Néplap, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-06 / 183. szám
1053 AUGUSZTUS (5, CSÜTÖRTÖK N I P L S P 3 A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Állomok, Nagy-Brltannlo és Franciaország kormányához a külügyminiszterek tanácskozásának összehívásáról A Szovjetunió Legfelső Tanácsa otodih ülésszakának megnyílása Moszkva (TASzSz): Július 15-én a Szovjetunió washingtoni, londoni és párizsi nagykövetsége megkapta az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország jegyzéket az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozásának összehívására vonatkozóan. Augusztus 4-én a Szovjetunió külügyminisztériuma eljuttatta a szovjet kormány válaszjegyzékét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagykövetségének. Az Egyesült Államok kormányának 1953 július 15-i jegyzéke: A külügyminiszter kifejezi tiszteletét a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége ideiglenes ügyvivőjének és kéri, adja át kormányának a következőket: A nemzetközi helyzet alakulása, valamint a nemrégen történt keletnémetországi és berlini események fokozták azt az általános kívánságot, hogy a békét tartó- sabbá tegyék és enyhítsék a fennálló feszültséget a szabadsághoz való alapvető jognak megfelelő úton. F,lismerve azt a tényt, hogy a 1 artós békét végső soron csak akkor lehet biztosítani, ha rendeznek néhány alapvető problémát, olyanokat, mint az ellenőrzött leszerelés, az Egyesült Államok kormánya jelenleg azokat a problémákat akarja megoldani, amelyeket a közeljövőben rendezni lehet. A német és az osztrák szerződések megkötése, ami erősen késett. lényeges eleme az európai rendezés kérdésének, amelyet az Egyesült Államok kormánya fontos hozzájárulásnak tekint a béke ügyéhez. A német békeszerződést csak olyan szabad és tekintélyes össz- német kormány részvételével lehet kidolgozni, amelynek lehetősége van szabadon megvitatni az ilyen szerződést. Ilyen kormányt csak szabad választások eredményeképpen lehet megalakítani. Azok a feltételek, amelyek között ezt a kormányt létre kell hozni és amelyek között ez a kormány teljes cselekvési szabadságot élvezhet, olyan problémát jelentenek, amely valamennyi fél jóindulata esetén a közeljövőben megoldható. Hasonlóképpen világos, hogy nem lehetséges valódi haladás az európai feszültség általános enyhülése felé, míg ez a probléma megoldatlan marad. Az Egyesült Államok kormánya a szovjet kormányhoz intézett jegyzékeiben, amelyek közül az utolsó az 1952. évi szeptember 23-i jegyzék volt és amelyre válasz nem érkezett, konstruktív javaslatokat tett. amelyek teljes mértékben tükröződtek a német szövetségi gyűlés ezév június 10-i határozataiban. Ezek a javaslatok arra irányultak, hogy kielégítsék a német nép egyhangú kívánságát. a szabadság feltételei között történő egyesülés iránt. Figyelembe véve, hogy a nemrégiben lezajlott események halaszthatatlanabbá tették Németország egyesítésének kérdését, az F.gyesíUt Államok kormánya kész új erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy véget vessenek a rendellenes helyzetnek, amelyben a német nép kénytelen élni. A német szövetségi kormánnval és a berlini német hatóságokkal való tanácskozás után ezért elhatározták. hogy javasolják a szovjet kormánynak Franciaország, az Egvesült Királyság, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügvminiszterei tanácskozásának összehívását. Ez a tanácskozás korlátolt tartammal megkezdődhetne körülbelül szeptember végén, amiben eevébként. kölcsönösen meg kell állapodni. A megvitatásra kerülő kérdéseknek a következőknek kell lenniük: 1. A szabad választások megszervezése a szövetségi köztársaságban, Németország keleti övezetében és Berlinben. Ez maga után vonja, hogy más kérdésekkel együtt megvitassák a mozgás- szabadság, a politikai pártok működési szabadsága, a sajtószabadság és valamennyi német alapvető szabadságjogokra való jogai szükséges biztosítékainak kérdését a választások előtt, a választások alatt és a választások után. 2. A bel- és külügyekben szabad cselekvéssel rendelkező szabad össznémet kormány megalakításának feltételei. Ezek azok a lényeges lépések, amelyeknek meg kell előzniük a német békeszerződés — az általános rendezés már önmagában is legfontosabb elemi — kérdésében a szovjet kormánnyal való tanácskozás megnyitását. Az Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy ezen az első tanácskozáson végre megegyezésre kell jutni az osztrák szerződés kérdésében. A szovjet kormány 1953 augusztus 4-i jegyzéke: A szovjet kormány július 15-én megkapta az Egyesült Államok kormányának jegyzékét és ezzel egyidejűleg Anglia és Franciaország jegyzékét, amiből látható, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek júliusi washingtoni értekezletén elhatározták az említett három hatalom és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozásának összehívását. Emellett a jegyzékek közölték a három miniszter által javasolt napirendet és az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácskozása összehívásának időpontját. A fent elmondottakból következik, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei a nemzetközi szokások ellenére előzetesen külön tanulmányozták a négy hatalom külügyminiszterei tanácskozásának kérdéseit, a Szovjetunió képviselőjének részvétele nélkül. Ezt a helyzetet nem lehet rendben lévőnek elismerni, sőt. mi több, ez nyilvánvalóan ellentétben áll a külügyminiszterek tanácskozásaira vonatkozólag fennálló megállapodásokkal. Ezenkívül a három külügyminiszter előzetes ösz- szebeszélése negatív hatással lehet a négv hatalom külügyminiszterei tanácskozásának egész menetére. Ez a következtetés adódik — természetesen — abból, hogy e tanácskozás három részvevője már jó előre külön egyezményekkel megkötötte a maga kezét, meg sem próbálva megvalósítani, amint ez Koreában többször történt, az égető nemzetközi kérdések mindennemű külön kötelezettségtől mentes és nem korlátozott megvitatását. A jelenlegi nemzetközi körülmények között a hatalmak tanácskozásának nagy jelentősége van a vitás nemzetközi kérdések rendezése szempontjából. Most, amikor a békeszerető államok erőfeszítései lehetővé tették a koreai háború befejezését, a fegvverszünet megkötését, kedvező feltételek jöttek létre a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Természetesen e feladat sikeres megoldása az összes békeszerető nagy és kis államok erőfeszítéseitől függ. A béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért azonban a felelősség mindenekelőtt — amint az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányából kitűnik, az öt nagyhatalomra — az Amerikai Egyesült Államokra, Angliára, Franciaországra a Szovjetunióra, a Kínai Népköztársaságra — hárul. Ennek a körülménynek semmibevétele nem felelne meg a béke és a nemzetközi biztonság fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Másrészt valamilyen különös jelentőséget tulajdonítani az olyan eseményeknek, mint a június I7-i berlini fasiszta kaland, amely külföldi bérencek és bűnöző elemek kezének műve volt, annyit jelent, mint illúziókat táplálni és elvonni a figyelmet a valóban fontos és a nemzetközi kapcsolatok tisztázása szempontjából pozitív jelentőségű tényekről. Tekintettel a fent kifejezett megfontolásokra, a szovjet kormány amellett foglal állást, hogy a külügyminiszterek tanácskozásán tárgyalják meg azoknak az intézkedéseknek kérdését, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség általános enyhülését, beleértve a fegyverzet csökkentésének kérdését és azt, hogy idegen államok területén ne engedélyezzenek külföldi katonai támaszpontokat. Emellett nem szabad kizárni annak lehetőségét, hogy a tanácskozáson megtárgyalják, milyen összetételben kell megvitatni a nemzetközi viszonyok ilyen vagy olyan problémáit. Az említett kérdések megvizsgálásának szükségességét nemcsak az európai helyzet diktálja. Ismeretes, hogy az ázsiai országok helyzete, fontos, időszerű problémáik — magukra vonják a nemzetközi körök figyelmét. Ebből szintén az következik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések kérdéseinek megvitatásában elengedhetetlen a Kínai Népköztársaság részvétele. A nagv kínai nép, — amely a Kínai Népköztársaságban egységesebb és összefor- rottabb, mint valaha — most teljesen indokoltan követeli törvényes jogainak visszaállítását az összes nemzetközi ügyekben és e kérdés halaszthatatlan megoldása fontosságának lebecsülése szintén nem szolgálná a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának érdekeit. A szovjet kormány az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzékével kapcsolatban kifejezi beleegyezését abba, hogy a miniszterek tanácskozásán megtárgyalják a német kérdést. A július 15-i amerikai jegyzékben azonban éppúgy, mint a három külügyminiszter washingtoni tanácskozásáról kiadott közleményben is, a német kérdés tényleges megvizsgálása helyett az egész dolgot valójában a múlt év szeptember 23-i amerikai jegyzékben foglalt javaslat megismétlésére korlátozzák, figyelmen kívül hagyva Németország alapvető problémái megoldásának elengedhetetlen fontosságát. Mint ismeretes, a német nép mindenekelőtt az olyan kérdések megoldásában érdekelt, mint Németország nemzeti egyesítésének megvalósítása és a békeszerződés megkötése. Az ez év július 15-i amerikai jegyzék azonban hivatkozva a szóbanforgó alapvető kérdések megoldásának elengedhetetlen fontosságát, szintén figyelmen kívül hagyó 1952 szeptember 23-i jegyzékre, éppen Németország ez alapvető kérdéseinek megoldását kerüli meg. Az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzéke Németország alapvető kérdéseinek megoldását az össznémet választásokra vonatkozó javaslattal, magát a választások kérdését pedig — a múlt év szeptember 23-i amerikai jegyzék értelmében — •külföldi államok képviselőiből álló úgynevezett semleges bizottság alakítására vonatkozó javaslattal cseréli fel. azzal, hogy ez a bizottság vizsgálatot folytasson a választások megtartásához szükséges feltételek megteremtése céljából. ,.A kifejtettekből az következik, hogy az Egyesült Államok július 15-i jegyzéke nemcsak. hogy nem tűzi céljául Németország alapvető kérdései megoldásának elősegítését, hanem az Moszkva, (TASZ). Augusztus 5-én Moszkvában a nagy Kreml-pa- lotában megnyílt a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának ötödik ülésszaka. A Szövetségi Tanács délután két órakor tartott ülést. Az ülésteremben egybegyűltek a küldöttek és a vendégek, megteltek a diplomáciai testület páholyai, a sajtópáholyok. A jelenlévők melegen kö- szöntötték a kormánypáholyban megjelenő G. M. Malenkovot, V. M. Molotovot. N. Sz. Hruscsovot, K. J. Arorosilovot. I/. M. Kagano. vicsot. M. Z. Szaburovot, M. G. I’ervuhint. Mihail Jasznov, a szövetségi taA Nemzetiségi Moszkva, (TASZSZ). Augusztus 5-én négy órakor tartották meg a nagy Kreml-palotában a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának ülését. Az ülésteremben egybeg.v-Ult küldöttek és vendégek melegen köszöntötték a kormánypáholyokban helyetfoglaló K. J. Vorosilovot, N. A. Bulga- nyint, A. I. Mikojant, N. M. Svernyiket. Az elnöklő Zsumabáj Sajahme- tov a Nemzetiségi Tanács elnöke Berlin, (TASZSZ). Az „ADN” hírügynökség közölte Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának nyilatkozatát az amerikai imperialisták és nyugatnémetországi segítőtársaik új provokációs kísérletéről. A nyilatkozat kijelenti, hogy az úgynevezett élelmiszersegélyek Berlin lakossága körében történő szétosztása a június 17-i provokáció folytatása. A „küldemények” szétosztása tisztán provokációs célokat szolgál. Az „élelmiszersegély” szétosztói megkérdezik az Igénylők családnevét, címét és személyazonossági igazolványaik számát, ezzel adatokat szolgáltatva kémközpontjaik ügynöklistája számára. A „segély’’ szétosztói az igénylőktől adatokat követelnek a Német Demokratikus Köztársaság ipari vállalatairól, rágalmazó nyilatkozatokra uszítanak ügyet hosszadalmas tárgyalások útvesztőjébe viszi: kivizsgálják-e vagy nem Németország helyzetét ilyen vagy olyan külföldi államok képviselői, hogyan és miért végezzék mindezeket a német nép szempontjából lealázó kivizsgálásokat“ és hasonlók. Az ilyen kérdésekkel kapcsolatos szükségtelen és meddő tárgyalásokon kívül egyebet nem is lehet várni az ilyenfajta javaslattól. • Mindez meghatározza a szovjet kormány magatartását az Egyesült Államok kormányának említett javaslatával kapcsolatban. A szovjet kormány véleménye szerint ez a ' javaslat nemcsak nem segítheti elő Németország egyesítését, és demokratikus össznémet kormány alakítását, valamint a Németországgal való békeszerződés megkötését, hanem azt eredményezi, hogy Németország továbbra is nyugati és keleti részre széttagolva marad, továbbra is elhúzódik a békeszerződés megkötése. Ezzel egyidejűleg intézkedések történnek Nyugat- Németország remilitarizálására. amelynek veszélyével feltétlenül számolniok kell Európa békeszerető népeinek, de különösen a szomszédállamoknak. Ha mindez Adenauer bonni kormányával folytatott összeegyeztetett tanácskozás mellett történik, — amint arról a július 15-i jegyzék szól, — akkor ez csak végérvényesen megingathatja a német nép bizalmát az ilj'en kormánnyal szemben, nem is beszélve Európa más népeiről. náes elnöke, Alekszandr Puzanov- nak, a Szövetségi Tanács mandá- tumvizsgáló bizottsága elnökének adta meg a szírt, hogy elmondja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának harmadik és ötödik ülésszaka között tizenhat választókerületben tartott, szövetségi tanácsi választások eredményeiről szóló beszámolóját. A Szövetségi Tanács elfogadta a mandátumvizsgáló bizottság beszámolóját és érvényesnek mondotta ki az újonnan megválasztott kiil- döttek mandátumát. A Szövetségi Tanács ezután egyhangúlag- elfogadta az ülésszak napirendjét. Tanács ülése Ivan Kebin küldöttnek adta meg a szót, hogy beszámoljon a hét választókerületben újjáválasztott nemzetiségi tanácsi küldöttek mandátumának megvizsgálásáról. A mandátumvizsgáló bizottság beszámolóját egyhangúlag jóváhagyták. A Nemzetiségi Tanács elfogadta valamennyi újonnan választott küldött mandátumát. Az ülésen a továbbiakban elfogadták az ülésszak napirendjét. államrendünk, a munka és a béke ellen, A háborús gyújtogatok és ügy. nökközpontjaik — folytatja a nyilatkozat — alá akarják ásni a Német Demokratikus Köztársaság államrendjét. Meg akarják hiúsítani kormányunk széleskörű intézkedéseit, amelyek a lakosság életé, nek megjavítására irányulnak. Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága felhívja a dolgozókat, ne higyjenek az új provokációknak, leplezzék le a provokátorokat, fordítsák minden erejüket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya új irányvonalának megvalósítását szolgáló intézkedések végrehajtására, a Német Demokratikus Köztársaság —* az egységes, demokratikus, béke. ■szerető és független Németországért való harc bástyájának megerősítésére . A szovjet kormány tekintet nélkül az Egyesült Államok kormányának július 15-i jegyzékével kapcsolatban fent kifejtett megfontolásokra, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a hatalmak közösen megtárgyalják a német kérdést. Emellett reméli, hogy a német kérdés ilyen megvitatása lehetővé teszi azoknak a megfelelő kérdéseknek minden- oldalú megvitatását, amelyek Németország egységének helyreállítására vonatkoznak és amelyok a német békeszerződés kérdésének megoldásával együtt hozzájárulnak majd az európai béke megszilárdításához. A szovjet kormány a kifejtettekből kiindulva, javasolja: 1. Tárgyalják meg a külügyminiszterek tanácskozásán a fent kifejezettek figyelembevételével a nemzetközi feszültség csökkentését szolgáló intézkedéseket, 2. vitassák meg a tanácskozáson a német kérdést, beleértve Németország egysége helyreállításának és a békeszerződés megkötésének problémáját. Ami az osztrák szerződést illeti, a szovjet kormány e kérdéssel kapcsolatos álláspontját kifejtette az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához július 30-án intézeti jegyzékben. Magától értetődik, hogy a német probléma megoldásában lehetséges sikerek elősegíthetik az osztrák kérdés megoldását is. A szovjet kormány hasonló jegyzéket, küld Anglia és Franciaország kormányának is. Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának nyilatkozata az újabb amerikai provokációról
