Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-19 / 115. szám

9lK> AL L'S 19, KEDD WEMMStvmuammm IU F L A P ss A Mongol Népköztársaság kormányának válasza a Népek Békekongresszusa Bizottságának levelére Ulan-Bator, (TASZSZ). Az ..Uaen” clmü lap közölte a Mongol .Népköztársaság kormányának vá­laszát a Népek Bókekongressztusa Bizottságának levelére. A válasz hangsúlyozza, hogy a Mongol Nép- köztársaság kormánya, amely hű a 'i *éko ügyéhez és a népek közti együttműködéshez, országa népé. nők béfceateairatát kifejezve forrón üdvözli ás határozottan támogatja a Népek Bákekongresszusának a /. öt nagy hatalom közti bókeagyez- mény megkötésére vonatkozó ne. mes kezdeményezését, A Mongol Népköztársaság kormányának és a mongol népnek mély meggyőző ülése, hogy a nemzetközi felszültséget elő­idéző kérdéseket békés tárgyalások és együttműködés útján rendezni lehet, ha minden ország kormányá­ban megvan erre az őszinte óhaj. Az öt nagyhatalom bökeegyezmé- nyének megkötése — mondja a Mongol Népköztársaság kormányá­nak válasza — igen nagymérték­ben megkönnyítené az összes nem­zetközi problémák sikeres megoldá­sát. A mi népünk az összeg béke- szerető népekkel együtt továbbra is rendületlenül harcol a népek közti bőké megőrzéséért. Balogh Jánosné szavazott Vasárnap Nyírpilisen Baloghnét hiába várták }l ,saavazólielyi;séS'be> nem jött. Hogy is jött volna, miikor szombat óta a nyírbátori szülőott­honban fekszik. Szombat reggel még otthon volt, készült a nagy napra, hogy' majd férjével együtt korán reggel elsők között szavaz le. Dehát nem úgy történt. Reggelre meg­szülte gyermekeit. Igém, gyerme­keit, mert ikreket ^iilit Balogh Já_ nosné, gróf Zselinszky egykori cse­lédje.. Mosíimár tehát kilenc élő gyermek anyja, Baloghné, atel teét­hiszen most már kilenc gyermeke szebb, boldogabb életére axijai sza­vazattól. Ha legalább egy szavazat­tad megköszönhetné azt a gondos­kodást, amiben Itt. a nyírbátori szü­lőotthonban része van! Hiszen most szült igazán nyugodt környe­zetiben. Szép, fcényelitnes szülőszo­bában. Itt talán a fájdalmait sem érzi annyira, mint annak idején gróf ZselámsEiky cselédíházátoain. Hi­szen akikor majd rájuk swakacJt az ódon liása, ajuaelyben az éhség ü? Kormányellenes összesküvés! lepleztek le Argentinéban Buenos-Aires, (TASZSZ). Argentí­nai hatóságok közölték a sajtóval, bogy a szövetségi rendőrség Peron és a Peron-kormány miniszterei el­len irányuló terrorista összeeskü­vést leplezett le. Az összeesküvők éUanielteies cselekményük vvigre. hajtását május 13-ra tűztök ki, amikor fix elnök tan áCKkozS s?a h ívta össze a fconjsiny tagjait. A terroristák kézigránáttal ellátott rohamceapatártak be kellett volna hatolnia a Rózsa-palotába, a kor­mány szűk búzába, más géppiszto- lyos csoportoknak pedig blatosíta- niak kellett votoa a rohamesaipat akcióját és szabad mozgását. A buönos-a'ireisi repülőtereik etgyi- kón egy Unignay-ból küldött répái. lőgópnek kel3etifc volna készen áll­nia, hogy balsiker esetién a terro­ristáik meggzu'jikhesenek a rendőr­ség elől. A terronissiták lakásán rendezett házkutatás során talált okmányok szerint az összeesküvők összekötte. tésben voltaik Uruguay ban lévő sze- mélyeikkel. A hásakutia tés alkalmá­val fegyvereket is találtak. Egy nagykállói sza va «óhelyiségben Xagy kalló ban, mint legtöbb he­lyen fi megyében, díszkapuval vár- tdJc a szavazókat. S a község dol­gozó népe mór kora reggel a «za- vasóhelgiségek felé tartott. hogy egységesen hitet tegyen a béke, a fölemelkedés 'programmja mellett, mint ahogy azt már előző napok­ban megfogadták mindennapi mm, Fájukban. A házcsoportok zászlókkal, vi­llám nótaszóval vonaltu-k Jel a sza- •vazóhelyiséfjekhez. Az egyik Sztálin- úti házcsoportot Szemán Gyula ta­nító, népnevelő vezette a TI-os sza- tazóhelyiség felé. Ott volt a. szava­zók között Csordás János bácsi 67 éves dolgozó paraszt is ünneplőbe öltözve, ügy, ahogy ilyen nagy ün­nepen Ülik. Vidáman, nagy öröm­mel szavazott, mihelyst sor kerüli rá. •— őszintén megmondom — szó­lott Csordás bácsi — a múltban nem volt szavazati jogom. Cseléd voltam az uraknál, más Iá baka p - cájOi. Imi-olvasni se tanulhattam meg. ÍJ) éves koromtól ettem a cse- lédi sors sanyarú kenyerét, az urak meg a húsomat, zsíromat ették, örülök, hogy eltemettük azt a régi Világot örökre. Csordás bácsi megkapta a nem­zeti-színű szegélyes szavazó lapját. Belépett a májusvirággal díszített szavazófülkébe, amelyiket az MNDSZ-asszonyok virágoztak fel nagy gonddal, majd onnan kilépve, az urnába dobta a borítékját, öreg dolgos kezével még egy kicsit meg is ütögette az urna tetejét •— saját maga megnyugtatására, hisz ilyen értékes borítékot ritkán fog kezébe az ember. Sietve, majd sar- konfordult, mert mintahogy mon­dotta, még néhány négyszögöl babot kell elvetnie, mert nem, akarja, hogy a szavazás napján vetetten földje legyen. Hiszen Rákosi elv- társ azt mondta a múlt vasárnap, hogy ne legyen vetetten egy talpa­latnyi föld sem. De még visszafor­dult, mivel nem állta meg, hogy el ne újságolja ismerős eiaiek, a szava­zóknak: — Éppen most kaptam egy levelet fiam, András parancsnoká­tól a, tisztiiskoláról, amiben azt írja (húzza elő a levelet, lassan olvasni kezdi): „idős Csordás János ne­velje minden gyermekét cJywi de­rék embernek, mint az András fia.'’ — Meghatottan mondta ezt. — Úgy ám —• szólt meghatottam — hat gyereket neveltem Jel, mondhatom mindegyik derék -fiú, de azért a lcatonafiamrd vagyok a legbüsz­kébb. Meg is írom neki tüstént, hogy Ö is büszke lehet az apjára, mert 67 éves fejemmel az elsők kö­zött voltam a szavazóhelyiségben s a népfrontra adtam szavazatomat. Miután befejezte, körülnézett kicsit szégyenkezve azért, mert így kiön­tötte szívót, majd legényeden félre­csapta az ünnepi kalapját és sietett haza, hogy átöltözzön, kimenjen a Jöldre a vetést bejejezni, mert — mint a körülötte átló J tata lóknak mondta: Rém elég csak bedobni ere urnába a szavazóeóduldt, hanem két kezünk munkájával is meg kell mutatni, hogy becsületes emberek vagyunk. Vidám muzsika hangja árad szün­telen. A káliéi népi zenészek a hí­res kálié kettőst játsszák. Ennek a hangjai mellett szavazott le a IS éves Tóth Zoltán is, aki most vá­laszt először életében. Kicsit bátor talonul vette kezébe a szavazólap­ját, de annál határozottabban dobta be azt az urnába és nem csinált belőle titkot. rögtön elmond“ ta, hogy a népfront jelöltjeire sza­vazott. Még csak 18 éves vagyok az igaz, de azért még a keserves múltról sok mindent tudok. A bá­nat és nyomor ott keringette a mi házunkat is. Apám ipa-rosember, asztalos. Kinek is dolgozott volna Kálidban? Az urak Pestről, meg nyíregyházáról hozattak bútort. A szegények meg legjeljebb javíttattak és azt is hitelbe. Most négyem dol­gozunk a csodádban, a munkainél­küliség rossz emléke már a múlté, most van rádiónk, függönyünk, meg végre bútort is csinálhattunk ma­gunknak. Reggel már ötkor Jelkettem, les­tem mikor ébred édesanyám. Fél hatkor az egész csodád talpon volt. Anyám megcsókolt amikor utamra engedett. A nyakkendőm is újra megkötötte és zsörtölődve mondta, csak nem engedlek el rendetlenül. * Csordás bácsi, Tóth Zoltán élele — szavaik és cselekedeteik mint csepp a tengerben, úgy tükrözik me­gyénk dolgozóinak megváltozott éle­tét, szerctetét szabad hazánk és nagy fia, Rákosi elvtárs iránt, akire dolgozó népünk egységesen, egy emberként adta. le szavaztat. Csordás János az urnába dobja borítékját. A 18 éves Tóth Zoltán először szavaz. Balogh jánosné a szötöotthenban adja le szavazatát gyermekei boldog Jövőjére. éve tagja a nyírpilisi Virágzó Élet termeMiszövertibezatiniek. Az első gyemnek 1- éves. Akikor született meg, amikor ti grófoké, fölidfolrtokosoké volt a hatalom. — CseGődiiakiás volt a szülőháza neki1 Is, a másodiknak is. A harmadik a háború, a pusztítás közepette .szü­letett. A negyedik sikkor, amikor már flftvi rnu 1t a. nap, a földotsztóa Idejön. A többiek is egy-egy orszá­gos öröm melleit hoztak másik örömöt a családba. Aztán most a két iker a választás napján jött a világra. Akkor, amikor a falvak lakói, már szórté a megyében tel­kesen, őri »roméi telve megindultak a szswozó urnák felé, hogy leadják szavazatukat a népfrontra, a szo­cializmus győzelmes megvalósulá­sára. Balogh Jánosné néni lehetejt a nyírpililsi Virágzó Élet termelőfflö- vetkezet szavazó tagjai között, akik zeniével vonultok végig a falun. •— Műkor nyolc óra tájbain eszébe ju­tott a szavazás, valósággal elkese­redett. „Ml lesz most már?" Az ő szavazata. fog hiányozni! Pedig most még erősebben élt benne az akarat, hogy a népfrontra szavaz, benne lakozott. Szóval keserves szülés vonít az Ma pociig szüliőobthoivUiu i-zuIr. Balogh .1 átboemtö ... Aztán még volt valami', ami f('Merítette arcát. — Tudja ő jól, hogy mostimúr 7 fiz évűn aluli gyermeke után 420 fo- rirut családi pótlékot fizet havonta az álUam neki is, mint termelő­szövetkezeti tagnvfk. Meg aztán 1.400 forint gyermekágyi segélyt és 400—100 forint értékű kelengyét. Szóval ezek miatt is szavazni akart Balogh Jánosné. Megköszön, ni a gondoskodást, minfcaihogy férje a munkával is megköszöni- Több mint 200 munkaegysége van Balogh Jánosraa'k ezidáig, ami bizony a zárszámadásig megnő vagy 350— 400-na. Az pedig szép jövedelmet jelent zárszámadáskor. Hiszem bő termést mutatnak a növények. Lesz bőven kenyér, zsírozó télimé. Égése megkönmpebfrU lit Bajort Jánosné, amitar megénTaeaett a szín őatt hómba is a szavaz« tszedő bizottság és hála,tóit szívvel lead­hatta sEavaBaitát a népfromhna, amelynek cökifűzétse a még szebb élet, a szocializmus megvalósítása. Kisvárda ünnepe Zenével, dallal ébredt Klsvárda népe. Zászlókat lengetett a langyos tavaszi szél a nagy napon, ünnep­lőbe öltözött munkások, dolgozó­parasztok és értelmiségiek, ifjú szavazók és öregek együtt siettek a szavazóhelyiségek felé, hogy első­nek járuljanak az urnákhoz. Bol­dog életünk ifjú építői, az úttörők zenekara, énekkara és táncosai kö­szöntötték a szavazni siető válasz­tókat. Özv. László Kálmánná szemében is örömkönnyek csillantak, amikor i kis úttörők táncát figyelte. „Na­gyon örülök, hogy ezt elérhettem. Hat gyermekem és kilenc unokám van. Mindent, amit látok hazám­ban. a mi ragyogó életünket, bol­dogságunkat fejezi ki. Családomra, gyermekeim boldogságára, unokáim ragyogó jövőjére adtam szavaza­tom.’’ Takács Károly DISZ-tag i® most szavazott először. „Sztálinvárosra adom szavazatomat, ahol már hó­napok óta minden nap a népfront mellett szavazok átlagos 300 száza­lékommal.” Takács elvtárs most azt tervezi, hogy beiratkozik az egye­temre. öröm volt ez a nap dolgozó- parasztságunk részére is. Lukácsi János bácsi már felül van a hatva-j non, de csak a népi demokráciába érte el, hogy szavazhat. „Bár csak' most lennék fiatal. — mondottal Lukács bácsi. — Még jobban ki tudnám, venni a részeimet a jövől építéséből. Én az ifjúság jövőjére,: a második ötéves tervre, a csalá­dom boldogságára adtam szavaza­tom.” A kisvárdai járás szülészeti kór­termében Szabó Béláné 12-ifc gyer­mekét hozta e nagy ünnepen a vi­lágra. „Különös öröm számomra, hogy ezen a napon szültem —i mondta a látogatódnak. — Meny-! nyivel más most a szülőanya élete,' mint a múltban. Visszaemlékszenj 1945-re, amikor a bunkerben kellett megszülnöm a gyermekemet, min­den orvosi és szülésznői segítség nélkül. Ma már születése első pilla­natától a ml államunk legféltettebb kincse a gyermek. Ezért adttun gyermekeim jövőjére, a népfrontra1 szavazatom ait.” A nyíregyházi rádió műsora A nyíregyházi rádió minden este háromnegyed héttől sugároz egyórás műsort Szaboloe-Szatmár mesye dol- gtozóí számára. A ma esti műsor: Szemelvények a Néplap vezércikkéből. — Riport:-Mire' szavaztak a erép állom ások dolgozói?- — A gazda« termés titkai. Agrotech­nikai tanácsadó a pótbeporzásról. Hírek. — Tüske. — Szórakoztató -üm.'.

Next

/
Thumbnails
Contents