Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-12 / 136. szám

1953 JÚNIUS 12, PÉNTEK N C P L ß P Budapestre érkezett Jean Laffitte, a Béke-Világtanács főtitkára Csütörtökön délben Budapestre érkezett Jean Laffitte, a Béke­világtanács főtitkára. Vele együtt érkeztek: P. Guljajev és Emi Sziao, a Béke-Világtanács titká­rai. Fogadásukra megjelent Rónai Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára, Gáspár Sán­dor, a SZOT titkára, Kelen Bé­la, az MSZT főtitkára, Szabó Pál, Kossuth-díjas író, Kovács István Kossuth-dfjas fizikus, Sárii Ró­zsi, az orvos-egészségügyi dolgo­zók szakszervezetének titkára. A fogadáson megjelent Huan Cen, a Kínai Népköztársaság bu­dapesti nagykövete. Jelen voltak a Béke-Világtanács korábban Bu- dapestre érkezett titkárai közül Roy Gore és Palamede Borsari. Nyugati kormánykörökben aggodalommal fogadták az olasz választások eredményeit Washington, (MTI.) Mint a „DPA“ jelenti, „a hivatalos Washington szerdán megdöbbe­néssel és csalódással nyilatkozott az olasz választások eredményé­ről“. A jelentés hozzáteszi azt is, hogy amerikai kormánykörökben „a választások eredményét úgy tekintik, mint komoly csapást az európai hadsereg és az európai egység jövőjére.“ London: Az angol polgári la- £>ok széleskörűen kommentálják a június 7-i olaszországi választá­sok eredményét. A liberális „News Chronicle“ a baloldali ellenzék „meglepő előretöréséről“ ír és megállapítja: „Az újfasisz­ták nyereségei is váratlanok ugyan, de a fejlődés a kommu­nista és a kommunistákhoz közelálló pártok irányában egé­szen meglepő.“ Amsterdam: A holland jobbol­dali lapok is De Gasperiék vere­sége felett keseregnek. A liberális amsterdami „Handelsblad“ önma­ga vigasztalásául azt írja: — „Némi optimizmussal is csak azt lehet megállapítani, hogy az ola­szoknak alig féle számítható“ a klerikális kormányklikk hívének. De Gasperi nyilatkozott az „II Messaggero‘-nak. Nyilatkozatában afelett kesereg, hogy koalíciójá­nak nem sikerült a csaló válasz­tási törvény segítségével sem megszereznie a többségi pré­miumot és most — úgymond — „a kommunisták száznegyvenhá­rom mandátumot kaptak; ügy pe- dig csak kilencvenötöt kaptak volna.“ Az olasz miniszterelnök ezután kijelentette: ,. nagy hatást tett rám az olasz kommunizmus ere­je. Az ember az utóbbi időben any- nyit hallotta, ... .hogy a kommu­nizmus visszavonulóban van, vé­gül is kételkedni kezdett saját tapasztalatában. Most azonban itt vannak a számok: a baloldal a szavazatok 36.4 százalékát kapta meg, ebből 22.6 a kommunistáké és 12.7 a Nenni-féle szocialistáké.“ Levelezőink írják: A terület feloszt ás : a nova* ty- típolás sikereinek forrása Sürget az idő. Az aratás kez­detéig alig pár nap van hátra, s ezalatt az idő alatt úgy kell vé­gezni a növényápolás munkáját, hogy a kapásnövények az aratás munkája alatt gyomtalan földben növekedjenek tovább. Megyénk szövetkezeti gazdaságai tudják ezt jól és a munka jobb meg­szervezésével harcolnak a magas terméseredményért. Azonban van még megyénkben olyan termelőcsoport, ahol nem fogadták meg a minisztertanács határozatát és nem osztották fel a területet a tagok között. Ezek okulhatnak az alábbi tapasztala­tokból. Nézzük meg, hogyan ír erről a kérdésről Grácsin János, a tiva- dari Vörös Hadsereg tsz. elnöke: „Ahogy olvasom a Néplapot, sok olyan cikket találok benne, ame­lyek a tszcs-k kapásnövényterü- leteinek munkacsapatokra, illetve ■ egyénekre való felosztásával fog- | lalkoznak. Azt írja a Néplap, hogy ott, ahol jól megszervezték j a munkát, felosztották a terüle­tet, szép eredmények vannak. El­lenben ahol a tsz. vezetői elha­nyagolták ezt, ott nagy az elma­radás, és a kapásnövényeket a gaz veri fel. En nagyon helyes­lem a területfelosztást és tapasz­talatból ismerem ennek előnyeit. Mi felosztottuk a területet, s a növényápolásnál igen szép ered­ményeket értünk el. A terület­felosztásnak igen sok előnyét tud­nám itt felsorolni, azonban eicg, ha annyit említek meg, hogy a múlt esztendőben, amikor a terü­let nem volt felosztva, minden munkával elmaradtunk, a kapás­növények egyrészét csak egyszer kapáltuk meg, a kukoricaszár még novemberben is vágatlan volt, a tagok nem jártak rendsze­resen dolgozni. Ezzel szemben most, hogy a terület fel van oszt­va, minden növényünket időben megkapáltuk. A tagok rendszere­sen járnak munkába és kova reggeltől késő estig egymással versenyben dolgoznak. Bidault nem kapta meg a kormányalakításhoz szükséges alkotmánvos többséget reakciós „reformjára’’ törekedett. Párizs, (MTI). Május 21 óta — amióta René Mayer kormánya megbukott — Georges Bidault sze­mélyében az ötödik jobboldali poli­tikus kísérletezett a kormány meg­alakításával. Az ötödik jelölt, Bi- da ult progra m m.Iában semmiben sem tért el elődeitől. Külpolitikájában ő is fenn akarta tartani a hábo­rús tömbök rendszerét, a vietnami szennyes háború folytatása mellett tört lándzsát, belpolitikájában pe­dig az előző francia kormányokhoz hasonlóan újabb terheket akart rakni a francia népre a fegyverke­zés érdekében és az alkotmány Programmja megvalósítására azon­ban n?m kerülhetett sor, mért a nemzetgyűlésben nem kapta meg a kormányalakításhoz szükséges al­kotmányos többséget. A szavazásra a késő éjszakai órákban került sor, amikor befe­jeződi); t a vita Bidault kormány- prograramja felett. Jlerriot, a nem­zetgyűlés elnöké éjszaka negyed- háromkor közöné a szavazás ered­ményét, Mint az „AFP” jelentésé­ből ' kitűnik. Auriol köztársasági élnök ötödik jelöltjét egy szavazat választotta el a miniszterelnökség­től : mellette 313 képviselő szava­zott (a kormányalakításhoz 314 szavazat . szükséges), ellene 22S képviselő. Bidault a 311! szavaza­tot is főként az MRP.nek és a gauellistáknak köszönhette. Utób­biakat, ha a többséget megkapta volna, bevonta volrm a kopni Anyába is. Bidault közvetlenül axtitán, hogy ismeretessé vált a nemzetgyűlés határozata, az Elysée-palotaba ment, hogy közölje Auriol köztár­sasági elnökkel a szavazás ered­ményét. e Az Egyesült Államok külügyminisztériumának nyilatkozata Washington, (TASZSZ). Az Egyesült Államok külügyminiszté. rium.a sajtónyilatkozatban bejelen­tette, hogy „az 1953 június S-i p a n m i n dzso n i h a dif ogol yegy eziné n y feltételeinek végrehajtásaként az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek parancsnoksága nevében eljárva, június 9-én emlékiratot nyújtott át Svédország, Svájc, Lengyelország, Csehszlovákia és India kormányának washingtoni diplomáciai . képviselete útján, «amelyben megkérdem ezeket a kor­mányokat, készek-e részt venni a semleges országok hazatelepítési bizottságában, amelynek megalakí­tását az említett egyezmény elő­írja.*’ A külügyminisztérium nyilvános­ságra hozti az emlékirat szövegé'. A BÉKE-VILÁGTANÁCS TAGJAI Ljudmil Sítojanovs Iftiiiuiiírov népének kiildfttt«; Ljudmil Sztojanov, nagy bol­gár költő és író, a Béke-Világta- nács tagja, félszázada harcol az emberiségért azzal a belső szi­lárdsággal, megtörhetetlen erő­vel, amely, mint a nagy szobrász vésője, mély és jellemző vonáso­kat hagy az emberarcon. A gon­dolkozó, küzdő és jó ember, a bensőséges művész mintaképe Sztojanov. Benne a nép iránti szeretet minden írást, tettet át­ható, formáló erővé nemesedik. Az igazi költő és író, aki össze­forr a népével, de úgy, hogyha a nevét kiejted, egész népe, hazája magasodik eléd. Ilyen ember, költő és békeharcos Ljudmil Sztojanov. Sokszor voltam vele együtt, jártuk a váratlan szépsé­gek országútiét a Balkán csúcsá­tól a hófödte Műszáláig, Plovdiv városától Christo Botev sírjáig. Ha most rágondolok, előttem áll ismét Tirnovó ősi vára, a Janira kanyargó vize mellett, a hegy­csúcsokra épült város, amelyet egy nép izzó szabadságszeretete emelt a magasba. Város, mene­dék és harci tábor a török elnyo­mók ellen. Ljudmil Sztojanov verseiből, regényeiből a szabad­ságnak ez az égbetörő akarata árad. Ha kimondom a nevét, eszembe; •' '"jzsevo Konare szö­vetkezeti 'u virágzó rizsföldje, dohánytáblája és a falu főterén a két partizán sírját elborító friss virághalom is, mert Ljudmil Sztojanov minden időben népéből merítette ihletét és harci erejét, r ak így válhatott úttörővé és o ik legrégibb harcosává annak a küzdelemnek, amely nagykorú­vá akarta tenni a népet, annyi vérrel áztatott, nehezen művel­hető, sziklás földjén. Ljudmil Sztojanov élete eszembejuttatja azt a beli-iszkeri játszadozó kis­lányt, aki farakodásnál segített, a meredek, barna sziklákkal sze­gett erdőszélen s akinek az apja itt halt meg Kaposvár mellett, a mi holnapunkért, a mi életünk­ért. Sztojanóvnak, a béke igazi harcosának élete és szelleme egy azokkal, akik a proletárnemzet­köziség zászlaját lengetik, fegy­vereit markolják. Emlékszem, hogy Dimitrov elv­társ, a bolgár nép legnagyobb fia, mennyi szeretettél fordult Ljudmil Sztojanov felé, amikor a vrányai kastély alkonyodó park­jában a lipcsei perről és a béke biztos győzelméről beszélt velünk. Láttam, Dimitrov szavából élez­tem, hogy Sztojanovot népe ki­próbált, érdemes és nemes fiá­nak tartja, hogy becsüli és sze­reti őt... mint az idősebb fivér, úgy beszélt a lipcsei hős, a halk, az egyszerű művésszel. Ljudmil Sztojanovban is megtaláltam a bolgár nép igazságszerétetének, természetes és egyszerű bátorsá­gának vonásait, amelyek Dimit- rovban halhatatlanná váltak. Ha van a bolgár írók közt valaki, aki kipróbálta, átszenvedte az imperialista háború minden bor­zalmát, úgy Sztojanov az. Mint a halálos sebből vérző, életét célta­lanul bevégző katona utolsó, gyötrő kiáltása, olyan Sztojanov „Pokol“ című regénye. Az impe­rialista háborúk borzalmas Bal­kánjáról szól. Hriszto Botev, a bolgárok legnagyobb, felejthetet­len költője, népére és költőutó­daira hagyta élete és halála, köl­tészete és példája igazi értelmét: a népért, az egyszerű emberek munkás és békés napjaiért vég­sőkig küzdjetek. Sztojanov méltó erre a hagyatékra. Ivan Vazov, a bolgár vers és próza másik mes­tere arra tanítja utódait, hogy művészetük legyen a valóság hű tükre, az író legyen korának lel­kesítő krónikása. Sztojanov élet­műve méltó a vazovi hagyomá­nyokhoz is. A fiatal költő, aki a századfor­duló utáni években szimbolista versekkel kezdte, mindenkinél előbb hallotta meg a szocializ­musért, az emberért, a békééit kiáltó kor szavát. A felszabadulás után, a fasizmus ellen vívott év­tizedes harcai után, a bolgár író­szövetség elnöke lett, egy szabad nép képviselője, és a gazdag bol­gár kultúra akadémikusa. Példa­képe az orosz, a szovjet költé­szet, amelynek művészi tolmácso­lásáért annyi sikerrel küzdött és alkotó erőben harcol ma is. Ez­ért tüntette ki a szovjet kormány 1948-ban a Munka Vörös Zászló­rendjével. Ljudmil Sztojanov hat­vanöt éves, de történelmi órák­ban Szófia terein, a gabrovói tex­tilgyárban, vagy a déli rózsaföl­deken nem gyűlhetnek úgy össze emberek, hogy Sztojanov küzdő életének egész erejével ne emel­né fel szavát az Ifjság holnapjá­ért, a dimitrovgrádi munkáért, az élet szerelméért, a békéért. \ nőket teljes mértékben be tudjuk vonni a munkába és nemcsak remélem, hanem meg vagyok róla győződve, hogy zár­számadáskor tagjaink igen szép jövedelemhez fognak jutni. A te­rületfelosztás nálunk sem ment könnyen. Erős harcot kellett azért vívpunk, hogy végre tudjuk hajtani. Az ellenség nálunk is megtalálta annak módját, hogy a tagságot a felosztás ellen uszítsa. Hozzájárult még ehhez az is, hogy . a lusták, a lógósok, az álomszuszékok, akiknek érdeke lett volna, hogy a tagság csopor­tosan, — „bandában“ dolgozzon, nagyon ellene voltak a felosztás­nak. Most, hogy mégis felosztot­tuk a területet, elkeseredve ta­pasztalják, hogy moslmár — ha munkaegységet akarnak keresni, — nekik is ki kell venniök ré­szüket a munkából. Tagságunk nagy többsége igen megkedvelte a kapásnövények egyénileg való megmunkálását. Ma már semmi pénzért nem tudnám a tagságot arra rábírni, hogy csoportosan kapáljanak. Az egyik reggel tré­fából azt mondtam a tagságnak, hogy mostmár nem lehet felosz­tani a területet. Erre a kijelenté­semre a tagság szinte fellázadt ellenem. Kijelentették, hogy ők nem hajlandók a növényápolást csoportosan végezni, mert most mór belátják azt, hogy jó munkát csak úgy lehet végezni, ha ki-ki a maga parcelláján dolgozik. így a hanyag, tunya tszcs-tagok a jó munkát végzők rovására nem élősködhetnek. S ami a legfonto­sabb, a munka minőségét is könnyen ellenőrizni lehet. Salkovits György, az újfehértói I kísérleti gazdaság levelezője a következőket írja: „A múlt év őszén kísérleti telepünk területe megnagyobbodott 480 holdra, s a dolgozók létszáma 40-ről 120-ra emelkedett. A tavaszi mezőgaz­dasági munkáknál még előfordult fegyelmezetlenkedés, rendbontás. A szakszervezet és a DlSZ-szer- vezet vezetősége a pártszervezet irányításával azonban hamar rendet csinált. S így most minden munkát a legodaadóbban végez­nek el a dolgozók parcelláikon, ameiye^n minden munkáért fe­lelősek. Ennek bizonyítéka az, hogy Fábián Sándor a burgonya kapálásánál 100 százalékos mun­kaminőség mellett 516 százalékos munkateljesítményt ért el 10 óra alatt. De Pocsai János és B. Tóth I 'háiy is jó munkát végeznek, napi normájukat 150—301 száza­lék között teljesítik. A szőlőtöl- tögetésnél Kukucska Mária bri­gádja jár az élen. A többi brigá­dok 5—6 százalékkal maradnak le tőlük. (Bezzeg nem így volt tavaly. Nem volt megszervezve a munka, mindenki azt csinált, amit akart, s így a munkaered­mény majdnem egyenlő volt a nullával!) A kísérleti dolgozók is jó mun­kát végeznek. Az ősszel még csak négy kísérleti gyümölcsfa adatait tudták kiszámolni, s most hogy ők is felosztották a munkát, hat gyümölcsfa adatait is feldolgoz­zák 10 óra alatt. Ebben a mun­kában T. Szilágyi Jenő halad az élen 125 százalékkal, s utána Krinkóczki Jánosné 119 száza­lékkal. Mindketten igyekeznek átadni munkamódszereiket, hogy dolgozó társaik is minél jobb eredményt érjenek el. A múlt esztendő hibáiból ta­nulva — írja levelében J, Mak­rai Albert, a nyírbátori Petőfi tszcs-ből — ezévben megszilárdítottuk csoportunkban a munkafegyelmst. Az újonnan választott vezetőség | nagy gonddal és felelősséggel ve­zeti a csoport ügyeit. Jó munkát végez a szövetkezetben Katona Juliánná és munkacsapata. Ka­tona Julianna egyénekre osztotta fel a földterületet, ahol minden tag a „saját“ parcelláján végzi a növényápolást és munkájáért vál­lalja a felelősséget. Mar a veté­sek megkezdésénél ügyelt Katona elvtársnő arra, hogy egyetlen tő burgonya, kukorica, vagy napra­forgó ne kerüljön a földbe fé­szektrágyázás nélkül. A kukori­catáblán a négyzetes vetést al­kalmazták. A területfelosztás eredményezte azt, hogy a tagok már a kora reggeli órákban hoz­záfognak a munkához, s naple­mentig igyekeznek úgy dolgozni, hogy a tervét mindenki teljesítse. Egymással versenyeznek a tagok, hogy ki tudja hamarabb és job­ban megművelni a kiadott terü­letet. A munkacsapat ezzel a munkamegszervezéssel kiváló eredményeket ér el a növényápo­lási munkában. Nagy feladat hárult ránk, DISZ fiatalokra az elmúlt napokban, —* írja levelében Huszti Julianna Nyírtétről. — 99 hold dohány ül­tetését bízták ránk. Mielőtt hozzákezdtünk volna, össze­hívtam a fiatalokat megbe­szélésre. Elosztottuk a munkát egymás között és egyöntetűen vállaltuk azt, hogy a kitűzött ha­táridő előtt 7 nappal befejezzük az ültetést. Felajánlásunkat be­csületesen teljesítettük. Fiatal­jaink azonban nem ülnek a jő: munka dicsőségének babé rain; hanem tovább harcolnak jó nö­vényápolási munkával a maga­sabb terméseredményért. Betonozási és szállítási munkára férfi segédmunkást felvesz Épületelemgyár. Jelentkezafif Épületelemgyár munkaerogazdáfkodá- sán Budapest XI., Budafoki-út .’.7a. —• Napi háromszori étkezés ^7.40-«Ft-ért. vidékieknek szállást havi m*ert hir'ásltur'-

Next

/
Thumbnails
Contents