Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-14 / 138. szám

1953 JCXICS 14, VASÁRNAP NÉPLAP 3 Újabb külföldi küldöttek érkeztek a Béke-Világtanács budapesti ülésére A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének teljes ülése Han Szer Ja, a Koreai Béketa­nács elnökének vezetésével szom­baton délelőtt érkezett Budapest­re a Béke-Világtanács ülésére a koreai küldöttség több tagja. Bu­dapestre érkezett továbbá a Béke­világtanács ülésén részvevő kí­nai, japán, mongol és burmai kül­döttség több tagja. Szombaton délelőtt érkezett meg a német küldöttség három tagja: H. Wilmann, a Német Bé­ketanács főtitkára, Dr. Paul Wan­del miniszter és Wilhelm Elfes volt miniszter is. Később indiai, brazil, chilei, ve­nezuelai, portugál, iráni küldöt­tek érkeztek. Szombaton délelőtt Budapestre érkezett a Béke-Világtanács ülé­sén részvevő szovjet küldöttek közül Nyikoláj Tyihonov, a szov­jet békebizottság elnöke, Hja Erenburg, Nemzetközi Sztálin-Bé- kedíjjal kitüntetett író, Vanda Vasziljevszkája, Sztálin-díjas író és Nyikoláj, moszkvai metropoli- ta, a Béke-Világtanács tagja. A szovjet vendégeket Rusznyák István, Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte. — A magyar nép nevében szere­tettel üdvözlöm a Béke-Világta­nács budapesti ülésére hazánkba érkezett szovjet delegációt, — mondotta a többi között. — Né­pünk tudatában van annak a tör­ténelmi feladatnak, amelyet bölcs vezére, Rákosi Mátyás elvtárs így fogalmazott meg, hogy erős bás­tya vagyunk a béke frontján. Kí­vánom, hogy a Béke-Világtanács eredményes munkát végezzen és nagy sikereket érjen el a béke megvédésének nagy ügyében. A szovjet küldöttek nevében Hja Erenburg válaszolt. Megkö­szönte az üdvözlést, majd így folytatta: — Igen boldog vagyok, hogy á Béke-Világtanács a magyar nép fővárosában, Budapesten ül ösz- sze, annak a népnek országában amely hazáját, a békét építi. A szovjet vendégeket a jelenlé­vők hosszantartó lelkes tapssal köszöntötték. Szombaton délben Budapestre érkezett a bolgár küldöttség négy tagja: Georgi Nadzsakov akadé­mikus, a Bolgár Béke-védelmi Bi­zottság elnöke, Ludmil Sztoja- nov író, a Bolgár Békevédelmi Bizottság alelaöko. Mctodi.j Popov akadémikus, a Béke-Világtanács tagjai és Georgi Pirinszkv, a Bé­ke-Világtanács meghívott ven­dége. Korszerű technikai berendezések segítik a Béke-Világtanács budapesti ülésének zavartalan munkáját Az egész békeszerető emberiség hazánk fővárosa felé tekint. A nemzetközi békemozgalom élenjáró harcosai, a Béke-Világtanács tag­jai hoznak majd döntéseket a béke hathatósabb védelmére, amelyekből új erőt merítenek majd a békét vágyó százmilliók nemes küzdelmük­höz. Az ország többszáz névtelen dol­gozója, a technika jő szakemberei fogtak munkához, hogy megköny- nyítsék a Béke-Világtanács mun­káját. A tanácskozás színhelyén, az EFEDOSZ-székház gyönyörűen fel- díszítet nagytermében a film mun­katársai már felszerelték a reflek­torokat, a rádióriporterek pedig a mikrofonokat próbálják. A legnagyobb munka az ezerkét­száz személy befogadására alkal­mas emeletes ülésteremben folyik. Az ülésterem technikai berendezé­sét kibővítették. A régebbi négytől eltérően, most hát nyelven — orosz, kínai, angol, francia, néihet. spa­nyol és magyar nyelven tolmácsol­ják majd a tanácskozás menetét. A tolmácsszolgálat kibővítése har­minchat kilóméter hosszú kábel be­építését tette szükségessé. A fordítók elhelyezésére külön fülkéket építettek az ülésteremben. Minden fülkében fejhallgatót és mikrofont szereltek fel. A fordí­tók a fejhallgatón hallgatott fel­szólalásokat fordítják a megfelelő nyelvre. Az ülésterem székeihez kis kapcsolótáblát szereltek. Ezeken cimfcék orosz, kínai, angol stb. fel­írással. A fejhallgatók dugóját a kapcsolótábla megfelelő helyére illesztve, a kívánt nyelven hallgat­hatják végig a felszólalásokat. A fordítók a fülkéből ablakon keresztül figyelemmel kísérhetik a felszólalókat. A fordítók előtt asz­talt helyeztek el, az asztalon gomb. melyet ha megnyomnak, a szónoki emelvényen lámpa gyullad ki. meg­világítva egy kis tej üvegből ké­szült táblácskát, melyről ilyenkor hét nyelven olvasható: lassabban. Ezzel a megoldással megkönnyí­tik és még pontosabbá teszik a for­dítók munkáját. A fordítók fülkéinek szellőzteté­séről speciális, hangtalanul mű­ködő ventillátor gondoskodik. Ml történik, ha tanácskozás köz­ben távirat érkezik valakinek vagy telefonon hívják az ülés valame­lyik tagját? Hangosan beszélőn keresztül nem oldhatják meg ezt a kérdést, mert ez zavarná a tanácskozást, tlgv döntöttek, hogy diavetítőgépből 1x1 méteres nagyságú homályos üveglapra vetítik a keresett ne­vét. A vetített kép a terem min­den részéből látható. A rendezőség tagjait hasonlókép­pen nem csengőjelzés hívja a tele­fonhoz. hanem egy kigyulladó lámpafény. A telefonkészülékeket különösen érzékeny membránnal látták el, hogy a leghalkabb be­szédet is továbbíthassa. Az elnöki asztal és a szónoki emelvény előtt is mikrofont szerel­tek fel, az ülésteremben elhelye­zett hangszórók, a fordítók, a rádióközvetítések és a hangosfilm számára. A posta és az IBUSZ külön fió­kokat állított fal, a magyar rádió három stúdiót rendezett be. Az al­bizottságok három, egyenként száz­száz személy befogadására alkal­mas üléstermet kaptak. Itt fran­ciául folynak majd az értekezletek. A terem minden sarkában hordoz­ható mikrofonok teszik lehetővé, hogy valamennyi nemzet küldötte anyanyelvén kísérheti majd figye­lemmel az ülés menetét. A viták, felszólalások, határoza­tok anyagának írásban történő le- rögzítését, lefordítását,' másolását külön fordító, leíró és sokszorosító apparátus végzi. A újságírók mun­kájának megkönnyítésére géptávíró és több közvetlen külföldi telefon- vonal áll rendelkezésre. Az ülés technikai feltételeinek biztosítása újabb bizonyítéka tech­nikánk nagyszerű fejlődésének, egyben dolgozóink hozzájárulását je­lentik a Béke-Világtanács ülésének sikeréhez. Ez a munka nem ismer akadályokat és egyik kifejezője annak a szeretetnek, gondoskodás­nak, amellyel egész dolgozó né­pünk a béke élenjáró harcosait fogadja. A BEKE-VILÁGTANÁCS TAGJAI Mihail Sadoveana Külsőre a mi Móricz Zsigmon- dunkra hasonlít; és ha nagy ma­gyar írótársa élne, egy évvel, fia­talabb öccsét ölelhetné meg a hozzá még termékenységre is any­ujára hasonló román barátjában. Ez a találkozás, ha előbb nem, a Petőfi halálára rendezett ünnep­ségeken, négy évvel ezelőtt, meg­történhetett volna. Tudtommal akkor járt először nálunk Mihail Sadoveanu. Ott ült az írószövetség klubszobájának egyik fotelében, oroszlán-fejét kö- rülhordozva a népes gyülekezeten, ■oly természetesen és imponálóan, hogy még most is pontosan em­lékszem a képre. Hatalmas temperamentum — gondoltam, ahogy ránéztem. Hall­gat, nézelődik, alig szól egy.két szót, de ezalatt is teremt, alkot, mint a természet, sarjadnak, bur- jánzanak benne az alakok, a gon­dolatok és mindaz, amit lát a go- molygásból életté lesz benne: írás. Akkor még nem ismertem semmi írását, de szégyenkezni nem kellett ezen, hiszen ha itt éltünk is egy­más mellett annyi éven át, ki tu­dott nálunk a román irodalomról és ki ott a magyarról, már persze arról, ami igazán irodalom. Móricz Zsigmond nem ismerhette Sadovea- nut és viszont és ezt a mi uraink így akarták és sikerült is nekik. Azóta több regénye megjelent ma­gyarul és Móricz Zsigmondnak ro­mánra fordított Rokonok és Rózsa Sándor című regényét is bizonyára olvasta már az ősz mester. Mit reá Kokor útja című béke­díjas regényét ismertettem egyszer egy alföldi mezővárosban. Akkor ez a regény már második kiadását érte meg nálunk, ami külön nagy szó. A könyv hatása megrendítő volt. Az a felismerés, hogy ez az egyszerű és megrázó történet ná­lunk is megtörténhetett volna, sőt meg is történt, az ámulat és a forró rokonszenv elragadott sza­vait csalta a hozzászólók ajkára. Boldogan ismerték fel Mitrea bal­sorsában és viszontagságos felsza­badulásában a maguk sorsát és abban a pillanatban a sötét múlt­nak sötét mérge dühös szavakban párolgóit el a levegőben. Régi (nem is olyan régi 1) urainkat szi­dalmazták a kun parasztok, ezút­tal csak azért, hogy ezt a nagy írót az ő hősével együtt nem en­gedték közéjük, pedig lám, milyen jól megértik, (milyen helyesen ér­tékelik is — gondoltam én) a ro­mán író román hősét és magukra ismernek benne, a sorsában és az új életre való komoly elszánásuk- ban. Akkor éreztem meg először, hogy egy ilyen író, mint Sadoveanu, miért jogos a nagy békeharcos valóban megtisztelő nevezetére. Az jutott eszembe és mondtam is, hogy ebben a pillanatban valahol, egy ekkora román mezővároskában. Szabó I’ál „Talpalatnyi föld’’ című filmjét vetítik és a román parasz­tok ugyanezzel a boldog ráismerés- sel fedezik fel a két ifjú paraszt- ember sorsában a magukét és ha beszélnek róluk, ugyanazt mond­ják, amit itt most a mi kunjaink Mitreáról. Nincs nagyobb erő a né­pek barátságának és termékeny békéjének szolgálatában, mint az irodalom, ha ez az irodalom jó és igaz; ha a regény vagy színmű írója őszinte, bátor ember és mű­vész, milliók nyel vén beszél és egy pillanat alatt omlaszt össze évszá­zados ellentéteket, melyeket az uralkodó osztályok állítottak két nép közé, hogy azokból is a maguk sápját húzzák le. Sadoveanu a román nép legna­gyobb élő írója. De nemcsak ennyi. Humanista a szó legtisztább értel­mében, mert küzdő ember, aki a legsajátosabb román életproblémák művészi ábrázolásával az egész emberiségnek, az emberiség béke- hárcos táborának ugyanazt mond­ja, amit népének és ugyanarra serkenti. Régen, ha egy ilyen vá­gású író valahogy elvergődött a világhírre, azt mondották róla nyu­gati irodalmi körökben „kis nép nagy írója”. Most azt mondjuk: a béketábor szeretett és megbecsült írója. A Dolgozó Ifjúság Szövetségé Központi Vezetősége 1.953 június 13-án tartotta IX. teljes ülését. Az ülés# „A DISZ leiadata: a falun“ című napirendet tárgyalta, melynek előadója Gosztonyi Já­nos elvtárs, a DISZ Központi Ve­zetősége titkára volt. A Központi Vezetőség ülése lelkeshangú táviratot küldött az összkínai Demokratikus Ifjúsági Szövetség és a Kínai ;,Tj Demo­kratikus Ifjúsági Liga kongresz- szusához, valamint az Olasz Kom­munista Ifjúsági Szövetség Közi ponti Vezetőségéhez. A DISZ Központi Vezetőségének távirata az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Vezetőségéhez Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Vezetősége Róma A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Veaetősége IX. plenáris üléséről forró elvtársi üdvözletét küldi az olasz ifjúság narcos él­csapatának, az Olas'z Kommunis­ta Ifjúsági Szövetségnek és min­den békeszerető olasz fiatalnak, a június 7-i választásokon a béke és a demokrácia erőinek hatalmas győzelme alkalmából. A magyar ifjúság nagy figye­lemmel kísérte az olasz választási harcot és a magyar ifjúság az egész világ békeszerető ifjúsága győzelmének érzi az Olasz Kom­munista Párt és a haladó erők nagyjelentőségű győzelmét. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség vezetése alatt hősiesen harcoló olasz ifjúság nagyszerű választási győzelme az egész vi­lág haladó ifjúságának győzelmét is jelenti a háború, a pusztulás és nyomor erői felett. Különösen lelkesít bennünket az, hogy a parlamenti választáso­kon a demokratikus erők jóval nagyobb győzelmet arattak, mint a szenátusi választásokon, ami azt mutatja, hogy a 20—25 éves ifjú szavazók nagy többsége a béke és a demokrácia táborához csatlakozott. A magyar ifjúság, amikor örö­mét fejezi ki e jelentős győzelem alkalmából, kívánja, hogy a vá­lasztásokon elért eredmények a béke és a demokrácia végleges győzelméhez vezessenek. Kíván­juk, hogy az olasz ifjúság to­vábbra is sikeresen harcoljon az ifjúság szabad, békés életéért és boldog jövőjéért. Éljen az olasz nép nagy vezető­je, Togliatti elvtársi Éljen az olasz és magyar ifjú­ság barátsága! Éljen a IV. Világifjúsági és Diák Béketalálkozó és a III. Vb lágifjúsági Kongresszus! A Béke-Világtanács ülését a nyírbátori Lenin tsz. a harmadik negyedévi baromi;- és tojásbeadás teljesítésével köszönti Tegnap a késő esH órákban dísztávirat érkezett Bodogán János elvtárs megyei tanácselnökhöz a nyírbátori Lenin termelőszövetke­zetből. A távirat igy hangzik: „A térítteti versenykihívásunktól eltérően a Béke-Világtanács tiszte­letére vállaltuk a harmadik ne­gyedévi tojás■ cs baromfibeadásunk teljesítését. A mai napon teljest_ tettük. Nyírbátori Lenin termelő- szövetkezet vezetősíné.” A területi versenyt kezdeményező nyírbátori Lenin termelőszövetke. zet békeli'ircosai méltón köszön­tötték a Béke.Világtawcs buda­pesti ülését. Június 15-én békevonatot indítanak 1* udap estre a záhonyi M1V. I>ISZ-fiataljaf Záhony az ország kincseska­puja, az első. magyar állomás Csap felől, ahová a kokszszal, vas­érccel megrakott vonatszerelvé­nyek befutnak, amelyeket a ba­ráti szovjet nép küld fejlődő ipa­runk számára. A szerelvények to­vábbítása nagy feladatokat ró a záhonyi vasutasokra. Tudják ezt a záhonyi vasutasok. Ezért is tet­tek vállalást a Béke-Világtanács ülése tiszteletére. A záhonyi MÁV. átrakó, dolgozói, akik má­jus 28-án befejezték féléves ter­vüket, a békeműszakban már a harmadik negyedéves terv telje­sítésén dolgoznak. Nagy feladat hárul a fűtőház dolgozóira is, akik a választási békeverseny eredményeit fokozva, még jobb munkával készültek a Béke-Vi­lágtanács ülésére. Június 4-én a fűtőház dolgozói röpgyülést tar­tottak, ahol a diszisták lelkese­dése újabb lendületet adott a munkaversenynek. Itt hívták ki a záhonyiak párosversenyre a nyíregyházi és a mátészalkai fű­tőházak dolgozóit. A dolgozók lelkes vállalásaiban kibontakozott a „mosástól-mosásig“ mozgalom. Egy mozdony átlagosan kétezer kilométert tesz meg mosásig és javításig. Ezzel szemben vállal­ták, hogy a mozgalom keretében nyolcezer kilométert tesznek meg mosástól-mosásig. A szénmegta­karítás terén 10 százalékos anyag­takarékosságot vállaltak; I zek a vállalások nemcsak ígéretek ma­radtak, hanem nagy lendülettel fogtak hozzá a dolgozók az Ígére­tek valóraváltásához. A záhonyi fűtőház dolgozói vállalták, hogy mozdonykilométer-tervüket 110 százalékra teljesítik, amit cl is értek. A kilométer-tonnaiervet 105 százalékra vállalták teljesí­teni és 143 százalékot teljesíte­nek. Szénmegtakarításban is el­érték a megígért 10 százalékot. Betartották a mosástól-mosásig mozgalom feltételeit, sőt akadnak olyanok is, mint Nemeskéri Jó­zsef háromszoros sztahanovista mozdonyvezető, aki 13 ezer kilo­métert tesz meg. A DlSZ-fiata- lok, mint a békemüszak kezde­ményezői, jó példával járnak élen. Rákóczi Zoltán mozdonyve­zető és fűtője, Sós Sándor DISZ- fiatalok 24 százalékos szénmeg­takarítást értek el és a javítási költséget 2 százalékra csökkentet­ték. Gyüre István DISZ-üatal, aki a május elsejei békevonatot vezette Záhony—Miskolc között, a Szovjetunióból kapott 1794 tonna vasércet 27 százalékos szénmeg- takarítással 2 és fél órával ha­marabb továbbította nagy Béke­művünk, a Diósgyőri Nagykohó részére. A záhonyi MÁV. DISZ-fiataljai elhatározták, hogy a Béke-Világ- tanács budapesti ülésének tiszte­letére, június 15-én békevonatot indítanak több mint 1700 tonna vasérccel a ferencvárosi pálya­udvarra. A békevonatot azok a fiatalok fogják vezetni és kí­sérni, akik a békeműszak alatt a legjobb eredményt érik el. Nagy versengés indult a mozdonyveze­tők, fűtők, szénrakók, kocsiszere- lők és a fűtőház valamennyi dol­gozója között. Minden DISZ-es vasutas azért küzd most, hogy munkájával kiérdemelje a meg­tiszteltetés, hogy a békevonat ve­zetője, illetve kísérője legyen jú­nius 15-én. a Béke-Világtanács ülésszakának első napján.

Next

/
Thumbnails
Contents