedelme a személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságból, kevesbedett a kolhozporta személyes tulajdonában lévő állatállomány, elsősorban a .szarvasmarhaállomány, ami ellentmond pártunk kolhozépítés terén folytatott politikájának. Ezzel kapcsolatban a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartotta, hogy jelentősen csökkentse a kolhozparasztok személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága után járó kötelező beszolgáltatások normáiét, elhatározta, — amint erről Zverjev elvtárs pénzügyminiszter már beszámolt —, hogy megváltoztatja a kolhozparasztok mező- gazdasági adójának kivetési rendszerét, átlag körülbelül felére csökkenti minden kolhozporta pénzbeli adóját és teljesen törli a múlt‘évekről fennmaradt mezőgazdasági adóhátralékot. Az állami költségvetésben előirányzatok vannak az állati termékek, burgonya és zöldség begyűjtési árának emelésére, figyelembe vettük a költségvetés bevételeiben a mezőgazdasági adó csökkentése, valamint a kolhozparasztokra kirótt óllatitermék- beadás mérséklése következtében beállott változásokat. A kolhozok és kolhozparasztok gazdasági öszf Folyt aids a 3. oldalon
