Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-27 / 149. szám

f ~~ Mai számunkból t A VEZETŐK ÁLLANDÓ KÖTE­LESSÉGE: GONDOSKODÁS A DOLGOZÓKRÓL (2. oldal) — A KLERIKÁLIS REAKCIÓ A HÁBORÚS GYUJTOGATÓK TÁ­MASZA (3. old.) — KALOCSAI FŐMÉRNÖK ÚJÍTÁSA (4. oldal) Harci feladat július elsejéig : megyeszeHe elvégezni a négyszeri kapálást! A mátészalkai Zalka .fiaté tsz. tagjai vasárnap is dolgoznak Kissé lemaradtunk a növényápolási munkák végzésével, s most nagy feladat vár ránk: ara­tásig elvégezni a negyedik kapálást. Tudjuk, hogy akkor várhatunk igazán gazdag termést kapásnövényeinknél, ha gondosan ápoljuk a földeket. Ezért DISZ-fiataljaink javaslatára mi is csatlakozunk a tyukodi Előre tsz. leihívásá­hoz: vasárnap is dolgozunk. DISZ-fiaialjaink nemcsak kezdeményeznek, hanem példát is mutatnak a tsz. dolgozóinak. Biró Juliska csat­lakozott a 250 munkaegységes mozgalomhoz, s állandó hétköznap-vasárnapi munkájával eddig 214 munkaegységet szerzett. Parragh Juliska DISZ-íiatal 145 munkaegység boldog . tulajdo­nosa. Ezek a fiatalok jól harcolnak a pártmeg- bizatás teljesítéséért. Takács Zoltánná elvtársnő igen szorgalmas növényápolója termelőszövetke­zetünknek: minden hónapban negyvennel több munkaegységet szerez. Minden vasárnap az első sorokban láthatjuk őt a munkábamenök között. A vasárnapi békeműszakkal akarjuk azt el­érni, hogy még hamarabb befejezzük a növény- ápolás esedékes szakaszát, hogy megkezdhessük az idei nagy kenyércsatát. 470 hold kalászosun­kat a gépállomás kombájnja és aratógépei se­gítségével 3—4 nap alatt learatjuk, mert tud­juk ,hogy csak egy nap késedelem is 45 kiló szemveszteséget jelent holdankint, ami nekünk 220 mázsa veszteséget jelent. Ha pedig idejében learatunk: ennyit nyertünk! Halászi Mihályné, a mátészalkai Zalka Máté tsz. tagja. A tiszalök! járásban sürgősen gyorsítsák meg a növényápolást A Béke-Világtanács budapesti felhívása leszögezi: „Nagy remény­ség született. Ma már minden em­ber látja, hogy lehetséges a meg­egyezés . .. Véget lehet vetni a vérengzésnek. Végezni lehet a hi­degháborúval’’. Ez a felhívás új erőt adott a világ népeinek, a sok- százezer békeharcosnak Keleten és Nyugaton, Délen és Északon egy­aránt. Uj erőt adott neküuk. ma­gyar békeharcosoknak is — annál is inkább, mert a felhívás a mi szép hazánk gyönyörű fővárosából. Budapestről hangzott el. A yilág népei egyöntetűen tá- mogatjak a felhívást és síkraszáll- nak a felhívás szavainak valóra- váltásáért. Nekünk, magyar doh gozóknak az eddiginél még inkább meg kell kétszereznünk erőfeszíté­seinket a tartós béke kivívása ér­dekében. Békebizottságainkra vár elsősorban az a feladat, hogy a felhívás szellemében még lendüle­tesebb békeharcra mozgósítsák üzem. város, falu és tanya dolgo­zóit, becsületes embereit. Békebi­zottságainknak legfontosabb fel- adata az, hogy pontosan megismer­tessék a dolgozókkal a felhívást. Nem egyszerű felolvasásról van itt s.zó, hanem a felhívás megmagya- rázásáról. El kell mondani, hogy nagy utat tett meg a békemozga­lom. amíg idáig jutott, hogy re­ménység, nyílt arra, hogy a vitás kérdések békés tárgyalás útján megoldhatók. El kell mondani: nem azért van ez így, mert talán a farkasok báránnyá vedlettek, mert talán a háború őrültjei, az imperialisták lemondtak gálád ter­veikről. Szó sincs róla! Azonban a békeszerető, békéért harcoló em­beriség ereje és akarata meghátrá­lásra kényszeríti őket! Éppen ezért a további sikerek forrása: növelni a békemozgalom erejét, egyre erő­sebbé tenni a béke nagy táborát! réldát mutatnak ebben szá­munkra a szovjet emberek, akik rendületlenül törnek előre a kom­munizmus felépítésének útján, szi­lárdan és állhatatosan védelmezik a béke ügyét. A szovjet emberek nyomdokain haladva arra kell tö­rekednünk, hogy ma jobban dol­gozzunk, mint tegnap s holnap többet tegyünk a béke ügyéért, mint ma. A nagyhalász! hékeharcosok jól megértették feladatukat. A- béke­bizottságok javaslatára kezdemé­nyezést indítottak el „Előre az időben való, szem veszteség nélküli békearatásra jelszóval. A község dolgozó parasztjai, szövetkezeti tagjai, traktoristái, kombájn vezetői mind-mind békevédelmi szerződé­seket kötöttek. így írt Palistyák Ferenc: „iSn, palistyák Ferenc Hz- holdas egyénileg dolgozó paraszt, vállalom a béke további megőrzése és ötéves tervünk sikeres befejezése érdekében. hogy } hold kalászoso­mat négy nap alatt szemveszteség nélkül learatom." Gerák István, Lipai János és Józsa Péter kom­bájnvezetők párosversenyre hívták ki egymást és mindhárman 400 hold aratását, eséplését vállalták. Békeblzotfsága'infc kövessék a nagyhalásziak példáját. Amikor kisgyüléseken beszélgetések során a Béke-Világtanács felhívását ma­gyarázzák a dolgozóknak, akkor mondják el azt is: a szavakat váltsa mindenki tettekre, kössön mindenki békevédelmi szerződést. Nem szabad arról sem elfeledkez­ni : csak akkor láthatunk hozzá nyugodt szívvel a betakarításhoz, amikor rendben van a növényápo­lás is. Aratásig végezzük el a négyszeri kapálást, végezzük gyor­san, szemveszteség nélkül a be­takarítást, adjuk az első gabonát a hazának! — Ezek legyenek a békevédelmi szerződések sarkalatos pontjai. Dolgozzanak úgy békebizottsá­gaink. hogy népünk minden dolgo­zója nap, mint nap kivívja ma­gának ezt a kitüntető címet: béke­harcos ! A legutóbbi növény ápolási ér­tékelés szerint a járások sorrend­jében legutolsó a tiszaiöki járás, burgonya másodszori töltögetését még csak 59 százalékban, a ku­korica második kapálását csak 57 százalékban, a cukorrépa má­sodik kapálását pedig 37 száza­lékban végezték el.. A tiszalöki járás termelőszövetkezeti járás. Tehát itt a termelőszövetkezetek jó vagy rossz munkája határozza meg, hogy a járásban hogyan ha­ladnak a munkálatok. A termelő- szövetkezetek többségében igen elmaradtak a növényápolással. A tiszadobi Táncsicsban a kevés munkaerőre hivatkoznak, de a nőket nem vonták be a növény- ápolásba. Elterjedt a „vizes“ el­mélet is a Táncsics tagjai között. A lemaradás egyik oka még az is, hogy a versenyszellem elaludt ebben a termelőszövetkezetben. A szövetkezet drága pénzért ugyan csináltatott díszes versenytáblát, de ezen még mindig februári adatok szerepelnek. A termelő- szövetkezet vezetői nem tudják megmondani, hogy melyik brigád vagy munkacsapat jár élen. Ku­koricájuk jó részét nem lehet megkülönböztetni: repce-e az, vagy pedig valami kapásnövény van bele vetve. A tiszavasvári Petőfi termelő­szövetkezetben sem sokkal kü­lönb a helyzet. Maga a termelő­szövetkezet elnöke is ellene tan a gépi növényápolásnak. Pethe elvtárs a gépállomás gépeit kiál­lította a kapálásból, A szövetke­zetben. nagyfokú szervezetlenség is mutatkozik. A tagok reggel hat órakor az iroda előtt gyüle­keznek, várják az elnököt, hogy kiadja mindenkinek az aznapi munkát. A tiszavasvári Petőfiben nincs felosztva a terület egyének között, ezért várakoznak reggel sokszor 8—9 óráig, is egymásra, ezért gazosodott el minden vete- ményük. A tiszalöki Szabadság termelő- szövetkezet kisfástanyai földjei az idén még nem láttak kapát. Ezek a termelőszövetkezetek váj­jon hogyan akarnak megélni, ho­gyan akarják a szavukat valóra- váltani, amit Rákosi elvtársnak adtak?! A szövetkezetek elmaradásáért elsősorban a szövetkezet vezetői a felelősek, de a községi tanácso­kat is . súlyos felelősség • terheli, amiért elnézték ezt a nagyfokú nemtörődömséget. Egyes tanács­elnökök úgy beszélnek a termelő­csoportokról, mintha azok nem is az ő községükben volnának, vagy pedig a munkájukat csak bírálni kellene, de a segítségadás az már másra tartozna. A járási tanács mezőgazdasági osztályán annyian dolgoznak,: hogy minden községre ketten jut­nak, mivel a járásban csak öt község van. A hiba nem is ott van, hogy nem látogatják eleget a csoportokat, hanem ott, ’hogy háromszor is elmennek egjt cso­portba, anélkül, hogy ott a Inun­kén valami javulás történni. Ha meg is állapítják a hibákat, esetleg tovább jelentik és ezzel elintézettnek látják. Ahol minden rendben megy, sokkal többet megfordulnak az osztály dolgo­zói, mint ahol hibák vannak. A megyei _ tanács mezőgazdAági osztálya nem veszi figyelembe, hogy ez a járás a múlt ősszel lett szövetkezeti járássá és ide sok-' kai nagyobb segítséget kellene adnia, mint más járásoknak. A járási pártbizottság adjon segítséget a helyi pártszerveze­teknek, hogy az eddiginél sokkal eredményesebb felvilágosító mun­kát végezzenek. Tudatosítsák minden szövetkezeti taggal, hogy elsősorban az ő jövedelme lesz kevesebb, ha gyomos marad a kukorica, — ezért kell elvégezni minden területen aratásig a négyszeri kapálást. A szemvesz­teségmentes aratásért csak úgy lehet jól harcolni, ha egyetlen talpalatnyi föld sem marad ka- pálatlan mire eljön az aratás dandárja. Ki kell javítani a begyűjtés tavalyi hibáit A Nyíregyházi Állami Áruház az ország legjobb állami áruháza Értekezlet a begyűjtési minisztériumban A Nyíregyházi Állami Áruház dolgozói az első negyedévben vég­zett kiváló munkájukkal, a terv túlteljesítésével elnyerték a KPDSZ és a belkereskedelmi mi­nisztérium közös vándorzászlaját, „az ország legjobb állami áruháza” címet. Június 24-én este büszkén ünne­pelték az áruház dolgozói az él- tizeiu-avatást. Az ünnepségen je­len volt Kristóf László elvtárs, a belkereskedelmi minisztérium áru­ház igazgatóságának vezetője. Ben. kei András elvtárs, az MDP me­gyei bizottság ipari osztályának ve­zetője, Murczkó Károly elvtárs, városi párttitkár, Szűcs elvtárs, a KPDSZ-kiküldötte és a vállalat va­lamennyi dolgozója. Kristóf elvtárs ünnepi beszédé­ben kiemelte: A nyíregyházi ál­lami áruház dolgozói megérdemel­ten nyerték el a Pécsi Állami Áru­háztól az élüzem címet. Beszéde után megjutalmazta Huszár Ist­vánt és Molnár Andrásnét, akik megkapták a „belkereskedelem legjobb dolgozója" kitüntetést. Ezenkívül még sok dolgozó kapott 3-400 forintos pénzjutalmat. '.Az áruház dolgozói nevében Dobokai Ferenc igazgató vette át a ván- dorzászlóc és a kiváló munkát vég­zett dolgozók között pénzjutalmat osztott ki. Szűcs elvtárs, a KPDSZ- kiküldötte értékes emléktárgyak­kal és könyvekkel jutalmazta a legjobb dolgozókat. Az áruház dol­gozói fogadalmat tettek, hogy to­vábbra is lelkesen dolgoznak a terv túlteljesítéséért és harcolnak az ország legjobb állami áruháza cím megőrzéséért. Az ünnepséget kultúrműsor kö­vette. s a nívós műsorszámok után az áruház dolgozói díszvacsorán vettek részt. A begyűjtési minisztérium or­szágos értekezletre hívta össze a megyei begyűjtési miniszteri meg­hatalmazottakat, a megyei taná­csok elnökhelyetteseit, a begyűj­tési osztályok vezetőit és a ter­mény forgalmi vállalatok megyei igazgatóit, Tisza József elvtárs be­gyűjtési miniszter ismertette f,z 1952,53. évi begyűjtési év ered­ményeit, s a tej-, tojás- és ba- romfibegyüjtés idei tervét, továb­bá az idei begyűjtés előkészítésé­nek feladatait. Tisza elvtárs ezután a begyűj­tés tavalyi hibáival foglalkozott. Az egyik alapvető hiba, amely­nek veszélye továbbra is fennáll — a tanácsok, a begyűjtő appa­rátus és a miniszteri meghatal­mazottak munkájában tapasztal­ható megalkuvás. A másik, ta­valy elég gyakran előforduló hiba a túlkapás, a törvények megsér­tése volt. Előfordult, hogy olyan termelőktől, akik már teljesítet­ték beadási kötelezettségüket, jog­talanul gyűjtöttek be, vagy kár­térítéssel sújtották őket. Az ilyen módszer ellenkezik a parasztság igazságérzetével, ellenkezik . a párt és a kormány politikájával, az ilyesmi mögött rendszerint az ellenség keze van. Az ilyesminek az a következménye, hogy a dol­gozó parasztság bizalma megren­dül az állam iránt, a tanács el­szigetelődik a tömegektől. Csak azok a tanácsok tudnak komoly eredményt elérni a begyűjtésben, amelyek betartják a törvényeket és betartatják a parasztsággal is; de nemcsak a kötelezettségek teljesítését követelik meg, hanem tiszteletben tartják a parasztság igazságérzetét és biztosítják jogait. Mivel, a forgalmi korlátozások július elsejével lépnek életbe, a cséplés is akkor kezdődik. Re mert a parasztság a tavalyi aszály következtében nem ren­delkezik állatállománya számára árpával, lehetővé tettük, hogy már elseje előtt megkezdhessék az ősziárpa eséplését. Ezenkívül a dolgozó parasztság kérésére sz 5 és 3 forintos gyorsbeadási pré-t mium kifizetésének határidejét meghosszabbítottuk. A tanácsok sokhelyütt lebe­csülik a begyűjtéssel járó nagy feladatot — állapította meg Tisza elvtárs. Sokhelyütt hallani: „Nem lesz nehéz a begyűjtés, mert jó a termés.“ Ez igaz, de az is igaz, hogy a jó termés még nincs a zsákban. Meg kell magyarázni a dolgozó parasztoknak, hogy mit jelent számukra, ha gyorsan, idő­ben takarítják be a beérett ter­mést, mennyit takarítanak meg maguknak, ha nem pereg a szem és mit jelent az, hogy a géptől teljesítik beadási kötelezettségü­ket. A kormány azáltal, hogy a cséplőgéptől követeli meg az ál­lamnak járó részt, kedvezőbb helyzetet teremt a becsületes ter­melők számára. A géptől való begyűjtései gyorsabban teljesíti tervét az egész község, hamarább megszűnik a szabadforgalmi kora látozás. 1953 JÚNIUS 27. SZOMBAT ÁRA 50 FILLÉR X. ÉVFOLYAM. 149. SZÁM Béhevédelmi szerződéseit Kötésével támogassuk a BÉhe-Viiagtanács felhívását (Diláq, prűleláffai eyíjpstVipfpk!

Next

/
Thumbnails
Contents