Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-18 / 141. szám
<Dilág profiét árjai eg ij piti fjetek / Mai sxámunhbóli ELHALASZTOTTÁK A ROSEN- BERG-HÁZASPÁR KIVÉGZÉSÉT (2. old.) — HARCOLJON A DE- MECSERI TJTTÖRÖ TSZ. PARTSZERVEZETE A TERÜLETFEL- OSZTÁSÉRT (.'3. old.) — NÉMETH JÁNOS SZTAHANOVISTA ELSŐ AKAR LENNI A CSÉPLÉSI VERSENYBEN (4. old.) X. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM ARA 50 FILLER 1953 JÚNIUS IS. CSÜTÖRTÖK A Béke-Világtanács szerdai ülése A Béke-Világtanács keddi illésén felszólalt Csatur Karain ualavija is. Csatur 'Nóráin Malavija indiai küldött, képviselő, az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt tagja a következőket mondotta: — A béke és szabadság hőseinek országában gyűltünk ma össze Budapesten, Magyarország fővárosában. Azért gyűltünk össze, hogy a Béke.Világtanács szemlét tartson a világ békemozgalma felett — kezdte beszédét. India képviselője üdvözölte a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon elért megegyezést s foglalkozott azokkal a jelenségekkel, amelyek felkeltették a világ népeiben a reményt, hogy enyhülni fog a feszültség és gyanakvás jelenleg uralkodó légköre. Ezzel kapcsolatban utalt India népének és kormányának szerepére a nemzetközi feszültség enyhítésében, s többízben idézte Nehru miniszterelnök kijelentéseit, Malavija megállapította, hogy elképzelhetetlen a tartós óéke mindaddig, amíg a gyarmatok és félgyarmatok népeit elnyomás alatt tartják. Beszélt a szörnyű elnyomásról és kegyetlenkedésekről. amelyekhez az imperialista hatalmak a szabadságukért harcoló népekkel szemben folyamodnak. Beszélt Indokínáról. amelynek 26 millió lakosa hős vezérének, Ho Si Minőnek vezetése alatt a francia gyarmatosítók ellen harcol, Malájföldről, ahol több mint hatmillió ember áll szemben egy olyan megtorló hadjárattal, amelynek alig van párja a barbarizmus és szervezett kegyetlenkedések terén, s amelynek célja, hogy a brit kapitalisták mellett már a profithajhászó amerikai monopolistákat is kielégítsék. Beszélt Kenyáról, ahol több mint ötmillió embert fosztanak meg földjétől, s ahol ezrével vetik fogságba a hazafiakat, tömegesen gyilkolják le őket. Mély rokonszenvvel szólott a felszabadító mozgalmak vezetőiről. „Jomo Kenyatta hangját mindenkor szeretetünk és csodálatunk kíséri” — mondotta a többi között. — Azok, akik az ázsiai népek függetlenségi harcait elnyomják — folytatta — az utóbbi időben megkísérelték elkendőzni hadjáratuk agresszív háborús jellegét és azt akarják elhitetni a világgal, hogy a kizsákmányolt népek kommunista befolyásra, a Szovjetunió és más kommunista országok irányítása mellett folytatják nemzeti küzdelmeiket. Mint az indiai nép küldötte, szeretném leszögezni ebben a nagy nemzetközi gyülekezetben : ez az állítás egyike századunk nagy hazugságainak. India népeit, akik olyan közelről ismerik az imperializmus módszereit, sohasem lehet meggyőzni arról, hogy Indokína, Malájföld, Goa, Kenya és más országok szabadságuktól megfosztott népeinek küzdelmét idegenek kezdeményezik vagy segítik,. — A Mr. Dulleshez hasonló emberek csak önmagukra hoznak szégyent ennek a hazugságnak terjesztésével. Ázsia valamennyi népe tudja, hogy a Szovjetunió 1917 óta és a Kínai Népköztársaság 19)9 óta a nemzeti függetlenség és ön- rendelkezés legkövetkezetesebb barátja ős ezzel a világ békéjének támogatója is. Tudják azt is, hogy amíg gyarmatok és félgyarmatok lesznek, a harc nem szűnik meg és a békét állandó veszedelem fenyegeti. Az Indiai Nemzeti Kongresszus, ezt felismerve, nemrégiben határozatot hozott, amelyben kimondta: „A kongresszus mindig a legnagyobb fontosságot tulajdonította a faji egyenlőség elméleti és gyakorlati elismerésének, a szabadság és a szabad intézmények növekedésének a gyarmati országokban.’’ — Mi. indiaiak, nagyon örülünk, hogy a Béke-Világtanács elsőrendű fontosságot tulajdonít a tárgyalások módszereinek. Népünk részéről biztosíthatom önöket, hogy India népe a legnagyobb elragadtatással fogja támogatni a nemzetközi problémáknak eszmecserék útján történő megoldását. — Nem tudom, nem lenne-e lehetséges, hogy a Béke-Világtanács minden nép fiaiból. álló*'széleskörű kongresszust Ijtfjoq össze a .. nemzeti függetlenség kérdésének ‘megvitatására — fejezte he felszólalását az indiai küldött. Ugyancsak kedden szólalt fel Gabriel d’Arboussier, a Béke-Vi- lágtanács alelnöke. Gabriel d‘Arboussier, a Béke-Világtanács alelnökiének június 16-i felszólalása Egy afrikai közmondás azt tartja, hogy hiába indul el a hazugság korán reggel, mielőtt leszáll az éj, az igazság beéri — kezdte beszédét Gabriel d’Arboussier. — Hazugság azt állítani, hogy a népeknek — bármit tegyenek is — gyilkolniok kell egymást. A mi mozgalmunk dicsősége az, hogy nap mint nap harcol a hazugságok ellen. Afrika népei nagy megelégedéssel vették tudomásul a közeli koreai fegyverszünet hírét és teljes szívükből kívánják a hadműveletek megszüntetését Vietnamban és Malájföldön, ahol akaratuk ellenére fiaik olyan nagy szambán harcolnak. D’Arboussier ezután Eisenhower amerikai elnök áprilisi nyilatkozatának azzal a részével foglalkozott, amelyet Afrika népei és a gyarmati népek általában nem helyeselhetnek: — Nem akarok foglalkozni mással, csak azzal, ami a függő és gyarmati népek szempontjából a legfontosabbnak tűnik nekem. E kijelentésében Eisenhower felszólítja a Szovjetunió vezetőit, vessék latba befolyásukat, hogy maradjon abba a gyarmati népek függetlenségi mozgalma. — Ez tökéletesen elfogadhatatlan szempont, mivel a gyarmati népek függetlenségi mozgalmait úgy állítja be, mint egyrészt a nemzetközi feszültség egyik tényezőjét, másrészt mint idegen hatalmak játékszerét — holott valóságban e népek belső ügyeiről van szó. D’Arboussier megállapította: A függő és gyarmati országok népeinek felszabadulási mozgalma egy nagy történelmi folyamat lé- sze, amely a Csendes Óceántól Dé!-Afrikáig, Dél-Amerikától Délkelet-Azsiáig terjed. Igazságos.és önálló mozgalmak ezek, melyeknek létjogosultságot ad népeik elviselhetetlen sorsa és amelyeknek nincsen szükségük arra, hogy máshonnan kapjanak útmutatást, mint jelenlegi nyomoruk tudatából és jövő fellendülésükbe vetett reményükből. D’Arboussier néhány számadattal mutatta meg az afrikai népek szörnyű, nyomorúságos helyzetét: amíg Franciaországban ezerötszáz lakosra jut egy orvos, addig Francia-Nyugat-Axrikában ötvenezer lakosra. Ugyanitt a lakosság kilencvenöt százaléka írás- tudatlan. A nemzeti jövedelem egy főre eső átlaga Nyugat-Afri- kában egytizede a francia átlagnak. Kenyában kétezer angol gyarmatos húszezer négyzetkilométer területet foglal el a legjobb földekből és ennek csak egvhe- tedrészét műveli meg. ötmillióötszázezer afrikai csak hetvenötezer négyzetkilométer felett rendelkezik. Már pedig ez a föld Afrika földje. És ezeknek az embereknek a munkája adja a kapitalista világ urániumának kilencvenöt százalékát, aranyának nyolcvan százalékát, kobaltjának nyolcvan százalékát, kakaójának hetven százalékát, pálmaolajának hetven százalékát, stb. Ki bélyegezheti hát • meg — telte fel a kérdést D'Arboussier — e népeket, amelyek nem hajlandók tovább tűrni, hogy az ilyen igazságtalanság folytatódjék, sokszor még a politikai szabadságjogok teljes hiányával és faji megkülönböztetésekkel betetőzve?! A nemzetközi feszültség — hangsúlyozta D’Arboussier — nem a gyarmati és függő népek műve, hanem igenis azoké, akik nem hajlandók elismerni ezen népek jogos törekvéseit és erőszakkal akarják azt a status- quot fenntartani, amelyet a történelmi fejlődés halálraítélt. Itt is, mint egyebütt midőn konfliktusok keletkeztek, szabad tárgyalások útján kell ezeknek végetvetni. Napjainkban egy nép szabadsága felett aratott katonai győzelem a valóságban vereség az emberiség számára. A tárgyalásokat meg lehet és meg kell indítani, legyen az akár Vietnamban, vagy Malájföldön, Egyiptomban, vagy Közép-Keleten, Kenyában, vagy Tuniszban. Szerdán délelőtt fél tíz órakor folytatta a Béke-Világtanács budapesti ülésének tanácskozásait. Az ülés elnökségében helyet foglaltak: Kuo Mo-zso, a kínai központi népi kormány közigazgatási tanácsának alelnöke és Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke, a Béke-Világtanács nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett alelnökei. Branca Fialho. Ikuo Ojama, a Béke-Világtanács Irodájának nemzetközi Sztálin- békedíjjal kitüntetett tagjai, valamint a Béke-Világtanács elnökségének, irodájának és titkárságának, valamint a Béke-Világtanácsnak számos más tagja. Resztvettek az ülésen a magyar békeharcosok képviselői is. A tanácskozásokat Kuo Mo-zso nyitotta meg. A szerdai ülés első felszólalója Lilian Vien kanadai küldött volt, Lilian Vien kanadai küldött felszólalása Lillán Vlen kanadai küldött ar. ról szólt, hogy az első békekongresszus nyitotta az első rést a nemzetközi feszültség falán. A további kongresszusok ezt a rést ajtóvá szélesítették és a népek egyszerre reménykedni kezdtek. A nemzetközi feszültség enyhülésének kulturális következményét vizsgálva síkraszállt a költők. írók. filozófusok, művészek, muzsikusok és tudósok műveinek kölcsönös kicseréléséért. Ugyanakkor elítélte a ponyvairodalomnak, az úgynevezett „Comics’’-oknak a terjesztését. A normális nemzetközi légkör elősegítené minden országban művész- szövetségek iétesülését. Ezek a szövetségek nemzetközi kulturális szövetségekbe tömörülhetnének, ami szintén kedvezően hatna az emberiség kulturális előrehaladására — mondotta Lilian Vien. A tanácskozás résztvevői nagy szeretettel üdvözölték a szónoki emelvényre lépő Richard Synge, Nobel-dijas angol biokémikust, az angol békevédelmi bizottság alelnökét. Dr. R. L. M. Synge, Nobel-díjas biokémikus beszéde Dr. Synge beszéde bevezetőjében örömének adott kifejezést, hogy ennyi ország képviselője egyhangúan megegyezik abban, milyen út vezet a tartós béke felé. A továbbiakban rámutatott: amögött a nézet mögött, hogy nincs olyan ellentét a nemzetek között, amelyet ne lehetne tárgyalások útján megoldani, az a feltevés húzódik, hogy minden nemzet legyen képes önmagát fenntartani saját területének erőforrásaiból, kiegészítve zetekkel becsületes rangú alapon folytatott kereske-í delemmel. A továbbiakban bírálólag emle-i kezeit meg arról, hogy egyeskor-» mányok akadályokat gördítenek a tudósok találkozásai elé. Mind-t ez komolyan hátráltatja a tudós mány előrehaladását, a világbés kére irányuló javaslatok megva< lósulását. A nagy tetszéssel fogadott be-» széd után a résztvevők ünneplése közben Vanda Vaszilevszkaja szov-i jet írónő, a Béke-Világtanács tag-» ja lépett a mikrofon elé. más nemés egyenVanda Vasziljevszkaja beszéde Drága Barátaim'. Azt hiszem, nem szükséges újból szóbahoznom, hogy a béke megszilárdítása terén mily fontos szerepet töltenek be a népek közötti kulturális és tudományos kapcsolatok, hogy a béke ügyében, mely mindnyájunk számára oly drága, milyen szerepűk van a személyes találkozásoknak. Mi magunk szolgáltathatunk példát arra, hogy mit jelent a személyes ismeretség és a barátság. Néhány évvel ezelőtt, amikor a párizsi békekongresszuson először jöttünk össize — emberek, akiket az emberiség sorsáért való gyötrő aggodalom és az a forró vágy vezetett ugyanabba a terembe és ültetett le ugyanazon asztal mellé, hogy erőnktől telhetőén mindent megtegyünk az új háború veszélyének elhárítására — még idegenek voltunk egymás számára. A közös munkában eltelt napok és évek során azonban az igazi kölcsönös megértés, valódi barátság kötelékei fonódtak közöttünk. Ennek a barátságnak a jóvoltából egymás országai és népei közelebb kerültek hozzánk, érthetőbbé váltak számunkra. A kulturális és tudományos eredmények kölcsönös kicserélése révén szilárdulnak meg a tömegek barátságának igazi kötelékei, amelyekre mindnyájunknak szükségünk van, s akár a levegőre, annyira szüksége van rájuk a béke ügyének. Nem csupán mi vagyunk ezzel teljesen tisztában, hanem azok is, akik nem a békéről álmodoznak, hanem a háborúról s akik nem az egyetértést akarják meghonosítani a népek küzött, hanem a viszályt és a gyűlöletet. Azok, akik háborút akarnak, akik háborúra törekszenek, halálosan félnek a kulturális javak kicserélésétől, félnek a találkozásoktól és az ismeretségektől, mert mindez feltétlenül a népek kölcsönös megértéséhez, kölcsönös megbecsüléséhez — végeredményben pedig a békéhez vezet. Ha tehát a sötét erők az emberiség többségének akarata és szándéka ellenére a gyűlölet, a viszály és a tudatlanság szolgálatába állanak, nekünk annál fokozottabban: kell minden erőnket latbavetnünk^, hogy szembe szegezzük velük mindazt, amit helyesnek és szükséges-! nek tartunk. * A legutóbbi évek folyamán százával jártak külföldi küldöttségeit nálunk a Szovjetunióban. Mint eddig, ma is millós példány-számban jelennek meg nálunk külföldi szerzők müvei, színházaink százaiban külföldi szerzők darabjait adják elő. Mi azonban mindezt kevésnek tartjuk, különösen ma, amikor a világ népeit mind jobban és jobban áthatja a békeakarat és a! barátság szándéka. A szovjet küldöttség felhatalmazást kapott, hogy itt, a Béke-Világtanács illésén bejelentse : a szovjet társadalom legszélesebb körei készek arra, hogy más országokkal jelentékenyen szélesítsék kulturális és tudományos kapcsolataikat. Hiszem, hogy ma a tudomány emberei, a kultúra munkásai országunk és más országok különböző foglalkozású emberei közötti Igaz, szoros baráti kapcsolatok teljesen reálisak és megvalósíthatók. Első fecskének — mely hírül hozza, hogy valami változás megy végbe a világon — tekintjük azokat a meghívásokat, amelyek aa utóbbi időben a szovjet emberekhez Angliából érkeztek, abból az országból, amely még nem is olyan régen arra törekedett, hogy országa a szovjet ember számára tilos terület legyen. Kiev városában kertemben nagyon sok ország virágai nyílnak és amikor a hó alól kibújnak a lila és fehér krokuszok, cseh barátaimra és a béketanács prágai üléseire kell gondolnom. Amikor kerítésemnél virágba borulnak az aranyszínű hatalmas, négy méteres magasságú napraforgók Stockholmra és a stockholmi béke- ülésszakra emlékezem. Amikor a virágágy fölé színpompás szekfűk szőnyege borul, az olyan számomra, mint a kínai barátaim mosolya, kiktől a virág magvait kaptam. Egyetértésben, gyönyörűen virágzik a kertben sok ország virá(Folyt at ás a 2. oldalon)
