Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-12 / 136. szám

1953 JÚNIUS 12, PÉNTEK

N C P L ß P

Budapestre érkezett Jean Laffitte, a Béke-Világtanács főtitkára

Csütörtökön délben Budapestre érkezett Jean Laffitte, a Békevilágtanács főtitkára. Vele együtt érkeztek: P. Guljajev és Emi

Sziao, a Béke-Világtanács titkárai.

Fogadásukra megjelent Rónai Sándor, a Magyar Dolgozók

Pártja Politikai Bizottságának tagja, Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára, Gáspár Sándor, a SZOT titkára, Kelen Béla, az MSZT főtitkára, Szabó Pál, Kossuth-díjas író, Kovács István Kossuth-dfjas fizikus, Sárii Rózsi, az orvos-egészségügyi dolgozók szakszervezetének titkára.

A fogadáson megjelent Huan Cen, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete. Jelen voltak a Béke-Világtanács korábban Bu- dapestre érkezett titkárai közül Roy Gore és Palamede Borsari.

Nyugati kormánykörökben aggodalommal fogadták az olasz választások eredményeit

Washington, (MTI.) Mint a „DPA“ jelenti, „a hivatalos Washington szerdán megdöbbenéssel és csalódással nyilatkozott az olasz választások eredményéről“. A jelentés hozzáteszi azt is, hogy amerikai kormánykörökben „a választások eredményét úgy tekintik, mint komoly csapást az európai hadsereg és az európai egység jövőjére.“

London: Az angol polgári la- £>ok széleskörűen kommentálják a június 7-i olaszországi választások eredményét. A liberális „News Chronicle“ a baloldali ellenzék „meglepő előretöréséről“ ír és megállapítja: „Az újfasiszták nyereségei is váratlanok ugyan, de a fejlődés a kommunista és a kommunistákhoz közelálló pártok irányában egészen meglepő.“

Amsterdam: A holland jobboldali lapok is De Gasperiék veresége felett keseregnek. A liberális amsterdami „Handelsblad“ önmaga vigasztalásául azt írja: —

„Némi optimizmussal is csak azt lehet megállapítani, hogy az olaszoknak alig féle számítható“ a klerikális kormányklikk hívének.

De Gasperi nyilatkozott az „II Messaggero‘-nak. Nyilatkozatában afelett kesereg, hogy koalíciójának nem sikerült a csaló választási törvény segítségével sem

megszereznie a többségi prémiumot és most — úgymond — „a kommunisták száznegyvenhárom mandátumot kaptak; ügy pe- dig csak kilencvenötöt kaptak volna.“

Az olasz miniszterelnök ezután kijelentette: ,. nagy hatást tett

rám az olasz kommunizmus ereje. Az ember az utóbbi időben any- nyit hallotta, ... .hogy a kommunizmus visszavonulóban van, végül is kételkedni kezdett saját tapasztalatában. Most azonban itt vannak a számok: a baloldal a

szavazatok 36.4 százalékát kapta meg, ebből 22.6 a kommunistáké és 12.7 a Nenni-féle szocialistáké.“

Levelezőink írják:

A terület feloszt ás : a nova* ty- típolás sikereinek forrása

Sürget az idő. Az aratás kezdetéig alig pár nap van hátra, s ezalatt az idő alatt úgy kell végezni a növényápolás munkáját, hogy a kapásnövények az aratás munkája alatt gyomtalan földben növekedjenek tovább. Megyénk szövetkezeti gazdaságai tudják ezt jól és a munka jobb megszervezésével harcolnak a magas terméseredményért.

Azonban van még megyénkben olyan termelőcsoport, ahol nem fogadták meg a minisztertanács határozatát és nem osztották fel a területet a tagok között. Ezek okulhatnak az alábbi tapasztalatokból.

Nézzük meg, hogyan ír erről a kérdésről Grácsin János, a tiva- dari Vörös Hadsereg tsz. elnöke: „Ahogy olvasom a Néplapot, sok olyan cikket találok benne, amelyek a tszcs-k kapásnövényterü- leteinek munkacsapatokra, illetve ■ egyénekre való felosztásával fog- | lalkoznak. Azt írja a Néplap, hogy ott, ahol jól megszervezték j

a munkát, felosztották a területet, szép eredmények vannak. Ellenben ahol a tsz. vezetői elhanyagolták ezt, ott nagy az elmaradás, és a kapásnövényeket a gaz veri fel. En nagyon helyeslem a területfelosztást és tapasztalatból ismerem ennek előnyeit. Mi felosztottuk a területet, s a növényápolásnál igen szép eredményeket értünk el. A területfelosztásnak igen sok előnyét tudnám itt felsorolni, azonban eicg, ha annyit említek meg, hogy a múlt esztendőben, amikor a terület nem volt felosztva, minden munkával elmaradtunk, a kapásnövények egyrészét csak egyszer kapáltuk meg, a kukoricaszár még novemberben is vágatlan volt, a tagok nem jártak rendszeresen dolgozni. Ezzel szemben most, hogy a terület fel van osztva, minden növényünket időben megkapáltuk. A tagok rendszeresen járnak munkába és kova reggeltől késő estig egymással versenyben dolgoznak.

Bidault nem kapta meg a kormányalakításhoz szükséges

alkotmánvos többséget

reakciós „reformjára’’ törekedett.

Párizs, (MTI). Május 21 óta — amióta René Mayer kormánya megbukott — Georges Bidault személyében az ötödik jobboldali politikus kísérletezett a kormány megalakításával. Az ötödik jelölt, Bi- da ult progra m m.Iában semmiben sem tért el elődeitől. Külpolitikájában ő is fenn akarta tartani a háborús tömbök rendszerét, a vietnami szennyes háború folytatása mellett tört lándzsát, belpolitikájában pedig az előző francia kormányokhoz hasonlóan újabb terheket akart rakni a francia népre a fegyverkezés érdekében és az alkotmány

Programmja megvalósítására azonban n?m kerülhetett sor, mért a nemzetgyűlésben nem kapta meg a kormányalakításhoz szükséges alkotmányos többséget.

A szavazásra a késő éjszakai órákban került sor, amikor befejeződi); t a vita Bidault kormány- prograramja felett. Jlerriot, a nemzetgyűlés elnöké éjszaka negyed- háromkor közöné a szavazás eredményét, Mint az „AFP” jelentéséből ' kitűnik. Auriol köztársasági élnök ötödik jelöltjét egy szavazat választotta el a miniszterelnökségtől : mellette 313 képviselő szavazott (a kormányalakításhoz 314 szavazat . szükséges), ellene 22S képviselő. Bidault a 311! szavazatot is főként az MRP.nek és a gauellistáknak köszönhette. Utóbbiakat, ha a többséget megkapta volna, bevonta volrm a kopni Anyába is.

Bidault közvetlenül axtitán, hogy ismeretessé vált a nemzetgyűlés határozata, az Elysée-palotaba ment, hogy közölje Auriol köztársasági elnökkel a szavazás eredményét.

e

Az Egyesült Államok külügyminisztériumának

nyilatkozata

Washington, (TASZSZ). Az

Egyesült Államok külügyminiszté.

rium.a sajtónyilatkozatban bejelentette, hogy „az 1953 június S-i p a n m i n dzso n i h a dif ogol yegy eziné n y feltételeinek végrehajtásaként az Egyesült Államok az Egyesült

Nemzetek parancsnoksága nevében eljárva, június 9-én emlékiratot nyújtott át Svédország, Svájc, Lengyelország, Csehszlovákia és India kormányának washingtoni diplomáciai . képviselete útján, «amelyben megkérdem ezeket a kormányokat, készek-e részt venni a semleges országok hazatelepítési

bizottságában, amelynek megalakítását az említett egyezmény előírja.*’

A külügyminisztérium nyilvánosságra hozti az emlékirat szövegé'.

A BÉKE-VILÁGTANÁCS TAGJAI

Ljudmil Sítojanovs Iftiiiuiiírov népének kiildfttt«;

Ljudmil Sztojanov, nagy bolgár költő és író, a Béke-Világta- nács tagja, félszázada harcol az emberiségért azzal a belső szilárdsággal, megtörhetetlen erővel, amely, mint a nagy szobrász vésője, mély és jellemző vonásokat hagy az emberarcon. A gondolkozó, küzdő és jó ember, a bensőséges művész mintaképe Sztojanov. Benne a nép iránti szeretet minden írást, tettet átható, formáló erővé nemesedik. Az igazi költő és író, aki összeforr a népével, de úgy, hogyha a nevét kiejted, egész népe, hazája magasodik eléd. Ilyen ember, költő és békeharcos Ljudmil Sztojanov. Sokszor voltam vele együtt, jártuk a váratlan szépségek országútiét a Balkán csúcsától a hófödte Műszáláig, Plovdiv városától Christo Botev sírjáig. Ha most rágondolok, előttem áll ismét Tirnovó ősi vára, a Janira kanyargó vize mellett, a hegycsúcsokra épült város, amelyet egy nép izzó szabadságszeretete emelt a magasba. Város, menedék és harci tábor a török elnyomók ellen. Ljudmil Sztojanov verseiből, regényeiből a szabadságnak ez az égbetörő akarata árad. Ha kimondom a nevét, eszembe; •' '"jzsevo Konare szövetkezeti 'u virágzó rizsföldje, dohánytáblája és a falu főterén a két partizán sírját elborító friss virághalom is, mert Ljudmil Sztojanov minden időben népéből merítette ihletét és harci erejét, r ak így válhatott úttörővé és o ik legrégibb harcosává annak

a küzdelemnek, amely nagykorúvá akarta tenni a népet, annyi vérrel áztatott, nehezen művelhető, sziklás földjén. Ljudmil Sztojanov élete eszembejuttatja azt a beli-iszkeri játszadozó kislányt, aki farakodásnál segített, a meredek, barna sziklákkal szegett erdőszélen s akinek az apja itt halt meg Kaposvár mellett, a mi holnapunkért, a mi életünkért. Sztojanóvnak, a béke igazi harcosának élete és szelleme egy azokkal, akik a proletárnemzetköziség zászlaját lengetik, fegyvereit markolják.

Emlékszem, hogy Dimitrov elvtárs, a bolgár nép legnagyobb fia, mennyi szeretettél fordult Ljudmil Sztojanov felé, amikor a vrányai kastély alkonyodó parkjában a lipcsei perről és a béke biztos győzelméről beszélt velünk. Láttam, Dimitrov szavából éleztem, hogy Sztojanovot népe kipróbált, érdemes és nemes fiának tartja, hogy becsüli és szereti őt... mint az idősebb fivér, úgy beszélt a lipcsei hős, a halk, az egyszerű művésszel. Ljudmil Sztojanovban is megtaláltam a bolgár nép igazságszerétetének, természetes és egyszerű bátorságának vonásait, amelyek Dimit- rovban halhatatlanná váltak. Ha van a bolgár írók közt valaki, aki kipróbálta, átszenvedte az imperialista háború minden borzalmát, úgy Sztojanov az. Mint a halálos sebből vérző, életét céltalanul bevégző katona utolsó, gyötrő kiáltása, olyan Sztojanov „Pokol“ című regénye. Az imperialista háborúk borzalmas Balkánjáról szól. Hriszto Botev, a bolgárok legnagyobb, felejthetetlen költője, népére és költőutódaira hagyta élete és halála, költészete és példája igazi értelmét: a népért, az egyszerű emberek munkás és békés napjaiért végsőkig küzdjetek. Sztojanov méltó erre a hagyatékra. Ivan Vazov, a bolgár vers és próza másik mestere arra tanítja utódait, hogy művészetük legyen a valóság hű tükre, az író legyen korának lelkesítő krónikása. Sztojanov életműve méltó a vazovi hagyományokhoz is.

A fiatal költő, aki a századforduló utáni években szimbolista versekkel kezdte, mindenkinél előbb hallotta meg a szocializmusért, az emberért, a békééit kiáltó kor szavát. A felszabadulás után, a fasizmus ellen vívott évtizedes harcai után, a bolgár írószövetség elnöke lett, egy szabad nép képviselője, és a gazdag bolgár kultúra akadémikusa. Példaképe az orosz, a szovjet költészet, amelynek művészi tolmácsolásáért annyi sikerrel küzdött és alkotó erőben harcol ma is. Ezért tüntette ki a szovjet kormány

1948-ban a Munka Vörös Zászlórendjével. Ljudmil Sztojanov hatvanöt éves, de történelmi órákban Szófia terein, a gabrovói textilgyárban, vagy a déli rózsaföldeken nem gyűlhetnek úgy össze emberek, hogy Sztojanov küzdő életének egész erejével ne emelné fel szavát az Ifjság holnapjáért, a dimitrovgrádi munkáért, az élet szerelméért, a békéért.

\ nőket teljes mértékben be tudjuk vonni a munkába

és nemcsak remélem, hanem meg vagyok róla győződve, hogy zárszámadáskor tagjaink igen szép jövedelemhez fognak jutni. A területfelosztás nálunk sem ment könnyen. Erős harcot kellett azért vívpunk, hogy végre tudjuk hajtani. Az ellenség nálunk is megtalálta annak módját, hogy a tagságot a felosztás ellen uszítsa. Hozzájárult még ehhez az is, hogy . a lusták, a lógósok, az álomszuszékok, akiknek érdeke lett volna, hogy a tagság csoportosan, — „bandában“ dolgozzon, nagyon ellene voltak a felosztásnak. Most, hogy mégis felosztottuk a területet, elkeseredve tapasztalják, hogy moslmár — ha munkaegységet akarnak keresni, — nekik is ki kell venniök részüket a munkából. Tagságunk nagy többsége igen megkedvelte a kapásnövények egyénileg való megmunkálását. Ma már semmi pénzért nem tudnám a tagságot arra rábírni, hogy csoportosan kapáljanak. Az egyik reggel tréfából azt mondtam a tagságnak, hogy mostmár nem lehet felosztani a területet. Erre a kijelentésemre a tagság szinte fellázadt ellenem. Kijelentették, hogy ők nem hajlandók a növényápolást csoportosan végezni, mert most mór belátják azt, hogy jó munkát csak úgy lehet végezni, ha ki-ki a maga parcelláján dolgozik. így a hanyag, tunya tszcs-tagok a jó munkát végzők rovására nem élősködhetnek. S ami a legfontosabb, a munka minőségét is könnyen ellenőrizni lehet.

Salkovits György, az újfehértói I kísérleti gazdaság levelezője a következőket írja: „A múlt év

őszén kísérleti telepünk területe

megnagyobbodott 480 holdra, s a dolgozók létszáma 40-ről 120-ra emelkedett. A tavaszi mezőgazdasági munkáknál még előfordult fegyelmezetlenkedés, rendbontás. A szakszervezet és a DlSZ-szer- vezet vezetősége a pártszervezet irányításával azonban hamar rendet csinált. S így most minden munkát a legodaadóbban végeznek el a dolgozók parcelláikon, ameiye^n minden munkáért felelősek. Ennek bizonyítéka az, hogy Fábián Sándor a burgonya kapálásánál 100 százalékos munkaminőség mellett 516 százalékos munkateljesítményt ért el 10 óra alatt. De Pocsai János és B. Tóth I 'háiy is jó munkát végeznek, napi normájukat 150—301 százalék között teljesítik. A szőlőtöl- tögetésnél Kukucska Mária brigádja jár az élen. A többi brigádok 5—6 százalékkal maradnak le tőlük. (Bezzeg nem így volt tavaly. Nem volt megszervezve a munka, mindenki azt csinált, amit akart, s így a munkaeredmény majdnem egyenlő volt a nullával!)

A kísérleti dolgozók is jó munkát végeznek. Az ősszel még csak négy kísérleti gyümölcsfa adatait tudták kiszámolni, s most hogy ők is felosztották a munkát, hat gyümölcsfa adatait is feldolgozzák 10 óra alatt. Ebben a munkában T. Szilágyi Jenő halad az élen 125 százalékkal, s utána Krinkóczki Jánosné 119 százalékkal. Mindketten igyekeznek átadni munkamódszereiket, hogy dolgozó társaik is minél jobb eredményt érjenek el.

A múlt esztendő hibáiból tanulva — írja levelében J, Makrai Albert, a nyírbátori Petőfi tszcs-ből — ezévben

megszilárdítottuk csoportunkban a munkafegyelmst.

Az újonnan választott vezetőség | nagy gonddal és felelősséggel vezeti a csoport ügyeit. Jó munkát végez a szövetkezetben Katona Juliánná és munkacsapata. Katona Julianna egyénekre osztotta fel a földterületet, ahol minden tag a „saját“ parcelláján végzi a növényápolást és munkájáért vállalja a felelősséget. Mar a vetések megkezdésénél ügyelt Katona elvtársnő arra, hogy egyetlen tő burgonya, kukorica, vagy napraforgó ne kerüljön a földbe fészektrágyázás nélkül. A kukoricatáblán a négyzetes vetést alkalmazták. A területfelosztás eredményezte azt, hogy a tagok már a kora reggeli órákban hozzáfognak a munkához, s naplementig igyekeznek úgy dolgozni, hogy a tervét mindenki teljesítse. Egymással versenyeznek a tagok, hogy ki tudja hamarabb és jobban megművelni a kiadott területet. A munkacsapat ezzel a munkamegszervezéssel kiváló

eredményeket ér el a növényápolási munkában.

Nagy feladat hárult ránk, DISZ fiatalokra az elmúlt napokban, —* írja levelében Huszti Julianna Nyírtétről. — 99 hold dohány ültetését bízták ránk. Mielőtt hozzákezdtünk volna, összehívtam a fiatalokat megbeszélésre. Elosztottuk a munkát egymás között és egyöntetűen vállaltuk azt, hogy a kitűzött határidő előtt 7 nappal befejezzük az ültetést. Felajánlásunkat becsületesen teljesítettük. Fiataljaink azonban nem ülnek a jő: munka dicsőségének babé rain; hanem tovább harcolnak jó növényápolási munkával a magasabb terméseredményért.

Betonozási és szállítási munkára

férfi segédmunkást

felvesz Épületelemgyár. Jelentkezafif Épületelemgyár munkaerogazdáfkodá- sán Budapest XI., Budafoki-út .’.7a. —• Napi háromszori étkezés ^7.40-«Ft-ért. vidékieknek szállást havi m*ert

hir'ásltur'-